FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Point Break (Mark Isham)    POINT BREAK   (1991)
       Holtpont


      

       zene: Mark Isham
       vezényel: Ken Kugler
       kiadás éve: 2008
       kiadó: La-la-Land Records
       játékidő: 65:16




         Egy olyan lemezről esik most szó, amely cseppet sem nevezhető slágernek, hiszen gyakorlatilag minden késett, ami a "Holtpont" című filmhez kapcsolható: a film hazai DVD-megjelenése az ezredfordulóra tehető, Mark Isham zenéje a La-la-Land Records gondozásában pedig először 2008-ban látta meg a napvilágot. Azért is furcsa ez, mert Isham viszonylag aktív B-listás komponistának számít, akinek igen ritkán jelenik meg ilyen régen szerzett műve. A másodvonalbeli produkciók közt minden szempontból hiánypótló e két kiadvány, hiszen míg a Keanu Reeves és Patrick Swayze főszereplésével készült szörfös-bankrablós krimi egyike a kilencvenes évek elején forgatott könnyedebb, de mégis tartalmas moziknak, addig a zeneszerző első olyan zenéje ez, ahol lehetősége nyílt nagyzenekari kompozíció létrehozására. Igaz, amikor a munkát elvállalta, még ő sem tudta, hogy ilyen jellegű kihívásokkal kell majd szembenéznie.
         Nem Kathryn Bigelow volt egyébként az első, aki felmerült a projektben, mint rendező. A forgatókönyv már a nyolcvanas évek elején kész volt, és a legközelebb Ridley Scott állt ahhoz, hogy vászonra vigye, a dologból mégsem lett semmi egészen a következő évtized elejéig. Akkor egy frissen alakult filmes cég, a Largo Entertainment gondolta azt, hogy ennél jobb debütálás nem is kell, a rendezőnőt pedig a "Kék acél" című akció-krimi alapján választották a projekthez. Semmiképp sem volt rossz választás, tekintve, hogy Bigelow akkoriban házasságban élt James Cameronnal, aki persze nem bírta ki, hogy legalább az újraírt forgatókönyvbe be ne segítsen. A felvételek végén került először szóba a zenei aláfestés, amely kapcsán Bigelow-nak egészen konkrét elképzelései voltak: mivel a "Háborús fenevad" című filmhez írt Isham-zenét hallgatta végig a forgatás alatt, így nem volt kérdés, hogy őt kéri fel komponistának. A jazztrombitás azonnal hozzá is látott a zeneszerzéshez: kortárs jellegű elektronikus szerzeményeket gondolt ki a jelenetekhez, amiket egy rockbanda, valamint egy rézfúvós együttes közreműködésével egészített ki. A rendezőnő el volt ragadtatva Isham munkájától, minden a legnagyobb rendben haladt.

         Ahogy azonban a vágási feladatokkal apránként végeztek, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy a produkció elbírna nagyobb hatású aláfestést is. A zeneszerzőnek ezt megelőzően nem voltak nagyzenekari tapasztalatai, ám tekintettel kivételes munkamoráljára, senkinek eszébe sem jutott, hogy Isham mellé keressenek valaki mást. Az is igaz persze, hogy noha mindenki elfogadta az epikus jellegű zenei világ felé fordulást, a büdzséból addigra rég kilógtak, így tulajdonképpen esélyük sem lett volna új embert szerződtetni. Sőt, az is okozott némi fejtörést számukra, hogy miként állhat majd rendelkezésükre szimfonikus zenekar, gyakorlatilag centekért. Isham úgy döntött, hogy a már meglévő zenészek maradnak, a nagyzenekari hatáshoz vonósokat alkalmaz, a rézfúvós együttes pedig lényegesen nagyobb szerepet kap. Minden egyéb szólamot (fafúvósok, ütőhangszerek) a rendelkezésre álló szintetizátorok segítségével egészített ki, így lett a végeredmény egy egészen különleges egyvelege a rockzenének, az elektronikus zenéknek és a majdnem-szimfonikus műveknek.

         A bő egyórányi játékidő sok izgalmas pillanatot hoz, de vitathatatlanul a film szörfös jelenetei alatt hallható monumentális zenei aláfestések számítanak csúcspontnak. Az "Opening" rövid szintetizátoros atmoszférával vezeti be a rézfúvós fanfárt, és a pergődobok, illetve a Vangelis munkásságát idéző erős háttérakkordok szokatlanul ünnepélyes alaphangot adnak egy hagyományos bankrablós akciófilmnek. A hetes "Night Surfing"-ig csendes és feszült morajlások tömkelegén kell áthaladnunk, amit kibogozhatatlan elektronikus dobzörej és egy-két rövid zenei sor erejéig feltűnő rockbanda tesz változatosabbá (jobbá semmiképp). Az éjszakai szörfözés aláfestése (hetes tétel) viszont egyértelműen a szerző egyik legjobb tétele (a teljes filmográfiáját figyelembe véve is). A new wave stílusból átvett dobkíséret, mély zongorahangok, valamint kifogástalan szintetikus köntös egyszerre átvált az izgalmas fanfárszerű főtémába, és az embernek olyan érzése van, mintha valami egészen páratlan és addig ismeretlen nagyság kerekedne a szeme elé. Bár az üstdobok egyértelmű erőfölényt és félelmetességet próbálnak kifejezni, maga az egész kompozíció annyira felemelő, hogy tényleg átérezzük: ezért az élményért kockára tudjuk tenni az életünket. Ez a feltüzelt állapot a "Skydive" során megismétlődik, de mivel addigra a főhősök közti kapcsolat jelentősen romlik (vagy legalábbis árnyalódik), rengeteg disszonáns harmóniával találkozhatunk, és ha a két tételt egymás után hallgatjuk meg, egyértelműen érezni, hogy itt azért sokkal inkább a feszültség és a félelemérzet dominál, mint a mágnesként vonzó ismeretlen. Kedvenc főtémánk még az album zárásánál tér vissza, a nyolc és fél perces "Freedom" során, lényegesen bővebben kifejtve az ismert témát, és kiegészítve olyan harmóniákkal, amelyek a nem kifejezetten boldog, de felhőtlen befejezést érzékeltetik.
         Kiemelhető még a huszonkét tételből a szerelmi szál témája: a "Love on the Beach" által megismert egyszerű, de szép motívum számomra a "német szakaszt" jelenti, de pusztán csak azért, mert a szerző ismerete nélkül hallgatva egyszerre jutna eszembe Harold Faltermeyer (a "Top Gun"-os basszushangért) és a korai Hans Zimmer által alkotott romantikus muzsikák. Ide tartozik a jóval drámaibb megszólalású "Tyler Misunderstands" és a nyugvóponthoz közeli, hosszabban kifejtett "Love in the Desert" is. Emellett igen nagy terjedelemben találunk akciócsörtéket, azok minden kényelmes és kényelmetlen velejárójával együtt. Előbbi halmazba tartoznak az olyan tételek, mint a gyors dobalapra épített "Car / Foot Chase", ahol felismerhetőek a Synclavier-hangminták (és vele önkéntelenül is érkeznek Alan Silvestri vagy Trevor Jones nyolcvanas évekből származó akciózenéi), a kongákkal tarkított "Campfire", vagy amikor John Carpenter basszusa találkozik Lalo Schifrin csellóival ("No Parachute" mint a tempóját és feszült játékát tekintve legizgalmasabb akciótétel). Utóbbi, kevésbé élvezetes halmazt a leginkább rossz ütemben leütött elektronikus dobhangok alkotta káosz, illetve a katonai pergőre és nagyzenekari tusokra alapozott, ám zeneiséget vagy valami egyedi lüktetést nélkülöző kompozíciók alkotják ("Fight with Razorheads", "Shootout at Airport", vagy a kritikusok által kedvelt, szerintem kicsit fárasztó "Bank Robbery").

         Összességében azonban azt gondolom, a kiemelkedő tételek, valamint a hangulatos kiegészítők olyan arányban vannak jelen az albumon, amelyek bőven feledtetik a gyengébben muzsikáló momentumokat. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Isham nagyon hamar rájött a zenekari komponálás ízére, mint a következő évi Oscar-jelölése a "Folyó szeli ketté" aláfestéséért, mely mű esetében félretett minden elektronikát. Különös akciózene a "Holtpont"-é, mert a főtéma annyira bivalyerős hangulati bomba, amely egyáltalán nem jellemző a kortársaira, és talán pont ez az a tény, ami miatt mindenképpen érdemes volt egy normális kiadás keretén belül a közönség elé tárni. Rossz hír viszont, hogy jelen pillanatban kifogyott a La-la Land készlete, de felbukkanását, illetve az eredetihez közeli árait tekintve úgy vélem, nem mind a kétezer darab került ez idő alatt a megfelelő helyére, tehát a komolyabb érdeklődőknek feltétlenül érdemes utánajárni, remek hallgatnivalóról beszélhetünk.


    Tihanyi Attila
    2011.11.30.




    Tracklista:

      1. Opening (2:14)
      2. Pappas Theory (2:26)
      3. Both Parents Deceased (2:23)
      4. The Tackle (1:13)
      5. Fight with Razorheads (2:16)
      6. Bohdi and Utah (1:05)
      7. Night Surfing (2:58)
      8. Love on the Beach (2:21)
      9. Razorhead Raid (1:30)
    10. Utah, Tyler / Four Horsemen (2:25)
    11. Outside Pappas (1:27)
    12. Car / Foot Chase (3:26)
    13. Tyler Misunderstands (1:27)
    14. Campfire (1:30)
    15. The Shadow Gun / Found Out (1:46)
    16. Skydive (4:59)
    17. Post Parachute / TV (1:25)
    18. Bank Robbery (5:26)
    19. Shootout at Airport (4:19)
    20. No Parachute (6:35)
    21. Love in the Desert (2:37)
    22. Freedom (8:35)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Delta Force

    The Hitcher

    Runaway Train

    Strange Days

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam