FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Piedone Lo Sbirro (Guido & Maurizio De Angelis)    PIEDONE LO SBIRRO   (1973)
       Piedone, a zsaru


      

       zene: Guido & Maurizio De Angelis
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Digitmovies
       játékidő: 50:49






         A nápolyi kikötői körzet csak Piedone néven ismert Rizzo főfelügyelője (Bud Spencer) a rendteremtést illetően inkább kemény öklében és informátoraiban bízik, mintsem a fegyverek szavában, azonban új főnököt kap, aki helyteleníti már bevált módszereit, így egy kábítószerügyben történő vizsgálódás közepette felfüggeszti beosztottját. Ám ő nem omlik össze emiatt, és - szó szerint saját szakállára - tovább folytatja a nyomozást.
         Ha Bud Spencer neve felmerül, akkor nincs, akinek ne ugorna be Terence Hillé is. A szinte elválaszthatatlan duó legnagyobb sikereit együtt érte el, és ugyanúgy, ahogy Stan mellett nélkülözhetetlenné vált Pan, vagy Starsky mellett Hutch, így a Spencer és Hill nevek is szorosan összefonódó fogalommá váltak. Ez különösen hazánkban történt így, ahol a mai napig töretlen a népszerűségük, filmjeik máig az eladási sikerlisták élén állnak, és bármelyik televízió is adja tetszőleges vígjátékukat, milliókban mérhető azok száma, akik sokadjára is követik a jól ismert kalandokat. Talán a kellemes nosztalgia az oka annak is, hogy máig gyarapodik a rajongói klub létszáma, és 2006-ban megalakult a Spencer Hill Magic Band is, mely kedvenceik filmjeinek dalait és instrumentális zenéit adja elő, az eredeti felvételeket megközelítő hangszereléssel.
         A két olasz színész önállóan sem vallott szégyent, mindketten párhuzamosan építették szólókarrierjüket is, és amit Terence esetében például a Nevem Senkivel szokás jellemezni, azt Budnál a Piedone-filmek jelentik. Ennek bevezető darabja, a Piedone, a zsaru hiába ugyanarra a közkedvelt alapkoncepcióra épül (a lendületből elcsattanó pofonsorozatok mindig az ártatlanok védelmében indulnak útjukra), mégis jóval komolyabbnak tekinthető, mint a páros egyéb produkciói. Nincsenek benne különösebben vicces beszólások, a verekedések sem poénokra vannak kihegyezve, de a Bud Spencer-jelenség most is működik, ezáltal e film melankolikusabb hangvétellel is hasonló élményt nyújt, mint a vidámabb sztorik.

         A Spencer-Hill-filmek zenei anyaga mindig is erős volt a maga nemében, ráadásul a stílusok viszonylag széles spektrumon mozogtak, így nemegyszer akadt arra példa, hogy a fülbemászó betétdalok önálló életre kelve közkedvelt slágerekké váltak. Nincs, aki ne tudná eldúdolni a Különben dühbe jövünk annak idején rádiós kívánságműsorokban is rendszeresen kért betétdalát ("Dune Buggy"), a Kincs, ami nincs jól eltalált "Movin' Cruisin'"-ját, és nincs, aki ne üdvözölné ismerősként a jellegzetes szaxofontéma karneváli hangulatú főcímverzióját a Nincs kettő négy nélkülből, de ezekkel még véletlenül sem ér véget a sor.
         Az instrumentális aláfestéseket tekintve leginkább a funkys-diszkós-jazzes, ritkábban szimfonikus kiegészítésű vonulat dominál e filmekben, és külön kiemelendő, hogy a páros klasszikusnak tekinthető korszakába sorolandó mókázások jórészt csakis dallamos aláfestéseket tartalmaznak. Ezáltal valamilyen szinten ezek esetében is újra lett definiálva a zene filmekben betöltött szerepe, hiszen nem csupán hely- és csendkitöltőnek alkalmazták őket az alkotók (a korszak több népszerűbb komponistájának egyes főtémacentrikus, ám összességében töltelékekkel feltöltött score-jaival ellentétben), hanem olyan kiegészítésként, amely egyrészt könnyed hangulatalapozásnak is megfelelt, másrészt a mozgóképről leválasztva is probléma nélkül megállták helyüket.
         Többek közt Ángel Oliver, Gino Peguri, Franco Micalizzi is felbukkantak a páros filmjeinek zeneszerzőiként, de őket már rég elfelejtettük. Nem úgy Guido és Maurizio De Angelis nevét, akik a színészek együttes karrierjének tényleges beindulásától kezdve komponálták a muzsikákat filmjeikhez. Meggyőződésem, hogy ha a mai harmincas-negyvenes generáció filmzenében egyébként nem különösebben járatos tagjait megkérdeznénk, hogy mondjanak pár komponistát, akkor nagy valószínűség szerint Jerry Goldsmith, John Williams és Ennio Morricone (aki amúgy a Nevem Senki aláfestését is szerezte) mellett az olasz testvérpárt is megemlítenék.

         De Angelisék (akik helyenként Oliver Onions néven is feltüntek a stáblistákon) közös filmográfiája mintegy százötven darabot tartalmaz. Természetesen harmincéves pályafutásuk alatt számtalan más műfajban is kipróbálták magukat, de ismertségüket és közkedveltségüket legfőképp mégis a népszerű bunyósoknak köszönhetik. Ha itthon is ismert filmjeiket kellene felsorolni, akkor meg kell említeni az 1974-es Zorrót (Alain Delonnal a főszerepben), a Sandokan - A maláji tigrist, illetve az Afrika Expresszt. Guido és Maurizio évtizedekig munkálkodott a szakmában, egészen 2005-ig aktívak maradtak, és mivel előbbi alig múlt 60, utóbbi pedig éppen idén tölti be ezt az életkort, talán van még remény arra, hogy ha nem is legnagyobb sikereiket megismételve, de egyszer talán még visszatérnek.

         A testvérek nagyjából akkor kezdték a pályát, amikor Carlo Pedersoli a jobban csengő Bud Spencer névre, Mario Girotti pedig hasonló okokból a Terence Hillre váltott. A zeneszerzők egy 1962-es, a feledés homályába veszett filmjét mintegy tíz évvel később egy Nino Mandfredi-vígjáték követte, majd (a "nincs kettő négy nélkül" elvet szemléltetve) az 1971-es Az ördög jobb és bal keze 2.-vel jött létre a két páros hosszú éveken át tartó munkakapcsolata. Két évvel később, 1973-ban járunk, tehát kézenfekvő volt, hogy az első Piedone-kaland aláfestését kik komponálják.
         A filmzenéikben sokszor közre is működő Guido (fuvola) és Maurizio (gitár) egy olyan megközelítést választott, amely nem ütött el markánsan az akkori krimik zenéinek világától. Mivel a főszereplő nyilván ugyanaz maradt a sorozat többi részében is, kitaláltak egy főtémát, amely jól jellemzi Piedone alapvetően nyugodt természetét, és időnként vissza-visszatér. E lemezen először az alapdallamot hallhatjuk ("Piedone Lo Sbirro / Flat Foot Cop"), de az eredetileg gitárra írt, vonósokkal kísért kedves, szomorkás szerzemény felbukkan gyorsabb formában mandolinon ("Death of the Hunchback"), fuvolán ("Piedone is Sad"), harmonikán ("Flat Foot Cop 2") és zongorán ("Flat Foot Cop 3") egyaránt. Lehetne önismétlést kiáltani, de az eltérő hangszerelés okán ezt az ismétlődést inkább a téma variánsainak kell tekinteni.

         Az eredeti téma melankolikus hangulata más tracket is átitat: a lassan csordogáló, gitáros "Thinking of You"-t és a bossa novás "Manomozza Is Discovered"-et. A további visszafogottabb darabok már nem kifejezetten szépek, ám azért jól sikerültek: gondolok itt az elektromos orgonás "Schoolroom Drug"-ra, vagy a lopakodó "The Baron's Death"-re. Öt "Action Sequence" című témát is hallhatunk: ugyanazt az egyszerű témát variálva némileg monotonnak is hathatnának, de változatos hangszerelésük okán ezek sem válnak unalmassá. Elkerülhetetlen a lemez egyetlen gyenge darabjának megemlítése: a "Drugs Allucinations" egy avantgárd, emiatt nehezebb, jazzfuvolás darab, s címe alapján egyértelművé válik, miért olyan, amilyen.
         A többi zene kifejezetten akciódús. A "Piedone and the Baron" a címszereplő és ellenfele első találkozása alatt hangzik el egy szórakozóhelyen, a "Piedone and Ferramenti" a diszkóban szól a háttérben, míg a nápolyi sikátorok szűk utcáiban zajló autós hajszát a "Car Chase at Margellina" festi alá (mindjárt kétféle verzióban is). E négy muzsika a hetvenes évek zsarus filmjei zenéinek legszebb hagyományait szemlélteti: jazzes zongorafutamok, elektromos és basszusgitárok dinamikus pengetése, vibráló fuvola, ráadásként lendületesség jellemzik ezeket.

         Ahogy a két pofonosztó filmzenéinek szinte mindegyike, úgy hosszú ideig a Piedone-sorozat zenéi is csak bakeliten voltak elérhetők. Ezen a helyzeten próbált változtatni a Digitmovies kiadó, amely 2005-ben három Piedone-mozi aláfestését jelentette meg. Az egyiptomi kiruccanás score-ja ugyan egyelőre csak bakeliten, illetve részleteiben a duó filmjeinek különféle válogatásalbumain érhető el, de valószínűleg előbb-utóbb ez is felbukkan CD-n. A Piedone, a zsaru soundtrackjére mindenféle értelemben egy teljesen korrekt kiadványként tekinthetünk, hiszen a kiadó munkatársai bónusz felvételekkel toldották meg az eleve hiánypótló anyagot, ezáltal a korábbi bakelites kiadásról lemaradt témavariációk is felkerülhettek, mintegy húsz perccel megnövelve a korábbi játékidőt.
         Ha mégis bármi fogást szeretnék találni a lemezen, akkor azt csak a borító képei miatt tehetném. Azonban mivel mégis csak egy több mint harmincéves filmről van szó, teljesen megbocsátható, hogy a fotók nagy valószínűség szerint a filmből lettek kicsenve, mert ennyi év után, kisebb mozik esetében már meglehetősen nehéz előkotorni elfogadható minőségű marketinganyagot. A hangminőséget az eltelt hosszú idő ellenére sem érheti panasz, a szerzeményeket pedig különösen nem. A De Angelis testvérpár egyik korai filmzenéje hozza a kor zenei sajátosságait, pompás retrós érzetet is garantál, s egyáltalán nem hallani ki belőle, hogy keletkezésekor még nem állt hatalmas filmes tapasztalat a szerzők előtt.


    Bíró Zsolt
    2007.02.06.




    Tracklista:

      1. Piedone Lo Sbirro (Flat Foot Cop) (3:20)
      2. Schoolroom Drug (1:24)
      3. Piedone and the Baron (4:09)
      4. The Baron's Death (2:01)
      5. Manomozza Is Discovered (5:36)
      6. Thinking of You (3:55)
      7. Piedone and Ferramenti (5:46)
      8. Piedone is Sad (1:12)
      9. Car chase at Margellina (2:35)
    10. Death of the Hunchback (2:07)

    Bónusz track:
    11. Action Sequence (1:20)
    12. Drugs Allucinations (2:19)
    13. Action Sequence 2 (3:06)
    14. Flat Foot Cop 2 (2:50)
    15. Action Sequence 3 (1:21)
    16. Flat Foot Cop 3 (1:15)
    17. Action Sequence 4 (1:18)
    18. Action Sequence 5 (2:00)
    19. Death of the Hunchback 2 (0:44)
    20. Car Chase at Margellina 2 (2:31)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Bullit

    The Italian Job

    Lone Wolf McQuade

    McQ

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam