FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Portrait of Terror (John Ottman)    PORTRAIT OF TERROR   (1998)
       


      

       zene: John Ottman
       vezényel: Damon Intrabartolo
       kiadás éve: 1998
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 50:51




         A nagysikerű klasszikus huszadik évfordulójára a "Halloween"-széria örökös producere, Moustapha Akkad úgy döntött, készít egy újabb epizódot Michael Myers vérengzéseiről. Biztosra kellett mennie, hiszen ekkor már javában tombolt a tinihorror-láz Hollywoodban, úgyhogy először is visszacsalogatta a kamerák (és Myers) elé a negyvenévesen is bombázó Jamie Lee Curtist, a rendezői székbe pedig azt a Steve Minert ültette, aki filmes karrierjét egy konkurens mészáros, Jason Vorhees történeteinek második és harmadik részével kezdte. Bár az elkészült mű nem sokban különbözik a "Sikoly" vagy a "Tudom, mit tettél tavaly nyáron" hangulatától, a kritikusok és a Halloween-rajongók azért általában kedvelték a filmet, sokkal inkább, mint a sorozat ezt megelőző ötödik és hatodik részét, hogy a Busta Rhymesszal kooperáló "Halloween - Feltámadás"-ról ne is beszéljek.
         A film (bármilyen furcsának is hangozhat) húsz évvel a hírhedtté vált Halloween ünnepe után, egy elit iskolában játszódik, melynek kollégiumában az akkori egyetlen túlélő, Laurie álnéven él fiával. Rémálmai az évek tovahaladtával nem ritkultak, s hamarosan arra eszmél, hogy legnagyobb félelme beigazolódni látszik: Myers él, és semmi másra nem vágyik, mint hogy végre leszámolhasson a nővel. Természetesen az út hosszú odáig, s rengeteg ártatlan diák válik a fehér maszkos gyilkológép áldozatává, míg végül Laurie - félretéve a múltbéli események táplálta félelmét, illetve az azt enyhítő vodkásüveget - újra felveszi a harcot vele, hogy örökre véget vegyen a mészárlásoknak. Egy kultikus horrorikon esetében persze olyan, hogy "vég", nem létezhet, még ha a film meg is próbálja ezt elhitetni velünk, de Myers további munkálkodásai nem vonnak le ezen folytatás értékéből, és abszolút méltó epizódként könyvelhetjük el a sorozatban.

         Miner eleinte Jerry Goldsmith-t szerette volna megszerezni zeneszerzőnek, akivel korábbi két komolyabb filmjénél ("Warlock" és "Halhatatlan szerelem") is együtt dolgozhatott, és szimplán beleremegek a gondolatba, vajon a Mester mit kezdett volna John Carpenter klasszikusával. Az ötlet azért sem túl elrugaszkodott, mert mindannyian pontosan tudjuk, Goldsmith mennyi marhaságot elvállalt életében, hogy aztán megannyi bukott produkcióhoz tékozolja el tehetségét, tehát adott esetben egy effajta projekt is simán beleférhetett volna a filmográfiájába. Sajnos azonban arra az évre is öt különböző felkérése volt, úgyhogy Miner rövid keresgélés után John Ottman személyében találta meg a filmjéhez legideálisabb komponistát. Ottman akkoriban a "Közönséges bűnözők" score-ja révén volt ismerős Hollywoodban, a horror zenei kifejezőeszközeit pedig egy bizarr fantasy, a Sigourney Weaver főszereplésével készült "Hófehérke - a terror meséje" során csiszolhatta. Épp ezért teljes erőbedobással állt neki, hogy az egyszerű zongorás témát átírja nagyzenekarra, s különböző egyéb témákkal dúsítva, alig három hét alatt új dimenziókba helyezze az addig Alan Howarth (Carpenter állandó zenei asszisztense) által szintetizátorokon életben tartott Halloween-zenéket.

         A sors fintora, hogy aztán végül mégsem az így született muzsika került be a produkcióba. Ottman ugyanis az eredeti műnek a rejtett, drámaibb oldalát ismerte fel, s hangsúlyozta ki igazán, márpedig egy érzelgős horrornak semmi keresnivalója nem volt a piacon a Dimension filmstúdió illetékesei szerint. Épp ezért a közel hetven percnyi anyagot egy tollvonással a kukába dobták, és Marco Beltrami akkoriban egymás után gyártott "Sikoly"-zenéinek kimaradt (vagy épp felhasznált) tételeiből ollózták össze sebtiben a zenei aláfestést. Szerencsére azonban Robert Townson, a Varése vezére remek üzleti érzékkel elcsente a jogokat a filmkészítőktől még azelőtt, hogy azok örökre megfosztották volna a világot ettől a műtől (mint azt láttuk később a "Trója" kapcsán például), s a filmzenerajongók legnagyobb örömére "Portrait of Terror" címen megjelentette John Ottman a "Halloween: H20"-hez gondolt kompozícióit.
         A kiadott ötven perc csúcspontja egyértelműen az első tétel, hiszen a "Main Title" jelenti az ismert motívum szimfonikus változatát. Kórushangokkal, további kísérőszólamokkal feldúsított, briliáns átdolgozással van dolgunk, profi hangszerelésben; érezhetően egy remek komponista őszinte lelkesedéssel létrehozott tisztelgése ez. Bármilyen furcsa, de innentől kezdve ez a motívum összesen csak a "Narrow Escape" és a "Final Confrontation" során csendül fel újra, és ez a hiányosság lehet az egyik oka annak, hogy az album (szimfonikus hangzás ide vagy oda) mégsem tud olyan magaslatokba emelkedni, mint szintetizátoros eredetije. A további tizenöt tétel során leginkább igényesen megkomponált és meghangszerelt horrorzenékkel találkozhatunk, kevés elektronikus rásegítéssel és sok (szerencsére óvatosabb) zenekari csattanással. Mindenképpen színfoltnak számít a "Rest Stop", ahol a kétségbeesett női hang nem más, mint Ottman állandó szárnysegédje, az azóta egyre komolyabb karriert egyengető Deborah Lurie. A "Narrow Escape"-ben megtapasztalt tempó és dinamika csak pár tétel erejéig tér vissza sajnos, ilyen a "Disposal" egy-két remek csúcsponttal, a klasszikus kergetőzős aláfestést bemutató "Face to Face", vagy a helyenként már-már idegesítővé váló effektekkel tarkított "Road Trip". Számos, a feszültséget fenntartani próbáló, de zenei szempontból üresjáratnak is felfogható track mellett többször is a drámára helyeződik a hangsúly, csendes zenekari játékkal, csilingelő hangokkal, fafúvósokkal, esetleg a kórushang előtérbe kerülésével (a "Seventeen" első fele, "Sonata for Molly", "He's Dead"). Az alaphangulatot pedig néha könnyedebb, popzenei alapokra épülő rövid közjátékok törik meg, mint például az "Advice" vége, a "The Evening Begins" vagy "Letting Go". Egészében viszont elmondható, hogy a zseniális kezdet után mégsem sikerül az érdeklődést végig maximálisan fenntartani, és az album utolsó tétele után is furcsa, tátongó űr keletkezik, amit érdemes a főtéma újbóli megismétlésével feledtetni.

         Mindentől függetlenül azonban mélyebb érzelmi töltetet is magával hordozó remek horrorzene ez, és hát Carpenter motívumának ilyen újraértelmezésére sem ezt megelőzően, sem azóta nem volt példa (Tyler Bates 2007-es csörgés-zörgésének ismeretében bátran kijelentve). Talán a komponista rendelkezésére álló rövid idő magyarázza a végül összeállt mű hiányosságait, de kétségtelen, hogy már csak a "Main Title" miatt megérte létrehozni. Annak ellenére is megér egy példányt bármilyen filmzenegyűjtő polcán, hogy tisztában vagyunk vele: az eredeti "Halloween" hangulatát semmi nem tudja felülmúlni.


    Tihanyi Attila
    2007.11.23.




    Tracklista:

      1. Main Title (4:26)
      2. Laurie (2:17)
      3. Narrow Escape (1:57)
      4. Advice (1:38)
      5. Rest Stop (1:41)
      6. Disposal (3:08)
      7. The Evening Begins (2:17)
      8. Seventeen (5:11)
      9. Face to Face (6:02)
    10. Letting Go (1:02)
    11. Here's Company (4:14)
    12. Sonata for Molly (2:01)
    13. Death of a Nurse (3:56)
    14. Final Confrontation (4:34)
    15. He's Dead (1:52)
    16. Road Trip (2:03)
    17. Farewell, Michael (2:55)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Halloween

    Gothika

    House of Wax

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam