Filmzene.net - Moro No Brasil (Various Artists)
 MORO NO BRASIL (2002)
zene: különféle előadók
kiadás éve: 2006
kiadó: Milan
játékidő: 60:44
Egy általunk nem feltétlenül előnyben részesített kiadványtípus, a csak betétdalokból álló soundtrack egy viszonylag friss darabjáról lesz szó az alábbiakban. A "Moro No Brasil" (jelentése: Brazíliában élek) cím egy olyan dokumentumfilmet takar, mely kifejezetten magáról a zenéről, és az ezzel szórakozásként, vagy egyenesen főállásban foglalkozó emberek mindennapjairól szól. Mika Kaurismäki ("A múlt nélküli ember"-t jegyző Aki testvére) a brazil zenei kultúrában kezdett el kutatni, és ezt olyan elszántan tette, hogy tavaly elkészült a félig-meddig folytatásnak tekinthető "Brazil ritmus" is. A "Moro No Brasil" premierje után négy évvel kiadott zenei anyag arra koncentrált, hogy minél jobban reprezentáljon egy tarkabarka zenei világot, ami nem feltétlenül csak az ország évente megrendezett látványosságához, a riói karneválhoz köthető.
A darabonként is több előadót (a lemez hátsó borítójára már fel sem fért a nevük) felvonultató felvételeket kétfelé lehet osztani: azokra, melyek különleges és szórakoztató, a tradicionalitás forrásából nagyot merítő szerzemények, és azokra, melyek véleményem szerint még akkor is csak aluról súrolják a hallgathatóságot, ha abszolút toleránsak vagyunk más népek zenei kultúrája iránt. Ilyen példának írhatnám az egy bolgár asszonykórust idéző énekcsoport óbégatását (címe: "Wauica"), idegesítő, pattogó rugóra emlékeztető hangú hangszerrel a háttérben, vagy egy enyhén szólva is bosszantó, különösebb ritmusérzék nélkül vert dobbal kísért kocsmai éneklés ("Pau De Quiri"). Az afrikai kórust felidéző "Exitacao Para Mangeuira" műfajában a fekete földrész lakói jóval otthonosabban mozognak, a "Voar No Balao"-féle zsolozsmázásban pedig inkább a tibetieké a terep. A fülsértően kornyikáló kórusos "Pau De Quiri" a mielőbb átugrandóak körét gyarapítja, az enyhén szólva is borzalmas "Olinda Numero Um (Olinda Quero Cantar)"-ban meg mintha sok óvodás játszana rézfúvós hangszereken. Valamint van még a két kategória közé eső "Mulher De Corno Rico E A Do Corno Pobre" - ami mintha Paudits Béla és Shaggy duettje lenne, a címadó, harmonikával kísért szerzemény előadója pedig valószínűleg a mikrofont az orrába felnyomva énekelt.
A mérleg pozitív oldalán egyensúlyozó dalokkal már mindjárt más a helyzet. Azt nem merném állítani, hogy holnaptól bármelyikből rádiósláger válhatna, de a fenti blokktól élesen elkülönülnek. Példának említhetném a dinamikus, dobot és szaxofont középpontba állító "Alegria Da Cidadé"-t (igen erőteljes orgánumú énekesnő előadásában), vagy a vidám, esküvőket idéző énekkel és harmonikaszóval kísért "Carreiro Novo"-t. Lendületes dobshow a "Ritmos Do Baguncaco", és vicces a burleszkfilmbe illő instrumentális fúvós-dobos csörte, a "Corisco". Akad itt versenyző a brazil Szécsi Pál-emlékversenyből ("Cirandar"), együtténeklős nóta ("Sorrir De Mim") vagy remek, lazulós zenei alapú, siratódalnak ható darab ("Juizo Final"), sőt, hangulatos brazil funkymix ("Baile Funk ao Vivo") szintén.
A lemezre került dalok némileg szokatlan kivitelezése óhatatlanul is meg fogja osztani közönségét. Nincs az előadók közt egy ismert sem, ami azért nem meglepő, de az igazán zavaró az az amatőrizmus, ami belengi a hanganyagot. Noha maga a minőség nem nevezhető kimondottan rossznak, érezhetően nem stúdióban készült felvételekről van szó, hanem csak olyan (túlnyomórészt utcai) zenészek játékáról, akik élvezik, hogy van közönségük, bár azok - való igaz - nem minden esetben vannak irigylésre méltó helyzetben. Negatívum az is, hogy a számok több helyen mintha dilettánsan lennének lekeverve, a mikrofon pedig néha gerjed, és furcsa a tömeg tapsviharának időnkénti felhangzása is.
Jómagam kedvelem a modern hangzásokat világzenei pillanatokkal erősítő dalokat (persze ha egy bizonyos magyar zenekar bevesz egy darab hegedűt a számaiba, attól az még korántsem tekinthető ír világzenei hatásúnak), vagy ha egy-egy score-ban valamely nép zenéjének jellegzetességei köszönnek vissza, szimfonikus köntösbe ágyazva. Mivel a "Moro No Brasil"-ban a szó szorosabb értelmében vett népzene csendül fel, kicsit nehezebben befogadhatónak tartom a hanganyagot, és ahogy az már kiderülhetett a fentiekből, szükséges egy előzetes kiválogatás is. Viszont valószínűleg így lenne ezzel a Sao Pauló-i Esteban is: ha a kezébe nyomnánk egy hasonló jellegű magyar folklemezt, ő is erősen szelektálna. A kiadványt tekintsük hát egyfajta tanulmányútnak egy tradicionális zenei világba, a dél-amerikai szappanoperák riasztó térnyerése után úgyis itt az ideje megismerkedni a térség másik jellegzetességével, a nyüzsgő brazil zenei élettel is - utóbbival azért mindenféleképpen jobban járunk.
Bíró Zsolt
2006.11.30.
Tracklista:
1. Wauica - Alemberg Qindines / Rosiane Limaverde (1:26)
2. Alegria Da Cidade - Margareth Menezes (3:43)
3. Carreiro Novo - Jacinto Silva / Silverio Pessoa (1:36)
4. Ritmos Do Baguncaco - Grupo Cultural
Baguncaco (1:53)
5. Exaltacao Para Mangueira - Velha Guarda
Da Mangueira Margareth Menezes (2:13)
6. Corisco - Antonio Nobrega (2:01)
7. Muhler Do Corno Rico E A Dop Corno
Pobre - Caju / Castanha (1:37)
8. Pau De Quiri - Ze Neguinho Do Coco /
Silverio Pessoa (4:14)
9. Voar No Balao - Ze Neguinho Do Coco (2:26)
Live in Mika's Bar:
10. Alvorada - Velha Guarda Da Mangueira (2:52)
11. A.M.O.R. - Velha Guarda Da Mangueira /
Walter Alfaiate (2:18)
12. Sorrir De Mim - Walter Alfaiate /
Velha Guarda Da Mangueira (2:27)
13. Cirandar - Seu Jorge /
Velha Guarda Da Mangueira (5:52)
14. Juizo Final - Zenith / Velha Guarda Da Mangueira (3:39)
15. A Voz Do Morro - Velha Guarda Da Mangueira (2:53)
16. Pequines E Pitbull - Seu Jorge /
Pastoras Da Mangueira (3:39)
17. Brasis - Gabriel Moura (2:03)
18. Moro No Brasil - Farofa Carioca (3:36)
19. Baile Funk Ao Vivo - Funk 'N Lata / Ivo Meirelles (2:26)
Bonus Tracks:
20. Pra Rapaziada - Silverio Pessoa (3:17)
21. Olinda Numero Um (Olinda Quero Cantar - Mestre
Salustiano) (4:06)
|
|
|
|
|
