FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Pacific Rim (Ramin Djawadi)    PACIFIC RIM   (2013)
       Tűzgyűrű


      

       zene: Ramin Djawadi
       vezényel: Nick Glennie-Smith
       kiadás éve: 2013
       kiadó: WaterTower Music
       játékidő: 57:45




         A "Transformers" kapcsán kiderült, hogy az emberek annyira imádják az óriásrobotokat, hogy arra érdemes mozifilmeket alapozni. Nos, engem az említett alakváltók teljesen hidegen hagynak, az óriási szörnyekre azonban minden mennyiségben vevő vagyok. Persze a minőség nem elhanyagolandó, hiszen nemcsak a technikai kivitelezésben rettenetesen nagy a különbség a "Cloverfield" és mondjuk a "Sárkánygyík"-hoz hasonló Z-kategóriás produkciók közt (ahol már a film maga is egy szörny), hanem a színészi játék és a forgatókönyv terén is. Ami azt illeti, Guillermo del Toro mozijának szkriptje sincs éppen agyonbonyolítva, az eredmény mégis egy ideális nyári látványfilm lett. A történetben a Földet ezúttal nem felülről, hanem alulról, azaz egy csendes-óceáni dimenziókapun át támadják meg gigantikus méretű idegen lények, melyek ellen az emberiség úgy veszi fel a harcot, hogy hatalmas, közvetlenül belülről, emberek vezérelte robotokat épít, hogy azok szó szerint kiütéssel győzzék le a betolakodókat. Az időről időre felbukkanó és pusztításba kezdő teremtményeket, hol könnyebben, hol nehezebben, de éveken át mindig sikerül legyőzni, azonban az újonnan érkezők egyre erősebbek, alkalmazkodóbbak lesznek, ráadásul minden jel arra utal, hogy hamarosan olyan létszámban fognak felbukkanni, hogy az ellenállás reménytelenné válik...
         A különféle létformák létrehozásában mindig is kreatív del Toro ezúttal nemcsak ebben élhette ki megszállottságát, de kedvenc Godzilla-filmjei után elkészíthette a sajátját. Az emberek ezúttal ugyan mellékszereplők, az anyagi vonzat mellett talán ezért sem valami népszerű sztár kapta a főszerepet, de Charlie Hunnam, Rinko Kikuchi és Idris Elba, valamint az ezúttal is felbukkanó del Toro-kabala, Ron Perlman négyesfogatának minden tagja a megfelelő helyre került, egyedül a komikus szálnak szánt két izgága tudóssal (Charlie Day, Burn Gorman) nem tudtam igazán mit kezdeni. Manapság már szinte felesleges a CGI-t méltatni egy blockbusteri posztra törő hollywoodi mozi kapcsán, hiszen a hibátlan látványvilág immár minimális elvárás egy ilyen kaliberű mozitól. Azonban nem lehet amellett szó nélkül elmenni, hogy mennyire hihetőek a méretek és minden egyes ütés – ez már rég nem a gumiruhában makett felhőkarcolók közt battyogó monstrumok világa. Ugyan az éjszakai pankrációsorozatot érheti az a vád, hogy megúszós jellegű, hiszen sötétben bizony minden szörny fekete, és nappali történések esetén esetleg már kevésbé lenne illúziókeltő a küzdelem, de valljuk be, világosban mindez annyira lenne cool, mint trapéznadrágban Metallica-koncertre menni.

         Mivel del Toro eddig majdnem minden esetben Javier Navarretével, de főleg Marco Beltramival dolgozott, sokak számára meglepetés volt, hogy most az a főleg a "Trónok harcá"-val ismertté vált Ramin Djawadi lett a komponista, aki e két szerzőhöz képest populárisabb irányból érkezett. A Djawadihoz hasonlóan Hans Zimmer szárnyai alól önállósodó szerzők legnagyobb próbatétele az lehet, hogy levetkőzzék magukról az úgynevezett zimmeres hangzást, hiszen az bármennyire is bevált már sokszor, ennél maradva csupán klónok lesznek. Szerzőnknél érződik már ez a törekvés, bár egyelőre könnyen felismerhető saját stílusról nem beszélhetünk esetében, ami viszont nem is feltétlenül baj, mert így legalább nem válik egysíkúvá.
         A filmnek nagy érdeme, hogy tulajdonképpen mellőzi az "Amerika mindenkit legyőz" mentalitást, és az aláfestés sem a zászlólobogtató, patrióta kategória éllovasa lett. Leginkább Trevor Rabin régi munkáit idézi, azaz gátlástalanul fülbemászó, s a szimfonikus zenekar mellé rockos hangzást csempésző. Itt pedig el is felejthetjük az analógiát, mert kollégájával ellentétben Djawadi score-ja hibátlanul szól, nem butította le a nagyzenekari hangzást, ahogy Rabin szokta értelmetlen módon. Idevág még, hogy tanulságos volt számomra visszaolvasni öt évvel korábbi, "A Vasember - Iron Man" kapcsán született írásomat abban a tekintetben, hogy mennyire mellélőttem akkor Djawadi karrierjét illetően.
         Hogy gátlástalanul fülbemászó, az már a főtémára is gond nélkül illik: a "Pacific Rim" egy igazán hangsúlyos motívum, részben az elektromos gitáron játszó Tom Morellónak, a Rage Against the Machine, illetve az Audioslave tagjának is köszönhetően, aki egyébként a "Go Big or Go Extinct"-ben, valamint a "No Pulse"-ban is visszatér. A fő- mellett a további, jórészt rockszimfonikus témákra sem lehet panasz. A Zimmerre jellemző ütemekkel megspékelt "Gipsy Danger" kellően felpörgető, a "2500 Tons of Awesome" és a "Just a Memory" egyaránt robusztus. A "To Fight Monsters, We Created Monsters"-ben még csak jelzés értékűen van jelen a kórus, hogy aztán a "We Are the Resistance"-ben, a "Double Event"-ben, a "Category 5"-ban vagy a "The Breach"-ben kiteljesedhessen. De nem csak a lehengerlő hangerőnek van itt szerepe: ez kiderül a "The Shatterdome"-ból, ahol a kórus oroszos jellegű, a "Physical Compatibility"-ből, ahol gitárpengetés adja meg az alapot az ütemeknek, valamint a visszafogottan induló, szintetizátoros-kürtös "Pentecost"-ból. Kifejezetten érzelmes lett Priscilla Ahn éteri vokáljával és a lassan játszó vonósokkal a "Mako", szépséges a "Better Than New" és a "For My Family", míg a "We Need a New Weapon" a himnikusság képviselője, a hősiességé pedig a "Canceling the Apocalypse". A "Call Me Newt" és a "Kaiju Groupie" egyaránt könnyed, szinte valamilyen rablós moziba illő, a "Hannibal Chau" érdekessége pedig az erhuval létrejövő egzotikum.

         Tom Morello mellett Djawadi is beszállt a húrokat nyúzni, és Priscilla Ahn mellett a fuvolán játszó Pedro Eustache is szólista. Az igazi különlegesség azonban William Close, pontosabban instrumentuma, a kétségkívül látványos, leginkább csellóra emlékeztető hangú földhárfa, melyből vízszintes sugarak irányulnak az adott tér vagy helyiség távoli fix pontjaira, az előadó pedig az így keletkező hosszú húrokon játszik (ennek egy variánsa a lézerhárfa, mellyel Jean Michel Jarre koncertjein találkozhatunk). Ezzel a kuriózumokra vágyóknak is kedvére lett téve, s nem mellékes, hogy a score egyébként is jól sikerült. Korábbi jóslatommal ellentétben pedig ma már látszik, hogy több, szintén Hans Zimmertől induló társával ellentétben Ramin Djawadinak sikerült felkerülnie a számításba vehető komponisták falára, akciódús mozik terén mindenféleképpen. A "Tűzgyűrű" rockos elemekkel átszőtt szimfonikus aláfestése egy féktelen zúzás lett, tehát del Toro jól döntött, amikor nem a szokásos zeneszerzői egyikére esett a választása.


    Bíró Zsolt
    2013.07.16.




    Tracklista:

      1. Pacific Rim (4:55)
      2. Gipsy Danger (3:19)
      3. Canceling the Apocalypse (3:39)
      4. Just a Memory (2:08)
      5. 2500 Tons of Awesome (1:05)
      6. The Shatterdome (2:31)
      7. Mako (4:24)
      8. Call Me Newt (1:43)
      9. Jaeger Tech (1:59)
    10. To Fight Monsters, We Created Monsters (2:04)
    11. Better Than New (1:41)
    12. We Are the Resistance (1:49)
    13. Double Event (2:28)
    14. Striker Eureka (1:55)
    15. Physical Compatibility (2:32)
    16. Category 5 (2:17)
    17. Pentecost (2:12)
    18. Go Big or Go Extinct (2:25)
    19. Hannibal Chau (1:34)
    20. For My Family (1:58)
    21. No Pulse (0:58)
    22. Kaiju Groupie (1:15)
    23. Deep Beneath the Pacific (1:55)
    24. The Breach (3:15)
    25. We Need a New Weapon (1:41)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Curse of the Komodo

    The Host

    Iron Man

    Transformers

    További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam