PIRATES OF THE CARIBBEAN:
THE CURSE OF THE BLACK PEARL (2003)
A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka
zene: Klaus Badelt
vezényel: Blake Neely
kiadás éve: 2003
kiadó: Walt Disney Records
játékidő: 43:47
A történet egy kincs átka körül forog, illetve Sparrow kapitány vágyára épül, mely egyszerű: visszaszerezni a Fekete Gyöngy névre keresztelt hajóját. Kalandos útjában társra talál egy ifjú fegyverkovács személyében, kinek szíve választottját elrabolták a kalózok. A trükkökkel megspékelt kalandfilm a mára már megszokott Jerry Bruckheimer-módon van tálalva, így sok meglepetés nem érheti a nézőt, ha ezt a filmet választja.
A zene megírását először Alan Silvestrire bízták, ám ő olyan hangulat megteremtésén dolgozott, amilyet "A múmia visszatér"-ben hallhattunk. Ez azonban nem kifejezetten nyerte el a készítők tetszését, akik ezután Hans Zimmerhez fordultak, hogy a jól bevált Media Ventures-hangulatot teremtse meg. Ő viszont idő hiányában inkább a háttérbe húzódott, és a feladatot Klaus Badeltre és a többi MV-sre (Ramin Djawadi, James Dooley, Nick Glennie-Smith, Steve Jablonsky, Blake Neely, James McKee Smith, Geoff Zanelli) hárította. Ezek után nem marad kérdés, milyen zene születhet: non-stop akció, kis érzelemmel Media Ventures-módra. A felsorolt zeneszerzők közül nem tudni pontosan, ki mennyi részt tudhat magáénak a végeredményből, de nem hiszem, hogy ez olyan fontos lenne. Mivel egy leckét tanultak, egy stílust követnek, alig észrevehetőek a különféle kézjegyek.
Nagyon színes, hangzatos zene született, jól eltalált főtémával, azonban itt vége is a dicséretnek. A dallamok befogadása közben az ember fel-felkapkodja a fejét: itt egy kis "Peacemaker", ott egy kis "Halálugrás", esetenként "Szilaj". Tulajdonképen egy mixalbummal állunk szemben, ami ha vizsgafeladat lenne, hangzásvilágát tekintve kitűnő volna, ugyanis önmagában hallgatható, maradandó élményt nyújt, azonban tartalmilag vajmi kevés önállóságot mutat. Ez egyfelől azért alakult így, mert a szerzők nemigen akarnak kilépni tanáruk árnyékából, és azért tehetik meg, mert Zimmer mostanában nem áll elő a kilencvenes évek közepén reneszánszát élő akciózenéivel. Véleményem szerint mindezeken kívül üzleti okok is meghúzódnak a háttérben, hiszen több mint valószínű az az elmélet, miszerint a stúdiók kevesebb pénzért kapják a hasonló zenét. A tanítványok pedig, kiszabadulván az iskolapadból, nekiláttak visszaadni az elsajátított tudásanyagot, hangzásvilágot.
A fenti megállapítástól függetlenül, a magam részéről örülök ennek a score-nak, ugyanis a Zimmer teremtette műfajon belül vártam már valami újra. A kimért, ám határozott vonósok tökéletesen visszatükrözik a kalózok előretörési vágyát, kapzsiságát. Ami még feltűnt, hogy két tétel (a "The Black Pearl", illetve a "Walk the Plank") bizonyos része része egy B-kategóriás kígyós film ("King Cobra") főtémájának tűnik, csak enyhén megváltoztatva. "Barbossa Is Hungry": itt minden, az albumra oly jellemző dallamsor, illetve vonás meghallgatható. Ha még nem ismerjük a művet, ám fontolgatjuk az esetleges megvásárlás lehetőségét, akkor ezt feltétlenül meg kell hallgatni. Ha tetszik, nyugodtan a kosárba lehet helyezni a CD-t. Szerintem ez a leghatásosabb tétel az egész albumon, amely a filmben a hajós üldözés során csendül fel. Persze a tömérdek akciózene közé beékelődött néhány kellemes, romantikusnak tűnő dallam is, melyek egyik példája a "Moonlight Serenade", ahol a főtéma lágyabb prezentálását hallhatjuk - korrekt hangszerelésben és előadásmóddal. A korong vége felé haladva egy kellemesnek mondható - ám megszokott megoldásokat felvonultató - lezárást, amolyan hősszerelmes indulócskát hallhatunk ("One Last Shoot"), ezt követően pedig a főtéma kissé "sziklásított" változatával ("He's A Pirate") zárul Badelt kalóz-témán belüli mondanivalója.
Összességében egy rendkívül dinamikus zene született, amelyet élmény hallgatni, és ha valaki szereti az akciófilmek által diktált tempót, ezt sem fogja megvetni. A CD hossza hagy némi kívánnivalót maga után, egy-két tételt lehetett volna még hozzáfűzni. Mindent összevetve, Badelt tehetséges komponista, csak még nem találta meg önmagát. Remélem, idővel kialakul a saját hangzásvilága, vagy ha nem, akkor legalább megspékeli egy kis egyediséggel, ahogyan azt a régebbi tanítványok némelyike (például Mark Mancina, Harry Gregson-Williams) tette.
A csomagolás szép és csalogató, valamint a CD-nyomat is igényes. Ami viszont meglehetősen lefárasztott, az a zene elkészülésében részt vevő személyek kalóznevekkel megtoldott felsorolása. Poénnak biztos jó, csak nekem nem jött be...
Kulics László
2004.01.22.
Tracklista:
1. Fog Bound (2:16)
2. The Medallion Calls (1:52)
3. The Black Pearl (2:16)
4. Will and Elizabeth (2:08)
5. Swords Crossed (3:15)
6. Walk the Plank (1:58)
7. Barbossa is Hungry (4:06)
8. Blood Ritual (3:32)
9. Moonlight Serenade (2:08)
10. To the Pirates' Cave! (3:30)
11. Skull and Crossbones (3:23)
12. Bootstrap's Bootstraps (2:38)
13. Underwater March (4:12)
14. One Last Shot (4:46)
15. He's a Pirate (1:30)
|
|
