FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Oculus (The Newton Brothers)    OCULUS   (2014)
       


      

       zene: The Newton Brothers
       vezényel: Oleg Kondratenko
       kiadás éve: 2014
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 71:15




         Oculus, azaz szem, tekintet. Vegyük is szemügyre, milyen tekintetben sikerült félre ez a horrorfilm. Történetünk nagy részének helyszíne egyetlen épület, ám ezúttal nem a sokadik kísértetházas moziról van szó, mert némi - bár persze nem először felhasznált - csavarral minden bajok forrása és okozója nem egy otthon vagy egy ott élő (azaz inkább haló) szellem lesz, hanem egy tárgy. Amikor a Russell házaspár (Rory Cochrane, Katee Sackhoff) új otthonának falára felkerül egy óriási antik tükör, nem is sejtik, hogy az hamarosan végleg szétválasztja kicsiny családjukat, az események következtében pedig csak két gyerekük marad életben. Bő egy évtizeddel később az egymástól elszakított Timet (Brenton Thwaites) és testvérét, Kaylie-t (Karen Gillan) ismét összehozza a sors. A lány meggyőződése, hogy szüleik haláláért a tükör a felelős, s ezt egy kísérlettel be is szeretné bizonyítani öccsének, hogy végül együtt próbálják megsemmisíteni a megsemmisíthetetlennek tűnő tárgyat. Ám egy idő után már maguk sem tudják, hogy épp a valóságot élik-e meg, vagy csupán a tükör szemfényvesztésének áldozatai...

         Mike Flanagan rendező a 2006-os, azonos című, díjnyertes rövidfilmjét dolgozta át, melynek ugyan előzménye nincs, de a misztikum kedvéért Oculus: Chapter 3 - The Man with the Plan címen is futott. A szintén a tükör gonosz erejének bebizonyításáról szóló mű egy lényegében egyszereplős, talált videós eszközökkel dolgozó produkció, ahol a nevetségesen amatőr főszereplő (aki egyébként Thwaites karakterével majdnem azonos filmbeli nevet visel) teszi komolytalanná az egész vállalkozást. A nyolc évvel későbbi, hosszabb verzióban már nem amatőrök szerepelnek, bár Rory Cochrane-nél (Az Argo-akció) semlegesebb színészt bajosan lehetett volna találni, aki már a tükör hatását még nem mutató szcénákban is szinte alszik, a feleségének szerepére castingolt Katee Sackhoff-fal (Csillagközi romboló, Riddick) ráadásul egy elképesztően össze nem illő párost alkotnak. Ennek első számú oka, hogy utóbbi rendszerint erős nőket játszik, egy amazon helyett ide viszont egy törékenyebb fizikumú valakire lett volna szükség. Az utódaikat alakító szereplők kiválasztása viszont sikeresnek mondható, és bár meg kell említeni, hogy Gillan és Thwaites sorsa valahogy érdektelen marad számunkra, a gyerekkori változataik tortúrája sokkal jobban átélhető. Izgalmasnak azt sem nevezném, mert ugyan a két külön idősík összeszövése van annyira dicsérhető, mint a hazánkban A gonosz háza alcímmel első résznek álcázott Insidious 2.-ben (amelyben ez volt az egyetlen értékelhető pont), mindvégig az a probléma, hogy az alkotás beáll az első perctől a totális középszintre, és mindvégig ott is marad: ugyan sokat ígér, de ebből semmi nem valósul meg.
         Senkiért nem szorítunk, a régi testrablós filmekből ismert fénylő tekintet nem rémisztő, inkább ósdi, az pedig már a két Insidiousnél sem működött, amikor az egyes jeleneteket ellepik a túlvilágról érkezőket alakító, elmaszkírozott statiszták (itt még egy bollywoodi mozis, kackiás bajuszú szívtipróra hajazó figura is akad). Míg az Insidious első része, a Démonok között vagy a Sinister okoz emlékezetesen ijesztő pillanatokat, az Oculusnak semmilyen hatása nincs. Pedig lehetett volna, mert - a helyszínnek választott, mindentől távol álló ház ellenére - a szokásos kísértetes kliséktől némileg eltávolodó stílus kerül belengetésre, azonban az izgalmak végül teljes mértékben mellőzésre kerülnek, és a vélhetően ütősnek szánt lezárás sem mondható annak, pláne nem sokkolónak. Semmiféleképpen nem nevezném az Oculust teljes csődnek, de igazából rég éreztem ennyire, hogy elvesztegettem másfél órát egy olyan filmre, amely végül nem adott semmit.

         A zenét a The Newton Brothers néven futó Andrew Grush és Taylor Stewart párosa jegyzi. Az egyébként számos hangszeren, de itt most csak gitáron és zongorán játszó duó egyelőre még áttörés előtt áll, és bár következő alkalommal már egy Bruce Willis-mozinál fognak felbukkanni, a The Prince nem tűnik kihagyhatatlan dobásnak, mert az előzetes alapján valószínűleg még a mozikba sem fog eljutni (ahogy történt ez Willis Felültetve című csodájánál, melynek egyébként szintén Newtonék a zeneszerzői). Pályájukat mindazonáltal figyelemmel kell kísérni, mert már az Adrien Brody-féle A mintatanár kifejezetten erős, érzelmes muzsikájával is bebizonyították, hogy még bármi lehet belőlük. Itt tárgyalt filmünk hatásossága sem az aláfestésen múlott.
         A 2006-os Oculus zenéjét egy bizonyos Adam Johnson jegyzi, akiről sem előtte, sem azóta nem hallottunk, a rövidfilmhez pedig egy mindössze egyhangos témát "írt". A 2013-as továbbgondolás muzsikájához Newtonék szintén ezt az elgondolást tették magukévá: ez a rendkívül mogorva, szintetikus, némileg John Carpentert is megidéző, nyugtalanító basszuslüktetés végigkíséri a teljes score-t. Olyan trackekben halljuk, mint a "Recurring Dream", a "The Auction" vagy a "Juice Box", rendszerint ambientes megoldásokkal keverve, ahogy a "The Mirror"-ban vagy a "Staring Eyes"-ban is. Az efféle minimalizmussal sokszor igen erős hatást lehet elérni (most is épp ez történt), hiszen James Newton Howard társaságában Hans Zimmer is ilyesmit csinált A sötét lovagnál Joker-témaként, és John Williams cápa-motívuma is csak pontosan eggyel több hangból áll, aztán mégsem kell ecsetelni hátborzongató mivoltát.
         A score-ban a fenyegető ambient jelenléte a legnagyobb mértékű: a "Grotesque Cow 1", a "The Other Woman", a "Memories Surface", a "Dead Plants", a "Lightbulbs & Apples", a "Broken Plates" vagy a "She Needs a Doctor" és társaik a jó példák erre, de a dicséretesen visszafogott elektronika szimfonikus részekkel is keveredik. Utóbbi előadásához a macedón rádió zenekara lett felkérve, akik leginkább a vonósokkal képviseltetik magukat az olyan trackekben, mint például a szép "You Promised Me" és a drámai "Seeing Things". Jelen van egy kisebb kórus is, akik a film címét viselő, főtémának tekinthető trackben teljesedhetnek ki igazán, de felbukkannak a téma Paul Oakenfold-féle átiratában, az album végére bónuszként került "Oculus Remix"-ben is, amely szerencsére jól illeszkedik a korábbiakhoz. A Varése Sarabande gondozásában megjelent lemezt egy, a filmben nem szereplő betétdal, a szintén a főtémából kiinduló, ebből adódóan a sorból hasonlóképpen ki nem lógó "Oculus of Glass" zárja, mely a mozi zeneszerzőinek és Oakenfoldnak a közös munkája, egy Greta nevű énekesnő közreműködésével.

         Nagy érdeme a The Newton Brothers munkájának, hogy nem azt az utat követték vele a szerzők, amelyen a céltalan csörgés-zörgés vitatható tehetségű nagymestere, Joseph Bishara (Insidious, Démonok között) jár, mert a score, pár pillanatot leszámítva, teljes egészében hallgatható és működőképes - bár ahhoz viszont, hogy ez ebben a formában kijelenthető legyen, a mozi ismerete is szükséges. Persze a trackek nem filmzenei slágerek, ám atmoszférateremtésből jelesre vizsgázott a duó, szándékuk - mely bevallottan a feszengés és valamiféle diszkomfort érzés megteremtése volt a néző számára - sikeresnek mondható. Hogy mégis csak hat pontot érdemel a mű, abban persze nagyban közrejátszik az, hogy komoly és összetett score-ról, állakat padlóra ejtő megoldásokról azért nem beszélhetünk, ráadásul egysíkúság is jelen van, de attól még az Oculus aláfestését az értékelhető horrormuzsikák közé sorolhatjuk.


    Bíró Zsolt
    2014.06.30.




    Tracklista:

      1. Recurring Dream (1:34)
      2. The Auction (3:20)
      3. Moving IN (1:47)
      4. You Promised Me (1:21)
      5. Juice Box (0:33)
      6. Kaylie's Nightmare (0:57)
      7. Graphic Photos (1:48)
      8. The Mirror (1:02)
      9. Grotesque Cow (0:16)
    10. The Other Woman (0:16)
    11. Memories Surface (1:14)
    12. Dead Plants (0:47)
    13. We Have a Gun to Its Head (1:41)
    14. History of the Mirror (1:55)
    15. Fuzzy-Trace Theory (2:30)
    16. Mason Was Sick (0:27)
    17. Fingernails (1:41)
    18. Book Stacking (1:14)
    19. Whispers in the Glass (0:20)
    20. Who are you talking to (1:04)
    21. The Reveal (2:55)
    22. Marisol, Marisol, Marisol (2:53)
    23. Shifting Glass (0:48)
    24. Marie's Breakdown (3:40)
    25. Lightbulbs & Apples (2:30)
    26. Seeing Things (0:57)
    27. Broken Plates (0:58)
    28. She Needs a Doctor (1:21)
    29. This Isn't Real (4:59)
    30. Staring Eyes (5:12)
    31. It Won't Let Us (0:56)
    32. I've Seen the Devil and He is ME (2:54)
    33. A Mother's Embrace (3:17)
    34. Oculus (4:41)

    Bónusz trackek:
    35. Oculus - Paul Oakenfold (2:49)
    36. Oculus of Glass - The Newton Brothers, Paul Oakenfold
          featuring Greta (4:39)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Book of Shadows: Blair Witch 2

    The Conjuring

    Evil Dead

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam