FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Phone Booth (Harry Gregson-Williams)    PHONE BOOTH   (2003)
       A fülke


      

       zene: Harry Gregson-Williams
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Superb Records
       játékidő: 41:16





         Kevés ember nem hallott Joel Schumacher különleges, hollywoodi átlaghoz képest kiemelkedően jó filmjéről, "A Fülké"-ről. Első pletykák Kiefer Sutherland fantasztikus hangjátékáról zengtek ódákat, később jött, hogy a film szokatlanul rövid, na meg természetesen az, hogy egyetlen viszonylag szűk térben játszódik. A három információ már elég megnyugtató ahhoz, hogy nekivágjunk, és valóban: a 80 perces film tökéletes, könnyed kikapcsolódást eredményez. Adott egy nagypofájú médiamenedzser, korunk elszaporodott megélhetési vállalkozóinak zseniális mintaképe, aki szerető felesége mellett aktív szerelmi életet él egy másik hölggyel. Persze őt kizárólag csak nyilvános fülkén keresztül hívogatja, fő a diszkréció, ugye. Rá is farag, a fülke ugyanis egy olyan ember lakásának ablakával szemben helyezkedik el, aki csúnyán megcsömörlött a világ erkölcsi pusztulásán, és úgy dönt, ha kicsiny léptekkel is, de megpróbálja a romlottak életét visszaterelni a jó útra. Önhatalmúlag bekapcsolódik a fülke vonalába, s hű követője lesz Stu Shepperd (Colin Farrell meglepően jó alakítása, mint tenyérbe mászó menedzser) magánéleti kettősségének. Mikor már épp eléggé túlcsordul türelmének kancsója, a maga módszereivel ringbe száll a megcsalt feleség becsületéért. Egy szokásos Stu és szeretője közti telefonbeszélgetést követően visszahívja a fülkét, melyet fontoskodó hősünk nyomban fel is vesz. A történet pedig kezdetét veszi: "Ne tedd le, mert meghalsz."
         A hasonlóképpen megcsömörlött állapotot zseniálisan kifejező "Összeomlás" ("Falling Down") Michael Douglas-szel, a két Grisham-regény alapján készült "Az Ügyfél" ("The Client") és a "Ha Ölni Kell" ("A Time To Kill"), valamint az elvetemült borzalmat árasztó "8mm" olyan rendezői védjegyek, amelyek garantálják "A Fülke" ("Phone Booth") sikerét. Colin Farrell a jelenkor legfelkapottabb férfiszínésze, Kiefer Sutherland pedig Kevin Spacey "Hetedik"-beli alakításának nyomdokaiba lép, hangja hátborzongató, mégis groteszk módon humoros. A csavaros eszű rendőrkopó szerepében Forest Whitakert láthatjuk, a helyenként felbukkanó Katie Holmes, mint szerető látványa mindig üdítő élmény.

         A korábbi Schumacher-filmekhez rendre különleges alkotások szolgálták a zenei aláfestést, akár Mychael Danna "8mm"-ére, James Newton Howard "Falling Down"-ára, Elliot Goldenthal "Batman & Robin"-jára, vagy éppen Howard Shore "Az ügyfél"-hez írt zenéjére gondolunk. Jelen esetben Harry Gregson-Williams kapta a nemes feladatot, hogy a New York-i káoszt és a fülke körül kialakult helyzet abszurditását zenei eszközökkel kifejezze. Saját elmondása szerint is izgalmas munka volt, ugyanis teljesen elhatárolódott a szimfonikus zenekartól, és pusztán elektronikus alapokra helyezett zenét írt. Ez mindazok számára, akik korábbi munkájához hasonlóra számítottak, mindenképpen csalódás lehet. Azonban nem szabad elfeledkezni a filmzene, mint tág fogalom lényegéről, és ilyen tekintetben a "Phone Booth" pazar darab. Remekül illeszkedik a háttérbe, sosem kirívó, és nem is ez a feladata, ellenben az állandó elektronikai ritmusba ágyazott sejtelmes zongoratéma, és az agyoneffektezett atmoszféra tökéletesen megdobja a film élvezhetőségét. Az, hogy az egyes tételeknek címe van, az csak egy mankó a film folyamatát illetően, véletlenszerű sorrend alapján ugyanis alig változik az album összhatása (saját kínos tapasztalat ezen észrevételem). Sőt, az olykor hirtelen beállt csend némely tétel alatt a valódi átmenetet is megtöri, sosem lehet igazán rájönni, hogy hol ugrottunk újabb trackre.

         A "First Call" csak egy alaphangot ad, a számos halk és fémes jellegű, telefonos zörejre emlékeztető effektkavalkád végig halkan a háttérben marad. Az ezt követő "Trapped" egy pillanatig utal a később jobban kifejtett halk és halványan torzított zongorajátékra, de rögtön ezután bemutatja a négyhangú gitártémát is. A basszus és az analóg hangra hasonlító, enyhén torzított gitár egyszerű melódiája adja azt az egyszerű és leginkább fülbemászó dallamképet, ami tulajdonképpeni védjegye a "Phone Booth"-nak. Egy kicsit hasonlít a "The Bourne Identity", vagy a "Spy Game" lassabb tételeire, halk és visszafogott, a viszonylag hosszabban kifejtett motívumsorokat nem sokszor töri meg effekt vagy zörej. A harmadik "NYPD", és az ebből gyors effektkáosszal átváltó "The Rifle" továbbra is teljes némaságba burkolódzik, csendes háttéreffektek és halk basszus hallható, valamint néha előbukkan a négyhangos főtéma. A "Confession" talán az album legszebb tétele, melankolikus zongorajátékkal indít (picit talán Thomas Newmant idézi), szép mélyen búgó basszusba ágyazza a harmóniákat. Érezhetően jól bánik a szintetizátorral, már a "The Replacement Killers" nyitótételénél is meggyőződhettünk tarkósimogatóan gyönyörű drámai muzsikájáról.
         A varázs alig két percig tart, a "Time Square" ugyanis szöges ellentéte az előző tételnek. Előbb az utcai élet egyszerűségét és lazaságát fejezi ki populárisnak ható beat-alapon, később a már ismert zongora-motívumot vegyíti egy variáns harmóniával. A "Stu's Secret" címéhez hűen titokzatosságot fejez ki a már jól ismert zörejképek és mély alaphangok segítségével, a "Public Talk" viszont, ha csak egy szűk percre is, de szakít az eddigi alaphangulattal, és ad egy könnyed jazzes, groove-os hangzást. Kifejezetten üdítő pillanata ez a "Phone Booth"-nak, de nem tart sokáig, továbbra is maradnak a háttérben játszadozó zenék. A "Last Booth in NYC" ugyan némileg lassít az eddigi túlpörgetett ritmusokon, de központi, megfogható dallamok helyett csak egyszer-egyszer érzékelteti finoman a zongorás témát.
         Az "It's Me You Want" szokásos, megjegyezhetetlen effekthalmazát az album leghosszabb tétele, a "Center Of Attention" váltja. Gyaníthatóan nem azért hosszú, mert annyi mindent szeretne egybesűríteni, a négyhangos gitártémán túl ugyanis már semmi egyéb váratlan megoldást nem hoz, a felsejlő zongorajáték is marad a basszus hátterében. A tizenkettedik "Telephone Users" a korábbi "Time Square" tökéletes párját képezi, az "Is He Coming Out" viszont az egyik kedvencem. Itt érezni leginkább a "The Bourne Identity" varázsát, erős dobra építi az ismert gitártémát. A legmozgalmasabb tétel, érezhető, hogy a film már a megoldás felé közeleg. A "Phone Vs Gun" és a "Just Say a Word" totális jelentéktelenségéről semmi mást nem lehet írni, mint az album eddigi hasonló effekthalmazairól. A záró "It Could Be Anyone" viszont zseniális lezárása a "Phone Booth"-nak, kár, hogy a film nem bírt el több ehhez fogható finom drámaiságot (de hisz nem is ez volt a célja). Csodaszép harmóniák, fájdalmas szintetizátoros lecsengés, magas hangon, háttérbe húzódó, szinte könnyező zongorahangok - teljes egészében kiemelkedik az album összképéből.

         Mivel az egész "Phone Booth" egy csendes elektronikus massza némi melankolikusabb és sejtelmesebb melódiával összegyúrva, érdemes kísérletezni egy kicsit az egyébként is kísérletező hangvételű művel. Az album esszenciáját összeállítva (2, 5, 8, 9, 13, 16) negyed órányi komplett és változatos muzsikát kapunk, és ezek maradéktalanul összegzik is Harry Gregson-Williams filmhez írt zseniális munkáját. A 41 percet kicsit fárasztóbbnak találom, de így is kellemes háttérélmény azoknak, akik nem kizárólag szimfonikus zenekar által feljátszott filmzenéket hallgatnak. Az albumot kiadó Superb Records palettáján egyébként nem árt körbenézni, az elektronikusabb filmzenék tekintetében egy-két igazi csemegével örvendeztettek már meg bennünket, gondolok itt Cliff Martinez "Solaris"-ára, a Reinhold Heil és Johnny Klimek szerzőpáros "One Hour Photo"-jára, Mychael Danna "Antwone Fisher"-ére, vagy a jóval nagyobb volumenű John Ottman-produkcióra, az "X-Men 2"-re.


    Tihanyi Attila
    2004.10.03.




    Tracklista:

      1. First Call (1:25)
      2. Trapped (3:40)
      3. NYPD (4:28)
      4. The Rifle (2:04)
      5. Confession (2:45)
      6. Times Square (2:04)
      7. Stu's Secret (2:42)
      8. Publicist Talk (0:51)
      9. Last Booth in NYC (3:35)
    10. It's Me You Want (1:38)
    11. Center Of Attention (5:28)
    12. Telephone Users (1:20)
    13. Is He Coming Out? (2:15)
    14. Phone vs. Gun (2:38)
    15. Just Say The Word (1:30)
    16. It Could be Anyone (2:53)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Assassins

    Assault on Precinct 13

    The Interpreter

    Man on Fire

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam