FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Obsession (Bernard Herrmann)    OBSESSION   (1976)
       Megszállottság


      

       zene: Bernard Herrmann
       vezényel: Bernard Herrmann
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Masters Film Music
       játékidő: 38:41




         Brian De Palma rendező és Paul Schrader író 1958-ban látta először a "Szédülés" című filmet, és még aznap este egy új történetet találtak ki Alfred Hitchcock remeke alapján. Majdnem húsz év múlva ezt az ötletet meg is valósították, és a "Nővérek" sikere után a függetlenfilmesből igazi "wunderkinder" lett. A "Megszállottság" alapja szintén egy szeretett nő elvesztése és hihetetlen körülmények közötti visszaszerzése. De Palma néhány helyen javított Hitchcock gyengéin - az egyik ilyen elem, hogy a meglepő fordulatra nem a film háromnegyedénél, hanem csak a végén derül fény. Sajnos átvette az eredeti film pár hibáját, sőt még újakat is kreált melléjük, de az érdekes vizuális ötletek, a fordulatos sztori, és nem utolsósorban a zene ezt is feledteti.
         Amit De Palma hibátlanul megörökölt Hitchcocktól, az a zeneszerző személye. A rendező-komponista páros 1966-os szakítása után Bernard Herrmann Angliába költözött, és felejthető filmekhez írt felejthetetlen zenét, amíg az új rendezőgeneráció nem látta el ismét munkákkal. A Hitchcock-rajongó Francois Truffaut, Martin Scorsese és Brian De Palma kapott az alkalmon, hogy a Mester eredeti zeneszerzőjével dolgozhassanak, így élete vége felé rengeteg munkával halmozták el az idősödő komponistát. Herrmann a "Nővérek" után már másodjára dolgozott együtt a rendezővel, ám súlyos betegsége miatt egyre nehezebb volt számára már az írás folyamata is.
         A film első vetítése után Herrmann saját elmondása szerint már hallotta a zenét, ennek lejegyzésére pedig pár éjszaka is elég volt neki, a felvétel azonban már-már embertelen küzdelem volt. Az idősödő Herrmann mindig ragaszkodott saját műveinek felvezényléséhez, de ez már élete utolsó éveiben kimondottan nehezen ment neki. Már a "Psycho" újrafelvételekor is Laurie Johnson helyettesítette a zeneszerzőt, aki csak a főtémát bírta végigvezényelni, a "Megszállottság" score-ja esetében azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az első hangjegytől az utolsóig ő vezényelhessen. Ebből sok konfliktus kerekedett - a zenekar egy nyirkos templomban vette fel a zenét, Herrmann pedig pikkelt a rézfúvósokra, és élete legrosszabbjainak nevezte őket. Erre a trombitások tettek maró megjegyzést a komponista egyre feszültebb vezénylési stílusára, aminek a vége egész napos csúszás lett. Lássuk, mi is született ilyen ellentmondásos viszony után.

         Bár a film a "Szédülés" mintájára készült, Herrmann kifejezetten ellenezte, hogy a korábbi filmre zenei utalásokat tegyen. A legnagyobb hangulati újdonság a műben a szokásos karcos rézfúvósok (akik egyáltalán nem végeztek rossz munkát) mellett egy templomi orgona és egy angyali kórus. Ezek a megoldások ritkán szerepelnek Herrmann repertoárjában, és elsősorban ez a két dolog ad különleges csengést az egész zenének. Ennek természetesen praktikus okai vannak, elvégre a film jelentős része egy templomban játszódik, és az épület szimbolikus jelentőséggel bír benne, mivel a főhős, Michael Courtland ebben az épületben találkozott szeretett feleségével először. Az orgona használata a templomon kívüli jelenetekben (például egy kompon) szimbolikus jelentőségű, és bár első hallásra anakronisztikusnak tűnik, a történet közepén minden értelmet nyer. Igazán különleges kihívás a zeneszerzőnek, hogy De Palma filmjében számos esemény kétszer is megtörténik - tizenöt év különbséggel. Ilyen például a feleség elrablása és az azt követő váltságdíj kifizetése, mely szinte azonos körülmények között történik meg ("The Ferry").
         Bár a "Szédülés"-sel kapcsolatban tényleg nincsenek zenei párhuzamok, a score tele van tűzdelve klasszikus Herrmann-elemekkel, melyek életművének egyfajta összegzését jelentik (utolsó műve, a "Taxisofőr" már egy új stílus kezdete lett volna). Ilyen apró biccentés a múltba a New Orleansba érkező szerelmespár jelenete alatt hallható idézet a "Marnie"-ból, és a "Valse Lente" keringő, ami valamilyen formában szinte minden Hitchcock-zenében megjelent. Szerkesztési szempontok miatt az egész score-t átitatja Herrmann ostinatóktól nyüzsgő stílusa - ennek köszönhetően a zenét könnyebb volt az utómunkálatok során megvágni, természetesen csak a szerző engedélyével. Ami viszont az újdonság erejével hat, az az elsöprő romantikus téma, ami valahol mindig ott lappang a háttérben, viszont csak a film végén teljesedik ki színes, szélesvásznú varázslattá, kórusokkal és drámai végkifejlettel. A kissé erőltetett happy endet csak ilyen kissé túlcsurranó megoldással lehetett megmenteni, hogy a zene hatására a hátsó sorban ülő jégszívű filmkritikus is felengedjen egy kicsit, megbocsátva a teljesen logikátlan végkifejletet.
         A puding próbája az evés, a score-é pedig a filmben való szereplés. Herrmann erre is nagyon érzékeny volt, zenéi sorsát az utolsó keverési fázisig nyomon követte, de a "Megszállottság" esetében egészségi állapota már ezt sem tette lehetővé, az eredmény pedig így sajnos felemás. A finomabb témák néhol teljesen háttérbe szorulnak, míg az erősebb tételek mind az effekteket, mind a dialógust elnyomják. Szerencsére a filmben (a "Szédülés"-hez hasonlóan) számos jelenetben csak a zene szól, így itt csupán a néha csúnyácskára sikerült mono-keverés miatt panaszkodhatunk, a zene azonban itt is támogatja és löki tovább a néha leragadó mozit.

         A zene jelenlegi legjobb hivatalos kiadása a kanadai Masters Film Musicé, mely a kiváló minőség mellett látványos csomagolást is készített. Bár viszonylag ritkább darab, ezt érdemesebb megszerezni. A Unicorn-Kandach kiadó is kidobott egy hasonló lemezt, de valamilyen okból Herrmann egyik legutolsó zenéje mellé hozzácsaptak egy órányi anyagot két, '40-es évekbeli score-ból, aminek nem sok értelmét látom. A rossz hír az, hogy a zenének nincs teljes kiadása, pedig Herrmann igazi klasszikusait egyben érdemes meghallgatni, mivel zenéjében nincsenek töltelékdarabok, és különösen a film szerkezete miatt lenne érdekes a duplán szereplő darabok összehasonlítása, így azonban csak a zene legjava kerül kiadásra. A jó hír az, hogy bár csupán mono verzióban, a film lézerlemez kiadásán van különálló zenei hangsáv az igazi fanatikusoknak. A pontszám a hivatalos lemezre vonatkozik, a teljes score sokkal nagyobb élmény.


    Hubai Gergely
    2006.07.12.




    Tracklista:

      1. Main Title / Valse Lente / Kidnap (5:55)
      2. Newsboy / The Tape / The Ferry (4:55)
      3. The Tomb/Sandra (8:03)
      4. The Church / Court's Confession /
          Bryn Mawr (9:25)
      5. New Orleans / Wedding /
          Court - The Morning After (4:27)
      6. The Plane / Court and La Salle's Struggle /
          Airport (5:56)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Appointment

    The Man Who Knew Too Much

    The Trouble with Harry

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam