FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations  Jesse Stone - The Ultimate Collection  The Boss Baby
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Mighty Morphin Power Rangers: The Movie (Graeme Revell)    MIGHTY MORPHIN POWER RANGERS: THE MOVIE  (1995)
       Atomcsapat


      

       zene: Graeme Revell
       vezényel: Tim Simonec
       kiadás éve: 1995
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 35:20




         Manapság az eredettörténetek korát éljük, és még a mindenki által unásig ismert kezdetek esetében is kötelességüknek érzik a stúdiók, hogy nulláról kezdjék újra. Így hát a szuperhősök "ébredései" következetesen megkapják a maguk közel kétórás filmjeit (még akkor is, ha épp egyetlen mondattal összefoglalható lenne az indulás, mint például A fantasztikus négyes esetében), ezért nem zárható ki, hogy még párszor összefutunk a közeljövőben Pókember pókcsípéses sztorijával, Batman szüleinek halálát pedig már így is annyiszor láttuk, hogy jelentkezhetnénk a rendőrségen szemtanúként. Az 1995-ös Atomcsapat egy váratlan húzással nem fárasztotta a nézőt a kiindulóponttal, az előzmények elmesélése a nyitányban, egy rövid felirattal le van tudva, ez pedig nemcsak csodaszámba megy, de egyúttal követendő példának is kellene tekinteni a remake-készítőknek.
         Amikor réges-régi, akár kedvencünkként is számon tartott filmeket előszedünk egy újbóli megtekintéshez, gyakran tapasztaljuk, hogy amire remekműként emlékeztünk, az valójában már csak nagy elnézéssel tekinthető akár csupán nézhetőnek is. A hazánkban a kitaláláskor bizonyára rettenetesen menő csengésűnek tartott címet kapó első Power Rangers-film nem ilyen, mert erre talán már a premierje idején is ujjal mutogathattak. Akik viszont nem így tettek, és ellátogattak a moziba, azok világszerte 66 millió dollárt hagytak a kasszáknál, a 15 milliós büdzsé pedig már hazájában visszacsorgott a gyártónak. Biztos volt, hogy napjainkban is eszébe jut valakinek a formáció feltámasztása, egyedül csak az a meglepő, hogy a feldolgozásra egészen 2017-ig kellett várni - már aki várt rá. Én aztán nem, mert bár a kilencvenes évek elején-közepén sok szombat estémet töltöttem moziban, a 156 részt megélt, 1993-ban indult tévésorozaton alapuló, Bryan Spicer rendezte Atomcsapat még így sem lépte át tudatosan akkoriban az ingerküszöbömet, csak most láttam először. A két évvel későbbi folytatással, a Turbócsapattal viszont már sosem szeretnék megismerkedni.

         A leginkább zsírkréták bűvöletében élő óvodások ihlette tarkaságú, béna motorosruhákra emlékeztető göncökben feszítő csapat tagjai hétköznapi fiatalok, akiket egy a bolygónkra évszázadokkal korábban érkezett jóságos földönkívüli, Zordon emberfeletti képességekkel ruházott fel, hogy a segítségükkel harcoljon a gonosz erők ellen. Ez az erő ezúttal egy idegen lényt, Randag Ooze-t jelenti, akit korábbi rangersek már foglyul ejtettek ugyan, de az őt rejtő kamrát egy építkezés során megtalálják, Ooze pedig kiszabadul, hogy csatlósaival együtt uralma alá hajtsa a Földet.
         Mint látható, a sztori jól illeszkedik a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli fantasyk univerzumába, még abban is, hogy a közreműködők neve nem véletlenül merült feledésbe, hiszen maximum korabeli reklámokhoz elég tehetséggel rendelkeznek, azaz mindegyiküknél jelen van a látványos túljátszás. A tévésorozatban látható trükkök a vászonra adaptáláskor némileg javultak, bár a hazai VHS-kiadás borítóján szereplő "a Jurassic Parkot is megszégyenítő speciális effektusok" megfogalmazás persze megmosolyogtató túlzás. A jelmezek, a festett hátterű stúdiós díszletek, illetve a maszkok természetesen látványosan műanyagok, ezzel is kipipálhatók az ilyen alkotásokkal szemben támasztott, eleve lejjebb adott elvárások, plusz van még helyes, fantasy-bikinis amazon is, hogy minden stimmeljen a zsánerhez. Furcsa viszont, hogy bár csak bele-bele akartam nézni az Atomcsapatba, mégis miként működik a zenéje, végül előtte ragadtam. Van az egésznek egy megfoghatatlan bája, amolyan békebeli ifjúsági filmes hangulat lengi be (leszámítva a "látványos" nindzsakoreográfiát), ami miatt nem tudtam rá haragudni egy cseppet sem, inkább egy szórakoztató, végtelenül naiv kordokumentumként fogtam fel. A magyar verzió érdekessége, hogy az eredeti Ivan Ooze-ból nálunk Randag Ooze lett, holott a rendszerváltáson már több éve átestünk 1995-ben, de talán az átkosban az öncenzúra túl erősen rögzült az illetékesben, és biztos, ami biztos alapon átkeresztelte, nehogy baj legyen az oroszos csengésből. Ez mindenesetre azzal járt, hogy az univerzumszerte rettegett gonosz neve a hazai változatban az Indul a bakterház főhősét juttathatja eszünkbe.

         Ne essünk abba a hibába, hogy úgy véljük: egy rossz filmnek nem lehet jó zenéje, mert az Atomcsapat aláfestése is e vélekedésre cáfol rá. Alkotója, Graeme Revell nagy utat tett meg, mire a szimfonikus muzsikákig eljutott, mert abban az SPK nevű, teljesen őrült, indusztriál zörgésben utazó avantgárd bandában kezdte, melyhez okkal nem kötünk egyetlen slágert sem. Az 1978-1988 között létező ausztrál zenekar nevének megfejtésére egyébként több, vélhetően a rajongók által kitalált variáció is létezik, ezek egyike a Sebészeti Pénisz Klinika.
         Hogy milyen trauma érhette Revellt, amelynek hatására kiiktatta a szerzeményeihez felhasználható eszközök közül a flexet, a hangszerekre pedig már nem ellenségként tekintett, azt nem tudni, de az SPK feloszlását követő évtizedben olyan filmek hallgatóbarát kíséreteit jegyezte, mint például A kéz, amely a bölcsőt ringatja, A tanú teste, A holló vagy a Nincs alku, illetve az Atomcsapat. Utóbbihoz született, a The West Australian Symphony Orchestra által előadott score-jával a lehető legtradicionálisabb, vegytisztán szimfonikus kalandzenei vonalat követte. A minőség hallatán néhol nem lenne túlzás akár Jerry Goldsmith nevét is emlegetni - utóbbi egyébként pont Revellt követte a posztján, amikor koncepcióváltás miatt utóbbi muzsikáját lecserélték A 13. harcosnál. A kalandfilmzenék nagyjait idéző stílusra jó példa a tulajdonképpeni csapattéma, a "The Great Power", mely pont a kellő mértékben dallamos, hősies és lelkesítő - ezt olyan tételekben hallhatjuk még, mint a "Freddy to the Rescue" és a "Zordon Is Saved", s minden felcsendülésekor nagyszerű. Akad még egy hasonlóan ünnepélyes szerzemény is a kiadványon: a "Power Rangers Triumph" című, akár egy westernfilmben is sikerrel helytálló győzelmi dallam. A nagy ívű darabok sorában meg kell említeni a "Summoning the Ninjetti"-t is, mely a csapattémán alapul, és halkabb, bensőségesebb formában jeleníti meg azt.

         A főgonosz is kapott egy motívumot: ezt a kórusos, harsány kürtökkel teli, leheletnyit fenyegető hangvételű "Ivan Ooze" tárja elénk. Külön fejezetet képeznek a körmök lerágását nem különösebben garantáló izgalmakkal járó összecsapások alatti szerzemények. A "The Tengu's Attack", a "Jurassic Ride", a "Battle with the Gatekeepers", a "Metamorphicons Confront the Rangers" és a "The Megazord Battle" noha nem tudnak megragadni a fülben, kétségkívül fékezhetetlen lendületű szimfonikus akciómuzsikák, melyek a nagyzenekar összes tagját alaposan megmozgatják. A kórus nem egy helyen jelen van, és többek között olyan szerzeményekhez ad pluszt, mint a sejtelmes "The Monolith" vagy a harcias "Leap to Our Doom".
         A tévésorozat egyik védjegye a Rangers-témának megfelelő gyengécske hajmetál szám, a "Go Go Power Rangers", amely e filmben is elhangzik, és a 2017-es produkció sem hanyagolta. A dalt az eredeti széria kreátorai, Shuki Levy és Haim Saban írták, előadója pedig az alkalmi jellegű The Power Rangers Orchestra, melynek két ismertebb tagja Matt Sorum (Velvet Revolver) és a "Be With You"-val elhíresült Mr. Big énekese, Eric Martin. A felvétel az Atomcsapat mozikba kerülésekor kihozott válogatásalbumon kapott helyet, olyan akkori, mára dögunalmassá vált slágerek mellett, mint a "The Power" a Snaptől vagy a "Trouble" egy másik egyszámos alakulattól, a Shampoo-tól. Valamint ezen találjuk meg a szintén nem tiszteletre méltóan komplex munkássággal rendelkező Carl Douglas egyetlen slágerének átdolgozását "Kung Fu Dancing" címen, s hogy javuljon az összkép a zenetörténelemben komolyabb nyomot is hagyó veteránokkal, a Red Hot Chili Peppers és a Van Halen egy-egy nótája is felfért a betétdalos lemezre.

         Ami az instrumentális anyagot illeti, a végeredményhez köze van Tim Simonecnek is, aki napjainkban Michael Giacchino állandó munkatársa, és aki a rangersek dallamaihoz karmesterként és hangszerelőként járult hozzá. Érdekes módon nem a 2017-es alkotás hírének hatására vettem elő Graeme Revell ezen munkáját, hanem mert feltérképeztem, hogy mit nem hallottam még a szerző - szigorúan filmzenei, nem SPK-s - biográfiájából, és a néhány kimaradt darab közül ez volt az egyik. Mivel Revellre nagyon régen ráillesztettem a "Hollywood legmegbízhatatlanabb zeneszerzője" titulust, hiszen egy adott muzsikája éppúgy sikerülhet nagyszerűre, mint borzalmasra, egészen kellemes meglepetés ért, amikor lepörgött ez a bő félórányi score. E jelentéktelen időtartam egyébként a Varése Sarabande kiadványait ekkoriban jellemezte, ami miatt sokan utáltuk két évtizede a céget. Nem tudnám megmondani, hogy ezúttal mennyi szerzemény maradt le a soundtrackről, de különösebb hiányérzetem nincs: ha hiányzik is valami, ez a 35 perc még így is jól szemlélteti Revell elképzeléseit. Egy nem korszakalkotó, de - különösen az Atomcsapat színvonalához képest - meglepően rendben lévő, több kiemelkedő témával rendelkező aláfestést komponált, melyet a régi kalandfilmzenék és a művész kedvelői bizonyára jó érzéssel hallgathatnak.


    Bíró Zsolt
    2017.04.01.




    Tracklista:

      1. Prologue (0:58)
      2. Ivan Ooze (2:07)
      3. The Great Power (2:15)
      4. The Tengu's Attack (1:34)
      5. Zordon Is Dying (1:49)
      6. The Rangers on Phaedos (1:17)
      7. Dulcea to the Rescue (0:57)
      8. Journey to the Plateau (1:23)
      9. Summoning the Ninjetti (3:26)
    10. Jurassic Ride (2:55)
    11. The Monolith (1:26)
    12. Battle with the Gatekeepers (3:43)
    13. Methamorphicons Confront the Rangers (2:22)
    14. The Megazord Battle (2:12)
    15. Leap to Our Doom (1:46)
    16. Power Rangers Triumph (1:26)
    17. Freddy to the Rescue (0:57)
    18. Zordon Is Saved (2:35)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The A-Team

    First Knight

    Out of Time

    Power Rangers

    További kritikáink
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron
  • Scream: The TV Series
  • London Has Fallen

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja
  • Edmund Choi: A kezdetektől az Apolló 11-ig

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam