FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Presumed Innocent (John Williams)    PRESUMED INNOCENT   (1990)
       Ártatlanságra ítélve


      

       zene: John Williams
       vezényel: John Williams
       kiadás éve: 1990
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 44:01




         Alan J. Pakula 1990-ben forgatott, igen sikeres krimije a kor két kedvelt zsánerét, a lélektani thrillert és a tárgyalótermi filmet ötvözte. A lassú folyású, ámde igen izgalmas történet a sikeres államügyész, Rusty Sabich (Harrison Ford) karrierjének széthullását tárja elénk. A családos Sabichot kolléganője meggyilkolásával vádolják meg, azonban az ügyész ártatlannak vallja magát. A bizonyítékok viszont mind ellene szólnak, emiatt főnöke (Brian Dennehy) is elpártol tőle, sőt nagy riválisa veszi át a vád képviseletét a tárgyaláson. Sabich a legjobb ügyvédet (Raul Julia) és magánnyomozót bízza meg, hogy tisztázzák a vádak alól, pedig idővel az is kiderül, hogy viszonya volt a meggyilkolt nővel. A jog útjai azonban kifürkészhetetlenek, így olyan stiklikre is fény derül a nyomozás során, amik hozzásegíthetik Sabichot a szabaduláshoz.
         Fordulatos a film cselekménye, bár mozgalmasnak már korántsem nevezhető. Ugyanakkor a nézőt folyamatosan kétségek között tartja, hiszen a bizonyítékok egyértelműen Sabich ellen szólnak, azonban nem nehéz azonosulni a karakterrel, így a bűnösségéről már egyáltalán nem lesz meggyőzve a szemlélő. A kibogozhatatlan gyilkosság és a jog sötét bugyrai könnyen maguk alá is temethették volna a sztorit, de ez mégsem történt meg, ehelyett az efféle filmeknél nem is oly gyakran tapasztalható egyszerűség és követhetőség jellemzi a művet. Bemutatásának évében a nyolcadik legjövedelmezőbb mozi volt az "Ártatlanságra ítélve", ami - tekintve a mai bevételi mutatókat - elég szép teljesítménynek nevezhető, hiszen napjainkban egy ilyen lassú folyású thriller nem igazán rúghatna labdába. Ez a sallangmentes, jól követhető és izgalmas film azonban műfaja egyik klasszikusa, azonban azt is elmondhatjuk, hogy sajnos kissé elfeledett klasszikusa.

         Pakula már komoly és elismert rendezőként forgatta le ezt a mozit, olyan filmek direktoraként volt annak idején ünnepelt filmes, mint "A Parallax-terv", "Az elnök emberei" vagy a "Sophie választása". Alkotásainak állandó komponistája többnyire Michael Small volt, az "Ártatlanságra ítélve" előtti együttműködésük két évtizede alatt mindössze háromszor fordult máshoz zenéért. 1990-ben azonban ismét váltás következett, mivel az "Ártatlanságra ítélve" score-jának megkomponálását John Williamsre bízta, ami - ismerve a komponista életművét - elég meglepő volt, hiszen Williams nem kifejezetten írt korábban zenét lélektani thrillerekhez, maximum a pályája elején. Azonban a feladatát tökéletesen megoldotta, sőt munkássága egyik legjobb főtémáját írta meg a filmhez. Írhatnám azt is, hogy ez egy elfeledett remekműve Williamsnek, bár szerencsére sokan ismerik és kedvelik, de a mozi kevésbé ismertsége okán, bizonyosan sokakhoz nem jutott még el ez a score. Én a kilencvenes évek közepén láttam tévében a filmet, és rögtön megszerettem a fülbemászó zenéjét. Később videokazettáról rengetegszer megnéztem a stáblistát az alatta hallható kiváló zene miatt.

         Williams ezen művével kapcsolatban gyakran hozzák fel negatív kritikaként, hogy unalmas és egysíkú. Ez az állítás abból a szempontból persze érthető, hogy a szerző nagyszabású egyéb alkotásainak gazdag hangzásvilágával nem vethető össze, azonban a főtéma, illetve ennek variációi mégis a szerző életművének fontos részévé teszik az "Ártatlanságra ítélve" aláfestését. A "Presumed Innocent" mutatja be a főtémát, ezt a pár hangos, zongorán előadott dallamot, mely rögtön megtelepszik az ember fülében, hiszen igazán thrillerhez méltó dallam. A tétel a főtéma rövidke felvázolása után a későbbiekben is gyakran használt két altéma bemutatásával folytatja. Az egyik kiegészítő témát egy kürt játssza el, melyet aztán zongorán és szintin is hallhatunk, míg a másik melléktéma szintén egy párhangos motívum, ugyancsak zongorán tálalva. Ahogy haladunk egyre előrébb a nyitó trackben, úgy szövi egymásba a témákat Williams, majd a teljes zenekart megmozgató módon összeolvasztja a dallamokat, végül a tétel kezdetén hallható zongoraszóló formájában vezeti le a score nyitányát. Figyelemreméltó megoldás, hogy a továbbiakban a témák a hangszereléstől függően a reményt, a kétséget és a terrort egyaránt meg tudják jeleníteni.
         A tételek többségében a fő- és melléktéma variációját hallhatjuk, főként zongorán, illetve vonósok tolmácsolásában, de többször (a szerzőre nem jellemző módon) szintetizátor hangjain is felcsendülnek a motívumok. E szintihangok miatt a muzsikát inkább sorolnánk Jerry Goldsmith művei közé, semmint John Williams életművébe, de egyébként is híján van a williamses megoldásoknak ez a score. A főtéma többször a feszültséget megalapozó, gyakorlatilag ambientnek nevezhető szintis hangszövetből bukkan elő. A szimfonikusok közül jobbára csak a vonósoknak van fajsúlyosabb szerepük, a "Love Scene" esetében például szinte Bernard Herrmann Hitchcock-műveire emlékeztető módon szólnak. Ugyanez a hangulat köszön vissza a film végén a "The Basement Scene" esetében is.

         A score nem igazán prezentál vidám pillanatokat, egyedül a "Family Life" rendelkezik szolidabb, mint ahogy a címe is utal rá, családias hangulattal. A rejtély és a kétely fokozására Williams a kilencvenes években reneszánszukat élő erotikus thrillerek bizonytalanságot árasztó, fülledt zenéinek stílusát használja, sőt mindezt talán ő teremti (alapozza) meg ebben a művében. Hallhatjuk ezt például a "The Bedroom Scene" című tétel esetében is. Olykor a horrorszerű feszültségkeltő tónusoktól sem riadt vissza a szerző, a "Carolyn's Office" vagy a "Leon Talks" kifejezetten erre a mély szintihang-kavalkádra épül. Többször pedig úgy alkalmazza ezt a megoldást Williams, hogy a főtéma felcsendülésével oldja a borongós "szintetizátor-dörmögést", például a "Rusty Accused" esetében. Különösen emlékezetes a film végén a bonyodalmak megoldása alá, a cselekmény lezárásához írt tétel, a "Barbara's Confession". Az addig elvarratlan szálak megfejtése dallamot nélkülöző, zaklatott aláfestés megírását váltotta ki a szerzőből. Az album zárása az általam unalomig hallgatott stáblista alatti tételt tartogatja, mely a témák összegzését adja, és sodró lendülete Williams stílusára talán leginkább emlékeztető része a score-nak. Erőteljes szintihangok és rézfúvósok felcsattanásai jellemzik, de a végén a szerző mégis hű marad eredeti koncepciójához, és zongoraszólójával zárja le ezt a csodás művét.

         Számomra az egyik legfelejthetetlenebb Williams-témát rejti az "Ártatlanságra ítélve" score-ja. E dallam önmagában is bőven maradandóvá teszi a zenét, de a két melléktéma is sokat hozzátesz a műhöz. A szerző életművében kicsinyke pontnak tűnik ez az aláfestés, azonban a nagyszabású kasszasiker-zenék között egy olyan megbúvó kis oázis ez, amiben valószínűleg nagy örömmel merült el a komponista - nem hiába adta ennek a score-nak az egyik legjobb dallamot, amit életében kitalált.


    Gregus Péter
    2011.06.29.




    Tracklista:

      1. Presumed Innocent (4:10)
      2. Remembering Carolyn (2:17)
      3. Family Life (1:30)
      4. Love Scene (4:06)
      5. The B File (3:28)
      6. The Bedroom Scene (4:20)
      7. Carolyn's Office (3:24)
      8. "Leon Talks" (1:59)
      9. Rusty Accused (2:07)
    10. Case Dismissed (1:53)
    11. The Boat Scene (2:15)
    12. The Basement Scene (2:55)
    13. Barbara's Confession (5:17)
    14. End Credits (4:03)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Copycat

    Jennifer 8

    JFK

    Sleepers

    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam