FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Mysterious Skin (Robin Guthrie, Harold Budd)    MYSTERIOUS SKIN   (2005)

     

      

       zene: Robin Guthrie, Harold Budd
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Commotion Records
       játékidő: 45:00





         Gregg Araki rendező abba a kétes elemekkel teli társaságba tartozik, amelybe Larry Clark ("Ken Park") is, tehát nem említeném éppen az élvonalban őt. Véres és provokatív kisköltségvetésű filmjeivel ("Elátkozott generáció", "Út a pokolba") hívta fel magára a figyelmet, és így kalapozta össze magának következő alkotásaira a pénzt. Jómagam a "Csók macsók!" című vígjátéknak álcázott borzalmat láttam tőle, de az cseppet sem győzött meg arról, hogy ennek az embernek érdemes lenne a továbbiakban is filmkészítéssel foglalkoznia. Bizonyos producerek velem ellentétben láttak benne fantáziát, olyannyira, hogy elkészíthette legújabb, újfent fiatalokkal foglalkozó rendezését. A "Mysterious Skin" sem tűnik valami nagy durranásnak, de ha egyszer talán eljut hozzánk, valami miatt biztosan lesz értelme megnézni. De ez minden bizonnyal nem a rendező, vagy az ismeretlen szereplők személye lesz.

         Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy együttes, a nevük az volt, hogy Cocteau Twins. Ketten alapították, a magánéletben is egy pár Elizabeth Fraser és Robin Guthrie, akikhez később csatlakozott Simon Raymonde. Addig nem igazán meghonosodott műfajban alkottak, így hamar kultstátuszba kerültek. Az alternatív zenei irányzatok kedvelőinek körében nagy elismertségnek örvendtek, és talán még örvendenek ma is. Hosszú évekkel ezelőtt (1997-ben) feloszlottak, és bár volt próbálkozás a csapat feltámasztására, ebből sajnos nem lett semmi.
         Felülmúlhatatlan szerzeményeiket talán egy lelassított, kevésbé sötét álomvilágba helyezett The Cure-albumon találhatóakhoz tudnám hasonlítani (a "Dredd bíró" soundtrackjén egyébként mindkét banda közreműködött), keverve azt az Enya-albumokat jellemző egyedi légkörrel. Egy jól sikerült jellemzést olvastam róluk: olyanok, mintha "A Gyűrűk Ura" tündéi rockzenekart alapítottak volna. Ez nagyon találó, főleg, hogy a cikk írója nem is tudta ekkor még, hogy az énekesnő, Elizabeth Fraser "A Gyűrűk Ura" első két epizódjában fog vokálozni évekkel később. Ez a törékeny teremtés aztán nem kevés dalban működött közre (például Peter Gabriel: "Downside-Up", Massive Attack: "Teardrop"), és filmek betétdalait szintén adta már elő ("Gyilkos álmok", "Kegyetlen játékok"). Én kíváncsi lennék már végre egy szólólemezére. Simon Raymonde viszont kiadott egy ilyet, ami gyakorlatilag egy fél Cocteau-lemez lett, hála az énekesnő közreműködésének.

         És hogy ennek mi köze a "Mysterious Skin"-hez? A banda megszűnte után Robin Guthrie nem tudta, mihez kezdjen. Főképpen producerkedett, de egy idő után megelégelte ezt a fajta passzivitást. Új zenekart alapított Violet Indiana néven, melyhez betársult mellé a Mono (a "Great Expectations" soundtrack legjobb dalának előadói) exénekesnője. Egy idő után ez a vonal is elhalt, mígnem hosszú idő elteltével Guthrie előjött első szólóalbumával, az enyhén provokatív borítójú "Imperial"-lal. Ez egy az egyben úgy szólt, mint egy instrumentális Cocteau Twins, mint ahogy aktuális tárgylemezünk (nem is mellesleg Guthrie első filmzenéje) is simán lehetne egy újabb lemez a bandától - csak immáron Elizabeth Fraser nélkül.
         A másik szerzőről, Harold Buddról annyit kell tudni, hogy ő egy olyan zongorista, aki az ambient atyjának, Brian Enónak közeléből érkezett. Több kompilációjuk volt ("The Plateaux of Mirror" stb.), és filmzenében is dolgoztak együtt ("The Devil's Man"). Az ismeretsége Guthrie-vel még akkor kezdődött, amikor 1986-ben közreműködött Cocteau-ék "The Moon and the Melodies"-én. Egészen eddig kellett várni hát, hogy ismét valami nagy dolgot tegyenek le az asztalra.

         A nyitó "Neil's Theme" első másodpercei döbbenetesen hasonlítanak a a Radiohead "No Surprises" címre hallgató opuszának elejére, de ezzel aztán szinte ki is merült minden analógia, melyet lehet észleni benne más dalokkal, filmzenékkel kapcsolatosan. A "Mysterious Skin" ugyanis nem egy mindennapi filmzene. A darabot valahol a Brian Eno-féle ambientek, és a Cliff Martinez képviselte filmzeneirányzat közé helyezném el. A fent említett nótában Guthrie gitárjáé a főszerep, és persze Budd billentyűié - sőt tulajdonképpen ez az összes tracket jellemzi. A "nem egy mindennapi"-t nem véletlenül írtam, mert Guthrie fátyolos gitárstílusa legalább annyira egyedi, mint például Mike Oldfieldé. Elég egy rövid részlet, és már tisztában van az előadóval a hallgató (ismertséget most ne vegyünk figyelembe). Guthrie fojtott gitárja úgy szól, mintha a művész egy barlangban játszana, ahol a visszhang egészítené ki ennyire utánozhatatlanná az instrument hangját.
         A 45 perc alatt kevés a fülbemászó dallam, ám mégis, a maga megfoghatatlanságában az egyik legeredetibb filmzene, amit hallottam az utóbbi időkben. A soundtrack sajátos álomvilága persze csak annak hat eredetinek, aki nem hallotta még a szerző korábbi ténykedését, de filmzeneileg valóban újszerű. Visszaidézhető mozzanata túl sok tán nincs, de van elég ahhoz, hogy ne pusztán fura szélzúgásos ("The Memories Returning"), dobgépes ambientalbumként tekintsünk rá. Ilyen érdekesség a szépséges "Snowfall" játékos motívuma, a "Solaris" hangulatára emlékeztető "Neil's Farewell", a "Halloween"-nél szebb ijesztgetésben meg sose legyen része senkinek sem! Kiemelkedik ebből a bámulatos masszából a "Silhoutte Approaches" lebegő atmoszférája, a "Goodbye to Wendy" kisvárosi miliőt megjelenítő gitárjátéka, míg Cocteau-szempontból a legérdekesebb a "Twilight", mert ebből hiányzik talán leginkább Elizabeth Fraser hangja. A "Loitering"-ben pedig a "Twin Peaks" dívája, Julee Cruise számára szorítanék helyet.

         De hogy ne csak Guthrie-ról és az ő gitárjáról áradozzak, itt van Budd és az ő zongorája. Mivel a joviális úriember dallamvilága eredetileg is eléggé minimalista, így tőle sem kell bravúros zongorafutamokat várni, csak szépen teszi a dolgát, és illeszti kreálmányait a gitárlebegés alá, de ebben az esetben ez sem kevés. Nem mindegyik trackben hallható munkaeszköze, de ahol ott van, ott érdemes figyelni rá. Így van ez a "Childhood Lost"-nál, ahol a két előadó együttesen olyan nyomasztóan szép világot hozott létre, mely elférne akármelyik David Lynch-produkcióban is (csak akkor természetesen félre kéne ütni Angelo Badalamenti kottáit). Ha valamihez hasonlítanom kéne összességében a lemezt, úgy hiszem, Mychael Danna két, kevéssé ismert szólóprodukciója, a "Sirens" és a "Skys" mellé tenném, míg filmzenében BT "Monster"-jébe bírnám belehelyezni gondolatban trackjeinek egy részét.
         Magát a (sima fehér) cédét papírtokba helyezték, ami nem olyan megszokott, mint a hagyományos műanyag, ellenben sokkal sérülékenyebb. A filmben nagy szerepet játszhatnak a közeli kameaállások, mert majdnem minden egyes belső fotón az antipatikus szereplők arcai látszódnak. Mindent egybevetve nem túl kreatív kivitelezés, de az is csoda, hogy kiadták egyáltalán.

         A "Mysterious Skin" score-t nem lehet csak úgy berakni a lejátszóba, és meghallgatni. Ehhez a háromnegyed órához szinte egy használati útmutatót kéne mellékelni, mely a helyes hallgatás mikéntjét taglalná. Legfontosabb szabály, hogy csakis éjszaka indítsuk a korongot, amikor a város zajai már beolvadnak az éjszaka csendjébe, és már csak a fúvó szél hangjait hallani, vagy még azt sem. Amikor a megfelelő időpont már ki van találva, a szobában minden fényforrást kiiktattunk, és utána elterültünk az ágyon vagy fotelban, nyomjuk meg a távirányítón a gombot, és élvezzük a hangfalakból áradó nyugalmat. Ha vannak problémáink, nyugodtan tegyük félre őket, és csak a zenére figyeljünk - a gondok úgyis gyorsan előjönnek, mivel a CD tökéletesen alkalmas elmélkedésre, azaz arra, hogy hallgatása alatt válaszokra leljünk a bennünket foglalkoztató kérdésekre. Vagy tán, hogy még jobban kétségbeessünk miattuk...


    Bíró Zsolt
    2005.09.16.




    Tracklista:

      1. Neil's Theme (2:14)
      2. The Memories Returning (2:08)
      3. Snowfall (6:30)
      4. Neil's Farewell (2:31)
      5. Childhood Lost (2:38)
      6. Halloween (3:18)
      7. A Silhouette Approaches (2:28)
      8. Goodbye To Wendy (2:46)
      9. Brian's Nightmare / The Unknown, Part One (4:04)
    10. Twilight (3:46)
    11. The Unknown, Part Two (2:11)
    12. The Discovery (2:27)
    13. Loitering (3:38)
    14. The Writing On The Wall (1:50)
    15. One True Love (2:31)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Monster

    Stay

    Wicker Park

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam