FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Passengers: Original Soundtracks 1 (U2, Brian Eno)    PASSENGERS: ORIGINAL SOUNDTRACKS 1  (1995)
       


      

       zene: U2, Brian Eno
       kiadás éve: 1995
       kiadó: Polygram
       játékidő: 58:10





         A világ egyik legismertebb és legnépszerűbb zenekara, az ír U2, frontemberükkel, a rossz nyelvek szerint Messiás-komplexusban szenvedő Bonóval a szó klasszikusabbnak tekinthető értelmében vett rock műfajától a kilencvenes években egy kicsivel távolabbra indult. Az 1991-ben megjelent "Achtung Baby" című lemezükkel (rajta a klasszikussá nemesedett "One"-nal) indult el egyfajta metamorfózis, mely két évvel később a "Zooropá"-val folytatódott, hogy végül az 1997-es "Pop"-pal tetőzzön. Utóbbi két lemez között és a hozzájuk kapcsolódó monumentális koncertsorozat környékén, 1995-ben a korábban nekik már producerkedő Brian Enóval álltak újra össze, s egy kísérleti albummal jelentkeztek. Ez a "Passengers: Original Soundtracks 1" címet kapta, ám mivel nem lett túl sikeres, már sosem derül ki, hogy valóban sorozatban gondolkodtak-e. Az érdektelenség oka, hogy még a fenti korongok egyes, kevésbé klasszikusan U2-s hangzású darabjaihoz képest is messze járunk a zenekar univerzumától, és az sem segítette a promóciót, hogy csupán a tagok neveinek felsorolása szerepel a borítón, az is a belsejében, a U2 név mindössze a banda menedzserének neve mellett tűnik fel mintegy mellékesen. Első ránézésre oldalunk profiljába mindössze a címével illeszkedik a kiadvány, ám a felszínt megkapargatva ennél azért valamivel több kötődést is találunk.
         A koncepció szerint e CD egy főleg kitalált filmek aláfestéséből álló válogatás, melyen találhatunk tisztán instrumentális, illetve énekes felvételeket is. Az ötlet onnan jött, hogy miután meghiúsult az, hogy Eno és a U2 közösen komponálják Peter Greenaway "Párnakönyv"-éhez az aláfestést (mindössze egy daluk került végül bele), Eno javaslatára kezdtek az alkalmi formációval valamit. Érdekesség még a háttértörténet komoly felépítése, hiszen a borítón mind a 14 darabhoz kötődő, javarészt nem létező film tartalma le van írva - köztük "A hattyú" címűé is, mely az állítólagos Budapesti Filmfesztiválról egy Aranykoronával távozott. És hogy tovább mélyedjünk a dolgokba: a rövid ismertetők összeállítójaként két név van feltüntetve, ebből az egyik Ben O'Riané, mely valójában Brian Eno nevének anagrammája, ahogy a tartalmakban szereplő színészi vagy rendezői nevek egy része is szintén így lett kitalálva, csak épp a U2 tagjainak vagy a zenekarhoz kapcsolható személyek nevéből képezve.

         A számok közül kettő a "Túl a felhőkön"-höz kapcsolható, azaz valóban el is hangoztak filmben. Az 1995-ös alkotás egy négy epizódból álló szerelmi történet John Malkovich, Marcello Mastroianni, Sophie Marceau, Jean Reno és számos más ismert színész közreműködésével. Michelangelo Antonioni celluloidvallomásának különlegességét az adja, hogy a korábban stroke következtében fél oldalára lebénult, beszédkészségét is elveszítő direktor történeteit Wim Wenders kötötte össze társrendezőként. Ebben egyfelől a remek "Your Blue Room" hangzik el, ennek hallatán néztem utána, mi is ez a darab, és így akadtam rá az albumra. Az orgonás, kellemesen repetitív dallamú, Bono hangjával is támogatott felvételnek a film végén nagyon erős a hangulata, és ez elmondható a szintén ebben a mozgóképben szereplő meditatív, valóban tengerparti hangulatot árasztó "Beach Sequence"-ről is. Kakukktojás még a fejet lerobbantó basszusú "Always Forever Now", ez pedig Michael Mann "Szemtől szemben"-jében tűnt fel, igaz, itt és most egy fiktív hongkongi mű stáblistadalaként van feltüntetve. Megemlítendő még a Peter Gabriel korai korszakát idéző "Plot 180", mely egyes információk szerint szintén az imént említett Mann-moziban szerepelt volna, csak épp egy törölt jelenet vitte magával a kukába. De e tény ismerete nélkül is beugrana róla a rendező, mert a felvétel olyan, mintha a direktor kultszériája, a "Miami Vice" egyik betétdalának intrója lenne. Érdekes darab még a "Ghost in the Shell" című animében felcsendülő "One Minute Warning", ahol az ütemekből és zörejekből végül a U2 tagjainak kórusa tűnik elő.
         A CD kétségkívül legismertebb szerzeménye a "Miss Sarajevo" (az azonos című, tényleg létező dokumentumfilmből), ebben Luciano Pavarotti csapódik vendégművészként Bono mellé. Feltűnő, hogy ugyan rengeteg egyszámos banda albuma kerül a rajta szereplő egyetlen nagy sláger jóvoltából a sikerlisták élére, e kétségkívül nagyszerű és érzékeny, szimfonikus zenekarral kísért szerzemény inkább csak külön életre kelt, a "Passengers" eladási mutatóit vélhetően nem segítette. Most viszont következzen az, hogy még mi más sem.

         Háttérinformációk híján csak tippel az ember, de a szerzeményeken bizony Eno túlzott befolyása érvényesülhetett leginkább. A kísérletezés, új utakra kalandozás így az ambientguru szólóalbumain is megtalálható, a hallgatóra nem különösebben tekintettel lévő megoldásoktól hemzseg. Egyéni tűrésküszöbtől függ, hogy ki mennyi élvezetet talál a jéghideg ütemekből és szkreccselt sikolyokból álló "United Colours"-ban, az egyetlen kitartott ambientes hangot kolomppal és halk vokóderes énekkel kiegészítő "A Different Kind of Blue"-ban, a némileg a "Szárnyas fejvadász"-ba is beleillő, elmélázós zenei alapon japán női éneket tartalmazó "Ito Okashi"-ban, vagy a némileg "Twin Peaks"-es hangulatú, de Bono idegesítően bágyadt dalolászásával erősen vitatható értékűvé tett "Corpse (These Chains Are Way Too Long)"-ban. Az én tűrésküszöbömet mindössze az "Elvis Ate America" lépte át, mely a legvisszataszítóbb művészieskedés mintapéldánya. Bono az egyik legegyénibb hangú énekes, de kifejezetten dühítő lett az Elvis nevét folyamatosan kántáló, affektálós énekű nóta.
         Három szerzemény nem került még megemlítésre, ezek mind figyelemreméltóak. Hazánk tűrhetően járt, mert a már említett "A hattyú"-hoz a "Theme From the Swan" képében egy közepesen érdekes posztrockszerű darab született meg. A másik kompozíció az éjszakai Tokió lüktető neonvilága ihlette, csilingelő "Slug" (újfent Bonóval), míg a lemezt a leginkább U2-s "Theme from Let's Go Native" zárja, amely a zenekar "Mysterious Way" vagy "The Fly" című darabjainak stílusában fogant, az alapja pedig The Edge gitárjátéka.

         Ezzel az albummal az a fő probléma, ami a valódi válogatásalbumokkal is. A sokféle stílus miatt ugyanis valahogy nem áll egybe az egész, és ez még akkor is igaz, ha egyszer itt a különbözőség eleve koncepció volt, és elméletben az azonos előadók miatt azért komolyabb kapcsolatot kéne érzékelnünk a dalok közt. Ugyanakkor az album több remek darabot, illetve eredeti, a kísérletezős zenei káoszból végül pozitívan kikerülő, fogyaszthatóbb műveket is tartalmaz. Egyben az egészet tehát ajánlani nem nagyon merném senkinek, még a U2 rajongóinak sem, azonban mivel néhány szerzemény igen jól sikerült, így egyfajta kuriózumként érdemes megismerkedni a lemezzel.


    Bíró Zsolt
    2013.10.11.




    Tracklista:

      1. United Colours (5:31)
      2. Slug (4:41)
      3. Your Blue Room (5:28)
      4. Always Forever Now (6:24)
      5. A Different Kind of Blue (2:02)
      6. Beach Sequence (3:25)
      7. Miss Sarajevo (5:41) *
      8. Ito Okashi (3:25)
      9. One Minute Warning (4:40)
    10. Corpse (These Chains are Way Too Long) (3:35)
    11. Elvis Ate America (2:59)
    12. Plot 180 (3:41)
    13. Theme from the Swan (3:24)
    14. Theme from Let's Go Native (3:07)

    * közreműködik: Luciano Pavarotti





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Blade Runner

    Eraserhead

    The Jacket

    Twin Peaks

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam