PREDATOR 2 (1990)
Ragadozó 2
zene: Alan Silvestri
vezényel: Alan Silvestri
kiadás éve: 1990
kiadó: Varése Sarabande
játékidő: 45:18
Mint a legtöbb mozisiker, a "Predator" folytatására is sor került, viszont a készítőknek sikerült utolérniük az első részt, nem vált folytatásos maszlaggá. A dzsungel itt már más szerepet kap: a természet lágy öléből a tömbházak rengetegébe vonul vadászni az idegen. Az őt üldözők két csoportból állnak: akik tudják mit, illetve kit üldöznek (Gary Busey) és akiknek fogalmuk sincs mi is történik (Danny Glover).
1997 nyara rekkenő hőségben telik. A lakosság és a rendőrség szenved a hőségtől. A bűnözők egymással és a hatóságokkal nyílt háborút folytatnak. Ez az optimális hely a Ragadozó számára: új vadászidény kezdődik. Mike Harrigan, a rendőrség kábítószer ellenes csoportjának hadnagya sikereit nem szófogadó magaviseletének köszönheti, hanem keménykezűségének. Az utcai összecsapás különös véget ér: egy titokzatos "árnyék" lemészárolja El Scorpiót és embereit. A rendőrség nyomozni kezd az ügyben és csakhamar rájönnek, amivel szemben állnak, nem más, mint egy távoli bolygóról érkezett, a földinél sokkal fejlettebb technológiával rendelkező idegen.
A zenét természetesen ismét Alan Silvestri írta meg, ami remek döntés, hiszen kiderül: maradt még tartaléka a "Predator"-témáknak. Az album fő mozgatóeleme és egyúttal fűszere az afrikai hangszerek vegyítése a nagyzenekarral. Nagyjából olyan hangzásvilágot teremtett meg Silvestri, mint az első rész esetében. Azonban míg a "Predator" inkább idegi zenének és visszafogott akciózenének mondható, a folytatásban már pörög az akció, olykor fékevesztetten. A nyitó téma dinamikusan indul, majd visszafokozódik, de még észbe sem kapunk és a jól ismert Silvestris akciódallamok hallatszanak. Silvestri is lopkod azért magától (ki nem?) de profihoz méltóan teszi. A zene hallgatása során sorra jelennek meg a képsorok előttünk. Egyszerűen mesél a mű. A kemény hegedű vonások és fúvósok egyidejű megszólaltatása jellemzi a harci fegyelmet, mely az idegenre utal, a sejtelmes zene pedig az őt üldöző rendőrök bizonytalanságához, illetve az áldozatok számára íródott.
A legegyértelműbb átemelés az előző részből a "Tunnel Chase" című számnál észrevehető, mely majdnem megegyezik az elődjében szereplő egyik számmal, csak fel lett turbósítva. (Így utólag ez jobban is szól.) A "Truly Dead" lassan és sejtelmesen indul, majd szépen bevezetődnek a hangszerek, erősödnek az afrikai motívumok minek következtében a szám második fele olybá tűnhet, mint egy áldozati szekta-zene. Mindez férfikórussal megtámogatva. Briliáns! Ezt követően ismét az előző részből már ismerősként visszaköszönő tétel következik. Mint említettem már, ezt nem kell zokon venni, hiszen a folytatásoknál elvárjuk hogy a karakterek - akik túlélték az előző részt - megmaradjanak. Ez ugyan úgy igaz a főbb zenei részekre is. A nyolcadik számnál csendül fel először a "Predator"-főtéma egy rövid ideig, majd ismét a fagyos, sejtelmes zene veszi át a terepet bőgők, csellók segítségével. Ez a vegyes hangulat a film alatt a húsüzemi befogási kísérlet során csendül fel. Tökéletesen átadja a zene, mikor jön rá az űrlény a csapdára, s az idegek mikor spannolódnak maximálisra. A szám magában foglalja az erőt, ami a rettegett szörnyet jellemzi és a káoszt, bizonytalanságot, melyet a maréknyi "áldozat" érez át végső perceiben.
Az albumon lévő számok sorrendje nem felel meg a filmben lévőkével, kivétel a nyitó és a két záró tétel. Az utóbbi kettő a végső harc, valamint a stáblista alatt hallható zenét tartalmazza. Rendkívül dinamikus dobok és hirtelen odacsapások vannak a zenekar részéről, ismét egy "szektás" zenei rész következik. A zárótétel pedig szokás szerint összeforrasztja a film főtémáját a legjobb zenei részletekkel, mindezt majd kilenc percben hallhatjuk.
A mintegy háromnegyed órás album meghallgatása után az embernek egy gondolat jut eszébe csak: még! Kiváló album, semmi lágyság, elcsúszás. A tálalás hagyományos Varése, egyen-nyomatott cd, minimális információ a felvétel körülményeiről. De a lényeg itt sem ezen van, nem olyan album, ami rászorulna arra, hogy a körítéssel javítson a tartalmon. Aki viszont nem kedveli Silvestri afrikai hangszerekkel alátámasztott, dinamikus akciózenéit, az ezzel sem fog előrébb jutni.
Kulics László
2004.01.25.
Tracklista:
1. Main Title (2:42)
2. First Carnage (2:35)
3. Tunnel Chase (5:10)
4. Truly Dead (4:58)
5. Danny Gets It (3:19)
6. Rest In Pieces (1:33)
7. El Scorpio (2:41)
8. This Is History (6:26)
9. Swinging Rude Boys (2:38)
10. Dem Bones (4:27)
11. End Title (8:45)
|
|
