Nagyon nehéz bármit is írni bevezetõként úgy, hogy a szóbanforgó zenéhez kapcsolódó film teljes mértékig elkerülte a figyelmemet, pedig ugye Halle Berry ezért a szerepéért kapta meg az arany szobrocskát, ráadásul bizonyos jelenetekben percekig csodálhatjuk nõiességét a maga csupasz valójában. A svájci származású Marc Forster a véletlenek által dirigált és összefonódott sorsokról készített érzékeny, lassan csordogáló filmet, ahol különféle (kiszabott, választott, véletlen) halálesetek révén talál egymásra két ember, akiknek valójában éppen egymással szemben kellene állniuk; és ezt még csak tetézhetné, hogy a színesbõrû özvegyasszony, valamint a férjére kirótt halálos büntetést végrehajtó fehér börtönõr különös találkozása a fajgyûlölettõl visszhangos Georgia államban következik be. Az egymásrautaltságból következõ szerelem azonban meglehetõsen egyszerû módon gyõzi le a papírforma szerint több ponton is kényelmetlen alaphelyzetet, hõseink pedig végül egymás mellett merengnek a sors kiszámíthatatlanságán.

     Nincs semmi akadálya, hogy mi is elmerengjünk kicsit, hiszen a film lassú sodrásához egészen elképesztõ aláfestõ zenét komponált az Asche & Spencer névre hallgató komponistacsoport. Az eleinte két fõbõl álló szerzõpárosból mára Thad Spencer maradt meg, aki mellé jónéhány zeneszerzõ társult, hogy fõként reklámfilmekhez írjanak rövidke zenéket. A csapatnál filmtõl, projekttõl függõen alakul ki, hogy a végsõ zenéért kik lesznek felelõsek, így a "Monster's Ball" esetében például hét zeneszerzõ közös munkáját hallhatjuk. A reklám mûfajának szerteágazó rétegein, és a szûk határidõkön edzett komponisták számára igazi felüdülésnek számított egy komplex, sokféle témát apró részleteiben is kibontó zene létrehozása, és ez a fajta fellélegzés sugárzik az album minden egyes másodpercébõl. A huszonegyedik századi igényes zene egyik legnagyszerûbb példája ez a mû, bár ezzel kapcsolatban nem árt két dolgot leszögezni. Egyrészt távol áll a kortárs mûvészet többnyire hallgathatatlan káoszától, másrészt korántsem szabad komplett nagyzenekari mûre gondolnunk. Az Asche & Spencer munkája leginkább gitárokra és szintetizátorra épül, és sokkal közelebb áll a meditatív könnyûzenéhez, mint a klasszikus értelemben vett filmzenékhez. Épp ezért lehetséges az, hogy a külföldi, magasan jegyzett filmzeneoldalakon hiába keressük a "Monster's Ball"-t, szinte sehol sem találni részletesebb ismertetõt vele kapcsolatban.

     Pedig épp elég hasonló stílusú vagy hangzású zenével találkozhattunk már a filmzenék széles palettáján, melyek vagy a zeneszerzõ neve, vagy a film sikere kapcsán váltak ismertebbé. Ha a "Monster's Ball" hangulatához passzoló mûveket keresünk, a közelmúltból legelõször BT "Monster" címû albuma juthat eszünkbe, s nem csupán a címbéli hasonlóság, hanem legfõképp a szintén elektronikus alapokra épülõ zene miatt, ahol a gitárnak legalább ilyen mértékig kiemelt szerepe van. Bármely halkabb, lágy és melankolikus hangulatot árasztó Mark Isham-zene felidézõdhet bennünk, csak trombitaszólók nélkül, miként Edward Shearmur "K-Pax" címû, zseniális muzsikájára is ez a fajta hangzás és hangszerelés jellemzõ.
     Az, hogy tételrõl tételre végigelemezzük a mûvet, teljesen felesleges. Ha mégis ki kellene emelni a harmincöt perces álomutazásból egy szeletet, akkor én a "Night Into Day"-t említeném meg, ahol gyönyörûen vibráló fuvola kíséri a háttérben elnyújtott, romantikus gitárjátékot, s valóban napszakváltó hangulatot áraszt. Egy "Café Del Mar"-válogatásra - ahol mondjuk Thomas Newman is szerepel egy csendesebb tétellel - bármely "Monster's Ball"-track nyugodtan rákerülhetne. Ugyan nem fogunk visszadúdolható témát találni, de mindegyik tételnek van klasszikus fel-, és levezetése, így - a filmet nem ismerve - nem kényszerülünk rá arra, hogy jelenetfüggõ trackeket hallgassunk, melyeknél pontosan addig vannak megírva a hangjegyek, amíg a film át nem vált egy következõ képre.

     Négy countrydal található még az albumon (az amerikai kiadáson a végén, míg az angol változat ezekkel indít), de úgy vélem, semmiféle hiányérzetünk nem lesz, ha egyszerûen átugorjuk, vagy csak valami más idõpontban hallgatjuk végig õket. Teljesen elkülönülnek az Asche & Spencer (jelenleg közremûködõ) hét zenészének mûvétõl, ráadásul tönkreteszik a varázslatos összhatást. Ezen ismertetõ alatt nagyjából nyolcszor ment végig a tizenkét tétel, és mintha ezalatt kicserélõdtek volna a színek a szobában, mintha fellélegeznének a falak, ahogy a hangszórókból áradó csoda végigsimogatja sima felületüket. Azt gondolom, hogy az ilyen zenék képesek pillanatok alatt feledtetni velünk a lakáson kívüli nyüzsgést, õrületet, problémahalmazt. Érdemes tehát megjegyezni az Asche & Spencer fantázianevet, és minél elõbb megismerkedni a "Monster's Ball" gyönyörûségével.

     (Csak az albumon szereplõ egyéb dalok miatt van egy pontra a tökéletességtõl.)

Tihanyi Attila
2005.12.03.

Tracklista:   1. I'm Your Man - The Jayhawks (3:57)   2. Broken Up And Blue - Red Meat (3:46)   3. Your Love Is My Rest - Jimmie Dale Gilmore (4:12)   4. I Couldn't Love You (More Than I Do Now) -       Jean Wells (2:44)   5. Opening Title (3:15)   6. Close Thirteen (3:55)   7. Night Into Day (2:24)   8. Resignation (3:48)   9. Paying Respects (2:59) 10. Tyrell (3:34) 11. I Needed You (1:11) 12. Hank's Transition (2:27) 13. I Don't Want To Go Out Like This (2:16) 14. Hit And Run (2:04) 15. Under The Stars (4:04) 16. End Title (2:47)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Bíró Zsolt Dobrosi Tamás           nem értékelte Emesz Csaba           nem értékelte Gregus Péter           nem értékelte Kulics László           nem értékelte Szabó Csaba           nem értékelte KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Komponisták arc nélkül Interjú az Asche & Spencerrel Stay A Thousand Roads