FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Open Water (Graeme Revell)    OPEN WATER   (2004)
       Nyílt tengeren


      

       zene: Graeme Revell és különféle előadók
       programozó: David Russo
       kiadás éve: 2004
       kiadó: TVT Records
       játékidő: 34:53




         Két ember lebeg a hullámzó vízben, körülöttük nincs más, csak a végtelen tenger... és farkukkal őrült módon csapkodó cápák. Pedig Susan és Daniel csak néhány, kellemesnek ígérkező órát szeretett volna eltölteni egy búvártúrán. Egy félreértés következtében azonban vezetőjük elszámolja a létszámot, sőt - az alkalmi ismeretség miatt - hiányuk nem tűnik fel egy társuknak sem, ezért a turisták hajója a még merülésben lévő amatőr búvárok nélkül fut be a karibi szigetvilág egyik kikötőjébe. A magára maradt pár így egymásra van utalva a normál üzemmódban az emberre ritkán támadó, de ebben a hajmeresztő szituációban már jóval veszélyesebb cápák között, emellett az egyre hidegebb víz okozta dermedtséggel, és az egymást vádolás lelombozó érzésével is meg kell küzdeniük.
         Az aprópénzből forgatott "Nyílt tengeren" egy házaspár közös műve, megtörtént eset alapján. Chris Kentis és Laura Lau filmje legalább annyira megosztja a nézőket világszerte, mint a sok esetben hasonlóságot mutató "Ideglelés" is tette anno. Mindkettő ismeretlen színészekkel, minimál költségvetésből, viszonylag eredeti kivitelezésben készült, nem is szólva arról, hogy gyártási költségük sokszorosát termelték vissza már az Egyesült Államokban. Hogy mennyire érdemelte meg tárgyfilmünk a nagy bevételt, arról nincs egyetértés. Hiszen nem szól másról, mint a film háromnegyed részében pancsoló emberekről, akiket még megismerni / megkedvelni sincs időnk, már a cápák között vannak. Az, hogy mégis üt az alkotás, köszönhető annak, hogy a színészek ezúttal nem gumicápák közt úszkálnak, mint Steven Spielbergnél, hanem hús-vér lények nyugtalanító közelségében. Ráadásul a két főhős társaságában lubickol az operatőr is, ezáltal jóval könnyebben élhetjük át a fel-felbukkanó uszonyok (melyek mindig váratlanul, és nem messziről észlelhetően jönnek elő, mint azt "A cápa"-ban láthattuk) kiváltotta rettegést, és mindazt a reménytelenséget, amit a látóhatár peremén - elérhetetlen messzeségben - lassan elhaladó hajók látványa vált ki. Az eredetinek (és egyszerűnek) tűnő sztori pozitívumait némileg elhomályosítja azért, hogy időnként unalmassá válik, eleve házivideó-hangulata van, de mindezek ellenére is egy ügyes és realisztikus horror (?) került a hazai mozikba, amit alátámaszt a meglepően súlyos befejezés.

         Ha rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt írnám, hogy miután megtekintettük a rendkívül kifejező borító képét, még a fólia letépése előtt vigyük vissza az üzletbe, és sürgősen cseréljük be valami normálisabbra a cédét, ha már könnyelműen megvettük. Lehetőleg olyan lemezre, amelynek számai közül nem kell a felén átugorni, a maradékot pedig legyen értelme még egyszer meghallgatni - nem úgy, mint az "Open Water" esetében. Rendes tőlem, hogy nem írtam ilyet.
         Hogy miért is volt felesleges kiadni ezt a lemezt? Akkor kezdjük: a film hanganyagának összeállítója afféle karibi Kodály Zoltánként járhatta táskamagnójával a vidéket, és rögzíthette a majdan elhangzó dalokat. Erre utal, hogy már a moziban is karcosan szóltak az autentikus dalok (arról nem is beszélve, hogy dilettánsan, mindig rossz helyre helyezték el ezeket, szükségtelenül oldva a feszültséget).
         Az "Isa Lei"-hez hasonló darabbal már találkozhattunk "Az őrület határán"-ban is. A világzene rajongóinak ajánlható, de hosszabb távon szinte perverzió lenne egy ilyen dalokból összeállt albumot végighallgatni. Az előadók gyerekek, bizonyos Adi Cokabau tanítványai. Ugorjunk. A második track a címe alapján egy pikáns dal is lehetne ("Ni Sa Bula"). A vegyes kórus átlagéletkora már inkább az előző gyerkőcök szüleiéinek felelhetne meg. Itt hangszerek is felbukkannak, ami hawaii-i gitárt és farudakat takar. Egész tűrhető.
         A "Hill & Gully Ride / Mandeville Road" szerintem két-három, gitáros utcai zenész, és egy énekesnő produkciója lehet. Nem rossz (maximum a minősége), de nem fogom újból meghallgatni. A következő nóta ("Lakonmet Dance") középpontjában már egy hegedű áll, amit babzsák rázása tesz érdekesebbé, és egy harmadik ember mintha lefordított vödrön dobolna a háttérben (előadóként ezt írja a borító: "Musical Traditions of St. Lucia").

         Problémás pont a "That Glad Reunion Day", mert nem bírom eldönteni, hogy vicc-e, vagy komoly. Poénnak zseniális, de ha ez komoly, akkor baj van. Az énekes bizonyos Joseph Spence. Nem hallottam még róla, de előadásmódja alapján megjelent előttem: faházának tornácára felpakolt lábbal, egy hintaszékben ülve csontrészegen kornyikál (mellette a földön kiürült piásüveg), ölében egy keresztbe vetett puska, amelynek csöve mellette gitározó feleségére irányul. Mindehhez még hozzá lehet képzelni egy lyukas és csálé szalmakalapot a fejre csapva, meg egy hosszú fűszálat a szájába, és már mindenki fogalmat alkothat a produkció minőségéről. Valami idióta meséhez tudnám elképzelni.
         Távolodó hajó kürtjéhez hasonló hangokat ad ki magából kezdetben a Swain Family: "Jesus Promised Me a Home Over There". Elsőre rendkívül bosszantó track, igaz, mire harmadjára is meghallgattam, már jókat röhögtem ezen az idétlenségen. Az énekesek úgy danolásznak, mintha egy kocsmában megalakult volna az alkoholisták King's Singers-e. Ez már biztosan nem vicc, ezért alapból szánni valóak az "énekesek". Az egyik szerencsétlen selypít, mintha követ szopogatna (pedig biztos csak a borosüveg dugója az), a másik sakálszerűen kornyikál, aztán van, amelyiknek összeakad a nyelve is a fogával. Biztosan Joseph Spence haverjai, akiknek nem jutott hely az öreg tornácán.
         Sam Green sem rí ki ebből az igénytelen társaságból ("I Ain' Got Long"). A férfi úgy énekel, mintha vécén ülne szorulással küszködne, ráadásul egy vénasszony fülsértően vokálozik neki. Nagyon primitív dal.
         Kórus van itt ismét. A Paduan Suara Mara dalát ("Yendisare Aimando") határozottan kellemesebbnek ítélem, mint a nyitó zenéket, de lehet, a tivornyázó énekesek után bármit kellemesebbnek találnék. A betétdal-részleget ez búcsúztatja.

         Elérkeztünk a score-hoz, amit Hollywood legmegbízhatatlanabb zeneszerzője, Graeme Revell ("A vörös bolygó"; "A holló") tálalt fel. Szinte biztos, hogy "hullámzó" színvonalú filmzenéi miatt juthatott a "Nyílt tengeren" alkotóinak eszébe is. Ez a score-ja megint csak gyengére sikeredett, és nincs negyedórás sem.
         A "Main Title Overlay"-szerű szerzemények dokumentumfilmekben fordulnak elő, ilyen szokott szólni a "napfelkelős" jelenetek alatt. A "The Dive Begins" rendben van (egyedüliként), csöndes, "tengeri élővilág-tanulmányozó" muzsika. A következő három track zenei elemet nem igazán tartalmaz, így nincs is mit írni róluk. Az utolsó előtti "Finding the Dive Bag on the Boat" is az értelmetlen kategóriába való, bár a végén megszólalnak dobok is, na nem mintha emelnék a szintet. A lemez a "Sharks Circle"-lel ér véget, amelyben talán víz alatt tekert verklit szólaltathattak meg, és ezt egy, a cápák közeledésére utaló morajlás követi, majd egyszer csak véget ér. Nagy megkönnyebbülés.

         Unalmas, de apró értéket talán felmutató world music-ból, röhejes és rossz nótákból, valamint gyenge, ipari zajok által szerteszét zúzott ambient-töredékekből áll össze az album tartalma. Graeme Revelltől egy ilyen score sajnos nem nagy meglepetés. Az is felmerült még bennem, hogy vajon miként gondolhat önmagára a komponista úgy általában? Filmzeneszerzőként, avagy csak a megélhetésért dolgozó zeneipari munkásként? Ha ugyanis az első variáció az érvényes, akkor jobban kéne arra figyelnie, hogy átjöjjön részéről a zene szeretete, mert az "Open Water"-ban erre még csak célzás sincsen.


    Bíró Zsolt
    2004.12.10.




    Tracklista:

      1. Isa Lei - The Pupils of the Adi Cokabau (2:33)
      2. Ni Sa Bula - Rewasese Entertainment Group (3:01)
      3. Hill & Gully Ride / Mandeville Road - Lord
          Composer (3:03)
      4. Lakonmet Dance - Musical Traditions of St. Lucia (2:35)
      5. That Glad Reunion Day - Joseph Spence (2:38)
      6. Jesus Promised Me a Home Over There - Swain
          Family (3:04)
      7. I Ain't Got Long - Sam Green (1:23)
      8. Yendisare Aimando - Paduan Suara Mara (3:24)
      9. Main Title Overlay (1:30)
    10. The Dive Begins (1:13)
    11. The Nest - Yoav Goren/Jeff Fayman (1:59)
    12. Cleaner Fish (1:27)
    13. Sharks Close (2:02)
    14. Finding the Dive Bag on the Boat (0:48)
    15. Sharks Circle (4:14)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Jaws

    The Crow

    Titanic

    Whale Rider

    További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam