FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Monuments Men (Alexandre Desplat)    THE MONUMENTS MEN   (2014)
       Műkincsvadászok


      

       zene: Alexandre Desplat
       vezényel: Alexandre Desplat
       kiadás éve: 2014
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 60:32




         George Clooneyt sokan színészként sem igazán fogadják el, rendezőként meg pláne nem, holott az egykori Ross doktor szerepétől eltávolodva, a szó legszorosabb értelmében klasszikus hollywoodi ikonná nőtte ki magát az elmúlt két évtizedben. Ebben szerepet játszott az is, hogy 2002-ben rendezésre adta a fejét, és elkészítette az Egy veszedelmes elme vallomásait, amit később a szakmailag is nagyot szóló, hidegháborús Jó estét, jó szerencsét! követett, mellyel már rendezőként is komolyan veendőt alkotott. A direktori Oscar-jelölés és számos díj után mindenki várta, hogy mivel rukkol elő Clooney, ám a következő műve, a Bőrfejek már csalódást keltett, ám szerencsére a 2011-es A hatalom árnyékábannal sikerült a rendezői karrierjén esett csorbát kiköszörülni. Amikor kiderült, hogy második világháborús mozit fog forgatni, sokan már látatlanban megjósolták az Oscar-jelöléseket a készülő műnek. A Műkincsvadászokra így igen korán nagy figyelem hárult, lássuk megérdemelten-e.

         A második világháború idején az európai műkincsek védelmére specializálódott szakasz történetét Robert M. Edsel dolgozta fel a The Monuments Men: Allied Heroes, Nazi Thieves and the Greatest Treasure Hunt in History című könyvében. Ez a mű képezte az alapját Clooney és Grant Heslov forgatókönyvének, mely természetesen alaposan eltért a valóságtól. Sok történész komolyan bírálta is a filmet emiatt, ám Clooney kitartott amellett, hogy csak a neveket változtatta meg, és a filmje nyolcvan százaléka valóság. Ám az elnagyolt történet és a sok változtatás a téma ismerőinél kiverte a biztosítékot, így a nemes célt kitűző egység előtti filmes tisztelgés szóba sem kerülhetett a műnél. Azonban ettől a mozi még működhetne, de nem működik. Ennek oka pedig már a rendező bizonytalankodásában keresendő, ugyanis Clooney remek színészvezető, és kiválóan ért a rázós politikai témákhoz, de ebben az összetett, több szálon futó sztoriban direktorként elveszett. A céltalan párbeszédek mellett a csapongó történetvezetés teszi be a kiskaput a produkciónak. Ugrálunk a történetszálak között, így egyik sem lesz hangsúlyos, a rövid, szinte epizódjellegű jelenetek miatt pedig egyik karakter és szituáció sem válik meghatározóvá. Végül nagy nehezen egybekovácsolódik ugyan a történet, de ekkorra már gyaníthatóan a legtöbb néző elpártol Clooney alkotásától, így a lezárás keveseket érinthet meg.
         Pedig részleteiben itt minden rendben van. Tökéletesen elevenedik fel az ötvenes-hatvanas évek háborús mozijainak szellemisége és vizualitása, amihez a jelmezek, a fényképezés, valamint a látványtervezés nagyban hozzájárult. A sikerhez ez azonban kevés volt. Mint ahogy a rengeteg nagy sztár és remek színész is. A teljesség igénye nélkül Clooney olyan gárdát toborzott, mely olyan nevekből áll, mint Matt Damon, Bill Murray, Cate Blanchett, John Goodman és Jean Dujardin (aki fájóan ugyanazt a karaktert hozza, mint A némafilmesben, vagyis nem éppen annak a nagy színésznek a benyomását kelti, mint aminek az említett szerepe kapcsán emlegették). Pedig a Műkincsvadászok tavaly ilyenkor még Oscar-esélyes filmnek lett kikiáltva, aztán áttolták a premierjét 2014-re, és ezzel nagyjából el is ismerte a stúdió, hogy nem lett túl sikeres projekt.

         A zene terén szintén komoly hasonlóság áll fenn a régi, klasszikus háborús mozikkal. Ezt pedig Alexandre Desplat-nak köszönhetjük, aki immáron második alkalommal dolgozott Clooneyval. Desplat-ról eddig is tudni lehetett, hogy sokoldalú szerző, ám most egy háborús kalandfilmmel is bővítette életművét, s az eddig bevetett stílusok számát. Elmer Bernstein, Jerry Goldsmith, Ron Goodwin és leginkább John Williams háborús filmjeinek zenéit idézte meg tökéletesen. Sőt utóbbi szerzőt olyannyira jól utánozza, hogy elmondható: az utóbbi évek legjobb John Williams-muzsikája a Műkincsvadászok score-ja. S mindez úgy lett az, hogy Conrad Pope, azaz mindkét zeneszerző állandó hangszerelője, karmestere jelen esetben nem is dolgozott Desplat-val, tehát nem érheti az a vád a francia szerzőt, hogy munkatársa keze lenne a hasonlóságban.
         A film egyik érdekessége, hogy Desplat egy hangsúlyosabb szerepet is kapott benne, így talán ő az első komponista, aki nemcsak karmesterként vagy zenészként tűnik fel egy moziban, hanem szöveges szerepe van. Ráadásul nem pár mondatos, és az alakítása sem bizonytalankodó. Azonban Desplat mégiscsak a muzsikával járult inkább hozzá az alkotáshoz. A zenei alapok Williams Steven Spielberg Meztelenek és bolondok című mozijához írt aláfestésben gyökereznek, mivel mindkét alkotás humoros szálakat is rejt, igaz, Clooney filmje egy idő után inkább drámába megy át. Igen sok témát írt Desplat, és ezeket nem félt bevetni, így tehát egy kifejezetten témacentrikus alkotásról beszélünk, ráadásul a fődallamok egy tételen belül keverednek, így bemutatni sem könnyű ezeket. A pattogó, patetikus katonai indulók világát idézi meg az egyik főbb motívum, mely leginkább Sir Malcolm Arnold Híd a Kwai folyón című filmjének klasszikus vezérdallamára hajaz. Az "Opening Titles"-ben halljuk legelőször ezt a film vígjátéki vénáját kiszolgáló indulót, mely például fütyülős variációba is kifut ("End Credits"). A régi humorosabb háborús filmek világát idézi meg a "Basic Training"-ben ez a motívum, míg a téma drámai verziójára a "Jean-Claude Dies" szolgál példával.

         A "The Roosevelt Mission" az első a második főtémát rejtő tételek közül, a rezesekre írt dallam egyértelműen Williams világába szippant, és a Jurrasic Park legendás fanfárja juthat a hallgató eszébe. Ennek is akad érdekes változata, a "Stahl's Chalet" például egy keringős verziót mutat be, míg a "Normandy" egy igen patetikus, erős érzelmi löketet adó változatát adja, a "Stokes" pedig romantikusabb oldalát mutatja be a dallamnak. Pár tétel mozgalmasabb kompozícióval is szolgál, ilyen például az "I See You, Stahl", melyben a szerző Harry Potter-muzsikáinak stílusa köszön vissza, mint ahogyan az igencsak kiemelkedő, kilencperces, összefoglaló jellegű "Finale" esetében is. Egy világháborús mozi nem létezhet romantikus muzsika nélkül. Az ehhez szükséges dallamot legszebben a "Claire & Granger" mutatja be, de a zenedobozos "Champagne" is emlékezetesebb verzióval szolgál. Itt nem idéz meg senki mást a komponista, ez tisztán Desplat világa, az, melyet a Leány gyöngy fülbevalóval vagy a Benjamin Button különös élete esetében is hallhattunk már tőle. A film vége felé, a "Castle Art Hoard" tételben pedig a főtémával is megcsinálja ugyanezt.
         A "Ghent Altarpiece" szintén a nagy maestro világát idézi meg, méghozzá a csendesebb, jól hangszerelt Williams-témák stílusát. Mintha Williams egy elfeledett Harry Potter-témáját hallanánk, s talán jobb lett volna, ha Desplat is a varázslótanoncos alkotása esetében lövi el ezt a mesebeli dallamocskát, itt kicsit kilóg a férfiasabb motívumok közül, ráadásul alig alkalmazza. Az album legizgalmasabb momentumát, egy kémfilmekbe illő témát szintén ez a track mutatja be először, kifejtve pedig később a "Deauville" esetében hallhatjuk, sajnos alkalom híján többször nem ismétli meg a komponista.

         Lehetne erre a score-ra azt mondani, hogy régimódi, hiszen tudatosan egy letűnt korszak zenei stílusát idézi, ám Desplat mégsem állt meg az egyszerű másolásnál, mivel saját stílusát és a jelenkor követelményeit bevetve alkotott egy huszonegyedik századi aláfestést. A témák és a hangszerelés oldaláról kifejezetten erős a muzsika, sőt több olyan kisebb motívum is van, melyről nem is esett ezen elemzésben szó. A francia komponista azonban itt sem kapta meg az esélyt, hogy hosszabb tételeket írjon, így sok rövid kis egységet kapunk. Ám ettől függetlenül az elmúlt évek egyik legizgalmasabb szimfonikus kalandzenéje lett a Műkincsvadászok muzsikája.


    Gregus Péter
    2014.08.17.




    Tracklista:

      1. The Roosevelt Mission (1:20)
      2. Opening Titles (2:38)
      3. Ghent Altarpiece (2:38)
      4. Champagne (1:00)
      5. Basic Training (1:16)
      6. Normandy (1:06)
      7. Deauville (2:34)
      8. Stokes (1:24)
      9. I See You, Stahl (2:41)
    10. John Wayne (2:17)
    11. Sniper (2:35)
    12. Into Bruges (1:52)
    13. The Letter (3:17)
    14. The Nero Decree (1:40)
    15. Stahl's Chalet (0:52)
    16. Jean-Claude Dies (3:30)
    17. Siegen Mine (3:05)
    18. Claire & Granger (3:28)
    19. Gold! (1:29)
    20. Heilbronn Mine (4:24)
    21. Castle Art Hoard (2:02)
    22. Altaussee (0:54)
    23. Finale (9:18)
    24. End Credits (1:08)
    25. Have Yourself a Merry Little Christmas (2:04) *

    * írta: Ralph Blane / Hugh Martin






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Adventures of Tintin:
    The Secret of the Unicorn


    Harry Potter and the
    Deathly Hallows: Part 2


    Khartoum / Mosquito Squadron

    Largo Winch

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam