FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Number 23 (Harry Gregson-Williams)    THE NUMBER 23   (2007)
       A 23-as szám


      

       zene: Harry Gregson-Williams
       vezényel: Arnold Crust
       kiadás éve: 2007
       kiadó: New Line Records
       játékidő: 44:07




         A számmisztikáért rajongók, összeesküvés-elméletekkel foglalkozók számára külön öröm esetenként egy-egy olyan film, amely kicsit elmélyed valamely misztikus erő utáni vizsgálódásban, kapcsolatot kutat ezen láthatatlan hatalom és a sorsvonalak összekuszálódása között. Joel Schumacher egy olyan thrillert forgatott le, melynek középpontjában a 23-as szám áll, s ahhoz, hogy magunk is elhiggyük, milyen komoly jelentőséggel is bír, már a film elején felsorol egy halom olyan történelmi eseményt és személyt, melyeknek bármilyen formában közük van hozzá. Miután megtudjuk, hogy a legutóbbi amerikai elnököknek a neve mind 23 betűből állt, mint ahogy a latin ábécé is, illetve a Titanic elsüllyedésének dátumát jelző számjegyek összege szintén ugyanennyi, megismerünk egy embert, Walter Sparrow-t. Sintérként tengetett hétköznapi élete egész nyugodtan telik, míg egy napon azonban egy kutyaharapás megváltoztat mindent: elkésik egy randevúról, ezalatt felesége egy antikvárium polcáról leemel egy titokzatos könyvet ("A 23-as szám", írta a híres Net Udmeg), mely aztán szépen bekebelezi Sparrow-t, és kishíjján az őrületbe kergeti. A szereplőkben és eseményekben felfedezi saját magát, és ahogy halad előre az olvasásban, úgy válik egyre hátborzongatóbbá mind a kirajzolódó történet, mind a saját viselkedése. Ahhoz, hogy megtudja, mi köze van a 23-as számhoz, fel kell kutatnia a könyv szerzőjét, a találkozás pedig sokkal félelmetesebb, mint gondolná.
         Sparrow szerepére Schumacher a gumiarcúként ismert Jim Carreyt kérte fel, aki nem először bizonyítja, hogy vígjátékokon túl is képes jó színészi munkára. Mivel a film párhuzamosan mutatja be Sparrow, illetve a könyvből megismert Fingerling nyomozó életét, egyszerre láthatjuk épelméjét lassanként elveszítő fickóként, és film-noir jellegű, amolyan "Sin City"-s hangulatot árasztó jelenetekben céltudatos, vad detektívként. A borongós, feszültséggel teli film végül csak eszközként használja a néha már túlerőltetett központi számot, és ahogy az az efféle misztikus thrillerek többségénél lenni szokott, a végkifejlet átfordul családi drámába. Ez rosszat semmiképp sem tesz a produkciónak, ám összességében mégis valamiféle hiányérzet marad az emberben: kerek egésszé áll ugyan össze, de mintha sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.

         Ahogy azt a legutóbbi hasonló műfajú mozija, "A fülke" során, a rendező most is az egyre kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó zeneszerzőt, Harry Gregson-Williamset kérte fel komponistának (noha neve csak húsz betűből áll). Sejthető volt, hogy a születendő filmzene inkább az elektronikus hangminták tömkelegéből építkezik majd, mint valamiféle nagyívű szimfonikus zenéből, úgyhogy mind a film, mind a zene megismerése előtt megvolt a "Phone Booth-Domino-Déja Vu"-irányvonal. A kilenc tételre bontott album pontosan ezt a fajta muzsikát eredményezi, annyi különbséggel, hogy amint Tony Scott filmjeinél is egyre élvezetesebb aláfestésekkel rukkol elő, a "The Number 23" is meggyőzőbb hatást kelt, mint a korábbi "Phone Booth". Kezdve mindjárt azzal a ténnyel, hogy a megfelelő anyagi háttér lehetővé tette az élőzenekari felvételeket is, ezért a számtalan, főleg hardrock és breakbeat jellemzőit magán viselő modern kori kompozíciót elegánsan egészíti ki a főleg vonósokból és rézfúvósokból álló zenekar. Ez az a fajta filmzene, amely manapság igen népszerű, hiszen gyakorlatilag az összes akciódúsabb tévésorozat efféle aláfestést kap, épp ezért soha ennyi ismeretlen zeneszerző nem volt még, akik pár gomb lenyomásával hallgatható produkciót hozzon létre. A szakma ilyen irányú hígulása nem szerencsés, a tárgyzenénkben tapasztalt hangzás, valamint a zeneileg hangsúlyosabb részek (melyek értelemszerűen ritkábbak, tekintve, hogy a paranoia muzikális kifejezőelemei nem lehetnek hallgatóbarát megoldások) azonban egyértelműen egy dörzsöltebb komponistát jeleznek. Ráadásul a filmet szinte végig kíséri valamilyen aláfestés, és a legtöbb esetben csak hozzátesz a látványhoz, e tény pedig mindenképpen további elismerést jelent az egyébként programszerű score-nak.

         A filmtől függetlenül hallgatva természetesen nehéz dolgunk van, jelen esetben ugyanis fokozottan igaz, hogy funkcionális muzsikáról beszélünk, és ha nem idéződnek fel bennünk a mű hallgatása közben Matthew Libatique mesteri kamerabeállításai, talán sokkal nehezebb is befogadnunk a hallottakat. Fenti értékelésemhez tehát abszolút hozzáadódik a muzsika filmbéli szerepe is. A címekre bontott trackek csupán irányadók a történet szempontjából, kísérleti jelleggel akár véletlenszerűen is lejátszhatók, a hatás majdhogynem ugyanaz lesz. Drámai vonósmotívumok keverednek földöntúli búgó effektekkel és hangszínekkel, álomszerű szintis szőnyegeket váltanak fel nyugtalanító ritmusképek és feszültségfokozó erős impulzusok - hangulatzene tehát, és nem feltétlenül érdemes kerek kompozíciót keresni benne. Ugyanakkor többszöri meghallgatás után is élvezetes, feltéve, ha szigorúan háttérként alkalmazzuk, mert erről az albumról nehezen tudnám elképzelni azt, hogy kizárólag erre összpontosítva tegyem be a lejátszóba.
         Épp ezen gyorsan váltakozó összetettsége miatt nehéz tételről tételre beszélni a "The Number 23"-ról, lévén a hangulati jellemzők nem függnek össze a trackszámok váltakozásával. Az "Opening Titles"-ben például egyszerre van jelen a kis túlzással (2 / 3 = 0.666) démoni szám félelmetes ereje, valamint Sparrow normális karaktere a hozzá tartozó idillel, a két extra hosszú tételt pedig ("Suicide Blonde" és "Finishing the Book") szinte lehetetlen is vázlatpontokra szedni. A Remote Control-os jellegzetes hangzás persze ott van a lendületesebb pillanatokban, a "Ned"-ben vagy az imént említett "Finishing the Book"-ban hallható hullámzó vonósjáték emlékeztethet "A kör", de akár "A Karib-tenger kalózai" vagy a "Transformers" feszültebb pillanataira is. Drámai vonalon a zeneszerző mindig is varázslatos dallamokat csalt ki szintetizátoraiból, és erről az "11:12 p.m." első felében, vagy az albumot záró "Atonement" során magunk is meggyőződhetünk. Olykor azonban "fűrészi" kegyetlenséggel csap a különböző indusztriál zörejek közé, s hozza ránk a frászt (például a "Room 23" egyes pontjain).

         Csak egyben érdemes beszélni erről a filmzenéről, mint az elektronikával kevert nagyzenekari aláfestések egy hangulatos példájáról. Újszerűséggel illetni dőreség lenne, de leszólni sem szabad, ugyanis a "The Number 23" egy kellemes, igényesen összetett állomás a komponista életében. Nem okoz nyugodt perceket, de nem is ez a célja. Ahol kell, ott hozzájárul az egekbe szökkenő vérnyomáshoz, de annak csillapítására is megvannak a megfelelő eszközei. Ha a tavalyi év másik, hasonlóan borongós thrillerének, az "1408"-nak a zenéjét sikerült megkedvelni, szemernyi probléma sem lesz ezzel a zenével sem.


    Tihanyi Attila
    2008.03.21.




    Tracklista:

      1. Opening Titles (3:51)
      2. Fingerling's Childhood (3:02)
      3. Suicide Blonde (7:31)
      4. Ned (2:56)
      5. 11:12 p.m. (3:58)
      6. Finishing the Book (9:03)
      7. Laura Tollins (3:17)
      8. Room 23 (5:34)
      9. Atonement (4:55)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    1408

    Dreamcatcher

    Phone Booth

    Saw

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam