FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Paparazzi (Brian Tyler)    PAPARAZZI   (2004)
     


      

       zene: Brian Tyler
       vezényel Brian Tyler, Adam Klemens
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 57:34




         Bár a lesi-fotósok világa rendkívül érdekes, úgy néz ki, a film mégsem kerül be a hazai mozikba, mivel kint a nyitó hétvége adatai eléggé siralmasak voltak és az eddig eltelt három hét során keletkezett bevétel alig közelítette meg a gyártási költségeket. Paul Abascal rendező és Forrest Smith forgatókönyvíró ezzel a produkcióval debütált. Bár Abascal-nak van filmes múltja: pár sorozat epizódjának rendezésével már korábban is megbíztak (pl.: "Mesék a kriptából"). A színészek között sem igazán találunk ismert neveket (talán kivétel ez alól Daniel Baldwin és Tom Sizemore).

         Brian Tylernek valamilyen különleges képessége lehet, hogy mostanság csupa olyan filmeknél merül fel a neve, melyek megbuknak a mozikban. Ilyen volt legutóbbi két munkája, a "Timeline", valamint a "Godsend", s most a "Paparazzi" is erre a sorsra kerül. Ettől függetlenül természetesen Tyler még jó zenéket írt az említett filmekhez, csak sajnos így nem fog előrébb jutni. Elveszhet a "b" kategóriás és a lecsúszott filmek között.
         Ezen zenéje eddigi munkái közül leginkább a "The Hunted"-hez hasonlítható. Legutóbbi thrilleréhez, a "Godsend"-hez képest teljes fordulatot mutat a "Paparazzi" akciódússága. Arra mindenesetre fel kell készülni, hogy az ütős hangszerek eléggé agresszívan szólalnak meg és az eddigiekhez képest rendkívül sok effekt, illetve szintetizátoros hangok színesítik a majd nyolcvanfős zenekart, valamint a kórust. Mindezeken túl Azam Ali vokálozik (kinek neve számomra ismertlen), Tyler pedig hol vezényel, hol az ütős hangszereket "püföli", vagy éppen a gitárt pengeti, esetleg zongorán játszik. Ezen kívül a mixelésnél és hangszerelésnél is közreműködött. Rendkívül sokoldalú és lehetőség szerint igyekszik a zene megszületésének minden mozzanatában részt venni.

         A "Cat and Mouse" című számmal kicsit ízelítőt kapunk abból, mi is vár ránk. Itt nem csak az ütős hangszerek, hanem a vonósok is agresszívan szólalnak meg. Kemény akciózene néhol egy kis megtorpanással. Eme kusza dallamvezetés után következik az "Aftermath". Kellemes dallamvezetés és rendkívül szépen szerkesztett zene, melyet halkan, valahol a háttérben megbúvva Azam Ali énekhangja követ. Az utolsó másfél perc nagyon gyönyörű, amit leginkább a "Children of Dune" drámai hangulatához lehetne hasonlítani. Annak ellenére, hogy kicsit "üzemszerűen" írja ezeket a zenéket, a jól bevált receptnek megfelelően, ismét remekművet tisztelhetünk ebben a számban, s ez éppúgy igaz a "Solitude" című számra is. Bár alig több mint egy perces zene, egybe van mosva az "Aftermath"-al, így komplett egységet alkotva egészítik ki egymást.
         "The Break-In": ezt a számot hallottam először, még a hivatalos honlapon. És kismilliószor lejátszottam, mire megszereztem a teljes zenét. Ez az a zene, amire azt lehet mondani: tipikusan Tyler. Dallamos, kemény akciózene, ami alapjában véve a vonósokra épül. Szerencsére még mindig nem felejtette el, hogyan kell bánni a hangszerekkel. A "The Awekening"-ben ismét a drámaiság kerül előtérbe, valamint Ali hangja. Sajnos nem sokszor hallatja a későbbiekben magát, de remélem a jövőben még fognak együtt dolgozni. "Turning Tables": innentől hangszerelésileg sokkal lazábbra fogja Tyler: a vonósok már csak kiegészítő szerephez jutnak, és előtérbe kerülnek az elektromos hangszerek, effektek, dobok. Hangulata innentől kezd a "The Hunted"-hez hasonlítani. Bevallom, ekkor egy kicsit meglepődtem, mivel nem számítottam erre a fajta zenére és igazság szerint eddig nem is sokat hallgattam, tisztelet a kivételnek (pl.: "Spy Game"). A kimondottan thriller-akció hangulatok után a "Taped Evidence" eleje kis pihenőnek bizonyul, ám a második felével ismét a thriller nyomasztó hangulata lesz az uralkodó, mely a tízes trackkel bontakozik ki teljesen. Ez a lemez bizonyíték arra, hogy Tyler képes újat mutatni, mindazon túl, hogy az eddig tőle megszokott hangszerhasználatot, esetleg dallamot beleszövi zenéibe.
         A "Realization" számomra megfoghatatlan. Totál szinti az egész és nem mondhatom rá, hogy kellemetlen, mert nem az, sőt kifejezetten feszültségtartó, csak valahogy kilóg az album összességéből. De még találkozunk ilyen számmal a későbbiekben. Az ezt követő "End of the Line" non-stop akciózene, némi kivárással közbeiktatva. Fémes hangok, magas zongora, és a szokás nagyzenekari dallamdömping. A furulya és fuvola játékos, csalfa dallama Michael Kamen "Die Hard"-ját juttatja eszembe. A "Discussion With A Detective" címe lehetne akár az is, hogy: Percussion With A Small Orchestra, mivel egy kis zenekari fel-, illetve levezetés között egy frankó, erős dobütemet hallhatunk. A nem sokkal ezelőtt említett "Realization"-ra használt "megfoghatatlan" jelző ismét előtérbe kerül, mégpedig a tizenhatos tracknél. De itt már nem mondom azt, hogy kellemes. Legalábbis engem nagyon irritál. Úgyhogy ezt a közel három perces "kilengést" léptetni szoktam. Szerencsémre több ilyen része nincs a lemeznek.
         A "Laramie Hitches A Ride"-al visszaköszön az a főtéma, amit az album elején található "Aftermath"-ból már megismerhtünk. A gitár és a dobok jutnak főszerephez a "Hands In The Air"-ben. Ez volt az a pont, ahol elkezdtem megbarátkozni az albummal. Persze azért ebben kicsit benne volt a zeneszerző iránti elfogultságom is, hiszen ez idáig az ilyen filmzenéktől próbáltam távol tartani magamat. Hozzá kell tennem, hogy sokat számít az is, amit Tyler a zenekarral képes művelni. Mint ahogyan ez a "Scene of the Crime"-ból, és korábbi filmzenéiből is kiderül. Eszméletlenül átlátja a hangszerek képességeit és átérzi a hangulatot. Olyan zenéket ír, amik a film megnézése nélkül is simán hallgathatók. Azt azért meg kell említeni, hogy zenéinek első fele okoz kellemes meglepetéseket, a többi csupán ezek variálása. Ezen még csiszolhatna, mert bár más zeneszerzők szintén ezt teszik, ők azért szőnek bele újabb elemeket.
         Az album végéhez közeledve ismét belendul a nagyzenekar. A fél perces "Adrenaline Force 2" tipikus menekülő zene. Ugyan ez tűnik fel - legnagyobb örömöre - az "Intruders"-ben is, amit aztán szépen levezet, lezár, hogy megnyugodhassunk: a veszély elmúlt. A "Fans and Lights" gitárpengetéssel és halk, lábujjhegyen éneklő kórussal operál, kiknek hangja a lágy szellőhöz hasonlítható. A "Resolution"-ben összegyúrta az összes megható drámai elemet, amit eddig az albumon hallhattunk.

         Nem azt mondom, hogy Tyler nagy zenét írt ehhez a filmhez, hanem azt, hogy ismét megmutatta egy új arcát, ami szerencsére nem okozott csalódást. Még mindig a "Timeline"-t, a "Children of Dune"-t, valamint a sajnos ki nem adott "Panic"-et tartom élete főműveinek. Ez az album nem csak arra jó, hogy rajongóinak megmutassa, mikre képes, hanem remélhetőleg arra is, hogy aki eddig nem igazán preferálta, az most felfigyeljen rá.
         Aki nem kedveli a könnyedebb hangszerhasználatú, modern zenei elemekben bővelkedő, kicsit keményebb zenét, annak nem ajánlom ezt az albumot. A számok hosszáról sosem volt híres sem a Varése sem pedig Tyler. Ő úgy játszatja fel, illetve teszi az albumra a számokat, ahogyan az a filmben is található. A mixelés maximum két szám egybevonásában merül ki, amit ettől függetlenül külön jelöl. De az album hosszára összességében nem lehet panaszunk. Ez köszönhető annak is, hogy a prágai szimfonikusokkal rögzítette a hanganyagot, és ők olcsóbban dolgoznak nyugati társaiknál. A borítás megint nem szolgál sok újdonsággal, a kiadó tartja saját szintjét. Az amerikai kiadásnál egy kis elírást észlelhetünk a számcímek felsorolását búja, ugyanis a 24-es szám után a 35-ös következik, majd a 26-os. Az európai verziónál (Colosseum Schallplatten) eme hibát már korrigálták. A cd képe viszont nagyon szépre és ötletesre sikerült: a fényképezőgép lencséje van rányomtatva.


    Kulics László
    2004.09.27.




    Tracklista:

      1. Cat and Mouse (2:22)
      2. Aftermath (3:29)
      3. Solitude (1:07)
      4. The Break-In (1:25)
      5. The Awakening (1:35)
      6. Turning Tables (3:03)
      7. Silent Anger (1:34)
      8. Falling (2:13)
      9. Taped Evidence (2:25)
    10. Questioning (2:26)
    11. Taking Rex In (0:49)
    12. Realization (1:48)
    13. End of the Line (3:36)
    14. Discussion with a Detective (0:53)
    15. The Telltale Pen (2:31)
    16. Celebrity Life (2:47)
    17. Garbage Fetish (1:00)
    18. Evidence Lost (1:22)
    19. Laramie Hitches a Ride (3:17)
    20. Batter Up (2:15)
    21. Hands in the Air (1:10)
    22. Telling (0:43)
    23. Premiere (1:23)
    24. Scene of the Crime (2:50)
    25. Blackmail (1:59)
    26. Camera Chase (0:50)
    27. Tabloid Exposure (1:49)
    28. Adrenaline Force 2 (0:30)
    29. Invasion of Privacy (0:34)
    30. Intruders (1:41)
    31. Fans and Lights (1:33)
    32. Resolution (1:57)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Supremacy

    The Hunted

    Phone Booth

    Stealth

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam