FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Mission to Mars (Ennio Morricone)    MISSION TO MARS   (2000)
       Mars mentőakció


      

       zene: Ennio Morricone
       vezényel: Ennio Morricone
       kiadás éve: 2000
       kiadó: Hollywood Records
       játékidő: 62:18




         Bár Ennio Morricone valószínűleg az egyik legnagyobb élő filmzeneszerző, sőt sokak szemében ő a nagybetűs filmzeneszerző, azonban néhány műfajban még ő sem tudott igazán maradandót alkotni. A sci-fi világában soha nem mozgott otthonosan, így a "Mars mentőakció" című filmbe kis híján beletörött a bicskája, illetve a karmesteri pálcája. A maestro írt ugyanis egy hetven százalékban remek western-, illetve drámazenét, amikor viszont a filmben az űrhajóké és a technikáé volt a főszerep, ő akkor sem szakadt el jellegzetes zenei nyelvezetétől. A kérdés az, hogy ez mennyire a saját hibája, és mennyire a rendezőé, Brian De Palmáé. Morricone és a direktor korábban a nyolcvanas évek végén dolgozott együtt, első munkájuk az "Aki legyőzte Al Caponét" volt, melyet "A háború áldozatai" követett - mindkettő alá remek zenét komponált Morricone. Majd következett egy évtizednyi szünet, mely után De Palma elérkezettnek látta az időt egy újabb közös alkotásra, sajnálatosan azonban a választott film műfaja a sci-fi volt. Ebből fakadóan született egy nehezen megítélhető, néhol nehezen megérthető score, melynek viszont bizonyos tételei olyan jól sikerültek, hogy a szerző igen fényes életművében is kiemelt helyen állnak.
         Maga a film is felemás, ennek az okát viszont nehéz meghatározni. A történettel semmi gond, ráadásul a főszereplők (Tim Robbins, Don Cheadle, Gary Sinise) komoly szakmai megbecsülésnek örvendenek, a látvány is nagyon jól eltalált, viszont ezek ellenére a film sem kritikailag, sem anyagilag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A cselekmény egy 2020-ban véghezvitt Mars-expedíciót mutat be, többnyire igen hihető, valósághűnek ható formában. A vörös bolygón landoló első embercsoport váratlan és számukra végzetes felfedezést tesz egy titokzatos hegy megelevenedésének formájában. A Földre érkező segélykérésükre útnak indul egy mentőcsapat, hogy a feltételezett túlélőket megmentse, a hathónapos út vége azonban számukra is majdnem végzetesre sikerül. Izgalmakban tehát nem lenne hiány, csak a rendezői látásmód a filmet a művészi sci-fi irányába vitte, ehhez pedig sajnos kevés volt a történetben rejlő mondanivaló.

         Ennio Morricone a score-ban a tőle megszokott repertoárt vonultatja fel, vagyis kedvenc hangszereiből majdnem mindent megszólaltat most is. Így rengetegszer halljuk a trombitát, a főtéma is ezen hangzik fel a legtöbbször, igaz, ez még a szerző jobb húzásai közül való, hiszen a trombita olyan instrumentum, mely kellően alá tud festeni hősiesnek szánt pillanatokat, utóbbival pedig elég sokszor találkozunk a filmben. A sokszor szereplő nagyzenekar mellett főként a gitárnak és különböző fúvósoknak jut még mellékszerep a zenében. A hangszerek mellett a szerző a szokásos dallamvilágát is magával hozta, főként a hetvenes években általa írt westernfilmek zenéit idézi a score. Ezzel persze sok jelenetnél nem is lenne baj, hiszen a Mars pontosan annyira kietlen pusztaság, mint az amerikai préri, de azért az ember mégis mást várna egy sci-fi aláfestésétől. A CD-t hallgatva sokszor inkább jutott eszembe egy tarka lovon ügető Clint Eastwood-karakter, sem mint egy XXI. századi történet.
         A kezdő tétel ("A Heart Beats in Space") talán az egész kiadvány legcsodálatosabb részlete, itt még csak nyomokban fedezhetjük fel a később némileg eluralkodó vadnyugati stílust. Szívdobogásra emlékeztető effektekkel indul és záródik a track, melyben az egyik zenei vezérmotívumot tárja elénk a szerző. Ez a dallam először a nagyzenekar vonós szekciójának tolmácsolásában jelenik meg, hozzájuk társul be aztán egy angyali hangú, visszafogott kórus, majd egy gitár játékával teljesedik ki a kompozíció - a trombita megjelenése viszont sajnos ront az összképen. Az album következő tételei is ezt a témát boncolgatják, főként különböző fa- és rézfúvósok szólójátékával, megjelennek azonban, sőt egyre erőteljesebbé válnak a disszonáns zenei elemek is. A második tétel ("A Martian") még ugyanazt a zenei stílust hozza, mint az ezt megelőző, tulajdonképpen az első két track egybe is mosódik az egyforma dallamvilág miatt, sőt a harmadik se különíthető el tőlük igazán. Ez ugyanakkor nem negatívum, mert Morricone elég rendesen ért egy-két dallam perceken keresztül történő unalommentes ismétléséhez. A gond az "And Afterwards?" trackkel veszi kezdetét, mely igazából zeneileg komoly teljesítmény, de kikapcsolódáshoz nem ajánlatos kompozíció. Rengeteg modern zenei elemet vonultat fel a szerző, főleg Krzysztof Penderecki és Ligeti György stílusában. Kicsit érthetetlen is, hogy miért a "2001: Űrodüsszeia" zenéjéhez nyúl vissza alapként az olasz mester, bár a film alatt ezen tételek jól megállták a helyüket, de a CD-n azért néhol már embert próbálóak. Kicsit kizökkenti a hallgatót a nagy disszonanciából a következő tétel ("A Wife Lost"), mely drámai pillanatokat fest alá, így természetesen a muzsika is lírai kellett, hogy legyen. Aztán jön a "Towards the Unknown", mely a film alatt zseniálisan feszültségkeltő. Ugyan jó ötlet volt a barbárul megszólaló Hammond-orgona kissé fülsértő hangja, önmagában, pláne a filmbéli jelenet ismerete nélkül azonban nem túl kellemes hallgatnivaló ez sem. Érezhették ezt az album összeállítói is, mert az "Ecstacy of Mars"-sal kissé nyugodtabb percek következnek, de a következő track, a közel negyedórás hosszúságú "Sacrifice of a Hero" ismét hallójárat-próbáló periódusokkal rendelkezik. Inkább horrorzenébe illenének azok a pillanatok, percek, melyek jellemzik ezt a tételt, második fele pedig egyértelműen westernfilmzene, és nem sci-fi. Az "A Where?" elejével még tesz egy kísérletet a szerző, hogy az album vége előtt feladjuk a végighallgatás szándékát, de a track második felében beköszönő kórusos, hősies, szintén vadnyugatias stílusú zenéjével megmenti a tételt, sőt az egész eddig igen felemásnak ható albumot is. A záró track pedig már inkább arra ösztönzi a hallgatót, hogy újra és újra elővegye Morricone vörös bolygós kompozícióját, mely néhány a filmbe nagyon illő, de nélküle kissé fura momentumot leszámítva minőségi zenei csemege.

         Nem esett még szó arról a nem elhanyagolható apróságról, hogy a rendező a kész zenei anyagot kénye-kedve szerint vagdosta, darabolta, így a film alatt sokszor teljesen funkciótlan a score. Igazából jól példázza mindez azt, ahogyan az Álomgyár Ennio Morriconét kezelte, s talán nem véletlen, hogy ezzel a filmmel vett búcsút a komponista Hollywoodtól.


    Gregus Péter
    2008.09.12.




    Tracklista:

      1. A Heart Beats in Space (7:58)
      2. A Martian (6:06)
      3. A World Which Searches (2:58)
      4. And Afterwards? (6:33)
      5. A Wife Lost (3:27)
      6. Towards the Unknown (8:15)
      7. Ecstasy of Mars (2:57)
      8. Sacrifice of a Hero (13:20)
      9. Where? (5:32)
    10. An Unexpected Surprise (2:33)
    11. All the Friends (2:39)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Clockwork Orange

    Hundra

    Once Upon a Time in the West

    Sorstalanság

    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam