FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Mission: Impossible III (Michael Giacchino)    MISSION: IMPOSSIBLE III   (2006)
       


      

       zene: Michael Giacchino
       vezényel: Tim Simonec
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 64:50




         Ethan Matthew Hunt IMF titkosügynök (Tom Cruise) hat év után harmadszorra is visszatér, hogy megküzdjön a világ ellen törő gonoszokkal, az aktuális árulókkal az ügynökségen belül, a ráncokkal, a könnyekkel, és persze a titkosügynökök magánéletének minden nyűgével. Hiába, nem fogadta meg James Bond tanácsát, miszerint, aki ilyen szakmára adja a fejét, annak a párkapcsolatai is csak alkalmiak legyenek.
         A film bíztató előjelekkel került a mozikba: a műfajban tapasztalt, "Alias" című kémsorozatot is jegyző J.J. Abrams került sok huzavona után a rendezői székbe. Ő ígéretet tett arra, hogy megpróbálja, amennyire lehet, Cruise egója mellett becsempészni végre a filmbe az előző két filmből méltatlanul kihagyott "Mission Impossible"-sorozatok hangulatát. Abrams első nagyfilmes rendezésével azonban - hiába kapott sok pénzt a produkcióra - nem tudott kilépni a tévéfilmes keretek közül. Tulajdonképpen a film az "Alias" első részének nagyköltségvetésű továbbgondolása - sikertelenül. A történet bukdácsol és szappanoperai mélységekbe süllyed, miközben az akciójelenetek se feltétlenül meggyőzőek. Persze mindez utólag nem is csoda, ha megnézzük, hogy a forgatókönyvet az az Orci-Kurtzman páros követte el, akiknek a "Zorro legendája" című gyöngyszemet, és benne Zorro válási problémáit is köszönhetjük.

         Azt gondolnánk, az öreg róka Lalo Schifrin 1966-ban, az eredeti tévészériához írt, halhatatlan, filmzenei mérföldkőnek is számító "Mission Impossible"-főtémája, és a többi egyéb, általa írt téma olyan alapot szolgáltat már a kiindulásnál egy zeneszerzőnek, amiket hogyha csak ügyesen feldolgoz, már nyert ügye van. Ehhez képest sorra törik bele a nagy nevek foga a feladatba. Az első filmhez írt Danny Elfman kompozíció vérszegény, Alan Silvestri elutasított zenéje pedig nem odaillő és kidolgozatlan is volt. Mindezekből kifolyólag eddig nálam Hans Zimmer második filmhez írt, közönséget azért erősen megosztó score-ja vitte (viszi) a pálmát.
         J.J. Abrams állandó komponista-munkatársa és barátja, Michael Giacchino elévülhetetlen érdemeket szerzett az "Alias" sok-sok órányi zenéinek megírásában. Tökéletesen megértette, mi a feladat, és kis pénzből, kis gárdával alkotott nagyszerűt. Rögtön a legelső résztől kezdve frissen, fiatalosan ötvözte a nagyzenekari és az elektronikus, technós elemeket, és kétszer akkora élvezeti szintre emelte Sidney Bristow kémnő kalandjait. A sorozat zenéje aztán a negyedik szezonjába érve érezhetően feljebb lépett egyet színvonalában, és jobbkeze, Chris Tilton másodzeneszerző segédletével Giacchino határozottan "Mission Impossible"-szerű hangulatot kezdett megteremteni, bevezetve a Lalo Schifrin védjegyévé vált bongo dobokat is. Amikor pedig Abrams megkapta a maga feladatát, mi sem volt egyértelműbb, mint hogy magával hozza barátját is a score megírására. Minden adott volt tehát, hogy végre megszülethessen a legjobb "Mission Impossible"-filmzene. Sajnos azonban a film mellé csalódás ez is.

         Az első szó, amivel jellemezni tudnám a művet, hogy "egyszerű". Ki gondolta volna ezt, amikor a neten közzétették a felvételek során készült képeket, és 112 embert láttunk, amint éppen feljátsszák mindezt. Ráadásul a zene mindenféle elektronikus megtámogatás nélkül, egymagában rogyadozik, és várja, hogy megsegítse egy, az "Alias"-ból jól ismert elektronikus alap. De semmi. Mintha a hatvanas években ragadtunk volna. Ami nem lenne baj, de ez egy határozottan modern film, amihez modern zene kellett volna.

         A megszokott "Mission Impossible"-főtémával nyit az album, melyen csak minimális, de annál zavaróbb változtatások lettek végrehajtva, néhány izgatott vonóssal a háttérben. Ez aztán fel-fel bukkan végig a score-ban, hol az elő-, hol a háttérben. A második tétel ("Factory Rescue") rögtön egy meglepetéssel kezd: megannyi év után Giacchino leporolta Elfman után a híres "The Plot"-témát Lalo Schifrintől, és használja a maga teljességében. Sajnos itt az egész meglehetősen öncélú lett, és elég anakronisztikusan hat a filmmel együtt - főleg ilyen átdolgozatlan formában. Tovább hallgatva a számot felbukkan az egész kompozíció egyik csúcspontja, a szerző saját szerzeménye, az "IMF-téma". Ez a Schifrin szellemében íródott dallam végigvonul az albumon, időnként valamiféle arcot adva az egyébként ide-oda csapongó és értelmetlen akciózagyvaléknak, ami a játékidő nagyrészét kitölti. Érezni, hogy a zene magas vonósaival végig főként a film történéseinek érzelmi vonulatait helyezi előtérbe, a vásznon látható akciók helyett. A sok kínlódás között a "Humpty Dumpty Sat On a Wall" és a "Masking Agent" hoznak felüdülést, amint a történet során a csapat vatikáni küldetését teljesíti. Végre élvezhetjük, milyen is a szerző, amikor "tud".

         A kiváló Philip Seymour Hoffman játssza (meglehetősen hálátlan szerepben) a film főgonoszát, Daviant, a fegyverkereskedőt, akinek témája az album másik fénypontja. Először a "Davian's Brought In"-ben, majd kibontva az izgalmas "Bridge Battle"-ban hallhatjuk. Utóbbi a film legnagyobb akciójelente alatt szól, Giacchino fenyegetően pulzáló osztinátója (vissza-visszatérő, változó ritmusú zenei motívuma) pedig segít felépíteni Davian gonosz karakterét. A történet oly fontos eleme, Ethan és kedvese, Julia (Michelle Monaghan) kapcsolata pedig egy nagyon egyszerű zongorás-vonós szerelmi motívummal ("Ethan and Julia") kerül aláfestésre.

         Az album második fele is hallójárat-fárasztó, jellegtelen töltelékzene. Bőven hosszú a Varése-kiadó több, mint 64 percnyi albuma erre. Mindezek végére marad a filmben egyedül nem szereplő, nagyrészt feldolgozás-gyűjtemény, a "Schifrin and Variations", melyet a komponista még 2005 novemberében szerzett, demo gyanánt. Elmegy.

         Michael Giacchino tehát nagy lehetőséget hagyott ki, és Danny Elfman után sajnos ő is egy közepes "Mission Impossible"-albumot tett a boltok polcaira.


    Berkes Zsolt
    2005.05.13.




    Tracklista:

      1. Mission: Impossible Theme (0:52) *
      2. Factory Rescue (4:14)
      3. Evacuation (2:46)
      4. Helluvacopter Chase (3:12)
      5. Special Agent Lindsey Farris (2:45)
      6. Ethan and Julia (1:23)
      7. "Humpty Dumpty Sat On a Wall" (5:53)
      8. Masking Agent (3:38)
      9. Voice Capture (2:40)
    10. "See You In the Sewer" (1:42)
    11. Davian's Brought In (2:04)
    12. Bridge Battle (4:10)
    13. Davian Gets the Girl (2:41)
    14. IMF Escape (2:42)
    15. Disguise the Limit (3:21)
    16. Shang Way High (3:37)
    17. The Chutist (1:58)
    18. Hunting for Jules (3:53)
    19. World's Worst Last 4 Minutes To Live (4:08)
    20. Reparations (3:33)
    21. Schifrin and Variations (3:05) **

    * írta: Lalo Schifrin
    ** nem hangzik el a filmben



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Supremacy

    Die Another Day

    The Family Stone

    The Incredibles

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam