Sajnos a Kevin Bacon, Gary Oldman és Christian Slater fõszereplésével készült alcatrazi történet kishazánkban igen kis beharangozót kapott (mondhatni, semmilyet). A 30-as években játszódó film középpontjában egy piti bûnözõ áll (Kevin Bacon), aki - miután egy öt dolcsis rablásért az Alcatrazba zárják -, kísérletet tesz arra, hogy megszökjön. A kísérlet meghiúsul, s ezért magánzárkába zárják, ahol a legalább 19 napot benn kell töltenie teljes sötétben, hidegben, patkányok között, verésekkel megspékelve. A 19 napból három év lesz. Szabadulásakor látszólag elmebeteg, s elsõ nekifutásra megöli azt a fegyenctársát, aki a szökési kísérletet három évvel azelõtt beköpte a fegyõröknek. Elsõ fokon elítélik, bíróság elé állítják, ahol a tapasztalatlan, törtetõ ügyvéd (Christian Slater) mindent megtesz, hogy bebizonyítsa Young ártatlanságát és az alcatrazi börtönrendszert teljesen eltemesse.

     A törvényszéki drámák mindig is nagy népszerûségnek örvendtek, a kiélezett ügyvéd-ügyész párharc, hogy valamely fél bebizonyítsa állításának igazát - minden esetben biztos sikernek ígérkezik. Hogy "Az õrölet fészke" mégsem hozott világhírû elismerést, arról nem Kevin Bacon tehet, aki ismét bebizonyította tehetségét és színészi rátermettségét; nem is Gary Oldman, aki ugyan hozza a formáját, de túl sokat nem tesz hozzá a történethez. A történet maga is épp elég érdekességet hordoz magában, hogy jó film kerekedjen belõle. A rendezõ azonban, Marc Rocco (kinek elõtte összesen három rendezése volt, ezekbõl a mozibajárók véleménye alapján az 1992-es "Where The Day Takes You" tartozott csupán a nézhetõ kategóriába), pont a film legizgalmasabb jelenetein, a bírósági tárgyalásokon nem bírt maradandót produkálni. Igaz, a mérce már igen magasra fel volt állítva (Kevin Bacon maga is testközelbõl figyelhette Tom Cruise és Jack Nicholson élményszámba menõ párharcát az "Egy becsületbeli ügy"-ben), ezzel szemben ezt még megközelíteni sem bírták a "Murder In The First" szereplõi. Így megmaradt a film egy tragikus sorsú piti bûnözõ drámájának, melyben kihangsúlyozódik a börtönélet kiszolgáltatottsága, könyörtelensége és az emberi méltóság porba gyalázása.

     Ami ezenkívül maximálisan az emberben marad, az az abszolút középpontba kerülõ drámai és szívszorító muzsika, melyet teljesen meglepõ módon a horrorzene mûfajának koronázatlan királya, Christopher Young követett el. Úgy tûnik, a "Hellraiser" komponistájába az évek során rengeteg könnyfacsaró érzelem szorult, és ez most gejzírként tört felszínre. Minden, ami a fõhõs magányos, elkeseredett harcáról szól, tökéletesen kifejezõdik a lágy, melankolikus csellójáték által. A két fõmotívum köré épülõ, közel háromnegyed órás anyag egy csodálatos filmzene, kellõképpen szomorkás hangulatban garantáltan könnyfacsaró és torokszorító.

     Az elsõ tétel ("Murder In The First") meghatározza a két fõtémát, amely késõbb váltakozva szerepel az albumon. Az elsõ, halkabb téma tisztán vonós, mélyebb tónusú csellóval kísért hegedûjáték. A csendes, melankolikus hangulatot felerõsíti egy szívbemarkoló zenekari válasz, a vonósok éppen annyira játszanak hangosan, amennyire szükséges a lelkiállapot felfokozásához. A zenekar átvezet a második témába, a jóval erõteljesebben megszólaló, magas hegedûhangokkal kiegészült drámai zenébe. A második tételben már hangsúlyossá válik a csellószóló, ez többször is visszatér a késõbbiekben. Reményteljes, vágyakozó hangszínû játék, a "Hó hull a cédrusra"-jellegû hangulat köszön vissza. Csakúgy, mint a harmadik tételben, ahol egy zenekari felerõsödés méginkább a szabadulás lehetõségét sejteti. A cselló teljesen középpontba kerül, a zene mélységét leginkább meghatározza a kevésbé virtuóz, ám annál érzelemgazdagabb játék. A negyedik, "The Truth Be Known" címû tételben elõször jelenik meg kórus, ez késõbb a nyolcadik "Adoramus Dei"-nél is visszatér. Erõteljesebb drámai rész, a darab második fele pedig egyértelmûen vészjósló, sötét hangulatú.

     A teljes melankóliából kétszer ébredünk fel. Elsõre talán buta viccnek, s illúziórombolásnak tûnhet a két katonai induló belecsempészése az ötödik, illetve tizedik tételben ("Movietones News" és "Suitcase Sally"), én azonban kicsit másképp gondolom. Ha negyven percen keresztül kellene Young csodálatos csellódallamait hallgatni, lehet, hogy teljes depresszióba burkolóznék. Így viszont van némi támpont arra, hogy az egész kompozíciót egyszerre el tudjam fogadni, meg tudjam érteni, és ne zavarja össze kellõképpen a lelkivilágomat.

     Mert a zenekar játszik tovább, halk gitárjátékot szintén halk cselló játszotta harmóniák követnek. A szomorkás érzet fennmarad aztán a rövid "Ashes" címû hetedik tételben, ezt azonban fenyegetõ morgás követi, s Wojciech Kilart idézõ mély cselló és bõgõvonásokkal kezdetét veszi a nyolcadik tétel. Felcsendül a kórus, de korántsem nyugodt, inkább reményvesztett, elkeseredett hangulatot ad a zenéhez. A cselló végigkíséri, s talán egymaga fejezi ki a fõhõs tortúráját, csakúgy, mint ebben a tételben is. A kilencedik tétel halk gitárjáték után a fõmotívum második részét ismétli meg teljes egészében, kórussal kiegészülve.

     A második katonai induló alatti fellélegzést nagyjából ugyanolyan szerkezetben követi a zene, mint az elõzõ esetében. A "D Block" nyomasztó hátterû gitárjátékát követi a fõhõs nevével jelzett "Henry Young" csellószólama. A tizenharmadik "All Things Visible" már a megoldás egy részét képezi, lassacskán a történet lezáródását érezteti. A "JQ586" címre hallgató tétel az elsõ fõmotívumot érinti, a tétel végére a zenekar is csatlakozik. Az utolsó két darab pedig egyértelmûen a befejezést, a beteljesedés, s a keserédes öröm minden ízét remekül érzékelteti. A cselló a kevésbé szomorkás szólóval, a megnyugvást elõidézõ nyújtott vonós futamokkal, s a csendes, mély akkordzárással átvezet a zárótételbe, ami egy kórusmûvel kiegészített összegzése és lezárása a "Murder In The First"-nek.

     Minden, amit eddig tudtunk Christopher Youngról, tulajdonképpen megkérdõjelezõdni látszik. Késõbb néha-néha elõszedte másik zeneszerzõi vénáját ("Norma Jean & Marilyn", "Entrapment", "The Hurricane"), de összességében megmaradt a színtiszta horrorzenék mûfajánál. Ezért is külön érték a "Murder In The First", mert drámai zenében, s fõként a cselló ilyen központi szerepbe helyezésével a legnagyobbak közé sorolható darab. Vidám vagy pörgõs embernek egyáltalán nem ajánlott, érzékeny vagy épp lehangoltabb hallgató viszont maximálisan elvarázsolódik majd.

Tihanyi Attila
2004.01.30.

Tracklista:   1. Murder in the First (3:17)   2. Track 13 (2:19)   3. Solitary Confinement (2:43)   4. The Truth Be Known (3:10)   5. Movietone News (2:01)   6. She Don't Play Cards (3:08)   7. Ashes (1:15)   8. Adoramus Dei (4:06)   9. A Constant Spirit (3:36) 10: Suitcase Sally (2:39) 11. D Block (3:10) 12. Henry Young (1:17) 13. All Things Visible (3:04) 14. J.Q. 586 (2:56) 15. Back to the Rock (1:53) 16. Redemption (4:08)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Bíró Zsolt Dobrosi Tamás           nem értékelte Emesz Csaba           nem értékelte Gregus Péter Kulics László Szabó Csaba           nem értékelte KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Bicentennial Man Cinderella Man Dreamer: Inspired by a True Story Sorstalanság