FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Pirates of the Caribbean: At World's End (Hans Zimmer)    PIRATES OF THE CARIBBEAN: AT WORLD'S END  (2007)
       A Karib-tenger kalózai - A világ végén


      

       zene: Hans Zimmer
       vezényel: Blake Neely, Nick Glennie-Smith
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Disney Records / Avex Group
       játékidő: 55:45




         "A Karib-tenger kalózai - A holtak kincse" úgy zárult, akár egy brazil szappanopera soron következő epizódja. A több kérdést is nyitva hagyó második rész után a közönség izgatottan várta, mi lesz a végkifejlet. A "végkifejlet" szó azonban kétértelművé vált: azok, akiknek tetszett a produkció, arra voltak kíváncsiak, hogy hová lyukad ki annak története, akiknek viszont nem lopta be magát a szívébe - jómagamat például ide sorolom -, azok azt várták, hogy "A világ végén"-nel egy kerek egésszé áll majd össze a film, s eléri "A Fekete Gyöngy átká"-nak színvonalát. Én azonban másodszorra is csalódtam. Ugyan az alkotás akcióban és humorban ezúttal sem szűkölködött, továbbá a színészek is remekül hozták a formájukat, a kalózbecsületből (vagyis a "mindig azzal szövetkezz, aki mellé sodor az élet" szabályból) adódó örökös nézőpontváltásoktól, és a túlpörgetett akciójelenetektől (mint amilyen például az örvényben zajló hajócsata) a film végére szépen lassan megcsömörlöttem - tudom, ha így vélekedek egy kalandfilmről, akkor nézzek inkább drámát vagy vígjátékot. Ám míg "A Fekete Gyöngy átka" remekül tartott egyensúlyt az akció, a humor és a szereplők jelleméből adódó kalamajkák között, addig a folytatásokból már igencsak kitűnt, hogy készítői a "többet, jobbat, látványosabbat" táblával jelzett csapda áldozatává váltak, amelyet a történetvezetés, illetve a szerelmi szál (Elisabethről flörtölései miatt például végül már alig hittem el, hogy szerelmes Willbe) sínylett meg.
         Némileg furcsának tűnhet, de véleményem (ami természetesen erősen szubjektív) fenntartása mellett emelem kalapom Gore Verbinski rendező és Jerry Bruckheimer producer előtt, ugyanis érdemük vitathatatlan: szinte egyik pillanatról a másikra sikerült visszahozniuk a köztudatba a már-már elfeledett kalózos műfajt úgy, hogy a trilógia az elmúlt évek filmkínálatának egyik kiemelkedő színfoltjává - és nem utolsósorban hatalmas kasszasikerré - vált.

         A score megismerése előtt idézzük fel egy kicsit a múltat, s nézzük meg, hogyan is kezdődött minden. "A Karib-tenger kalózai" jellegzetes főtémája 2003-ban csendült fel először Hans Zimmer Santa Monica-i stúdiójának falai között, s az azóta eltelt időszakban a trilógia aláfestésének elkészítése egyike volt a Remote Control Production legnagyobb munkáinak. Pedig az eredeti tervek szerint a score-t nem is ők, hanem Alan Silvestri készítette volna, ám az ő zenei megközelítése nem igazán egyezett a készítők elképzeléseivel, ezért kénytelenek voltak meneszteni a projektből (a sors iróniája, hogy Silvestri ezután szerződött le a "Lara Croft: Tomb Raider - Az élet bölcsője" aláfestésére, amelyet a hírek szerint eredetileg Mark Mancina jegyzett volna, aki korábban Zimmer-tanítvány volt). Bruckheimerék a drasztikus döntést követően biztosra akartak menni, ezért Zimmerhez fordultak, aki viszont akkortájt igencsak elfoglalt volt, így tanítványára, Klaus Badeltre bízta a feladatot. Az elsősorban "Az időgép" muzsikájával ismertséget szerzett művészhez a váltásból adódó szoros határidő miatt több komponista is csatlakozott (többek között tanára is, aki a főtéma megírásának idejére kapcsolódott be a munkába, amit egyébként egy nap alatt készített el), hogy kiegészítő zenékkel segítsék Badeltet. A folytatásokban azonban már Zimmer lépett a kapitányi hídra és irányította csapatát.
         "A Fekete Gyöngy átká"-nak bemutatója után a pozitív visszajelzések mellett természetesen a bírálatok is megjelentek: többen nehezményezték a muzsika modern hangzásvilágát, amelyet nem találtak méltónak a film műfajához. Ma azt gondolom, hogy akik ezt a kijelentést akkoriban tették, azok "A holtak kincse" és "A világ végén" bemutatója után megbánták elhamarkodottságukat, hiszen amíg az első rész aláfestése egy korrekt iparosmunkaként könyvelhető el, addig a továbbiakhoz az ismert témák megtartása mellett jóval színesebb, merészebb művek készültek (mint például a "Dinner is Served", a "Two Hornpipes (Tortuga)" vagy a "Multiple Jacks"), amik nemegyszer túlléptek a kritizálók által áhított "tradicionális aláfestés" fogalmán. Ha jobban belegondolunk, egy ilyen, a hagyományok figyelembevétele mellett modern köntösbe bújtatott kalandmoziba egy, "A Kincses sziget kalózai"-éhoz hasonló muzsika nem is állta volna meg a helyét.

         Ideje rátérni tárgylemezünkre, valamint annak kulisszatitkaira: tavaly több helyen is lehetett olvasni, miszerint a második és harmadik rész forgatásainak némely jeleneteit Verbinskiék egyszerre tudták le, ami bizonyos mértékig a zenére is érvényes, ugyanis a kalózokat jellemző "Hoist the Colours" című dal története több mint egy évre nyúlik vissza. A nótán Verbinski és Zimmer még a "A holtak kincsé"-nek zenei felvétele előtt kezdett el dolgozni: az első egyeztetések során a rendező Los Angeles-i otthonában, gitárral a kezében ülve értekezett videotelefonon a szintetizátoros kíséretről gondoskodó Zimmerrel, aki ez idő alatt "A Da Vinci-kód" zenéinek munkálatai végett Londonban tartózkodott. Miután megszületett a dallam, Ted Elliott és Terry Rossio megírta a hozzáillő szöveget, melynek első változatát néhány szereplővel (akikhez a móka kedvéért még Zimmer felesége is csatlakozott) énekeltették fel, majd a Remote Control-osokkal is elpróbálták, végleges verzióját azonban a vásznon is feltűnő színészek egy részének közreműködésével rögzítették. Azért tartottam lényegesnek az átlagosnál kicsit részletesebben kitérni erre a tételre, mert szerzőnk és csapata (amelyet ezúttal Lorne Balfe, Tom Gire, Nick Glennie-Smith, Henry Jackman, Atli Orvarsson, John Sponsler és Geoff Zanelli alkotnak) az előző korongokról ismertté vált dallamok (a főtéma, Davy Jones és Tia Dalma motívumai, a zenedoboz hangja, vagy éppen Jack és Beckett témái) megtartása mellett "A világ végén"-hez két új témát is készített. Az egyik, s egyben legfontosabb az akciótételekben felbukkanó, a "Hoist the Colours"-ra épülő kalózmotívum, a másik pedig az új, keserédes hangvételű szerelmi téma, amelyet különféle változatban hallhatunk többet között az "At World's End"-ben, az "I See Dead People in Boats"-ban és a "Drink Up Me Hearties"-ben.
         Jack sajátos viselkedését leginkább a különleges zenei élményt biztosító, játékos "Multiple Jack" adja vissza, de az olyan tételek, mint például az "Up Is Down" és a cimbalomjátékkal színesített "The Brethren Court" egyaránt tökéletesen követik nyomon különleges mozgáskultúrájú kapitányunkat.
         Az akciórészek remekül illeszkednek a fenti tételek sorába, egyetlen hátrányuk, hogy némelyik igencsak meg lett vágva a filmbeli változatához képest - ide sorolható a keleti világrészben tett kirándulást kísérő "Singapore", valamint a hajócsatát aláfestő "I Don't Think Now Is the Best Time", bár ez utóbbi még így is több mint tízpercnyi játékidővel bír. A kiadványon olyan zenerészleteket is találunk, melyek jócskán túlnőnek a hozzájuk tartozó képsorokon. Remek példa erre az ellenfelek harcbaindulás előtti találkozásakor hallható, a "Volt egyszer egy Vadnyugat"-ot idéző (s ezáltal Ennio Morricone munkássága előtti tisztelgésnek is tekinthető) "Parlay", és az Elizabeth csatára buzdítása alatt hallható "What Shall We Die For"-ra, amelyek egyébként a filmtől függetlenül hallgatva is kiváló zenei élményt biztosítanak. Az albumot és a filmet egyaránt a "Drink Up Me Hearties" zárja, ahol Zimmer a trilógia legfontosabb motívumait foglalja össze, s ezzel tulajdonképpen felteszi a koronát a trilógia score-jának egészére.

         "A világ végén" - melynek amerikai premierjén a vetítés előtt élőben adtak elő részleteket a score-ból - bemutatójára várva némiképp tartottam attól, hogy a főbb témák visszaköszönése miatt lassan ellaposodik majd a trilógia muzsikája, azonban az újabb és újabb motívumok, valamint a nagyzenekart kiegészítő változatos hangszerek (mint például a már említett cimbalom, továbbá a duduk, az erhu, a bendzsó és a különféle tradicionális fúvós-, illetve ütőshangszerek) bevonása könnyedén rácáfolt félelmeimre. Hozzáteszem: eleinte szokatlan volt az olyan műveket idéző pillanatok sora, mint a "Rés a pajzson", a "Gladiátor", vagy az "Arthur király" muzsikái, de többszöri hallgatás után ezek szépen beleolvadtak az összképbe. Mindent összevetve számomra a trilógia a modern kornak megfelelő kalandmuzsikákkal büszkélkedhet, amelyek minőségi változása fordítottan arányos a filmekével...
         A filmzenealbum utáni kutatás során rábukkantam a kiadvány japán verziójára, melynek borítóképét látva hamar eltökéltem, hogy ezt fogom beszerezni - a hazai kereskedelmi forgalomban lévőhöz képest az eltérés csupán a hanganyaghoz tartozó körítésben mutatkozik meg. A távol-keleti régió híres igényességéről, amit az Avex Group kiadványa is alátámaszt: a huszonkét oldalas füzetecske minőségi papírra nyomtatott élénk színekkel büszkélkedhető képeken idézi fel a film jeleneteit és a zenei felvételeket, sőt, előzetes vélekedésemmel ellentétben a szöveges ismertető, valamint a technikai információk elolvasásához sem kell különösebb kódfejtést végeznünk, ugyanis mindezek angolul lettek feltüntetve.


    Kulics László
    2007.07.12.




    Tracklista:

      1. Hoist the Colours (1:31)
      2. Singapore (3:40)
      3. At World's End (8:05)
      4. Multiple Jacks (3:51)
      5. Up is Down (2:42)
      6. I See Dead People in Boats (7:09)
      7. The Brethren Court (2:21)
      8. Parlay (2:10)
      9. Calypso (3:02)
    10. What Shall We Die For (2:02)
    11. I Don't Think Now is the Best Time (10:45)
    12. One Day (4:01)
    13. Drink Up Me Hearties (4:31)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    King Arthur

    Muppet Treasure Island

    Pirates of the Carribean:
    The Curse of the Black Pearl


    Pirates of the Carribean:
    Dead Man's Chest


    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam