FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Mission to Mars (Ennio Morricone)    MISSION TO MARS   (2000)
       Mars mentőakció


      

       zene: Ennio Morricone
       vezényel: Ennio Morricone
       kiadás éve: 2000
       kiadó: Hollywood Records
       játékidő: 62:18




         Bár Ennio Morricone valószínűleg az egyik legnagyobb élő filmzeneszerző, sőt sokak szemében ő a nagybetűs filmzeneszerző, azonban néhány műfajban még ő sem tudott igazán maradandót alkotni. A sci-fi világában soha nem mozgott otthonosan, így a "Mars mentőakció" című filmbe kis híján beletörött a bicskája, illetve a karmesteri pálcája. A maestro írt ugyanis egy hetven százalékban remek western-, illetve drámazenét, amikor viszont a filmben az űrhajóké és a technikáé volt a főszerep, ő akkor sem szakadt el jellegzetes zenei nyelvezetétől. A kérdés az, hogy ez mennyire a saját hibája, és mennyire a rendezőé, Brian De Palmáé. Morricone és a direktor korábban a nyolcvanas évek végén dolgozott együtt, első munkájuk az "Aki legyőzte Al Caponét" volt, melyet "A háború áldozatai" követett - mindkettő alá remek zenét komponált Morricone. Majd következett egy évtizednyi szünet, mely után De Palma elérkezettnek látta az időt egy újabb közös alkotásra, sajnálatosan azonban a választott film műfaja a sci-fi volt. Ebből fakadóan született egy nehezen megítélhető, néhol nehezen megérthető score, melynek viszont bizonyos tételei olyan jól sikerültek, hogy a szerző igen fényes életművében is kiemelt helyen állnak.
         Maga a film is felemás, ennek az okát viszont nehéz meghatározni. A történettel semmi gond, ráadásul a főszereplők (Tim Robbins, Don Cheadle, Gary Sinise) komoly szakmai megbecsülésnek örvendenek, a látvány is nagyon jól eltalált, viszont ezek ellenére a film sem kritikailag, sem anyagilag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A cselekmény egy 2020-ban véghezvitt Mars-expedíciót mutat be, többnyire igen hihető, valósághűnek ható formában. A vörös bolygón landoló első embercsoport váratlan és számukra végzetes felfedezést tesz egy titokzatos hegy megelevenedésének formájában. A Földre érkező segélykérésükre útnak indul egy mentőcsapat, hogy a feltételezett túlélőket megmentse, a hathónapos út vége azonban számukra is majdnem végzetesre sikerül. Izgalmakban tehát nem lenne hiány, csak a rendezői látásmód a filmet a művészi sci-fi irányába vitte, ehhez pedig sajnos kevés volt a történetben rejlő mondanivaló.

         Ennio Morricone a score-ban a tőle megszokott repertoárt vonultatja fel, vagyis kedvenc hangszereiből majdnem mindent megszólaltat most is. Így rengetegszer halljuk a trombitát, a főtéma is ezen hangzik fel a legtöbbször, igaz, ez még a szerző jobb húzásai közül való, hiszen a trombita olyan instrumentum, mely kellően alá tud festeni hősiesnek szánt pillanatokat, utóbbival pedig elég sokszor találkozunk a filmben. A sokszor szereplő nagyzenekar mellett főként a gitárnak és különböző fúvósoknak jut még mellékszerep a zenében. A hangszerek mellett a szerző a szokásos dallamvilágát is magával hozta, főként a hetvenes években általa írt westernfilmek zenéit idézi a score. Ezzel persze sok jelenetnél nem is lenne baj, hiszen a Mars pontosan annyira kietlen pusztaság, mint az amerikai préri, de azért az ember mégis mást várna egy sci-fi aláfestésétől. A CD-t hallgatva sokszor inkább jutott eszembe egy tarka lovon ügető Clint Eastwood-karakter, sem mint egy XXI. századi történet.
         A kezdő tétel ("A Heart Beats in Space") talán az egész kiadvány legcsodálatosabb részlete, itt még csak nyomokban fedezhetjük fel a később némileg eluralkodó vadnyugati stílust. Szívdobogásra emlékeztető effektekkel indul és záródik a track, melyben az egyik zenei vezérmotívumot tárja elénk a szerző. Ez a dallam először a nagyzenekar vonós szekciójának tolmácsolásában jelenik meg, hozzájuk társul be aztán egy angyali hangú, visszafogott kórus, majd egy gitár játékával teljesedik ki a kompozíció - a trombita megjelenése viszont sajnos ront az összképen. Az album következő tételei is ezt a témát boncolgatják, főként különböző fa- és rézfúvósok szólójátékával, megjelennek azonban, sőt egyre erőteljesebbé válnak a disszonáns zenei elemek is. A második tétel ("A Martian") még ugyanazt a zenei stílust hozza, mint az ezt megelőző, tulajdonképpen az első két track egybe is mosódik az egyforma dallamvilág miatt, sőt a harmadik se különíthető el tőlük igazán. Ez ugyanakkor nem negatívum, mert Morricone elég rendesen ért egy-két dallam perceken keresztül történő unalommentes ismétléséhez. A gond az "And Afterwards?" trackkel veszi kezdetét, mely igazából zeneileg komoly teljesítmény, de kikapcsolódáshoz nem ajánlatos kompozíció. Rengeteg modern zenei elemet vonultat fel a szerző, főleg Krzysztof Penderecki és Ligeti György stílusában. Kicsit érthetetlen is, hogy miért a "2001: Űrodüsszeia" zenéjéhez nyúl vissza alapként az olasz mester, bár a film alatt ezen tételek jól megállták a helyüket, de a CD-n azért néhol már embert próbálóak. Kicsit kizökkenti a hallgatót a nagy disszonanciából a következő tétel ("A Wife Lost"), mely drámai pillanatokat fest alá, így természetesen a muzsika is lírai kellett, hogy legyen. Aztán jön a "Towards the Unknown", mely a film alatt zseniálisan feszültségkeltő. Ugyan jó ötlet volt a barbárul megszólaló Hammond-orgona kissé fülsértő hangja, önmagában, pláne a filmbéli jelenet ismerete nélkül azonban nem túl kellemes hallgatnivaló ez sem. Érezhették ezt az album összeállítói is, mert az "Ecstacy of Mars"-sal kissé nyugodtabb percek következnek, de a következő track, a közel negyedórás hosszúságú "Sacrifice of a Hero" ismét hallójárat-próbáló periódusokkal rendelkezik. Inkább horrorzenébe illenének azok a pillanatok, percek, melyek jellemzik ezt a tételt, második fele pedig egyértelműen westernfilmzene, és nem sci-fi. Az "A Where?" elejével még tesz egy kísérletet a szerző, hogy az album vége előtt feladjuk a végighallgatás szándékát, de a track második felében beköszönő kórusos, hősies, szintén vadnyugatias stílusú zenéjével megmenti a tételt, sőt az egész eddig igen felemásnak ható albumot is. A záró track pedig már inkább arra ösztönzi a hallgatót, hogy újra és újra elővegye Morricone vörös bolygós kompozícióját, mely néhány a filmbe nagyon illő, de nélküle kissé fura momentumot leszámítva minőségi zenei csemege.

         Nem esett még szó arról a nem elhanyagolható apróságról, hogy a rendező a kész zenei anyagot kénye-kedve szerint vagdosta, darabolta, így a film alatt sokszor teljesen funkciótlan a score. Igazából jól példázza mindez azt, ahogyan az Álomgyár Ennio Morriconét kezelte, s talán nem véletlen, hogy ezzel a filmmel vett búcsút a komponista Hollywoodtól.


    Gregus Péter
    2008.09.12.




    Tracklista:

      1. A Heart Beats in Space (7:58)
      2. A Martian (6:06)
      3. A World Which Searches (2:58)
      4. And Afterwards? (6:33)
      5. A Wife Lost (3:27)
      6. Towards the Unknown (8:15)
      7. Ecstasy of Mars (2:57)
      8. Sacrifice of a Hero (13:20)
      9. Where? (5:32)
    10. An Unexpected Surprise (2:33)
    11. All the Friends (2:39)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Clockwork Orange

    Hundra

    Once Upon a Time in the West

    Sorstalanság

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam