FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Orion (Philip Glass)    ORION   

     

      

       zene: Philip Glass
       vezényel: Michael Riesman
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Orange Montain Music
       játékidő: 52:36 + 38:13




         A múlt század második felétől kezdve töltött be egyre nagyobb szerepet egy, az olimpiai játékokkal párhuzamosan zajló rendezvénysorozat, ám az olimpiák számára juttatott hatalmas publicitás mindig is elterelte a figyelmet a Kulturális Olimpiáról. Ezek keretén belül, ha nem is szószerinti versenyekkel, de a szervezők mindannyiszor úgy próbálják meg a különféle művészeti ágak képviselőit felvonultatni, hogy az legalább akkora élményt nyújtson, mint a hivatalos olimpia sporteseményei. Hangversenyek, kiállítások, képzőművészeti fesztiválok, színházi előadások jellemzik a repertoárt, mellettük pedig jazz- és könnyűzenei koncertek színesítik a palettát. 2004 júniusában az Athéni Olimpiai Játékok idején zajló Kulturális Olimpián mutatta be Philip Glass az "Orion" című monumentális munkáját.
         A szerző a film- és a kortárs zenék kedvelői körében egyaránt népszerűnek mondható, annak ellenére, hogy kitartóan minimalista stílusa alig változott az évek során - mindig csak annyira, hogy kiszámítható maradjon, de ne unjon rá hallgatója. A sokadik Glass-mű, illetve "Az órák" kiváló score-ja után azonban már egyre kevesebb élményt bírhat nyújtani ez a fajta, szinte kizárólag rendületlenül ismétlődő motívumokból összeálló stílus, és az is furcsa, hogy amit például James Hornernél önlopásnak szokás hívni, az Glassnél tapintatosan minimalizmusnak nevezendő. Amit csak a szerző ki bírt hozni jellegzetes műfajából, megtette, újdonsággal már képtelen lesz szolgálni - hittem az utóbbi időben, egészen eddig.

         Az "Orion" egy nagyszabású vállalkozás, mely egy ernyő alá terelte a világ több országának azon kiemelkedő művészeit, akik jellegzetes hangszerekkel művelik hazájuk tradicionális zenéit. Természetesen a szerző is megtalálható a kilencven perces (így csak két lemezre felférő) művét előadók között, mégpedig zenekarával együtt. A The Philip Glass Ensemble még a hatvanas években alakult meg, és azóta rendületlenül járják a különféle fesztiválokat, ebben a formációban számos, nem filmzenei Glass-művet előadtak (legismertebb közülük talán az "Einstein on the Beach" című opera). Rendkívül sokoldalúak, csak ezen a lemezen például a billentyűs hangszereken túl ők szólaltatják meg az ütősöket, a klarinétot, fuvolát, piccolót, vagy éppen a kétféle szaxofont (melyek szinte észrevétlenül bújnak meg a háttérben), ráadásul saját vokalistájuk is van. Maga a felvétel az ősbemutatón, az athéni Odeon of Herodes Atticus nevű amfiteátrumban készült, ezáltal már maga a helyszín kuriózuma is sokat adott hozzá a rendkívüli premier fényéhez.

         "Úgy tűnik, hogy szinte minden civilizáció mítoszokat alkotott, és ihletet is merített az Orionból. Így tehát a csillagos ég, mely bolygónk bármely pontjáról látható, arra inspirálhat bennünket, hogy egy valóban multikulturális, határok nélküli zenét alkossunk és adjunk elő." - nyilatkozta a komponista, és valóban: ahogy az Orion csillagkép a csillagokat, úgy foglalja magában több népcsoport zenéjének jellemzőit munkája.
         A tételek különféle országok neveit viselik, és egyúttal azok tipikus instrumentuma, zenei felfogása kerül előtérbe. Az "Australia" című muzsikában így a sötét szeánszokat idéző, hörgő hangú, csőszerű didgeridoo lesz a főszereplő, amire jól felelgetnek a glasses, önmagukba visszakanyarodó dallamsorok, a dobritmusok, hátterükben női vokállal. A "China"-ban a lanthoz hasonlítható pipa nevű hangszeré a terep (Wu Man szólaltatja meg), az előzőhöz hasonló kísérettel. A "The Gambia" Mike Oldfield "Tubular Bells"-es megközelítését idézi fel halványan, a "Brazil" morózus szintibasszusai, játékos fuvolája, és pergő dobjai miatt emlékezetes, az "India" meg elsősorban Ravi Shankar szitárjátéka, és a kiegészítő hangszerek páratlan összhatása miatt.
         A "Greece" egy szépséges görög motívumokat és hangszereket jazzes zongoraszó mellett felsorakoztató, lelassított szirtaki táncokat megidéző balladisztikus felvétel (ének: Eleftheria Arvanitaki), a legzseniálisabb azonban a "Canada", melyhez egy elektromos hegedű ad kelta ízt (a skót Ashley MacIsaac előadásában), ami először lágyan szól, majd begyorsul, és végül egy fantasztikus tempójú talpalávaló létrehozója lesz. Utóbbihoz fogható lendületes szerzeményt Glass még sosem készített talán, de igazából az album egészére elmondható, hogy egyáltalán nem emlékeztet a zeneszerző ezt megelőző munkáira. A mű külön érdekessége, hogy a trackeket a legtöbb esetben rövid közjátékok választják el, melyek a lemezen egymás mellé került két ország zenéje közötti rugalmas átmenetet biztosítják, egyúttal garantálva a folytonosságot.

         Philip Glass teljes munkásságának megkoronázásaként tekinthetünk az "Orion"-ra. A trackek átlag tízpercesek, és ugyan akad köztük negyedórás is, ám minőségüket jól jellemzi, hogy hiába hosszabbak, a vontatottság leghalványabb gyanúja is elkerüli őket. Számtalan nemzet különféle hangszerei a glasses stílussal annyira harmonikusan forrnak össze, mintha mindig egybetartoztak volna, és ráadásként e kavalkád bámulatosan hatásosan is szól. A minden közreműködőről egy rövid biográfiát közlő, igényes borítófüzettel is rendelkező lemez erősen ajánlott az értékes világzenék kedvelői számára, és azoknak is, akik kíváncsiak arra, hogy egy minimalistának elkönyvelt zeneszerző hogyan emelkedik felül műfaja önmaga megalkotta szabályain, és komponál egy olyan mesterművet, ami filmekhez készített aláfestéseinek kedvelői mellett több más réteget is képes megérinteni.


    Bíró Zsolt
    2007.01.29.




    Tracklista:

    CD 1:
      1. Australia (12:14)
      2. Interlude: Australia & China (2:18)
      3. China (9:48)
      4. Canada (10:47)
      5. Interlude: Canada & The Gambia (2:24)
      6. The Gambia (15:00)

    CD 2:
      1. Brazil (10:24)
      2. Interlude: Brazil & India (3:38)
      3. India (12:51)
      4. Greece (11:17)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Candyman

    La Moustache

    A Thousand Roads

    A World Apart

    További kritikáink
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers

  • Filmzenékről röviden
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam