FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Painted Veil (Alexandre Desplat)    THE PAINTED VEIL   (2006)
       Színes fátyol


      

       zene: Alexandre Desplat
       vezényel: Alexandre Desplat
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Deutsche Grammophon
       játékidő: 54:26




         W. Somerset Maugham a huszadik század első felének egyik legnagyobb újító hatású írójaként van számon tartva, regényei, novellái, színdarabjai tucatszámra kerültek megfilmesítésre, azonban az utóbbi évtizedekben kissé elfeledkeztek róla. A némileg hosszú hanyagolást Szabó István "Csodálatos Júliá"-ja törte meg 2004-ben, majd ezt követte az író egyik igen ismert regényének, "A színes fátyol"-nak legújabb feldolgozása. A történetet először még a harmincas években vitték vászonra Greta Garbóval a főszerepben, majd egy nem túl sikeres, ötvenes évekbeli adaptáció után a ma Hollywoodja is megcsinálta a saját értelmezését. Két igazán jó színész karolta fel a 2006-os változat elkészültét, Naomi Watts és Edward Norton a főszerepek mellett a film producerei is voltak. Az igen alacsony költségvetéssel készült feldolgozáson nem látni, hogy nem dúskáltak a pénzben a készítők, főként a gyönyörű operatőri munkát illeti a dicséret, de a színészi játék, a rendezés, illetve a látvány felelősei is igen magas szintű munkát végeztek. A filmet a kritika jól fogadta, ráadásul a nézők is kedvelték a mozit, azonban az ilyen filmdrámáknál oly fontos díjak teljesen elkerülték a "Színes fátyol"-t.
         A cselekmény egy átlagos szerelmi történetnek indul: a fiatal angol úrilány, Kitty élvezi a szülői ház minden előnyét, azonban apja és anyja már szívesebben látná, ha egy férj mellett élné tovább életét. A lánynak kapóra jön a jóképű Walter, akivel ugyan gyakorlatilag nem is ismerik egymást, mégis házasságot kötnek. A férfit Sanghajba szólítja a munka, az asszony pedig vele tart, azonban a távoli ország egyre kiábrándítóbb lesz a nőnek, aki így egy másik férfi karjaiban keresi a megnyugvást - a viszonyról azonban férje is tudomást szerez. Feleségét válaszút elé állítja: vagy a megalázó válást választja, és mehet vissza az atyai házba, vagy vele tart Kína belsejébe, egy kolera sújtotta kis faluba, ahol nagy esélye van, hogy elkapja a gyilkos kórt. A két rossz közül Kitty az utóbbit választja. Az egymástól elhidegült pár e távoli vidéken még inkább meggyűlöli egymást. Walter a kolera megfékezésével van elfoglalva, míg felesége a semmittevést megunva, a helyi apácák által működtetett árvaházban próbálja lefoglalni magát. Maugham a szerelem és gyűlölet mélységeinek igen ritka formájával ismerteti meg az olvasóját ebben a művében. A házasságban elkövetett bűn és az emiatti bűnhődés új és teljesen szokatlan, sőt egyenesen kegyetlen ábrázolása teszi ezt a romantikus művet sokkal többé az átlagos szerelmi történeteknél. Kitty és Walter különös viszonya tökéletesen ábrázolódik Watts és Norton játékában, bár előbbinek volt már lényegesen hitelesebb alakítása is, utóbbi azonban a rideg és elszánt férj szerepében igen nagy tehetségről tesz újbóli tanúbizonyságot.

         Alexandre Desplat szinte példátlan villámkarriert futott be a filmzene világában, az áttörést hozó "Leány gyöngy fülbevalóval", majd a 2005-ös "Túszdráma" óta gyakorlatilag az egyik legkeresettebb A-kategóriás szerzővé nőtte ki magát. Sajátos hangvételű elképzelései, a mainstream filmzenei irányzattól eltérő, de ahhoz nagyon közel álló alkotásai új színt vittek a kissé ellaposodó álomgyári score-ok világába. Az élet igazolja, hogy erre a vérfrissítésre óriási igény volt, hiszen Desplat-t az elmúlt években ismertebbnél ismertebb rendezők foglalkoztatták. Ugyanakkor nem képvisel valami teljesen újat, de művei többségére mégis illik a formabontó jelző is - talán e kettősség az egyik oka, hogy ennyire népszerű komponista lett. Azonban míg a hozzá hasonló stílust képviselő Philip Glass képtelen kitörni saját keretei közül, addig a francia komponistánál csak eszköz a monotonitás. Ha jónak tartja, alkalmazza, ha nem látja szükségét, akkor pedig nem - ez sokkal szabadabbá teszi őt, zenéit pedig változatosabbá, melyek ugyan szinte végig megtartják a minimalista stílus jellegzetességeit, azonban mégis változatosak, eltérőek és egyediek.

         A nyitótétel ("The Painted Veil") jelen évtized egyik legkiemelkedőbb zenei alkotása, mely filmhez íródott - és ezt mindenféle túlzás nélkül állítom -, sőt, bár nem akarok nagy szavakat használni, de nem csak a szerző életművét tekintve is igen kimagasló tétel. Három percbe sűrítve kapunk egy nagyon összetett zenét, amelyben a szintetizátoros, kissé Vangelis korai műveire emlékeztető kezdet után, a kínai zongoravirtuóz, Lang Lang hangsúlyos, monoton játéka vezeti fel a nagyzenekart, majd a távol-keleti hangszerek csoportját. A zongora vezérhangszere a tételnek, a Lang által játszott dallamocska végig jelen van, de a többi instrumentum gyakorta felülkerekedik, bemutatva valami újabb motívumot, de ezek általában gyorsan elhalnak, és ekkor újra és újra felszínre bukkannak a zongora zaklatott hangjai. Ennyire erős kezdet után nehéz megtartani a színvonalat, amit még az is nehezít, hogy a második tracknek - követve a film eseményeit - Erik Satie egyik gyönyörű zongoraműve került a lemezre. Művével, a "Gnossienne" sorozattal a szép, letisztult zongorazene kedvelőinek kötelező megismerkednie - én Desplat kiváló zenéje mellett Satie felfedezését is köszönhetem ennek az albumnak.
         Bár két, kivételesen magas szintű tétellel indít az album, azonban a színvonal ezek után sem esik vissza. A "Colony Club"-ban a főtéma zaklatott hangulata köszön vissza, a baljós vonóshangok közül előbúvó zongora itt is különös hangulatot teremt. Az ezt követő "River Waltz" esetében vissza kell fognom magam, hogy ne használjak újfent erőteljes dicsérő szavakat - holott a hallottak ezt maximálisan megérdemelnék. A keringőalapra épített zongorajátékkal, majd a belépő nagyzenekar precízen kidolgozott hangjaival Desplat az album elejének zsenialitását még fokozni tudta. Ezt a tételt a CD vége felé Lang szólójátékában is élvezhetjük, mely talán még jobb is, mint a sokhangszeres változat. A főszereplő lelkivilágát hűen tükröző sejtelmes, visszafogott és a maga egyszerűségében csodás "Kitty's Theme" már a kolera sújtotta vidék zenei megjelenítésének előfutára a score-ban. Az ezt követő, a drámaian csordogáló főtémát rejtő "Death Convoy" pedig bevezet a "Színes fátyol" aláfestésének sötét momentumai közé. Ezek sorát gyarapítja a Desplat által előszeretettel alkalmazott "búgásra" épülő "The Deal", illetve ennek továbbgondolt változata, a szintén zseniális "Morning Tears", vagy az autentikus ütős hangokat felvonultató "Kitty's Journey". A szomorú végjáték természetesen a zene egyre borúsabbá válását is okozza. A mű apróbb szépséghibája is ezekhez a tételekhez köthető, mert például a "The End of Love" igen jellegtelenre sikerült.
         Lang alkalmazása alapvetően jó húzás volt, mert nem kis szerepe van abban, hogy ennyire profi filmzenét hallhatunk. Ez tökéletesen mutatkozik meg a "The Water Wheel" vagy a "From Shanghai to London" esetében, de főleg az előbbi (közel hatperces) tétel alkalmával működik tökéletesen a zenekar és a vezérhangszer között a kémhatás. A főtéma viszont kevésbé érvényesül csak zongorán előadva, ezt a "Promenade" elején hallhatjuk is. Az album nyitányának egyfajta variációját fedezhetjük fel a "Walter's Mission"-ben keleti hangszerarzenállal felturbósítva, ezt én inkább érdekesnek nevezném, sem mint jónak. Említést érdemlő még a "Cholera" című tétel, ami viszont túlságosan is Glass műveire emlékeztet, de ettől még nagyszerű.

         A szerző 2006-ban igen erős évet tudhatott maga mögött, hiszen "A királynő" aláfestését is akkor írta, ami ehhez hasonlóan pozitív kritikát váltott ki, ráadásul Oscar-díjra is jelölték, míg a "Színes fátyol"-ért a Golden Globe-díjat haza is vihette. Az erőteljes nyitány és a kezdő hangok szinte beivódnak az ember fejébe, az első tétellel tényleg unikális dolgot adott Desplat. Azonban a folytatás sem ad alább, így az igényes komolyzenei score-ok kedvelőinek kötelező vétel ez az album.


    Gregus Péter
    2009.06.28.




    Tracklista:

      1. The Painted Veil (3:19)
      2. Gnossienne No. 1 - Erik Satie (3:24)
      3. Colony Club (2:09)
      4. River Waltz (2:24)
      5. Kitty's Theme (3:08)
      6. Death Convoy (2:50)
      7. The Water Wheel (6:21)
      8. The Lovers (1:27)
      9. Promenade (2:06)
    10. Kitty's Journey (2:51)
    11. The Deal (3:23)
    12. Walter's Mission (3:57)
    13. The Convent (0:52)
    14. River Waltz (Piano Solo) (2:27)
    15. Morning Tears (1:52)
    16. Cholera (4:23)
    17. The End of Love (4:36)
    18. The Funeral (0:53)
    19. From Shanghai to London (2:04)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Golden Compass

    House of Sand and Fog

    The Queen

    The Shawshank Redemption

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam