FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Obsession (Bernard Herrmann)    OBSESSION   (1976)
       Megszállottság


      

       zene: Bernard Herrmann
       vezényel: Bernard Herrmann
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Masters Film Music
       játékidő: 38:41




         Brian De Palma rendező és Paul Schrader író 1958-ban látta először a "Szédülés" című filmet, és még aznap este egy új történetet találtak ki Alfred Hitchcock remeke alapján. Majdnem húsz év múlva ezt az ötletet meg is valósították, és a "Nővérek" sikere után a függetlenfilmesből igazi "wunderkinder" lett. A "Megszállottság" alapja szintén egy szeretett nő elvesztése és hihetetlen körülmények közötti visszaszerzése. De Palma néhány helyen javított Hitchcock gyengéin - az egyik ilyen elem, hogy a meglepő fordulatra nem a film háromnegyedénél, hanem csak a végén derül fény. Sajnos átvette az eredeti film pár hibáját, sőt még újakat is kreált melléjük, de az érdekes vizuális ötletek, a fordulatos sztori, és nem utolsósorban a zene ezt is feledteti.
         Amit De Palma hibátlanul megörökölt Hitchcocktól, az a zeneszerző személye. A rendező-komponista páros 1966-os szakítása után Bernard Herrmann Angliába költözött, és felejthető filmekhez írt felejthetetlen zenét, amíg az új rendezőgeneráció nem látta el ismét munkákkal. A Hitchcock-rajongó Francois Truffaut, Martin Scorsese és Brian De Palma kapott az alkalmon, hogy a Mester eredeti zeneszerzőjével dolgozhassanak, így élete vége felé rengeteg munkával halmozták el az idősödő komponistát. Herrmann a "Nővérek" után már másodjára dolgozott együtt a rendezővel, ám súlyos betegsége miatt egyre nehezebb volt számára már az írás folyamata is.
         A film első vetítése után Herrmann saját elmondása szerint már hallotta a zenét, ennek lejegyzésére pedig pár éjszaka is elég volt neki, a felvétel azonban már-már embertelen küzdelem volt. Az idősödő Herrmann mindig ragaszkodott saját műveinek felvezényléséhez, de ez már élete utolsó éveiben kimondottan nehezen ment neki. Már a "Psycho" újrafelvételekor is Laurie Johnson helyettesítette a zeneszerzőt, aki csak a főtémát bírta végigvezényelni, a "Megszállottság" score-ja esetében azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az első hangjegytől az utolsóig ő vezényelhessen. Ebből sok konfliktus kerekedett - a zenekar egy nyirkos templomban vette fel a zenét, Herrmann pedig pikkelt a rézfúvósokra, és élete legrosszabbjainak nevezte őket. Erre a trombitások tettek maró megjegyzést a komponista egyre feszültebb vezénylési stílusára, aminek a vége egész napos csúszás lett. Lássuk, mi is született ilyen ellentmondásos viszony után.

         Bár a film a "Szédülés" mintájára készült, Herrmann kifejezetten ellenezte, hogy a korábbi filmre zenei utalásokat tegyen. A legnagyobb hangulati újdonság a műben a szokásos karcos rézfúvósok (akik egyáltalán nem végeztek rossz munkát) mellett egy templomi orgona és egy angyali kórus. Ezek a megoldások ritkán szerepelnek Herrmann repertoárjában, és elsősorban ez a két dolog ad különleges csengést az egész zenének. Ennek természetesen praktikus okai vannak, elvégre a film jelentős része egy templomban játszódik, és az épület szimbolikus jelentőséggel bír benne, mivel a főhős, Michael Courtland ebben az épületben találkozott szeretett feleségével először. Az orgona használata a templomon kívüli jelenetekben (például egy kompon) szimbolikus jelentőségű, és bár első hallásra anakronisztikusnak tűnik, a történet közepén minden értelmet nyer. Igazán különleges kihívás a zeneszerzőnek, hogy De Palma filmjében számos esemény kétszer is megtörténik - tizenöt év különbséggel. Ilyen például a feleség elrablása és az azt követő váltságdíj kifizetése, mely szinte azonos körülmények között történik meg ("The Ferry").
         Bár a "Szédülés"-sel kapcsolatban tényleg nincsenek zenei párhuzamok, a score tele van tűzdelve klasszikus Herrmann-elemekkel, melyek életművének egyfajta összegzését jelentik (utolsó műve, a "Taxisofőr" már egy új stílus kezdete lett volna). Ilyen apró biccentés a múltba a New Orleansba érkező szerelmespár jelenete alatt hallható idézet a "Marnie"-ból, és a "Valse Lente" keringő, ami valamilyen formában szinte minden Hitchcock-zenében megjelent. Szerkesztési szempontok miatt az egész score-t átitatja Herrmann ostinatóktól nyüzsgő stílusa - ennek köszönhetően a zenét könnyebb volt az utómunkálatok során megvágni, természetesen csak a szerző engedélyével. Ami viszont az újdonság erejével hat, az az elsöprő romantikus téma, ami valahol mindig ott lappang a háttérben, viszont csak a film végén teljesedik ki színes, szélesvásznú varázslattá, kórusokkal és drámai végkifejlettel. A kissé erőltetett happy endet csak ilyen kissé túlcsurranó megoldással lehetett megmenteni, hogy a zene hatására a hátsó sorban ülő jégszívű filmkritikus is felengedjen egy kicsit, megbocsátva a teljesen logikátlan végkifejletet.
         A puding próbája az evés, a score-é pedig a filmben való szereplés. Herrmann erre is nagyon érzékeny volt, zenéi sorsát az utolsó keverési fázisig nyomon követte, de a "Megszállottság" esetében egészségi állapota már ezt sem tette lehetővé, az eredmény pedig így sajnos felemás. A finomabb témák néhol teljesen háttérbe szorulnak, míg az erősebb tételek mind az effekteket, mind a dialógust elnyomják. Szerencsére a filmben (a "Szédülés"-hez hasonlóan) számos jelenetben csak a zene szól, így itt csupán a néha csúnyácskára sikerült mono-keverés miatt panaszkodhatunk, a zene azonban itt is támogatja és löki tovább a néha leragadó mozit.

         A zene jelenlegi legjobb hivatalos kiadása a kanadai Masters Film Musicé, mely a kiváló minőség mellett látványos csomagolást is készített. Bár viszonylag ritkább darab, ezt érdemesebb megszerezni. A Unicorn-Kandach kiadó is kidobott egy hasonló lemezt, de valamilyen okból Herrmann egyik legutolsó zenéje mellé hozzácsaptak egy órányi anyagot két, '40-es évekbeli score-ból, aminek nem sok értelmét látom. A rossz hír az, hogy a zenének nincs teljes kiadása, pedig Herrmann igazi klasszikusait egyben érdemes meghallgatni, mivel zenéjében nincsenek töltelékdarabok, és különösen a film szerkezete miatt lenne érdekes a duplán szereplő darabok összehasonlítása, így azonban csak a zene legjava kerül kiadásra. A jó hír az, hogy bár csupán mono verzióban, a film lézerlemez kiadásán van különálló zenei hangsáv az igazi fanatikusoknak. A pontszám a hivatalos lemezre vonatkozik, a teljes score sokkal nagyobb élmény.


    Hubai Gergely
    2006.07.12.




    Tracklista:

      1. Main Title / Valse Lente / Kidnap (5:55)
      2. Newsboy / The Tape / The Ferry (4:55)
      3. The Tomb/Sandra (8:03)
      4. The Church / Court's Confession /
          Bryn Mawr (9:25)
      5. New Orleans / Wedding /
          Court - The Morning After (4:27)
      6. The Plane / Court and La Salle's Struggle /
          Airport (5:56)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Appointment

    The Man Who Knew Too Much

    The Trouble with Harry

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam