FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Perfect Stranger (Antonio Pinto)    PERFECT STRANGER   (2007)
       Vadidegen


      

       zene: Antonio Pinto
       vezényel: Bruce Fowler
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 44:38




         Egy fiatal újságíró, Ro (Halle Berry) régi barátnője meggyilkolásának ügyében kezd el kutakodni izgága házi számítógépguruja, Miles (a zavarodott alakok szerepeibe vélhetően lassan beleőrülő Giovanni Ribisi) segítségével. Minden jel arra utal, hogy egy reklámcég vezetőjének, Harrison Hillnek (Bruce Willis) nem kevés köze volt a lányhoz, ezért Ro úgy dönt, a férfi közelébe férkőzik, hogy kiderítse az igazságot.
         James Foley rendező ("Lépéselőny") produkciója egy bátortalan, félúton visszariadó kísérletet tett arra, hogy két régen látott műfajt, az "Elemi ösztön" fémjelezte erotikus töltetű mozit és a "A hálózat csapdájában" számítógép-thrillerjét elegyítse, csakhogy ez nem jött össze. A nézettségi adatok főleg azt mutatják, hogy a házhoz jövő pornócsatornák korában már nem sokakat érdekel Halle Berry hibátlan teste (pláne, ha már a "Szörnyek keringőjé"-ben, illetve a "Kardhal"-ban minden létező szögből megcsodálhattuk, és kevésbé beöltözve), az arra fogékonyak pedig Bruce Willis saját Willie-jét is megkukkanthatták már vagy tíz éve "Az éj színé"-ben. A chatelést a legújabb technikai vívmánynak beállítani eléggé idejétmúlt filmes ötletnek hat, ahogy minden más is túl régimódi, mintha minimum egy évtizeddel korábban járnánk. Vájtszeműek felfedezhetik pár perc erejéig az egyik Las Vegas-i helyszínelőt (Gary Dourdan), ő azonban inkább kínos, mint mozis kiugrási lehetőségnek tekinthető miniszerepe után minden bizonnyal legközelebb jobban meggondolja, mit ír alá - és ez a szereplők bármelyikére igaz.

         Bár Antonio Pinto ezidáig még nem rakott le túl sok művet az asztalra, ami alapján tehetsége minden oldaláról fogalmat kaphatnánk, én mégis úgy tekintek rá, mint egy olyan zeneszerzőre, aki az eddig egyelőre kétszeres Oscar-díjas Gustavo Santaolalla ellenpólusának tekinthető. Közös bennük, hogy mindketten Dél-Amerikából érkeztek (kollégája argentin, míg Pinto brazil származású), míg azonban Santaolalla szinte csak ugyanazon motívumot variálta eddig és vélhetőleg fogja is variálni valamely pengetős hangszerén, Pintónál minden jel arra utal, hogy nem ebbe az irányba szándékozik haladni. A "Központi pályaudvar" score-ját és az "Istenek városa" dalait követően a "Fegyvernepper" remek aláfestésénél mutatta meg, hogy a gitárra és hasonló húros hangszerekre készült filmzenék szabályait képes bátran valami egyéni ízzel is párosítani.
         Ezúttal mellőzte a pengetős instrumentumokat, a "Vadidegen"-ben hallható műve elsősorban szimfonikus zenekarra íródott. Sajnos azonban őt is utolérte a komponisták esetenkénti végzete, ami abban nyilvánul meg, hogy egy enyhén szólva is feledhető filmhez kellett írnia egy ilyen score-t. Persze nincs itt arról szó, hogy Pinto valamiféle zseniálisat alkotott volna meg, ám mégis vitathatatlan a minőség. A lényegében nem túl emlékezetes témákkal rendelkező zene baljós, modernizált film noiros beütésű, vibráló főmotívuma igen ízlésesre sikerült, és a többi darab is jól helytáll. A szerző munkájában szinte tapintatosan lapulnak meg az elmaradhatatlan elektronikus megoldások, miközben baljósan húzzák a hegedűk, olyan fülledtséget éreztetve, amit a film csak szeretett volna szemléltetni.

         Az albumot elsőre végighallgatva azért ez a fülledtség jóval kellemetlenebbül fojtogat, mint az az érzés, ha Halle Berryvel kerülnénk szorosabb kapcsolatba. Cat Power némi Dusty Springfield-utóérzést előidéző akusztikus felvételét követő huszonhárom track néha teljesen érthetetlenül szedi szét Antonio Pinto kompozícióját, bár ha nem figyelünk nagyon a váltásokra, minden esetben észre sem vehető az ugrás, hiszen a tételek jellege hasonló. Feltűnő a szerző védjegyének, a rabeca nevű húros hangszernek a hiánya, ám erőteljes hangja miatt most nem is illett volna igazán ide. A score lendületesen indul, a "Stranger Perfection" szenvedélyes megszólalásában minden benne van, ami a sötét titkokkal körbefont, végzetes erotikus kalandot kifejezheti. A hagyományos hangszerelést aztán gyorsan felváltja a jelenkori nyomozós sorozatok aláfestéseinek hangulata, s a rengeteg visszafogott elektronikus alap kissé degradálja a muzsika (és szerzőjének) további megítélését. Hiba azért nincs, a "Meet the Killer" például John Powell "Az olasz meló"-filmzenéjének folytatásaként is jellemezhető, ahogy a picit nyersebb tónusú vonósok rájátszanak a finom dobalapokra, a "The Search" alaplendülete pedig nagyon hamar magával rántja a hallgatót. Ezen tételek sorát gyarapítja a "H2H" a gitárimitációval, az egyik legjobbra sikerült, jazzes hangú bőgővel sajátosabbá tett 2Mia", a feszesebb tempójú, a "Helyszínelők" epizódjainak aláfestését megidéző "Meet the Knife", és a megoldást előkészítő "Caught".
         A nyugodtabb pillanatok többségét jóval drámaibb vonósjáték jellemzi, nagyon halk kísérettel. A "Homeland" bevezeti, a "Decision to Kill" és "Miles" tételek pedig egyértelművé teszik ezt a melankóliát, az európai filmzenékre jellemző hangulatot némi harsányabb felmorajlás teszi jellemzőbbé (főleg a fúvósok részéről). Az erotikus töltetet a szokásosnak mondható vibrafon használata adja, de tulajdonképpen csak egy tételre ("Perfect and Stranger") lehet egyértelműen ráilleszteni ezt a jelzőt. A két leghosszabb track, a "Secret Room" és a "Strange Justice" atmoszférája a titok fokozatos felismerését sejteti, csendesebben játszó hegedűkkel és határozottan be-belépő fúvósokkal. Mégis a legnagyobb szerepe a szomorkásabb motívumoknak van, s a "Snow Child" és a "Strange Senator" szépségét a "The End" teszi végül ünnepélyesen kerek egésszé.

         Annyi bizonyos, hogy a komponista megérezte, milyen hangulatot szerettek volna a film készítői létrehozni, de mintha azt is érezte volna, hogy nem lesz ez akkora ziccer, amiért érdemes lenne beleadni apait-anyait. A magasabb pontszámot elveti, hogy hiába lehet különböző szálakat felfedezni a score-ban, a tételek jelentősebb része azonos hangnemben íródott, a trackek hossza pedig egy-két perc között mozog. Ám ha nem is marad különösebben emlékezetes darab, meg egyáltalán nem bukik. A műfajon belül ezerszer rosszabb művekkel is találkozhattunk már, és Antonio Pinto munkájára azért az is jellemző, hogy értéke magasan a film felett van. Aki kedveli a nem hivalkodó elektronikus megoldásokban gazdag, vonósokra íródott aláfestéseket, azok hozzám hasonlóan könnyen megkedvelhetik ezt a lemezt is.


    Bíró Zsolt
    2007.06.06.




    Tracklista:

      1. Troubled Waters - Cat Power (3:30)
      2. Perfect Stranger (1:14)
      3. Homeland (1:00)
      4. Stranger Perfection (2:55)
      5. Ride to Nowhere (2:05)
      6. Meet the Killer (1:43)
      7. The Search (2:32)
      8. Decision to Kill (1:48)
      9. Miles (1:12)
    10. Perfect and Stranger (1:42)
    11. Secret Room (5:14)
    12. Strange Justice (4:23)
    13. H2H (1:47)
    14. The Passage (0:28)
    15. Mistake (1:30)
    16. The Boss (1:03)
    17. Snow Child (2:21)
    18. Strange Senator (1:03)
    19. Big Thing (0:34)
    20. Grace (0:50)
    21. Mia (1:23)
    22. Meet the Knife (1:12)
    23. Caught (1:24)
    24. The End (1:45)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Babel

    Basic Instinct

    Breach

    Lord of War

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam