FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Painted Veil (Alexandre Desplat)    THE PAINTED VEIL   (2006)
       Színes fátyol


      

       zene: Alexandre Desplat
       vezényel: Alexandre Desplat
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Deutsche Grammophon
       játékidő: 54:26




         W. Somerset Maugham a huszadik század első felének egyik legnagyobb újító hatású írójaként van számon tartva, regényei, novellái, színdarabjai tucatszámra kerültek megfilmesítésre, azonban az utóbbi évtizedekben kissé elfeledkeztek róla. A némileg hosszú hanyagolást Szabó István "Csodálatos Júliá"-ja törte meg 2004-ben, majd ezt követte az író egyik igen ismert regényének, "A színes fátyol"-nak legújabb feldolgozása. A történetet először még a harmincas években vitték vászonra Greta Garbóval a főszerepben, majd egy nem túl sikeres, ötvenes évekbeli adaptáció után a ma Hollywoodja is megcsinálta a saját értelmezését. Két igazán jó színész karolta fel a 2006-os változat elkészültét, Naomi Watts és Edward Norton a főszerepek mellett a film producerei is voltak. Az igen alacsony költségvetéssel készült feldolgozáson nem látni, hogy nem dúskáltak a pénzben a készítők, főként a gyönyörű operatőri munkát illeti a dicséret, de a színészi játék, a rendezés, illetve a látvány felelősei is igen magas szintű munkát végeztek. A filmet a kritika jól fogadta, ráadásul a nézők is kedvelték a mozit, azonban az ilyen filmdrámáknál oly fontos díjak teljesen elkerülték a "Színes fátyol"-t.
         A cselekmény egy átlagos szerelmi történetnek indul: a fiatal angol úrilány, Kitty élvezi a szülői ház minden előnyét, azonban apja és anyja már szívesebben látná, ha egy férj mellett élné tovább életét. A lánynak kapóra jön a jóképű Walter, akivel ugyan gyakorlatilag nem is ismerik egymást, mégis házasságot kötnek. A férfit Sanghajba szólítja a munka, az asszony pedig vele tart, azonban a távoli ország egyre kiábrándítóbb lesz a nőnek, aki így egy másik férfi karjaiban keresi a megnyugvást - a viszonyról azonban férje is tudomást szerez. Feleségét válaszút elé állítja: vagy a megalázó válást választja, és mehet vissza az atyai házba, vagy vele tart Kína belsejébe, egy kolera sújtotta kis faluba, ahol nagy esélye van, hogy elkapja a gyilkos kórt. A két rossz közül Kitty az utóbbit választja. Az egymástól elhidegült pár e távoli vidéken még inkább meggyűlöli egymást. Walter a kolera megfékezésével van elfoglalva, míg felesége a semmittevést megunva, a helyi apácák által működtetett árvaházban próbálja lefoglalni magát. Maugham a szerelem és gyűlölet mélységeinek igen ritka formájával ismerteti meg az olvasóját ebben a művében. A házasságban elkövetett bűn és az emiatti bűnhődés új és teljesen szokatlan, sőt egyenesen kegyetlen ábrázolása teszi ezt a romantikus művet sokkal többé az átlagos szerelmi történeteknél. Kitty és Walter különös viszonya tökéletesen ábrázolódik Watts és Norton játékában, bár előbbinek volt már lényegesen hitelesebb alakítása is, utóbbi azonban a rideg és elszánt férj szerepében igen nagy tehetségről tesz újbóli tanúbizonyságot.

         Alexandre Desplat szinte példátlan villámkarriert futott be a filmzene világában, az áttörést hozó "Leány gyöngy fülbevalóval", majd a 2005-ös "Túszdráma" óta gyakorlatilag az egyik legkeresettebb A-kategóriás szerzővé nőtte ki magát. Sajátos hangvételű elképzelései, a mainstream filmzenei irányzattól eltérő, de ahhoz nagyon közel álló alkotásai új színt vittek a kissé ellaposodó álomgyári score-ok világába. Az élet igazolja, hogy erre a vérfrissítésre óriási igény volt, hiszen Desplat-t az elmúlt években ismertebbnél ismertebb rendezők foglalkoztatták. Ugyanakkor nem képvisel valami teljesen újat, de művei többségére mégis illik a formabontó jelző is - talán e kettősség az egyik oka, hogy ennyire népszerű komponista lett. Azonban míg a hozzá hasonló stílust képviselő Philip Glass képtelen kitörni saját keretei közül, addig a francia komponistánál csak eszköz a monotonitás. Ha jónak tartja, alkalmazza, ha nem látja szükségét, akkor pedig nem - ez sokkal szabadabbá teszi őt, zenéit pedig változatosabbá, melyek ugyan szinte végig megtartják a minimalista stílus jellegzetességeit, azonban mégis változatosak, eltérőek és egyediek.

         A nyitótétel ("The Painted Veil") jelen évtized egyik legkiemelkedőbb zenei alkotása, mely filmhez íródott - és ezt mindenféle túlzás nélkül állítom -, sőt, bár nem akarok nagy szavakat használni, de nem csak a szerző életművét tekintve is igen kimagasló tétel. Három percbe sűrítve kapunk egy nagyon összetett zenét, amelyben a szintetizátoros, kissé Vangelis korai műveire emlékeztető kezdet után, a kínai zongoravirtuóz, Lang Lang hangsúlyos, monoton játéka vezeti fel a nagyzenekart, majd a távol-keleti hangszerek csoportját. A zongora vezérhangszere a tételnek, a Lang által játszott dallamocska végig jelen van, de a többi instrumentum gyakorta felülkerekedik, bemutatva valami újabb motívumot, de ezek általában gyorsan elhalnak, és ekkor újra és újra felszínre bukkannak a zongora zaklatott hangjai. Ennyire erős kezdet után nehéz megtartani a színvonalat, amit még az is nehezít, hogy a második tracknek - követve a film eseményeit - Erik Satie egyik gyönyörű zongoraműve került a lemezre. Művével, a "Gnossienne" sorozattal a szép, letisztult zongorazene kedvelőinek kötelező megismerkednie - én Desplat kiváló zenéje mellett Satie felfedezését is köszönhetem ennek az albumnak.
         Bár két, kivételesen magas szintű tétellel indít az album, azonban a színvonal ezek után sem esik vissza. A "Colony Club"-ban a főtéma zaklatott hangulata köszön vissza, a baljós vonóshangok közül előbúvó zongora itt is különös hangulatot teremt. Az ezt követő "River Waltz" esetében vissza kell fognom magam, hogy ne használjak újfent erőteljes dicsérő szavakat - holott a hallottak ezt maximálisan megérdemelnék. A keringőalapra épített zongorajátékkal, majd a belépő nagyzenekar precízen kidolgozott hangjaival Desplat az album elejének zsenialitását még fokozni tudta. Ezt a tételt a CD vége felé Lang szólójátékában is élvezhetjük, mely talán még jobb is, mint a sokhangszeres változat. A főszereplő lelkivilágát hűen tükröző sejtelmes, visszafogott és a maga egyszerűségében csodás "Kitty's Theme" már a kolera sújtotta vidék zenei megjelenítésének előfutára a score-ban. Az ezt követő, a drámaian csordogáló főtémát rejtő "Death Convoy" pedig bevezet a "Színes fátyol" aláfestésének sötét momentumai közé. Ezek sorát gyarapítja a Desplat által előszeretettel alkalmazott "búgásra" épülő "The Deal", illetve ennek továbbgondolt változata, a szintén zseniális "Morning Tears", vagy az autentikus ütős hangokat felvonultató "Kitty's Journey". A szomorú végjáték természetesen a zene egyre borúsabbá válását is okozza. A mű apróbb szépséghibája is ezekhez a tételekhez köthető, mert például a "The End of Love" igen jellegtelenre sikerült.
         Lang alkalmazása alapvetően jó húzás volt, mert nem kis szerepe van abban, hogy ennyire profi filmzenét hallhatunk. Ez tökéletesen mutatkozik meg a "The Water Wheel" vagy a "From Shanghai to London" esetében, de főleg az előbbi (közel hatperces) tétel alkalmával működik tökéletesen a zenekar és a vezérhangszer között a kémhatás. A főtéma viszont kevésbé érvényesül csak zongorán előadva, ezt a "Promenade" elején hallhatjuk is. Az album nyitányának egyfajta variációját fedezhetjük fel a "Walter's Mission"-ben keleti hangszerarzenállal felturbósítva, ezt én inkább érdekesnek nevezném, sem mint jónak. Említést érdemlő még a "Cholera" című tétel, ami viszont túlságosan is Glass műveire emlékeztet, de ettől még nagyszerű.

         A szerző 2006-ban igen erős évet tudhatott maga mögött, hiszen "A királynő" aláfestését is akkor írta, ami ehhez hasonlóan pozitív kritikát váltott ki, ráadásul Oscar-díjra is jelölték, míg a "Színes fátyol"-ért a Golden Globe-díjat haza is vihette. Az erőteljes nyitány és a kezdő hangok szinte beivódnak az ember fejébe, az első tétellel tényleg unikális dolgot adott Desplat. Azonban a folytatás sem ad alább, így az igényes komolyzenei score-ok kedvelőinek kötelező vétel ez az album.


    Gregus Péter
    2009.06.28.




    Tracklista:

      1. The Painted Veil (3:19)
      2. Gnossienne No. 1 - Erik Satie (3:24)
      3. Colony Club (2:09)
      4. River Waltz (2:24)
      5. Kitty's Theme (3:08)
      6. Death Convoy (2:50)
      7. The Water Wheel (6:21)
      8. The Lovers (1:27)
      9. Promenade (2:06)
    10. Kitty's Journey (2:51)
    11. The Deal (3:23)
    12. Walter's Mission (3:57)
    13. The Convent (0:52)
    14. River Waltz (Piano Solo) (2:27)
    15. Morning Tears (1:52)
    16. Cholera (4:23)
    17. The End of Love (4:36)
    18. The Funeral (0:53)
    19. From Shanghai to London (2:04)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Golden Compass

    House of Sand and Fog

    The Queen

    The Shawshank Redemption

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam