FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Evolution  Himalaya - The Rearing of a Chief  Bohemian Rhapsody  Deep Blue Sea  On Deadly Ground  Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Moon (Clint Mansell)    MOON  (2009)
       Hold


      

       zene: Clint Mansell
       kiadás éve: 2009
       kiadó: Black Records
       játékidő: 55:07





         Clint Mansell mindig is kedvelt zeneszerzője volt a független filmeseknek, az egyedi hangzás iránt elkötelezett rendezőknek, így filmográfiájában nem kevés ilyen alkotást találunk. Ezen munkáiban az újszerű zenékre vágyó direktorok igényeinek is meg tud felelni, ráadásul a megszokottól eltérő hangzástól gyakran idegenkedő filmzenerajongók elismerését is ki tudja vívni. A komponista úgy képes egyéni hangulatot árasztó, a mainstream iránytól eltérő score-ok megalkotására, hogy nem esik abba a hibába, melybe a hasonlóval próbálkozó kollégái rendre, vagyis aláfestései ténylegesen filmzenék, és nem zenék, amelyeket egy mozi jelenetei alá pakoltak. Mindezek ellenére nem vált túlságosan foglalkoztatott alkotóvá, az első- vagy éppen független filmes rendezőkben azonban továbbra is lehet bízni, hogy a felszínen tartják, ezzel megadva az esélyt, hogy élvezetes, a nem szokványos score-ok terén is kimagasló munkák szülessenek.
         2009-ben az újonc Duncan Jones kérte fel őt a Hold című sci-fijének zeneszerzői posztjára. A Sam Rockwell főszereplésével forgatott mozi különlegességét az adja, hogy gyakorlatilag egy holdbázison játszódó one-man show. Rockwell nagyszerű alakítást nyújt, ami talán nem is írható annyira a véletlen számlájára, hiszen Jones kifejezetten neki írta a szerepet. A teljesen automatizált, héliumbányász létesítményben a legénység csupán egy fő, akinek a mellé rendelt mesterséges intelligencia és néhány régi videóüzenet jelent kitörést a magányból. Sam elhagyatottsága leírhatatlan, hiszen több százezer kilométer választja el őt az emberiségtől, így érthetően alig várja, hogy hároméves szolgálata leteljen. Mindezek mellett a Földdel való kommunikációja akadozik, az élelme is pocsék, ráadásul az állomással és a mellé rendelt mesterséges intelligenciával sem stimmel minden, egy baleset pedig mindent megváltoztat arról, amit a világról és magáról gondolt.
         Noha a mozi igencsak alacsony költségvetésű volt, ez azonban nemigen látszódik, ráadásul a látványvilág az egyik kifejezetten nagy előnye. A jó értelemben véve egyszerű díszletek és trükkök miatt inkább a sztorin és Rockwell alakításán van a hangsúly. A hold nyomasztó monokróm látványvilága, a szürke ötvennél is több árnyalata pedig legalább annyira megkapó, mint amennyire zavarba ejtően lehangoló és sivár. Kifejezetten pozitív a tudományos szemléletű megközelítés is, mellyel Jones egyébként abszolút elérte célját, hiszen a hetvenes-nyolcvanas évek tudományos igénnyel elkészített sci-fijei lebegtek a szeme előtt, mint követendő példák. Az alkotás a független filmek rögös útját járta be. Az ezen moziknak szervezett Sundance Filmfesztiválon debütált, s tulajdonképpen kritikailag igen sikeresnek is mondható, azonban mindebből anyagi sikert már nem sikerült kovácsolni.

         Mansell zenei koncepciója a holdállomás steril, sivár közegébe zárt ember magányának a bemutatása volt. Mindehhez egy alapvetően visszafogott hangszerelést alkalmazott, olyat, melyben tulajdonképpen már a Rekviem egy álomért óta otthonosan mozog. Meghatározó hangszere nem igazán van, bár a zongora, pontosabban a billentyűs vonal kétségtelen, hogy erősebb. Emellett Mansell sajátjai a vonósok is, ezek közül is az elektromos cselló és az elektromos hegedű a preferált, melyek itt is bevetésre kerültek. Az elektronikus alapokon nyugvó filmzenéknél azonban a hangszerelés részei a különböző hangeffektek, a valaha élőben felvett, sokszorosan eltorzított hangok. A Hold aláfestésénél is inkább ezek adják a zene tónusát, a sci-fihez illő hangulatot megjeleníteni hivatott indusztriális hangzás pedig jól is passzol a technikával körbebástyázott, magányos ember harcához. Mansell stílusjegye a ritmusokkal való játszadozás is, és ez itt sincs másként, még maga a főtéma is szinte csak ritmusok játéka. A nyitó "Welcome to Lunar Industries" szinte beszippantja a hallgatót, a hipnotikus, repetitív dallamocskákból, az ütemeket szolgáltató effektekből, a több síkon megjelenő űrzenés búgásból és zúgásból végül egy egyedien izgalmas, hamisítatlan Mansell-hangzású muzsika kerekedik ki. A szerző a "Welcome to Lunar Industries (Three Year Stretch....)" formájában egy variációt is szentel ennek, hiszen az album végén a nyitányt kicsit más csomagolásban, helyenként hangosabban, helyenként eltérő effektekkel ismét előhozza, és tulajdonképpen ebben érik be a főtéma, illetve az egész addig hallott muzsika.
         Persze a két keretező track között is történnek izgalmas zenei dolgok. A "Two Weeks and Counting" esetében a nyitótétel ütemesebb ritmusainak helyét a merengős, elnyújtott hangokból felépülő elektronikus vonal veszi át. Itt már kétségtelenül nagy az egyezés Mansell mesterművével, A forrás score-jának hangulatával, de ezt inkább a szerző stílusának nevezném, nem pedig másolásnak. Kifejezetten izgalmasnak tartom a "I'm Sam Bell"-t és folytatását, az "I'm Sam Bell, Too...."-t, melyek ugyan a nehezebben befogadható muzsikák világába tartoznak, de Mansell tökéletesen nyúl vissza a hetvenes évek kísérletezgetős szintizenéinek világához. Többé-kevésbé ilyeneket hallhatunk a kor sci-fi sorozatai alatt is, ám a komponista kifinomult zenei stílusérzékkel elérte, hogy itt ezen megoldások is értékes összetevők legyenek. A hangeffektekkel és torzításokkal vaddá tett muzsika mellett zongorával és kamarazenei jellegű vonósaival több helyen is éterivé, földöntúlivá tette a score hangzását. A "Memories (Someone We'll Never Know)" a címéhez illően tipikusan "emlékező zenés" muzsika, s bár a sablonosság itt talán felróható, ettől még egy igen szép zongorás tételről van szó. Ennek második felvonása a "The Nursery", melynek elejét a zenedobozszerű hangzással tette meseszerűen lebegőssé, a folytatás pedig a szerző drámai vénájának egyik szép megcsillanása. A magánytól és a szaporodó rejtélyektől egyre jobban bekattanó főhős zenei leképezése a szívverést imitáló pulzáló hangokkal és az ezekre egyre jobban ráépülő zavaros hangeffektekkel kifejezetten nagyszerű megoldás ("Are You Receiving?"), s mindez bizonyos tételeknél a vezérmotívummal karöltve hallható ("We're Not Programs, Gerty, We're People").

         A Hold muzsikája A forrás aláfestésének kistestvére, hiszen letagadhatatlanul sok a közös vonásuk. Ám míg utóbbi egy kétségtelenül mestermunkának mondható alkotás, addig az előbbi csupán egy jól sikerült produktum. Ugyanakkor érdekes összevetni a két score-t, mivel ritka, amikor egy komponista ennyire egyforma eszköztárral dolgozik, ám mégis teljesen ellentétes tónusú muzsikát alkot. A Darren Aronofsky filozofikus szerelmi történetéhez született zene melegséget, szenvedélyt, katarzist mutat, míg a Holdé magányos, gépiesen rideg muzsika.


    Gregus Péter
    2017.11.26.




    Tracklista:

      1. Welcome to Lunar Industries (7:11)
      2. Two Weeks and Counting (2:00)
      3. I'm Sam Bell (3:44)
      4. I'm Sam Bell, Too.... (5:05)
      5. Memories (Someone We'll Never Know) (4:52)
      6. Are You Receiving? (3:17)
      7. Can't Get There From Here (3:17)
      8. "We're Not Programs, Gerty, We're People" (5:10)
      9. The Nursery (3:45)
    10. Sacrifice (3:03)
    11. We're Going Home (3:41)
    12. Welcome to Lunar Industries (Three Year Stretch....) (10:02)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Black Swan

    The Fountain

    Last Night

    Noah

    További kritikáink
  • Small Soldiers
  • The Meg
  • The Mountain Between Us
  • The Equalizer 2
  • Tomb Raider
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One

  • Filmzenékről röviden
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam