FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Mission: Impossible (Lalo Schifrin, John E. Davis)    MISSION: IMPOSSIBLE   (1967 / 1988)
       Mission: Impossible - Az akciócsoport


      

       zene: Lalo Schifrin, John E. Davis
       kiadás éve: 1992
       kiadó: GNP Crescendo
       játékidő: 71:32






         A kormány titkos ügynökeit egy csokorba gyűjtő akciócsoport, az IMF (Impossible Missions Force) tagjai 1966-ban léptek színre először a tévéképernyőkön. A Bruce Geller által életre keltett folyam hét évadig tartott ki, legemblematikusabb alakja pedig a Peter Graves által alakított csapatvezető, Jim Phelps lett, aki mellett az évek során olyan színészek formáltak meg ügynököket, mint Leonard Nimoy, Martin Landau, Greg Morris, Peter Lupus, Lynda Day George, vagy Steven Hill, aki Greves előtt volt csapatfőnök az első szezonban. Az alkotók ügyeltek arra, hogy csupán egy-egy rövid, s olykor ködös utalást tegyenek arra, melyik kormányszerv felügyeli az IMF-csapatot, a sejtelmességet pedig csak fokozta, hogy Phelps minden feladatról üzenetben értesült, melynek végén elhangzott: "Ha neked vagy társaidnak baja esik, a szervezet tagadni fogja, hogy bármit tudna az ügyről!" A széria sikere részben annak volt köszönhető, hogy a hidegháború idején futott, a különítményt pedig olyan titkos bevetéseken követhették figyelemmel a nézők, ahol diktátorok megbuktatása és nemzetközi bűnözők elfogása volt a cél. Hét év után azonban a kalandok lezárultak, 1988-ban viszont újra előkerült a csapat (Graves kivételével minden tagot lecseréltek, de a régiek közül páran azért egy-egy epizód erejéig visszatértek), ám leporolásuk nem volt sikeres: harmincöt epizód után parkolópályára tették a gyártást, hiába dolgoztak ugyanis az alacsony költségvetés érdekében javarészt külföldön, a népszerűség nem volt olyan mérvű, hogy a befektetés megtérüljön.

         Az ötvenes és a hatvanas évek filmzenei világára az átalakulás volt jellemző: egyre többször került sor arra, hogy rockos, jazzes vagy éppen kortárs klasszikus zenei stílust képviselő, vagy azokkal vegyülő művek készültek a produkciók alá. Ennek kezdetben a tévés folyamok engedtek teret, melyek közül Henry Mancini Peter Gunnját, a Neal Hefti és Nelson Riddle-féle Batmant és Lalo Schifrin Mission: Impossible-jét szokás kiemelni - idővel pedig a mozifilmeknél is egyre nagyobb tér jutott ezen megközelítéseknek, s olyan alkotások esetében váltak emblematikussá, mint például A Rózsaszín Párduc-folyam, illetve a San Franciscó-i zsaru. Schifrin a modern klasszikus irányzat és a jazz együttes alkalmazásának egyik meghatározó alakja Hollywoodban, interjúi során pedig gyakran említi azt a személyt, akinek mindezt köszönheti: Olivier Messiaent - a szerző párizsi tanulmányai során nemcsak órákat vett tőle, hanem zenés estjeire is ellátogatott, s amikor csak lehetősége nyílott rá, beszélgetett vele.
         A komponista pályafutásának egyik legmeghatározóbb darabja a Mission: Impossible, lendületes, fülbemászó nyitánya világszerte ismert. Az ehhez vezető út első lépése az volt, hogy a széria producere, Geller felkereste Schifrint, aki ekkorra már olyan mozikkal kezdte el megalapozni hírnevét, mint A Cincinnati Kölyök, A felszámoló vagy az Alain Delon főszereplésével készült Volt egyszer egy tolvaj. A szerző nemcsak a forgatókönyvet olvashatta el, hanem a szereplőkkel is találkozhatott, beszélgethetett velük a karakterekről, ami nagyban hozzájárult a score hangulatának kialakulásához: "Bárcsak a producerek megértenék, mennyire fontos a forgatásokon való részvétel a zene atmoszférájának megteremtéséhez" - nyilatkozta Schifrin, aki a második évad kivételével végigzenélte a klasszikus szériát. Kimaradásának oka Geller másik folyamának, a Mannixnek a beindítása volt, ennek munkálatai ugyanis olyannyira lefoglalták őt, hogy az IMF-ügynökökre nem jutott ideje, így helyére Jerry Fielding, Walter Scharf, Gerald Fried, Richard Markowitz, Benny Golson, Robert Drasnin, valamint Hugo Montenegro került. A sorozat 1988-as újjáélesztéséből is kivette a részét, ám ott mindössze három epizódot vállalt, a többi kíséretéről John E. Davis (aki számtalan T.J. Hooker-, Beverly Hills 90210- és Dinasztia-epizódon dolgozott) gondoskodott Schifrin főbb motívumaira támaszkodva.

         Az első szériához köthetően többféle Mission: Impossible-album is megjelent, ám azok az epizódok alatt felcsendülő tételek újra felvett változatait tartalmazták. Ezen változtatott az 1992-es The Best of Mission: Impossible Then and Now albumával a GNP Crescendo, amelyen amellett, hogy a klasszikus folyam score-jának eredeti verziója hallható, az újraindított szériából is felkerült rá néhány tétel. A korong természetesen a méltán népszerű főtémával ("Mission: Impossible Main Title") indít. E nyitány 5/4-es stílusban íródott, ami szokatlan volt akkoriban, ám mindezt Schifrin viccesen így kommentálta: "A zenék többnyire 2/4-ből vagy 4/4-ből állnak, hisz az emberek két lábbal táncolnak. Én ezt azoknak a másik világból származó alakoknak írtam, akiknek öt lábuk van". A "Light and Fuse"-ként is emlegetett darab azonban nem a folyam igazi vezérfonala: ez később született, mint a pilot epizód aláfestése, a főcímzenével ugyanis várnia kellett addig, amíg a hozzá tartozó képsorokkal kapcsolatos koncepció kialakul. Az igazi főtéma, vagyis az ügynökök akciómotívuma a "The Plot"-ban hallható, mély hangú vonósokra írt dallamsor, amelyet a későbbi mozifilmeknél Danny Elfman, illetve Michael Giacchino is adaptált. Az IMF-ügynökök kalandjaihoz tartozó kíséretnek ez éppúgy fontos ismérve, mint az, hogy Schifrin nemegyszer minimalista hangszerelés mellett kelt remek feszültséget, további jellegzetessége pedig a fanfárok alkalmazása, amivel a szerző a nézők érdeklődését kívánta fenntartani azoknál a jeleneteknél, ahol a csapat valamelyik tagját veszély fenyegeti, vagy amelyeket reklámblokk követ. Ezek nagyban hozzájárultak a látottak fokozásához, a korongon pedig ezt figyelhetjük meg például a "Sleeping Phelps"-ben, a "Check Out Time"-ban, a "The Trick"-ben, illetve a "Kate Thomas"-ban is. A mű hangulatának savát-borsát elsősorban a pergődob, a zongora, a cintányér, a guiro (egy Latin-Amerikából származó, rovátkolt hangszer), a tikfa és persze a bongo hangjai szolgáltatják, melyek helyenként vonósokkal, rezesekkel, illetve elektromos gitárral egészülnek ki.
         A nyolcvanas évekre azonban nem ez a stílus érvényes, ekkor már az elektronikus színezettel bíró, vagy tisztán szintetizátorral támogatott score-ok élték világukat. Ennek megfelelően hangszerelődött át a nyitány ("Mission: Impossible '88 Main Title") és íródtak Davis kíséretei. A szintihangok (melyek nemegyszer esnek át a korszak jellegzetes megoldásán, a hanghajlításon) mellett a dobok, a rezesek és a gitár kapott kiemelt szerepet, és bár a hangulat megváltozott, a darabok remekül idézik meg a klasszikus folyam kíséretének szellemét is úgy, hogy közben elődjéhez képest lényegesen dinamikusabb a score. Kedvenceimmé az igen rövid "Tricky Ears", a "Croc Bait", a "Not Worth It", a "Hot Time", illetve az "I Guess It Is" váltak, Schifrin motívumaira pedig legszembetűnőbben a "Nice Boat" és a "Bait the Hook" épülnek - ám azok hosszabb-rövidebb ideig, de ennél többször is felbukkannak.

         Ha valaki a főtémán túl is el kíván merülni a folyam aláfestésében, akkor annak mindenképpen a GNP-féle The Best of Mission: Impossible Then and Now korongot ajánlom figyelmébe. Minden bizonnyal az is közrejátszik abban, hogy ez a változat lett a kedvencem, hogy a második folyam gyerekkori emlék, ezáltal a lemez második fele nemcsak remek hallgatnivalót, hanem egyfajta nosztalgikus érzés is biztosít számomra. S hogy írásomat stílszerűen zárjam: ez az oldal öt másodpercen belül megsemmisíti magát...


    Kulics László
    2015.03.29.




    Tracklista:

      1. Mission: Impossible Main Title (0:50)
      2. The Plot (0:52)
      3. Ready (3:12)
      4. Rollin (0:44)
      5. Time (0:46)
      6. Sleeping Phelps (1:11)
      7. More Plot (2:40)
      8. Mission: Impossible Theme (1:11)
      9. Bower Hotel (1:57)
    10. Check Out Time (2:47)
    11. The Trick (2:15)
    12. Signal Light (0:42)
    13. Kate Thomas (1:30)
    14. Tape Machine (3:18)
    15. Good Job (0:48)
    16. Mission: Impossible End Credit (0:30)
    17. Mission: Impossible '88 Main Title (1:03)
    18. Tricky Ears (0:38) *
    19. This Is the Chase (2:40) *
    20. Croc Bait (1:45) *
    21. Not Worth It (3:38) *
    22. Nice Boat (1:00) *
    23. Bait the Hook (1:49) *
    24. Hot Time (0:45) *
    25. I Guess It Is (1:15) *
    26. Freak Time (1:34) *
    27. Whacko Time (1:41) *
    28. Melt Down (1:59) *
    29. Framed (2:05) *
    30. Coffee (1:16) *
    31. Ring Around the Finger (1:17) *
    32. Mission: Impossible '88 End Credit (0:36)
    33. An Interview with Peter Graves (14:55)
    34. Mission: Impossible Theme (6:06)

    * zene: John E. Davis





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Mission: Impossible-filmek zenéi

    Batman

    Bullitt

    The Pink Panther Strikes again

    További kritikáink
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers

  • Filmzenékről röviden
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam