FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Nightmare Before Christmas (Danny Elfman)    THE NIGHTMARE BEFORE CHRISTMAS   (1993)
       Karácsonyi lidércnyomás


      

       zene: Danny Elfman
       szöveg: Danny Elfman
       vezényel: Chris Boardman, J.A.C. Redford
       kiadás éve: 1993
       kiadó: Walt Disney Records
       játékidő: 61:09



         Noha a karácsonyi témájú animációs mozikkal Dunát lehetne rekeszteni, azonban ezek többsége a filmzene szempontjából teljesen érdektelen alkotás. A hóemberen és Robert Zemeckis Karácsonyi énekén, illetve Polar expresszén kívül igazából alig emelhető ki jelentősebb és jó filmzenével rendelkező animációs mozi. Ezek közül a legjobb, mind a film, mind a muzsika szempontjából, a Karácsonyi lidércnyomás. A Tim Burton történetéből és Henry Selick rendezésében készült bájosan rémisztő bábfilm egy földöntúli világba kalauzolja el a nézőt. Halloween város legkiválóbb ijesztgető mestere Rosszcsont Jack, aki viszont már nagyon unja ezt a címet és az egész halloweeni rémisztgetést, így kalandvágytól hajtva ellátogat Karácsonyvárosba, ahol csupa melegséget, kedvességet, jóságot talál, a nem éppen ezen jelzőkkel illethető Jack pedig elhatározza, hogy átveszi a Mikulás szerepét. Így megbízza három ijesztgető társát, hogy rabolják el a Mikulást, azonban számításaiba egy apró hiba csúszik, mivel az öreg ajándékosztó végül Halloween város főgonoszánál, Féregzsáknál köt ki. A karácsonyi készülődés emiatt totálisan kisiklik, ám egyvalaki azért akad, akinek helyén van az esze és a szíve. Sally, a Jack után vágyódó rongybaba ugyanis megpróbálja kiszabadítani a Mikulást, s észhez téríteni szerelmét.
         Burton már a nyolcvanas években, még a Disneynél próbálkozott összehozni a mozit, ám az egeres cég akkor még nem volt vevő a rémmesére (s később is csak a Touchstone neve alatt mert előjönni a filmmel). A rendező azonban nem akarta elengedni az ötletét, a forgatókönyv kidolgozása mellett rengeteg vázlatot készített, megfaragtatta a figurákat, de a Batman második része közbeszólt. Amikor ugyanis összejött a pénz, akkor már Burton nem tudta elvállalni a rendkívül időigényes stop motion alkotás megrendezését. Így került rendezőként a képbe régi barátja, Henry Selick, aki nagy mestere ennek az animációs technikának. S hogy milyen szerep is jutott neki a műnél, arról Selick így nyilatkozott: "Ez a projekt olyan volt, mintha Tim tojta volna a tojást, melyet aztán én költöttem ki. A konkrét kivitelezésben már nem vett részt, de a hatása minden elemben benne van. Az én feladatom gyakorlatilag az volt, hogy az egész úgy nézzen ki, mint egy Tim Burton-film, amely viszont nem sokban tér el a saját filmjeimtől sem". A forgatókönyv azonban csak nehezen akart összeállni, sőt egy idő után teljesen más véleményre került Burton Michael McDowell-lel, a forgatókönyvírójával. Ez a kreatív nézeteltérés pedig oda vezetett, hogy állandó zeneszerzőjével, Danny Elfmannel kisütötték, hogy a film egy musical lesz, és ettől kezdve már ketten dolgoztak a mozi történetén. Noha a produkció hivatalos írójaként Caroline Thompson van feltüntetve, ám Selick elmondása szerint a forgatás alatt állandóan átírták a sztorit és a dialógusokat. Az alkotás kivitelezése pedig olyan jó és egyedi lett, hogy a vizuális effektekért felelős stáb Oscar-jelölésben is részesült.

         Elfmanre tehát a score komponálásán kívül lényegesen több feladat hárult, hiszen a Karácsonyi lidércnyomás egy musical lett, így dalokat is kellett írnia. A végeredmény pedig egy igazi remekmű lett, mely minden pillanatában megcsillantja alkotója zsenialitását. Elfman dalai a történet szerves részét képezik, a szövegeket pedig maga a komponista írta mindegyik esetében. Elfman zenéjén kívül hangját is adta a filmhez, hiszen a főhős énekhangját ő kölcsönözte, emellett többek között az egyik mikulásrablónak is a hangja. A komponista az Oingo Boingo rockbanda tagjaként gyakorlott énekes volt, s egy igen egyedi orgánumot tudhat magáénak. Ráadásul hangjával elképesztően sokféle módon képes játszani, amire a filmben jó sok példát hallunk is. Eredetileg nem ő lett volna Jack énekhangja, hanem a karaktert szinkronizáló Chris Sarandon, ám a demófelvételek egyértelművé tették, hogy azt a játékosságot, melyet Elfman az énekbe belevitt, nem lenne képes más így visszaadni. A demók ráadásul olyan jók lettek, hogy néhol ezek kerültek a végleges változatba is, nem pedig a stúdióban újra felvett részek.
         A dalok tekintetében a szerző a singpiel, vagyis a daljáték megoldást alkalmazta, azaz az énekléseket prózai dialógusok kapcsolják össze (erre jó példaként szolgál a "Town Meeting Song", illetve a "Poor Jack"). A dalok formájában rengeteg téma született, ezek kivétel nélkül igen maradandó, jellegzetes melódiák, melyek a score részben is felhasználásra kerültek. Noha Elfman korábbi munkáiban már megmutatta, hogy mire képes, ám a Karácsonyi lidércnyomás felülírta mindazt, amit addig róla gondolhattak. Már nemcsak a groteszk pop-rockos jelleg, a nemes gótikus sötétség és a Nino Rotá-s olaszos hangzás jellemezte a muzsikáját, hiszen egy nagyon erős, jó értelemben véve bonyolult szimfonikus zene született meg, mely duzzadt az ötletességtől. A témák, melyekből tehát számtalan akad, bámulatos könnyedséggel simulnak egymásba, jó példa erre a "To the Rescue", vagy az összes motívumot újra előhozó "End Title". A témák emellett az egyes, különböző jellemvonásokkal rendelkező karakterekhez is kapcsolódnak, s természetesen úgy, hogy közben az adott szereplő tulajdonságát tükrözik vissza. A két főszereplő, Jack és Sally témája ugyan nem a legmarkánsabb, de sokszor felbukkannak, így könnyen beivódnak a hallgató fülébe. Rosszcsont Jack önteltséget és elkeseredettséget egyaránt sugárzó dallama először a "Jack's Lament" című dalban bukkan fel, később pedig az aláfestés számos pontján feltűnik még. Sally dallamára sem kell sokat várni az albumon, mivel az ötödik, végig instrumentális tételben ("Doctor Finklestein/In the Forest") már hallhatjuk is a magányt sugárzó kis motívumot, mely leginkább fúvósokon bukkan elő a továbbiakban. A két főszereplő témáját a kiváló "Jack and Sally Montage"-ban hallhatjuk instrumentális formában összefolyni, majd Sally témája a "Sally's Song"-ban dalos formában is felcsendül, s az album végén, a "Finale/Reprise"-ben pedig főhőseink dallamai egy megkapóan szép énekes formában végül egyesülnek.

         Szerkesztett albummal van dolgunk, tehát nem teljesen a filmben felcsendülő kompozíciók és dalok kerültek fel rá. Egy rövidke, ám annál hatásosabb, három főbb témával eljátszó nyitány ("Overture") után a Patrick Stewart narrálta "Opening" következik, s a lemez végén is találunk egy, a színész mély orgánumát kihasználó tételt ("Closing"), mellyel szépen keretbe foglalták a történetet. A hangszerelésben meghatározóak a karácsonyi muzsikákra jellemző hangszerek, melyek be is hozzák a score-ba a meghittséget, ám Elfman ebben az esetben sem hazudtolta meg önmagát, így sok groteszk és sötét zenei elemet is felfedezhetünk a dalokban és az instrumentális aláfestésben is. A karácsonyi hangulat leginkább a "Christmas Eve Montage"-ban bukkan elő, a dalok között pedig a mára már kultikus "What's This?" esetében csilingelnek a száncsengők. A karácsonyi hangulatot a "Making Christmas"-ben pedig egy jó adag humorosan bizarr zenei elemmel díszítette a szerző.
         Az énekes részek és az instrumentális tételek dallamai között nagy az átjárás, néhol azonban egyes témák, melyek énekes verzióban kiválóak, hangszeresen nem működnek olyan jól - ilyen például a "Nabbed", mely sokat nem tesz hozzá az albumhoz. Három kifejezetten elfmanes, őrült dalról még meg kell emlékezni. A "Jack's Obsession" lassan építkezve jut el csendes kattogásból egy mozgalmasabb vég felé. Ennek közvetlen folytatása, a "Kidnap the Sandy Claws" a legbolondosabb dal címének abszolút győztese, hiszen Paul Reubens, Catherine O'Hara és Danny Elfman valódi rosszcsont kisgyerekként „visítják” végig a számot. Az "Oogie Boogie's Song" némileg kilóg az összhatásból, ugyanis a jazzes, vicces és igen játékos, a húszas évek világát idéző boogie-woogie dal szövegét tekintve is merészebb, s a zeneisége is egy új színt visz a muzsikába.

         Bemutatásakor a mozit nem fogadták túl jól, s igazából meg is bukott, az egeres cég ugyanis egyáltalán nem bízott a sikerben, így a marketingre sem különösebben költöttek. Azonban az évek alatt lassan megfordult a világ, és a Disney stúdió egyik legfényesebb ékköve lett, míg a kilencvenes években ünnepelt, Alan Menken nevével összefonódó rajzolt Disney-filmek értéke pedig elhalványodott. A Karácsonyi lidércnyomás Burton és Elfman barátságán is nyomot hagyott, a nézeteltérések egyre gyakoribbak lettek köztük, ez végül az Ed Wood esetében (amely komponistája így Howard Shore lett) ideiglenes szakítást is jelentett. Elfman a gótikus horrorba hajló rémmesének köszönhette az első jelentősebb filmesdíj-jelölését, egy Golden Globe-nomináció formájában. Sokáig egy rejtett gyöngyszemként volt kezelve a muzsika, majd a film egyre nagyobb népszerűségének köszönhetően ez is a figyelem középpontjába került. 2008-ban különböző énekesek és együttesek közreműködésével egy feledhető feldolgozásalbum is készült belőle, mely a 2006-ban megjelent dupla CD-s, feldolgozásdalokat már tartalmazó kiadvány ötlete nyomán született meg. A 2011-ben kiadott, Burton és Elfman együttműködésének szentelt, borsos árú díszdoboz tizenhatodik CD-jén pedig a dalok instrumentális verzióját is megtalálhatjuk már.


    Gregus Péter
    2014.12.21.




    Tracklista:

      1. Overture (1:47)
      2. Opening (0:57) *
      3. This is Halloween - The Citizens of
          Halloween (3:16)
      4. Jack's Lament - Danny Elfman (3:14)
      5. Doctor Finklestein/In the Forest (2:36)
      6. What's This? - Danny Elfman (3:05)
      7. Town Meeting Song - Danny Elfman & Cast (2:56)
      8. Jack and Sally Montage (5:17)
      9. Jack's Obsession - Danny Elfman & Cast (2:46)
    10. Kidnap the Sandy Claws - Paul Reubens, Catherine
          O'Hara, and Danny Elfman (3:02)
    11. Making Christmas - Danny Elfman & the Citizens
          of Halloween (3:57)
    12. Nabbed (3:04)
    13. Oogie Boogie's Song - Ken Page, Ed Ivory (3:17)
    14. Sally's Song - Catherine O'Hara (1:47)
    15. Christmas Eve Montage (4:44)
    16. Poor Jack - Danny Elfman (2:31)
    17. To the Rescue (3:38)
    18. Finale/Reprise - Danny Elfman, Catherine O'Hara
          & the Citizens of Halloween (2:44)
    19. Closing (1:26) *
    20. End Title (5:04)

    * narrátor: Patrick Stewart






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt          nem értékelte

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Arthur Christmas

    Corpse Bride

    The Hunchback of Notre Dame

    Rendező-zeneszerző párosok:
    Tim Burton és Danny Elfman - II. rész


    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam