FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Papillon (Jerry Goldsmith)    PAPILLON   (1973)
       Pillangó


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 1988
       kiadó: Silva Screen Records
       játékidő: 36:12




         Ha a "Pillangó" című film kerül elő beszédtémának, sok érdekes gondolat felvetődik az emberben. Kiindulásképpen a retro-érzés, mely egyébként igen furcsa divat manapság. Akárhogyan is nézzük, az 1973-ban készített döbbenetes drámához fogható stílus, hangulat, színészi alázat soha nem fogja olyan reneszánszát élni a filmiparban, mint a véletlenszerűen összeválogatott, élénk színű ruhaneműk viselete. Franklin J. Schaffner klasszikus rendezései közül ugyan "A majmok bolygója" átélt egy újjászületést Tim Burton szemszögében, de a finoman szólva is mérsékelt sikert mérlegelve gyaníthatóan még jó darabig nem mernek olyan további filmjeivel próbálkozni, mint "A tábornok", a "Szigetek az áramlatban", vagy a "Pillangó". Bár Hollywood mindenre képes (Peter Sellerst például Steve Martin próbálja majd helyettesíteni a készülő "Rózsaszín Párduc" másolatban), Steve McQueent lehetetlen lenne bárkinek is utolérni, számos kritikus szerint ugyanis élete legnagyobb alakítását nyújtja ebben a filmben (Dustin Hoffmann társaságában, akit addigra már két alkalommal is jelöltek Oscar-díjra). McQueen Henri Charriére-t, a Pillangó becenévre hallgató kisstílű bűnözőt játssza, akit ártatlanul elítélnek gyilkosság vádjával, és a világ legkegyetlenebb börtönébe, a guyanai Ördögszigetre száműzik. A valós eseményeken alapuló történet ezen börtönből való szökési kísérleteket mutatja be, és a film kellően brutális és megrázó módon mutatja be a szerencsétlenül járt fickó minden szenvedését, s végső győzelmét. A sors csúf fintora, hogy Carriére épp a film elkészültének évében hunyt el rákban, így sohasem láthatta viszont magát egy tutajon, amint a tenger hullámai egyre távolabb és távolabb sodorják őt az Ördögszigettől.

         Schaffner szinte összes filmjének kísérő zenéjét Jerry Goldsmith komponálta, s a "Planet of the Apes" kísérletező zajkavalkádja, vagy a "Patton" katonás ünnepélyessége után a "Papillon" is teljes egészében igazodik a rendező képi világához, jelen esetben főként az Ördögsziget félelmetességéhez. Mindez számos dzsungel-jellegű, visszafogottabb kalandzenén keresztül jut el a hallgatóhoz, megspékelve a zeneszerző egyik legcsodálatosabb főtémájával (bár saját bevallása szerint a négy évvel későbbi "Islands in the Stream"-et tartja élete fő művének). Az egyszerű, keringő alapú dallam többször megismétlődik, mindig más hangszerrel a főszerepben, s amelyik előbb vezető szerepet játszik, az az ismétlést követően kísérőszólammá húzódik vissza. Harmonika, cselló, hegedű és trombita váltják egymást ugyanarra a csodálatos melódiára, s alapvetően e négy hangszer játszik később is szerepet album során.

         Aki az indító "Theme From Papillon" után bátran továbbhalad, az készüljön fel arra, hogy korántsem ilyen megfogható, könnyed élményben lesz része. Előnyt élveznek azok a hallgatók, akik kedvelik a klasszikus komolyzenéket, vagy a 60-as, 70-es évek kalandfilmjeinek pazar nagyzenekari aláfestéseit. Bár a "Papillon" esetében igazán lendületes, magával ragadó csindadrattáról nem beszélhetünk, Goldsmith műve ennek ellenére éppoly színes, mint hangzatos kortársai, mely színességet a számtalan, akár csak rövid pillanatok erejéig megszólaltatott, elsősorban mediterrán hangulatot kölcsönző hangszer adja. A fuvola, vagy a szordínós trombita trillázó játéka adja a "Pillangó" szabadulásának lehetőségét a mindenféle kongák és fadarabok ütése által létrejött laza ritmus alatt, ugyanakkor pillanatok alatt képes átváltani félelmetesen morajló, kilátástalanságot sugalló muzsikává, ahol a harmonika vagy klarinét szomorkás játéka alá vészjóslóan felsíró hegedűket, és őrző szemekként háttérben morgó üstdobokat szólaltat meg. Míg a "The Camp" ezt a kettőséget remekül magában hordozza, addig a hármas "Reunion" már jóval inkább keserű és reményvesztett hangulatot áraszt. Halkan kong a harang is, a feszültséget csak fokozza a homokban felbukkanó csörgőkígyóra emlékeztető ütősjáték, s előbb fuvolán, majd kopogó ritmus alatt, zongorán kísérve a hegedű révén is újból elhangzik a variált főtéma. Az album legsötétebb tétele a négyes "New Friend", melynek elképesztő feszültséget hordozó dallama keveredik a western műfajának klasszikusaival, illetve előhangja is lehet a későbbi "The Omen" félelmetességének, persze elsősorban forró guyanai tájakon, mintsem Anglia hűvös, esős utcáin.

         Az első optimistább pillanatokat az ötös "Freedom" című tételben fedezhetjük fel, persze egyáltalán nem sokáig, Goldsmith szeret játszani az éles hangulatváltásokkal. A könnyed, későbbi "Legendá"-hoz hasonlítható dallamokat erős dobütésekkel és a rézfúvósok agresszív belépőjével oszlatja szét. A "Freedom" második fele is a vészjósló háttérben megbúvó végtelen fantáziát fejezi ki, mely az egyik pillanatban lemond mindenről, másik pillanatban azonban a szabadság újból felmerülő lehetőségével találkozik. Az ezt követő "Gift From The Sea" első fele valóban egy ajándék, esély a menekülésre. Trópusi hangulatú, könnyed muzsika, főszerepben a trombitával, majd rövid váltást követően fuvola és oboa kettősének halk játékában gyönyörködhetünk. A hetes "Antonio's Death" tétel hasonlóan félelmetes és ijesztő, mint a "New Friend", Bartók Béla legsötétebb pillanatait idézik az össze-vissza harsogó hangszerek - mintha egy fegyveresházban lennénk. Reményteli lemondást érzékeltet az ezt követő "Cruel Sea", ahol a harmonikán és hegedűkön váltakozó főtéma a legyőzhetetlen akadályt vetíti szemünk elé. Aki látta a filmet, pontosan a zenéhez tudja képzelni, ahogy Pillangó és Dega állnak a sziklán, és a kövekhez csapódó vad hullámokat nézve elkeseredetten legyintenek: "- Ez nem fog sikerülni..."

         A fájdalmas hangulat megmarad az utolsó előtti "Hospital" tételben is, minden korábban megismert hangszer és motívum a teljes reménytelenséget fejezi ki. Nem úgy a záró "Survival", mely egy ünnepélyes nagyzenekari akkord kíséretében hozza el a várva várt feloldást, a menekülés sikerét. Visszatér a főtéma, előbb a harmonika, a fuvola, majd a csellók, végül a hegedűk előadásában; közben hol csemballó, hol hárfa, hol komplett vonós szekció kísér. A tétel második felére azért a feledhetetlen megalázás, az ártatlanul elszenvedett kínok disszonáns zenei kifejezése jellemző, mintegy emlékeztetvén arra, hogy a "Papillon" története nem zárulhat egyszerű happy-enddel. Hogy a zenéje is tökéletes Goldsmith-mű legyen, a záróakkordra egy tus erejéig természetesen összerántja az egész zenekart; nem is ő komponálta volna, ha nem így fejeződne be az album.

         Jerry Goldsmith örök érvényű muzsikája egyszerre fejezi ki a kétségbeesett próbálkozások sokaságát, a sorozatos kudarcokat, a barát utáni elkeseredett kutatást, illetve a végig háttérben lappangó reményt. Az összes tétel során remekül érződik a minden oldalról árgus szemekkel figyelt fogoly jelenléte, aki magában folyamatosan vívódik, újabb és újabb lehetséges szökési kísérleten törve a fejét. Hangszerelésben gazdag, egyszerre félelmetes és ragyogó album, melynek 36 percnyi játékideje pontosan visszaadja a film hangulatát, és egy csodás példája az aranykori klasszikus filmzenéknek. A Silva Screen Records kiadó 1988-ban jelentette meg a zenét, duplaoldalas belső borítóval, ahol egy-két színes kép mellett a film és a zene keletkezéséről is olvashatunk. A 2002-ben kiadott francia bővített kiadás tulajdonképpen három új tétellel bővíti az első változatot, valamint megtalálható rajta a főtéma, egy rövidebb formában, illetve egy chanson-átiratban, bizonyos Nicoletta nevű francia énekesnő előadásában. Mivel a két kiadás közötti árrés viszonylag magas, s ezért ráadásul nem számottevő mennyiségű zenét kapunk, úgy gondolom, felesleges hajtóvadászatot indítani a francia változatért. Az eredeti Silva Screen-kiadás ugyanis szinte mindent tartalmaz azoknak, akik a filmért, vagy Goldsmith zenéjéért rajonganak.


    Tihanyi Attila
    2005.05.17.




    Tracklista:

      1. Theme from Papillon (2:15)
      2. The Camp (2:57)
      3. Reunion (4:33)
      4. New Friend (2:02)
      5. Freedom (3:53)
      6. Gift from Sea (6:42)
      7. Antonio's Death (2:25)
      8. Cruel Sea (1:26)
      9. Hospital (3:46)
    10. Survival (5:20)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Brothers Grimm

    The Ghost and the Darkness

    Indiana Jones and the Temple of Doom

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam