FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Money Monster (Dominic Lewis)    MONEY MONSTER  (2016)
       Pénzes cápa


      

       zene: Dominic Lewis
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 39:09





         Ahogy azzal még a csecsemők is tisztában vannak, a legutóbbi gazdasági világválság milliónyi ember életét keserítette meg, nem kevesekét tette teljesen tönkre, belesodorva őket egy kilátástalan adósságigába, melyből a szabadulásuk évtizedekre reménytelenné vált. Az égető aktualitásra komótos tempóban rábukkant a filmipar is, és olyan rétegmozik születtek a téma kellős közepébe csattanva vagy súrolva azt, mint például a Krízispont, A nagy dobás, esetleg a kevésbé ismert 99 Homes Andrew Garfielddal. Noha a Jodie Foster rendezte Pénzes cápa nem egészen ezen irányzatba sorolható, mindazonáltal a történet éppúgy rátalált a pénzügyi machinációk következtében mindenét elvesztő kisemberre, mint a jogi kiskapuk nyújtotta lehetőségeket jól ismerő, másokon gátlástalanul áttaposó üzletemberre, aki könnyedén átszivárog az igazságszolgáltatás befoltozatlan lyukaktól hemzsegő hálóján.
         Mivel Amerika egyik népszerű gazdasági műsora, a "Money Monster" aktuális adását élőben sugározzák, ezért minden néző a szemtanújává válik annak, amikor a tévéstúdióba behatol egy bombaövvel felszerelkezett fiatal férfi. Kyle (Jack O’Connell) túszul ejti a műsorvezető Lee Gatest (George Clooney), akinek holtbiztos tippjére hallgatva csődbe ment, s most elégtételt követel. Ahogy telik azonban az idő, a következményekkel korábban sosem törődő Gates ráébred, hogy ő maga is át lett verve...
         Több kritikában is azt olvastam, hogy Foster filmje nem megy eléggé mélyre a témában, és sokkal több rejlett benne. A mondat első felével egyet is értek, azonban az alkotás az elgondolkodtatást valószínűleg nem is tűzte ki magának célul. A Pénzes cápa nem kívánhatott fenti társai nyomába lépni, így inkább A belső embert, az Őrült várost és a Nincs alkut tudnám felhozni stílusának érzékeltetéséhez, azaz a jó értelemben véve régimódi szórakoztatás lehetett a cél. Nem tartom hibátlannak, mert némi naivitás azért belengi, ráadásul az ilyen filmektől szokatlanul bátor lezárásának hatását már-már dilettáns módon sikerül porrá zúzni egy rosszul elhelyezett poénnal. A mozi nem tolakodó humora ezt leszámítva viszont működik, összességében pedig a másfél órányi játékidőt feszesen kitöltő cselekményű alkotásról beszélhetünk, melyben az O’Connell melletti főhős, Clooney jellemfejlődése hihető, a mellékszereplő Julia Robertsszel megtoldott trió játéka pedig kifogástalanul működik.

         Hans Zimmer csapatából a sokadik, korábban elsősorban kiegészítő zeneszerzőként munkálkodó komponista kapott komolyabb lehetőséget: az angol származású Dominic Lewis. A kezdeti hírek még arról szóltak, hogy Michael Andrews írta alá a szerződést (így esélyt kapott volna arra, hogy a Donnie Darkótól a Nagyfater elszabadulig süllyedő borzasztó karrierjén szépítsen), de végül nem ő lett a befutó. A direktornő az első két rendezéséhez (Más, mint a többiek, Békés családi ünnep) Mark Ishamet kérte fel, akit a főszereplésével készült Nell, a remetelányhoz is beajánlott, aztán megszakadt köztük az együttműködés. Az ezt követő A hódkórosnál már Marcelo Zarvos nevét láthattuk a stáblistán, akihez aztán szintén nem ragaszkodott, hiszen most Lewishoz fordult. A több hangszeren, köztük csellón is játszó művész néhány sorozatot és kisebb munkát követően került a stábba, de korábban olyan John Powell-érdekeltségek közreműködője volt, mint az Így neveld a sárkányodat vagy a Rio score-ja. De Zimmer Remote Control Productionsén belül egy másik ismert névvel, Henry Jackmannel még gyakrabban dolgozott, sok egyéb mellett az X-Men: Az elsőkön és az Amerika Kapitány: A tél katonáján, mindezeken túl pedig vokalistaként is hallhattuk A csodálatos Pókember 2. score-jában. Látható tehát, hogy volt módja alaposan kitanulni a szakmát.
         Huszonnégy nap állt a szerző rendelkezésére ahhoz, hogy megvalósítsa elképzeléseit, amiben Jackman is a segítségére volt. Mivel szokatlan módon utóbbi neve is fel lett tüntetve a soundtrack címlapján, gyaníthatóan a tapasztaltabb művész a szokásosnál is jobban segíthette kollégáját. Ami már elsőre feltűnő a score-ban, az az, hogy abszolút modern jellegű, mert Foster kifejezett kérése volt, hogy az A-listás színészek ellenére ne a hollywoodiasan megszokott nagyzenekari megoldások támasszák alá a történéseket, valamint betétdalokat sem akart. A szabad kezet kapó Lewis a score-ját csak a különféle textúrák olvasztótégelyének nevezi, melyet elsősorban a kilencvenes évek brit elektronikus zenészeinek munkái inspiráltak. Gátlástalanul kísérletezhetett hangmintákkal is, így a manipulált hangok birodalmába olyan kiegészítők is érkeztek a hétköznapi élet egyes területeiről, melyek a film központi problémáját okozó piszkos anyagiakkal állnak összefüggésben.

         A szerzeményekben felismerhetetlenre átformálva feltűnnek a pénzvilág, azon belül a Wall Street hangjai, mint például a nyitást jelző csengőé, de kaszinók pénzszámláló vagy nyerőgépeinek kattogásai is a szerzemények részesei lettek (hallgassuk meg például az "Outside World"-öt). Mivel az utóbbi idők egyik legnépszerűbb nyomozós sorozatából több verzió is futott, így valamelyikbe a legtöbben belefuthattak, tehát ha azt írom, a soundtrack "helyszínelős" stílusú, mindenki érti, mire gondoltam. Az efféle kompozíciók ugyan nem maradandók, de az adott szcénákat jól kiszolgálják, és ez itt is megvalósult, mint például a "Bear Market"-ben. Habár a kijelölt irány elektronikus volt, az érzelmek átadása végett vonósok is felbukkannak a műben, melyet néhol a szerző csellójátéka színesít. Lewis emellett egy olyan plugint is alkalmazott a komponálás során, mellyel a legrégebbi mikrofonok tulajdonságait volt képes előidézni, ezáltal a modern hangok úgy szólaltak meg, mintha az ötvenes években kerültek volna rögzítésre.
         A muzsika Los Angeles egyik legkisebb stúdiójában, mintegy húsztagú zenekar közreműködésével került feljátszásra. Szerencsére a kiadvány szerkesztettsége példás, nem egy-két perces szemelvényeket kapunk, hanem korrekt időtartammal rendelkező darabokat. A sokszor zaklatott és izgága, kattogó-kopogó-zizegő score jellegéből és sokrétűségéből adódóan most még a szokásosnál is szükségtelenebb a trackeket egyesével kielemezni, de közülük kiemelnék kettőt. Egyfelől a nyitányt, mert a digitális hangokkal bőségesen megszórt "Opening Bell" elég eredeti, akár egy modern hírműsor szignáljaként is el lehetne képzelni, a soundtrack csúcspontja pedig a "Triple Buy". E rendkívül hatásos, a pergő időt kiválóan érzékeltető szerzemény az önelégült Gates arcán csattanó első kijózanító pofon jelenete alatt hallható, és igazi különlegesség benne a lehető legtökéletesebb érzékkel elhelyezett szonárszerű hangok sorozata.

         "Dom Lewis különleges zenéje a Pénzes cápa csúcspontja, az utolsó adalék a teljes moziélményhez. Összetett, érzelmes és modern hangzású, valódi intelligenciával kevert, szárnyaló feszültség jellemzi. Izgalmas és okos, emellett mesteri és teljesen újszerű" - nyilatkozta a rendező a műről, mely kapcsán első alkalommal fordult elő az, hogy a score-t szó szerint a moziba menet hallgattam meg először. Akkor megállapítottam, hogy nem annyira működik abban az esetben, ha tudunk kifejezetten a zenére figyelni, viszont jól érzékelhetően rendelkezik egy speciális atmoszférával. Néhány órával később pedig kiderült, hogy a jelenetek alatt több helyen is kifejezetten nagyszerűnek titulálható, remekül fejezi ki a cselekmény feszültségét, ami különösen nagy érték, így írásom elkészítésének utolsó aktusaként egy ponttal többet kapott a score, mint amennyit eredetileg szántam neki. Bár a film ismerete nélkül csak néhány ponton tűnhet érdekesnek, a jelenetek alatti hatását, illetve a létrejöttéhez szükséges sok izgalmas, tetten érhető kísérletezést is figyelembe véve még pozitívabban tudom értékelni a végeredményt.


    Bíró Zsolt
    2016.08.10.




    Tracklista:

      1. Opening Bell (2:40)
      2. Bear Market (1:30)
      3. Initial Claims (1:13)
      4. Triple Buy (4:46)
      5. Molly (3:42)
      6. Human Error (2:00)
      7. Hostile Takeover (5:13)
      8. Outside World (5:06)
      9. Rallying Market (2:24)
    10. High Frequency Fraud (3:11)
    11. Market Crash (2:12)
    12. Closing Bell (1:33)
    13. Global Players (3:39)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Body Shots

    The Equalizer

    Inside Man

    The Negotiator

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam