FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Prisoners (Jóhann Jóhannsson)    PRISONERS   (2013)
       Fogságban


      

       zene: Jóhann Jóhannsson
       vezényel: Ben Foster
       kiadás éve: 2013
       kiadó: WaterTower Music
       játékidő: 55:22




         Kiáltások verik fel egy pennsylvaniai kisváros szürke utcáit: két család keresi egyre kétségbeesettebben eltűnt gyerekeit. A két kis barátnő nem kerül elő, és számos jel arra utal, hogy egy fogyatékos fiúnak (Paul Dano) köze van az esethez, akinek ütött-kopott lakóautóját épp akkortájt látták a közelben parkolni. Az ügyre állított Loki nyomozó (Jake Gyllenhal) hamar letartóztatja őt, ám konkrét bizonyíték híján a hatóság kénytelen rövidesen elengedni. Az egyik lány apja (Hugh Jackman) azonban nem nyugszik ebbe bele, és elhatározza, hogy amire a tehetetlennek tűnő rendőrség képtelen, azt akkor majd ő maga fogja megoldani, még ha ez súlyos dolgok elkövetésével is jár.
         Denis Villeneuve-nek egyfelől könnyű dolga volt, hiszen áldozatként felvonultatott gyerekekkel a nézőt egyszerűbben berántja filmjébe, ugyanakkor nehezítette vállalását, hogy a témában már nem egy rendező kollégája (például Ben Affleck: Hideg nyomon, Clint Eastwood: Elcserélt életek) tett le értékes mozit az asztalra. Azonban vitathatatlanul sikerrel járt, amiben Roger Deakins operatőr hűvös, Oscar-díjra jelölt képei mellett a remek színészeknek is fontos szerepe van, a főbbektől a legutolsó mellékszereplőig bezárólag. Amikor azt hinnénk, hogy Jackman már szinte csakis Farkas ráégett, épp ezért rizikómentes szerepében fog feltűnni ezután a mozivásznon, bemutatja, hogy adamantiumkarmok nélkül, ellentmondásos, a megszállottságig aggódó apaként is komolyan vehető aktor. Az egyre viharvertebb külsejű, Villeneuve-vel eddig kétszer dolgozó Gyllenhal szintén külön méltatást igénylő alakítást nyújt, ahogy a vélhetően tragédiákkal terhelt múltú nyomozóként ráveti magát az ügyre, melynek megoldása személyes küldetésévé válik. De a Fogságban még mindig megbukhatott volna a forgatókönyvön, ám nem tette. A mindent egy lapra feltevő, ezzel pedig visszafordíthatatlan irányba elinduló apa története 2013 egyik legerősebb alkotása lett, mely ráérősen, 135 percben jut el a nem szájbarágós végkifejletig, azonban ezt úgy teszi, hogy unalomnak egy szikráját sem tapasztalni. De volna még valaki, akinek szerepét nem lehet eléggé méltatni, ám ő nem színész, hanem Jóhann Jóhannsson zeneszerző.

         Az izlandi komponista 2000 óta van jelen a zenei világban. Ekkor tűnt fel először mozi stáblistáján, s bár eleinte hazája filmiparában dolgozott, rövidesen szerzeményei angol és amerikai produkciókban is felbukkantak. Olykor nem is kifejezetten ezekhez születő score-ként, hiszen mozgóképes tevékenységével párhuzamosan önálló jogú szerzeményekkel is jelentkezik folyamatosan, amelyeket a rendezők is felfedeznek néha. Álljon erre itt egy magyar példa: Szász János drámája, az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója aláfestése már korábban is létező Jóhannsson-művekből áll. Aki érdeklődne munkássága nem filmzenei szeglete iránt, az kezdetnek a "Fordlandia" című negyedórás csodát, valamint a szomorkás roboténekkel ható "The Sun's Gone Dim and the Sky's Turned Black"-et hallgassa meg, mindkettő felemelő darab.
         Villeneuve valamiért moziról mozira váltogatja dallamfelelőseit, ebből adódóan Jóhannssonnal is csupán egyszer dolgozott együtt, de remélhetőleg nem utoljára, hiszen a Fogságbant méltató hazai és külföldi kritikák, valamint nézői vélemények közt nem egy akad, mely a zenét is kiemeli. Ez pedig nem véletlen, hiszen egy igen különleges, zsigerekig hatoló score született meg, és talán nem én vagyok az egyetlen, aki a tavalyi év egyik kiemelkedően hatásos muzsikájaként gondol rá.

         A komponista munkája jó példa arra, amikor a zene szinte végig jelen van a képek alatt, mégsem válik egy töredéknyi időre sem tolakodóvá. Hasonló tónusú, nyomasztó szerzeményeket hallunk végig, ami járhat rendkívül egyhangú végeredménnyel is, vagy úgy, mint ezúttal: kimondottan szuggesztívval. A score-t végigkísérik a lassú hegedűdallamok, melyek annak ellenére, hogy rendkívül komorrá és reménytelenné teszik a jeleneteket, önállóan hallgatva sokszor kifejezetten szépek, sötét melankóliájuk magával ragadja a hallgatót (ilyen a "The Lord’s Prayer", a "The Search Party", a "The Candlelight Vigil", a "The Everyday Bible", a "Through Falling Snow" vagy a lüktető fuvolás "Prisoners"). A hallgatót szinte szakrális pillanatokkal megajándékozó orgona mellett két különleges instrumentum teszi légiessé, már-már túlvilágivá az aláfestést. Ezek az elrabolt lányok ártatlanságát szimbolizálják, a cél pedig az volt használatukkal, hogy ellensúlyozzák a cselekmény komorságát, de a háttérben maradva. Ahogy a szerző látja zenéje szerepét: "Nem gondolom, hogy a score-nak kellene elmesélnie, mi történik a mozivásznon. Nem az ott látottak zenei újrafogalmazása a feladata." Az egyik említett hangszer a filmzenében rendszeresen kizárólag Cliff Martinez által használt baschet cristal, mely az üvegharmonika és az orgona keveréke, míg a másik az ondes martenot; utóbbi hangja a thereminhez áll közel. Mindkét eszközt Thomas Bloch szólaltatja meg, aki ezek elismert mestere, és akivel Jóhannsson már régóta szeretett volna együtt dolgozni.

         A légiességen túltekintve, nem egy fortyogó szerzemény akár a Hetedikben is tökéletesen helytállna: a "Surveillance Video", a "The Priest’s Basement", a "The Snakes" vagy a "The TransAm" egytől egyig súlyos, fenyegető darabok, ami annak is köszönhető, hogy nemcsak élő hangszerek, hanem számítógéppel manipulált hangok is bőségesen akadnak bennük. Bekeretezve és aláhúzva emelném ki a soundtrackről a kórházas jelenetben hallható "The Keeper"-t, mert rengeteg filmet láttam életem során, de az még sosem fordult elő velem, hogy ilyen mértékben végigfusson a hátamon a hideg a zenétől, mint ennek hallatán. A szcéna a mogorva és félelmetes csellótémával együtt a feszültségkeltés művészetének magasiskolája. A teljesen váratlanul megszólaló minimalista zsenialitás (melyet a szerző is annyira erősnek ítélt, hogy hosszabb verzió lehetőségéért lobbizott, ami végül nem valósult meg, de a soundtrackre egy kibővített formában kerülhetett fel a filmbeli egyperces helyett) John Williams cápa-témájához mérhető hatással bír. Végül akad egy kakukktojás is a kiadványon: a kórusos "Escape", melyet a komponista 2010-ben írt, de talán nem is lóg ki a többi közül, hiszen Villeneuve a zeneszerzőt éppen régebbi munkái ismeretében kereste fel, és ezek segítségével mutatta meg neki a követendő irányt. A score létrehozása több helyszínen történt. Egyfelől a londoni AIR Studiosban (mely valójában egy templom), Bloch részeit Franciaországban vették fel, a közreműködő orgona Koppenhágában szólt, míg a keverés a Los Angeles-i Remote Controlban zajlott. Az elektronikus kiegészítést Jóhannsson kísérletezte ki, aki emellett ütőhangszereken, gitáron és orgonán is játszott.

         Hogy Izlandon van valami megfoghatatlan a levegőben, nem kétséges, ha olyan onnan származó és semmilyen kategóriába nem illeszthető zenészek munkásságára gondolunk, mint Björk vagy a Sigur Rós. És ide tartozik Jóhann Jóhannsson is, aki szintén egy senki máséhoz nem fogható stílusban alkot. A fenti kilenc pontot mindazok soknak fogják találni, akik a film ismerete híján - érthető módon - nem láthatják egyelőre át, milyen sokat tesz hozzá a score a jelenetek hatásosságához, ahogy azok is, akik szerint a filmzene kizárólag komoly létszámú zenekarral és kórussal előadott, visszadúdolható dallamorgia lehet. Ezek az ambientbe hajló, nemritkán hátborzongató, lélekmarcangoló kompozíciók azonban nem a visszadúdolhatóság céljából születtek, emellett a filmbeli hatásosságuk sem kérdéses. A művész - aki egyébként 2014-ben rendezőként is jegyez egy rövidfilmet - első nagyobb költségvetésű produkciója lett a Fogságban, melyet a Stephen Hawkingról szóló A mindenség elmélete követ (hazánkban várhatóan 2014 januárjában), és remélhetőleg ez az életrajzi mozi lehetőséget adott a szerzőnek egy újabb kiemelkedő aláfestés megalkotására.


    Bíró Zsolt
    2014.11.18.




    Tracklista:

      1. The Lord's Prayer (2:31)
      2. I Can't Find Them (4:09)
      3. The Search Party (2:54)
      4. Surveillance Video (3:34)
      5. The Candlelight Vigil (5:10)
      6. Escape (5:44)
      7. The Tall Man (2:47)
      8. The Everyday Bible (2:23)
      9. Following Keller (2:11)
    10. Through Falling Snow (2:44)
    11. The Keeper (2:49)
    12. The Intruder (3:11)
    13. The Priest's Basement (2:48)
    14. The Snakes (2:51)
    15. The Trans Am (2:37)
    16. Prisoners (6:59)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Drive

    Enemy

    The Hitcher

    The Pledge

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam