FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Prisoners (Jóhann Jóhannsson)    PRISONERS   (2013)
       Fogságban


      

       zene: Jóhann Jóhannsson
       vezényel: Ben Foster
       kiadás éve: 2013
       kiadó: WaterTower Music
       játékidő: 55:22




         Kiáltások verik fel egy pennsylvaniai kisváros szürke utcáit: két család keresi egyre kétségbeesettebben eltűnt gyerekeit. A két kis barátnő nem kerül elő, és számos jel arra utal, hogy egy fogyatékos fiúnak (Paul Dano) köze van az esethez, akinek ütött-kopott lakóautóját épp akkortájt látták a közelben parkolni. Az ügyre állított Loki nyomozó (Jake Gyllenhal) hamar letartóztatja őt, ám konkrét bizonyíték híján a hatóság kénytelen rövidesen elengedni. Az egyik lány apja (Hugh Jackman) azonban nem nyugszik ebbe bele, és elhatározza, hogy amire a tehetetlennek tűnő rendőrség képtelen, azt akkor majd ő maga fogja megoldani, még ha ez súlyos dolgok elkövetésével is jár.
         Denis Villeneuve-nek egyfelől könnyű dolga volt, hiszen áldozatként felvonultatott gyerekekkel a nézőt egyszerűbben berántja filmjébe, ugyanakkor nehezítette vállalását, hogy a témában már nem egy rendező kollégája (például Ben Affleck: Hideg nyomon, Clint Eastwood: Elcserélt életek) tett le értékes mozit az asztalra. Azonban vitathatatlanul sikerrel járt, amiben Roger Deakins operatőr hűvös, Oscar-díjra jelölt képei mellett a remek színészeknek is fontos szerepe van, a főbbektől a legutolsó mellékszereplőig bezárólag. Amikor azt hinnénk, hogy Jackman már szinte csakis Farkas ráégett, épp ezért rizikómentes szerepében fog feltűnni ezután a mozivásznon, bemutatja, hogy adamantiumkarmok nélkül, ellentmondásos, a megszállottságig aggódó apaként is komolyan vehető aktor. Az egyre viharvertebb külsejű, Villeneuve-vel eddig kétszer dolgozó Gyllenhal szintén külön méltatást igénylő alakítást nyújt, ahogy a vélhetően tragédiákkal terhelt múltú nyomozóként ráveti magát az ügyre, melynek megoldása személyes küldetésévé válik. De a Fogságban még mindig megbukhatott volna a forgatókönyvön, ám nem tette. A mindent egy lapra feltevő, ezzel pedig visszafordíthatatlan irányba elinduló apa története 2013 egyik legerősebb alkotása lett, mely ráérősen, 135 percben jut el a nem szájbarágós végkifejletig, azonban ezt úgy teszi, hogy unalomnak egy szikráját sem tapasztalni. De volna még valaki, akinek szerepét nem lehet eléggé méltatni, ám ő nem színész, hanem Jóhann Jóhannsson zeneszerző.

         Az izlandi komponista 2000 óta van jelen a zenei világban. Ekkor tűnt fel először mozi stáblistáján, s bár eleinte hazája filmiparában dolgozott, rövidesen szerzeményei angol és amerikai produkciókban is felbukkantak. Olykor nem is kifejezetten ezekhez születő score-ként, hiszen mozgóképes tevékenységével párhuzamosan önálló jogú szerzeményekkel is jelentkezik folyamatosan, amelyeket a rendezők is felfedeznek néha. Álljon erre itt egy magyar példa: Szász János drámája, az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója aláfestése már korábban is létező Jóhannsson-művekből áll. Aki érdeklődne munkássága nem filmzenei szeglete iránt, az kezdetnek a "Fordlandia" című negyedórás csodát, valamint a szomorkás roboténekkel ható "The Sun's Gone Dim and the Sky's Turned Black"-et hallgassa meg, mindkettő felemelő darab.
         Villeneuve valamiért moziról mozira váltogatja dallamfelelőseit, ebből adódóan Jóhannssonnal is csupán egyszer dolgozott együtt, de remélhetőleg nem utoljára, hiszen a Fogságbant méltató hazai és külföldi kritikák, valamint nézői vélemények közt nem egy akad, mely a zenét is kiemeli. Ez pedig nem véletlen, hiszen egy igen különleges, zsigerekig hatoló score született meg, és talán nem én vagyok az egyetlen, aki a tavalyi év egyik kiemelkedően hatásos muzsikájaként gondol rá.

         A komponista munkája jó példa arra, amikor a zene szinte végig jelen van a képek alatt, mégsem válik egy töredéknyi időre sem tolakodóvá. Hasonló tónusú, nyomasztó szerzeményeket hallunk végig, ami járhat rendkívül egyhangú végeredménnyel is, vagy úgy, mint ezúttal: kimondottan szuggesztívval. A score-t végigkísérik a lassú hegedűdallamok, melyek annak ellenére, hogy rendkívül komorrá és reménytelenné teszik a jeleneteket, önállóan hallgatva sokszor kifejezetten szépek, sötét melankóliájuk magával ragadja a hallgatót (ilyen a "The Lord’s Prayer", a "The Search Party", a "The Candlelight Vigil", a "The Everyday Bible", a "Through Falling Snow" vagy a lüktető fuvolás "Prisoners"). A hallgatót szinte szakrális pillanatokkal megajándékozó orgona mellett két különleges instrumentum teszi légiessé, már-már túlvilágivá az aláfestést. Ezek az elrabolt lányok ártatlanságát szimbolizálják, a cél pedig az volt használatukkal, hogy ellensúlyozzák a cselekmény komorságát, de a háttérben maradva. Ahogy a szerző látja zenéje szerepét: "Nem gondolom, hogy a score-nak kellene elmesélnie, mi történik a mozivásznon. Nem az ott látottak zenei újrafogalmazása a feladata." Az egyik említett hangszer a filmzenében rendszeresen kizárólag Cliff Martinez által használt baschet cristal, mely az üvegharmonika és az orgona keveréke, míg a másik az ondes martenot; utóbbi hangja a thereminhez áll közel. Mindkét eszközt Thomas Bloch szólaltatja meg, aki ezek elismert mestere, és akivel Jóhannsson már régóta szeretett volna együtt dolgozni.

         A légiességen túltekintve, nem egy fortyogó szerzemény akár a Hetedikben is tökéletesen helytállna: a "Surveillance Video", a "The Priest’s Basement", a "The Snakes" vagy a "The TransAm" egytől egyig súlyos, fenyegető darabok, ami annak is köszönhető, hogy nemcsak élő hangszerek, hanem számítógéppel manipulált hangok is bőségesen akadnak bennük. Bekeretezve és aláhúzva emelném ki a soundtrackről a kórházas jelenetben hallható "The Keeper"-t, mert rengeteg filmet láttam életem során, de az még sosem fordult elő velem, hogy ilyen mértékben végigfusson a hátamon a hideg a zenétől, mint ennek hallatán. A szcéna a mogorva és félelmetes csellótémával együtt a feszültségkeltés művészetének magasiskolája. A teljesen váratlanul megszólaló minimalista zsenialitás (melyet a szerző is annyira erősnek ítélt, hogy hosszabb verzió lehetőségéért lobbizott, ami végül nem valósult meg, de a soundtrackre egy kibővített formában kerülhetett fel a filmbeli egyperces helyett) John Williams cápa-témájához mérhető hatással bír. Végül akad egy kakukktojás is a kiadványon: a kórusos "Escape", melyet a komponista 2010-ben írt, de talán nem is lóg ki a többi közül, hiszen Villeneuve a zeneszerzőt éppen régebbi munkái ismeretében kereste fel, és ezek segítségével mutatta meg neki a követendő irányt. A score létrehozása több helyszínen történt. Egyfelől a londoni AIR Studiosban (mely valójában egy templom), Bloch részeit Franciaországban vették fel, a közreműködő orgona Koppenhágában szólt, míg a keverés a Los Angeles-i Remote Controlban zajlott. Az elektronikus kiegészítést Jóhannsson kísérletezte ki, aki emellett ütőhangszereken, gitáron és orgonán is játszott.

         Hogy Izlandon van valami megfoghatatlan a levegőben, nem kétséges, ha olyan onnan származó és semmilyen kategóriába nem illeszthető zenészek munkásságára gondolunk, mint Björk vagy a Sigur Rós. És ide tartozik Jóhann Jóhannsson is, aki szintén egy senki máséhoz nem fogható stílusban alkot. A fenti kilenc pontot mindazok soknak fogják találni, akik a film ismerete híján - érthető módon - nem láthatják egyelőre át, milyen sokat tesz hozzá a score a jelenetek hatásosságához, ahogy azok is, akik szerint a filmzene kizárólag komoly létszámú zenekarral és kórussal előadott, visszadúdolható dallamorgia lehet. Ezek az ambientbe hajló, nemritkán hátborzongató, lélekmarcangoló kompozíciók azonban nem a visszadúdolhatóság céljából születtek, emellett a filmbeli hatásosságuk sem kérdéses. A művész - aki egyébként 2014-ben rendezőként is jegyez egy rövidfilmet - első nagyobb költségvetésű produkciója lett a Fogságban, melyet a Stephen Hawkingról szóló A mindenség elmélete követ (hazánkban várhatóan 2014 januárjában), és remélhetőleg ez az életrajzi mozi lehetőséget adott a szerzőnek egy újabb kiemelkedő aláfestés megalkotására.


    Bíró Zsolt
    2014.11.18.




    Tracklista:

      1. The Lord's Prayer (2:31)
      2. I Can't Find Them (4:09)
      3. The Search Party (2:54)
      4. Surveillance Video (3:34)
      5. The Candlelight Vigil (5:10)
      6. Escape (5:44)
      7. The Tall Man (2:47)
      8. The Everyday Bible (2:23)
      9. Following Keller (2:11)
    10. Through Falling Snow (2:44)
    11. The Keeper (2:49)
    12. The Intruder (3:11)
    13. The Priest's Basement (2:48)
    14. The Snakes (2:51)
    15. The Trans Am (2:37)
    16. Prisoners (6:59)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Drive

    Enemy

    The Hitcher

    The Pledge

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam