MURDER IN THE FIRST (1995)
Az őrület fészke
zene: Christopher Young
vezényel: Chris Boardman
kiadás éve: 1995
kiadó: La Bande Son
játékidő: 44:42
Sajnos a Kevin Bacon, Gary Oldman és Christian Slater főszereplésével készült alcatrazi történet kishazánkban igen kis beharangozót kapott (mondhatni, semmilyet). A 30-as években játszódó film középpontjában egy piti bűnöző áll (Kevin Bacon), aki - miután egy öt dolcsis rablásért az Alcatrazba zárják -, kísérletet tesz arra, hogy megszökjön. A kísérlet meghiúsul, s ezért magánzárkába zárják, ahol a legalább 19 napot benn kell töltenie teljes sötétben, hidegben, patkányok között, verésekkel megspékelve. A 19 napból három év lesz. Szabadulásakor látszólag elmebeteg, s első nekifutásra megöli azt a fegyenctársát, aki a szökési kísérletet három évvel azelőtt beköpte a fegyőröknek. Első fokon elítélik, bíróság elé állítják, ahol a tapasztalatlan, törtető ügyvéd (Christian Slater) mindent megtesz, hogy bebizonyítsa Young ártatlanságát és az alcatrazi börtönrendszert teljesen eltemesse.
A törvényszéki drámák mindig is nagy népszerűségnek örvendtek, a kiélezett ügyvéd-ügyész párharc, hogy valamely fél bebizonyítsa állításának igazát - minden esetben biztos sikernek ígérkezik. Hogy "Az őrölet fészke" mégsem hozott világhírű elismerést, arról nem Kevin Bacon tehet, aki ismét bebizonyította tehetségét és színészi rátermettségét; nem is Gary Oldman, aki ugyan hozza a formáját, de túl sokat nem tesz hozzá a történethez. A történet maga is épp elég érdekességet hordoz magában, hogy jó film kerekedjen belőle. A rendező azonban, Marc Rocco (kinek előtte összesen három rendezése volt, ezekből a mozibajárók véleménye alapján az 1992-es "Where The Day Takes You" tartozott csupán a nézhető kategóriába), pont a film legizgalmasabb jelenetein, a bírósági tárgyalásokon nem bírt maradandót produkálni. Igaz, a mérce már igen magasra fel volt állítva (Kevin Bacon maga is testközelből figyelhette Tom Cruise és Jack Nicholson élményszámba menő párharcát az "Egy becsületbeli ügy"-ben), ezzel szemben ezt még megközelíteni sem bírták a "Murder In The First" szereplői. Így megmaradt a film egy tragikus sorsú piti bűnöző drámájának, melyben kihangsúlyozódik a börtönélet kiszolgáltatottsága, könyörtelensége és az emberi méltóság porba gyalázása.
Ami ezenkívül maximálisan az emberben marad, az az abszolút középpontba kerülő drámai és szívszorító muzsika, melyet teljesen meglepő módon a horrorzene műfajának koronázatlan királya, Christopher Young követett el. Úgy tűnik, a "Hellraiser" komponistájába az évek során rengeteg könnyfacsaró érzelem szorult, és ez most gejzírként tört felszínre. Minden, ami a főhős magányos, elkeseredett harcáról szól, tökéletesen kifejeződik a lágy, melankolikus csellójáték által. A két főmotívum köré épülő, közel háromnegyed órás anyag egy csodálatos filmzene, kellőképpen szomorkás hangulatban garantáltan könnyfacsaró és torokszorító.
Az első tétel ("Murder In The First") meghatározza a két főtémát, amely később váltakozva szerepel az albumon. Az első, halkabb téma tisztán vonós, mélyebb tónusú csellóval kísért hegedűjáték. A csendes, melankolikus hangulatot felerősíti egy szívbemarkoló zenekari válasz, a vonósok éppen annyira játszanak hangosan, amennyire szükséges a lelkiállapot felfokozásához. A zenekar átvezet a második témába, a jóval erőteljesebben megszólaló, magas hegedűhangokkal kiegészült drámai zenébe. A második tételben már hangsúlyossá válik a csellószóló, ez többször is visszatér a későbbiekben. Reményteljes, vágyakozó hangszínű játék, a "Hó hull a cédrusra"-jellegű hangulat köszön vissza. Csakúgy, mint a harmadik tételben, ahol egy zenekari felerősödés méginkább a szabadulás lehetőségét sejteti. A cselló teljesen középpontba kerül, a zene mélységét leginkább meghatározza a kevésbé virtuóz, ám annál érzelemgazdagabb játék. A negyedik, "The Truth Be Known" című tételben először jelenik meg kórus, ez később a nyolcadik "Adoramus Dei"-nél is visszatér. Erőteljesebb drámai rész, a darab második fele pedig egyértelműen vészjósló, sötét hangulatú.
A teljes melankóliából kétszer ébredünk fel. Elsőre talán buta viccnek, s illúziórombolásnak tűnhet a két katonai induló belecsempészése az ötödik, illetve tizedik tételben ("Movietones News" és "Suitcase Sally"), én azonban kicsit másképp gondolom. Ha negyven percen keresztül kellene Young csodálatos csellódallamait hallgatni, lehet, hogy teljes depresszióba burkolóznék. Így viszont van némi támpont arra, hogy az egész kompozíciót egyszerre el tudjam fogadni, meg tudjam érteni, és ne zavarja össze kellőképpen a lelkivilágomat.
Mert a zenekar játszik tovább, halk gitárjátékot szintén halk cselló játszotta harmóniák követnek. A szomorkás érzet fennmarad aztán a rövid "Ashes" című hetedik tételben, ezt azonban fenyegető morgás követi, s Wojciech Kilart idéző mély cselló és bőgővonásokkal kezdetét veszi a nyolcadik tétel. Felcsendül a kórus, de korántsem nyugodt, inkább reményvesztett, elkeseredett hangulatot ad a zenéhez. A cselló végigkíséri, s talán egymaga fejezi ki a főhős tortúráját, csakúgy, mint ebben a tételben is. A kilencedik tétel halk gitárjáték után a főmotívum második részét ismétli meg teljes egészében, kórussal kiegészülve.
A második katonai induló alatti fellélegzést nagyjából ugyanolyan szerkezetben követi a zene, mint az előző esetében. A "D Block" nyomasztó hátterű gitárjátékát követi a főhős nevével jelzett "Henry Young" csellószólama. A tizenharmadik "All Things Visible" már a megoldás egy részét képezi, lassacskán a történet lezáródását érezteti. A "JQ586" címre hallgató tétel az első főmotívumot érinti, a tétel végére a zenekar is csatlakozik. Az utolsó két darab pedig egyértelműen a befejezést, a beteljesedés, s a keserédes öröm minden ízét remekül érzékelteti. A cselló a kevésbé szomorkás szólóval, a megnyugvást előidéző nyújtott vonós futamokkal, s a csendes, mély akkordzárással átvezet a zárótételbe, ami egy kórusművel kiegészített összegzése és lezárása a "Murder In The First"-nek.
Minden, amit eddig tudtunk Christopher Youngról, tulajdonképpen megkérdőjeleződni látszik. Később néha-néha előszedte másik zeneszerzői vénáját ("Norma Jean & Marilyn", "Entrapment", "The Hurricane"), de összességében megmaradt a színtiszta horrorzenék műfajánál. Ezért is külön érték a "Murder In The First", mert drámai zenében, s főként a cselló ilyen központi szerepbe helyezésével a legnagyobbak közé sorolható darab. Vidám vagy pörgős embernek egyáltalán nem ajánlott, érzékeny vagy épp lehangoltabb hallgató viszont maximálisan elvarázsolódik majd.
Tihanyi Attila
2004.01.30.
Tracklista:
1. Murder in the First (3:17)
2. Track 13 (2:19)
3. Solitary Confinement (2:43)
4. The Truth Be Known (3:10)
5. Movietone News (2:01)
6. She Don't Play Cards (3:08)
7. Ashes (1:15)
8. Adoramus Dei (4:06)
9. A Constant Spirit (3:36)
10: Suitcase Sally (2:39)
11. D Block (3:10)
12. Henry Young (1:17)
13. All Things Visible (3:04)
14. J.Q. 586 (2:56)
15. Back to the Rock (1:53)
16. Redemption (4:08)
|
|
