Filmzene.net - Miss Peregrine's Home For Peculiar Children (Michael Higham, Matthew Margeson)
MISS PEREGRINE'S HOME FOR PECULIAR CHILDREN (2016) Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

zene: Mike Higham, Matthew Margeson
vezényel: Gavin Greenaway
kiadás éve: 2016
kiadó: La-La Land Records
játékidő: 70:20
Ransom Riggs 2011-es fantasyje, a Vándorsólyom kisasszony különleges
gyermekei nagy valószínűséggel eltűnt volna a már éppen leáldozni készülő
ifjúsági regények mocsarában (vagy legalábbis mérsékeltebb sikert aratott
volna), ha nem a sajátos ”illusztrációival” együtt jelenik meg. Azonban a Harry
Potter-, X-Men-, Mary Poppins-világ kereszteződéséből létrejött sztorit
lényegesen feldobta a groteszk, archív fényképek tömkelege, amelyeknek Riggs
szenvedélyes gyűjtője, és amelyek köré egy képes albumot kívánt megjelentetni
annál a kiadónál, ahol dolgozott. Szerencsére a szerkesztője azt tanácsolta
neki, hogy inkább írjon egy külön történetet köré, amellyel így lényegesen
nagyobb sikert ért el.
A könyvben szereplő fotográfiákat elnézve automatikusan Tim Burton neve
ugrik be az embernek: az archív felvételek önmagukban is ontják magukból azt a
fajta groteszkséget, amely az egykor szebb napokat megélt rendezőnek is a
sajátja. Az pedig talán nem véletlen, hogy Riggshez hasonlóan maga a híres
rendező is szenvedélyes gyűjtője a régi fotóknak, ami már önmagában elég lett
volna, hogy elvállalja a rendezést, viszont a történet is ízig-vérig burtoni,
tele különcökkel és horrorisztikus elemekkel.
Jacob a nagyapja rejtélyes halála után elutazik arra a kis
angliai szigetre, ahol az a háborús éveit töltötte, hogy megnézhesse az öregúr
meséiben szereplő rejtélyes gyermekotthont. Legnagyobb megdöbbenésére az egykori
lakók - egy időhuroknak köszönhetően - mind a mai napig életben vannak, hála
gondviselőjüknek, az erélyes, mégis odaadó Vándorsólyom kisasszonynak. Ahogy
azonban az lenni szokott, veszély leselkedik az ifjakra a halhatatlanságot
hajszoló és gyerekek szemgolyóit faló különcök, az Üresek képében, élükön
renegát vezérükkel, Mr. Barronnal.
Burtonnek egyértelműen jót tett, hogy egykori múzsáitól, de még inkább -
képletes és valós - élettársaitól, Johnny Depptől és Helena Bonham Cartertől is
megvált. Ugyan a film az elejétől fogva magán viseli a rendező kézjegyeit, de a
megszokott színészek távollétében a legkevésbé sem hat manírosnak vagy
erőltetettnek, sokkalta inkább frissnek és üdének, még ha érdemi újdonsággal nem
is szolgál az alkotás, és a szufla is egyértelműen kifogy a végjátékra. Azonban
Eva Green eleven játéka és a Burtonre jellemző horrorisztikus groteszkség
egyértelműen ellensúlyozza a mozi olyan gyengeségeit, mint Samuel L. Jackson
gyenge lábakon álló főgonosza, vagy Asa Butterfield erőtlen főhőse. Utóbbi
mentségére szóljon, hogy nehéz az ilyen sablon messiás karaktereket élettel
megtölteni, és a nagy szemű, sápadt arcú, ropi testű színész már a
megjelenésében is olyan, mintha Burton egyik rajza elevenedett volna meg.
Amikor 2016 januárjában bejelentették, hogy Matthew
Margeson és Mike Higham felel a produkció aláfestéséért, sokan felhördültek a
filmzenerajongók közül. Tim Burton jóformán elválaszthatatlan alkotótársa Danny
Elfman, akivel a szintén 2016-os Alice Csodaországbant is csinálták,
igaz, hogy abból Burton már csak producerként vette ki a részét. Nem tudni
pontosan, hogy a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei miért Elfman
nélkül forgott, legalábbis erről semmilyen feljegyzést vagy nyilatkozatot nem
találni, de vélhetően a szerző A lány a vonaton munkálatai miatt nem
ért rá. Ezzel a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei lett a
harmadik olyan Burton-film az Ed Wood és a Sweeney Todd - A Fleet
Street démoni borbélya után, amelynek nem Elfman szerezte a zenéjét, ami
egy harmincéves munkakapcsolatot figyelembe véve így is szép teljesítmény.
Helyére az a Matthew Margeson ugrott be, aki jobbára Henry Jackman mellett tűnt
fel társszerzőként olyan alkotásoknál, mint a Kick-Ass 2. vagy a
Kingsman – A titkos szolgálat, de önálló munkájáért, az Eddie, a sas
aláfestéséért már nem kevés dicséretet is bezsebelt. Ha a felsorolt mozikat
- és az azokhoz készült score-ok minőségét - nézzük, feltűnő, hogy Margeson
mennyire ügyesen tud megidézni olyan komponistákat, mint John Barry vagy Ennio
Morricone, ennél fogva a kiválasztásán nincs mit csodálkozni. Ellenben Mike
Higham neve eléggé ismeretlennek hathat a laikusok számára. Pedig az angol
úriember már jó ideje benne van a szakmában mint segédzeneszerző, és olyan
filmek aláfestésénél működött közre, mint az Eredet vagy A Quantum
csendje, de Burton - és ezáltal Elfman - munkásságát is behatóan ismeri,
hiszen az elmúlt bő egy évtizedben kivette a részét a Charlie és a csokigyár,
az Éjsötét árnyék vagy az Alice Csodaországban zenei
munkálataiból is.
Mindezek ellenére - vagy éppen ezért - egy percig sem érezzük azt, hogy a
zene ne egy Tim Burton-filmhez készült volna. Ezt már az első track (”Miss
Peregrine's Home for Peculiar Children”) nyilvánvalóvá teszi, ugyanakkor Elfman
munkáival ellentétben kevesebb a fogás rajta. Az itt bemutatkozó motívum
sokkalta inkább atmoszférikus, semmint egy könnyedén visszadúdolható főtéma. A
fuvola, a harangjáték és az óra ketyegése könnyedén egy thrillert juttathat az
ember eszébe, s nem egy ifjúsági fantasyt, de az emögött megbúvó sötét
játékosság fél pillanat alatt eloszlatja a kételyeinket. A filmhez hasonlóan a
zene is lassan építkezik: Margeson és Higham szépen lassan vezet be minket ebbe
a sötét világba, mint az ”Arrival to the Island”-del is, amelynek a vonósai
kalandra hívják a hallgatót, míg a fuvola baljós játéka a közelgő veszélyre
figyelmeztet, de az ”A Place Like This” óraketyegése is magával ragadó.
Egyébként az említett ketyegés egyfajta védjegyként végigvonul az egész albumon,
ezzel is kiemelve az idő fontosságát.
Az Ella Purnell alakította Emma Bloom színrelépésével egyfajta önfeledtség
költözik a score-ba, amely lágyságával a ”Squirrell Rescue”-ban üdvözöl minket
először, majd a ”The Augustá”-ban teljesedik ki igazán, ahogy a vonósokkal és a
kórussal is kiegészül. Utóbbi trackben üti fel a fejét először a Jackson
alakította Mr. Barron és az Üresek rém egyszerű, fenyegető motívuma, amelyhez a
”Standoff at Blackpool Tower”-ben az orgona is társul, míg teljes fenyegető
pompájában a ”Barron’s Experiment”-ben hallhatjuk. Egyébiránt kaland-fantasyhez
képest meglepően kevés a színtisztán akciótétel, de ami van, az legalább
működik. Személyes kedvencem a ”Hollow Attack”, amely - amellett, hogy
visszaköszönnek benne Margeson Remote Control-os gyökerei - mesterien építkezik
és vegyíti a meglévő motívumokat, míg a ”Raising the Augusta” egy rövid, de
reménykeltő, himnikus mű. Az album - és egyben a film - legbizarabb része a
”Handy Candy”, amely a vezérmotívum akciódús techno átirata. Ez a track viszont
akármennyire is kilóg az összképből, a jelenet abszurditásához (csontvázhadsereg
hadakozik láthatatlan szörnyekkel a modern vidámparkban) abszolút illik.
Az viszont mindenképpen elvesz az élvezeti értékből, hogy a
végére - Burtonhöz hasonlóan - a score is kifullad, és az említett átirat után
nem is igazán talál magára, de a zárótétel, a hol szomorkás, hol lélekemelő ”Go
to Her” menti a menthetőt. Arra viszont nincs mentség, hogy a
marketinganyagokban is bőszen használt betétdalt, a ”Wish That You Were Here”-t
a Florence and the Machine-től lespórolták a soundtrackről, így csak egy single
lemezen jelent meg.
Mindezek ellenére Burton-filmben régen élt ennyire
együtt a kép és a zene. Meg merem kockáztatni, hogy ilyen remek aláfestést a
rendező munkái alatt az elmúlt tíz évben nem lehetett hallani. Akármennyire is
kedvelem Elfman stílusát, és meghatározó számomra mind a mai napig, egy ideje
megfigyelhető volt nála, hogy jó barátja mozijainál inkább rutinból dolgozott,
és a szakmai kihívást a különböző thrillerekben találta meg. Egyik szemem sírna,
ha egy ilyen klasszikus páros ennyi év után más-más úton találná meg a
boldogulást, a másik viszont nevetne, ha Margeson és Higham kettőse a gót
rendező további filmjeihez ehhez hasonlóan remek zenékkel rukkolna elő.
Pavlics Tamás
2016.12.01.
Tracklista:
1. Miss Peregrine's Home for Peculiar Children (2:46)
2. Bedtime Stories (2:11)
3. Arrival at the Island (2:26)
4. A Place Like This (1:43)
5. Squirrel Rescue (2:31)
6. Enoch's Dolls (2:47)
7. Projecting Dreams (1:45)
8. The Augusta (5:24)
9. I?ll Be Here Forever (2:32)
10. Barron's Experiment (5:36)
11. Barron Revealed (2:45)
12. Surprise Visitor (4:52)
13. Hollow Attack (5:24)
14. Raising the Augusta (2:09)
15. Blackpool (2:37)
16. Standoff at Blackpool Tower (3:15)
17. Handy Candy (3:28)
18. Ymbrynes, Ymbrynes, Here I Come (4:08)
19. Peculiars vs. Wights (3:28)
20. Two Jakes (2:17)
21. Go to Her (6:16)
|
|
|
|
|