FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    London Has Fallen  Don't Breathe  Doctor Strange  The Hobbit: The Battle of the Five Armies  Blair Witch  Aladdin  Love Actually  L'intégrale - Bandes Originales des Gendarmes  Sully  Fantastic Beasts and Where to Find Them
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje
  • A Kodály Filharmonikusok debreceni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Miss Peregrine's Home For Peculiar Children (Michael Higham, Matthew Margeson)    MISS PEREGRINE'S HOME FOR PECULIAR
       CHILDREN  (2016)
       Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei


      

       zene: Mike Higham, Matthew Margeson
       vezényel: Gavin Greenaway
       kiadás éve: 2016
       kiadó: La-La Land Records
       játékidő: 70:20




         Ransom Riggs 2011-es fantasyje, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei nagy valószínűséggel eltűnt volna a már éppen leáldozni készülő ifjúsági regények mocsarában (vagy legalábbis mérsékeltebb sikert aratott volna), ha nem a sajátos ”illusztrációival” együtt jelenik meg. Azonban a Harry Potter-, X-Men-, Mary Poppins-világ kereszteződéséből létrejött sztorit lényegesen feldobta a groteszk, archív fényképek tömkelege, amelyeknek Riggs szenvedélyes gyűjtője, és amelyek köré egy képes albumot kívánt megjelentetni annál a kiadónál, ahol dolgozott. Szerencsére a szerkesztője azt tanácsolta neki, hogy inkább írjon egy külön történetet köré, amellyel így lényegesen nagyobb sikert ért el.
         A könyvben szereplő fotográfiákat elnézve automatikusan Tim Burton neve ugrik be az embernek: az archív felvételek önmagukban is ontják magukból azt a fajta groteszkséget, amely az egykor szebb napokat megélt rendezőnek is a sajátja. Az pedig talán nem véletlen, hogy Riggshez hasonlóan maga a híres rendező is szenvedélyes gyűjtője a régi fotóknak, ami már önmagában elég lett volna, hogy elvállalja a rendezést, viszont a történet is ízig-vérig burtoni, tele különcökkel és horrorisztikus elemekkel.
        
        Jacob a nagyapja rejtélyes halála után elutazik arra a kis angliai szigetre, ahol az a háborús éveit töltötte, hogy megnézhesse az öregúr meséiben szereplő rejtélyes gyermekotthont. Legnagyobb megdöbbenésére az egykori lakók - egy időhuroknak köszönhetően - mind a mai napig életben vannak, hála gondviselőjüknek, az erélyes, mégis odaadó Vándorsólyom kisasszonynak. Ahogy azonban az lenni szokott, veszély leselkedik az ifjakra a halhatatlanságot hajszoló és gyerekek szemgolyóit faló különcök, az Üresek képében, élükön renegát vezérükkel, Mr. Barronnal.
        Burtonnek egyértelműen jót tett, hogy egykori múzsáitól, de még inkább - képletes és valós - élettársaitól, Johnny Depptől és Helena Bonham Cartertől is megvált. Ugyan a film az elejétől fogva magán viseli a rendező kézjegyeit, de a megszokott színészek távollétében a legkevésbé sem hat manírosnak vagy erőltetettnek, sokkalta inkább frissnek és üdének, még ha érdemi újdonsággal nem is szolgál az alkotás, és a szufla is egyértelműen kifogy a végjátékra. Azonban Eva Green eleven játéka és a Burtonre jellemző horrorisztikus groteszkség egyértelműen ellensúlyozza a mozi olyan gyengeségeit, mint Samuel L. Jackson gyenge lábakon álló főgonosza, vagy Asa Butterfield erőtlen főhőse. Utóbbi mentségére szóljon, hogy nehéz az ilyen sablon messiás karaktereket élettel megtölteni, és a nagy szemű, sápadt arcú, ropi testű színész már a megjelenésében is olyan, mintha Burton egyik rajza elevenedett volna meg.
     
        
        Amikor 2016 januárjában bejelentették, hogy Matthew Margeson és Mike Higham felel a produkció aláfestéséért, sokan felhördültek a filmzenerajongók közül. Tim Burton jóformán elválaszthatatlan alkotótársa Danny Elfman, akivel a szintén 2016-os Alice Csodaországbant is csinálták, igaz, hogy abból Burton már csak producerként vette ki a részét. Nem tudni pontosan, hogy a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei miért Elfman nélkül forgott, legalábbis erről semmilyen feljegyzést vagy nyilatkozatot nem találni, de vélhetően a szerző A lány a vonaton munkálatai miatt nem ért rá. Ezzel a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei lett a harmadik olyan Burton-film az Ed Wood és a Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya után, amelynek nem Elfman szerezte a zenéjét, ami egy harmincéves munkakapcsolatot figyelembe véve így is szép teljesítmény. Helyére az a Matthew Margeson ugrott be, aki jobbára Henry Jackman mellett tűnt fel társszerzőként olyan alkotásoknál, mint a Kick-Ass 2. vagy a Kingsman – A titkos szolgálat, de önálló munkájáért, az Eddie, a sas aláfestéséért már nem kevés dicséretet is bezsebelt. Ha a felsorolt mozikat - és az azokhoz készült score-ok minőségét - nézzük, feltűnő, hogy Margeson mennyire ügyesen tud megidézni olyan komponistákat, mint John Barry vagy Ennio Morricone, ennél fogva a kiválasztásán nincs mit csodálkozni. Ellenben Mike Higham neve eléggé ismeretlennek hathat a laikusok számára. Pedig az angol úriember már jó ideje benne van a szakmában mint segédzeneszerző, és olyan filmek aláfestésénél működött közre, mint az Eredet vagy A Quantum csendje, de Burton - és ezáltal Elfman - munkásságát is behatóan ismeri, hiszen az elmúlt bő egy évtizedben kivette a részét a Charlie és a csokigyár, az Éjsötét árnyék vagy az Alice Csodaországban zenei munkálataiból is.
     
        Mindezek ellenére - vagy éppen ezért - egy percig sem érezzük azt, hogy a zene ne egy Tim Burton-filmhez készült volna. Ezt már az első track (”Miss Peregrine's Home for Peculiar Children”) nyilvánvalóvá teszi, ugyanakkor Elfman munkáival ellentétben kevesebb a fogás rajta. Az itt bemutatkozó motívum sokkalta inkább atmoszférikus, semmint egy könnyedén visszadúdolható főtéma. A fuvola, a harangjáték és az óra ketyegése könnyedén egy thrillert juttathat az ember eszébe, s nem egy ifjúsági fantasyt, de az emögött megbúvó sötét játékosság fél pillanat alatt eloszlatja a kételyeinket. A filmhez hasonlóan a zene is lassan építkezik: Margeson és Higham szépen lassan vezet be minket ebbe a sötét világba, mint az ”Arrival to the Island”-del is, amelynek a vonósai kalandra hívják a hallgatót, míg a fuvola baljós játéka a közelgő veszélyre figyelmeztet, de az ”A Place Like This” óraketyegése is magával ragadó. Egyébként az említett ketyegés egyfajta védjegyként végigvonul az egész albumon, ezzel is kiemelve az idő fontosságát.
       Az Ella Purnell alakította Emma Bloom színrelépésével egyfajta önfeledtség költözik a score-ba, amely lágyságával a ”Squirrell Rescue”-ban üdvözöl minket először, majd a ”The Augustá”-ban teljesedik ki igazán, ahogy a vonósokkal és a kórussal is kiegészül. Utóbbi trackben üti fel a fejét először a Jackson alakította Mr. Barron és az Üresek rém egyszerű, fenyegető motívuma, amelyhez a ”Standoff at Blackpool Tower”-ben az orgona is társul, míg teljes fenyegető pompájában a ”Barron’s Experiment”-ben hallhatjuk. Egyébiránt kaland-fantasyhez képest meglepően kevés a színtisztán akciótétel, de ami van, az legalább működik. Személyes kedvencem a ”Hollow Attack”, amely - amellett, hogy visszaköszönnek benne Margeson Remote Control-os gyökerei - mesterien építkezik és vegyíti a meglévő motívumokat, míg a ”Raising the Augusta” egy rövid, de reménykeltő, himnikus mű. Az album - és egyben a film - legbizarabb része a ”Handy Candy”, amely a vezérmotívum akciódús techno átirata. Ez a track viszont akármennyire is kilóg az összképből, a jelenet abszurditásához (csontvázhadsereg hadakozik láthatatlan szörnyekkel a modern vidámparkban) abszolút illik.
        Az viszont mindenképpen elvesz az élvezeti értékből, hogy a végére - Burtonhöz hasonlóan - a score is kifullad, és az említett átirat után nem is igazán talál magára, de a zárótétel, a hol szomorkás, hol lélekemelő ”Go to Her” menti a menthetőt. Arra viszont nincs mentség, hogy a marketinganyagokban is bőszen használt betétdalt, a ”Wish That You Were Here”-t a Florence and the Machine-től lespórolták a soundtrackről, így csak egy single lemezen jelent meg.

        Mindezek ellenére Burton-filmben régen élt ennyire együtt a kép és a zene. Meg merem kockáztatni, hogy ilyen remek aláfestést a rendező munkái alatt az elmúlt tíz évben nem lehetett hallani. Akármennyire is kedvelem Elfman stílusát, és meghatározó számomra mind a mai napig, egy ideje megfigyelhető volt nála, hogy jó barátja mozijainál inkább rutinból dolgozott, és a szakmai kihívást a különböző thrillerekben találta meg. Egyik szemem sírna, ha egy ilyen klasszikus páros ennyi év után más-más úton találná meg a boldogulást, a másik viszont nevetne, ha Margeson és Higham kettőse a gót rendező további filmjeihez ehhez hasonlóan remek zenékkel rukkolna elő.


    Pavlics Tamás
    2016.12.01.




    Tracklista:

      1. Miss Peregrine's Home for Peculiar Children (2:46)
      2. Bedtime Stories (2:11)
      3. Arrival at the Island (2:26)
      4. A Place Like This (1:43)
      5. Squirrel Rescue (2:31)
      6. Enoch's Dolls (2:47)
      7. Projecting Dreams (1:45)
      8. The Augusta (5:24)
      9. I?ll Be Here Forever (2:32)
    10. Barron's Experiment (5:36)
    11. Barron Revealed (2:45)
    12. Surprise Visitor (4:52)
    13. Hollow Attack (5:24)
    14. Raising the Augusta (2:09)
    15. Blackpool (2:37)
    16. Standoff at Blackpool Tower (3:15)
    17. Handy Candy (3:28)
    18. Ymbrynes, Ymbrynes, Here I Come (4:08)
    19. Peculiars vs. Wights (3:28)
    20. Two Jakes (2:17)
    21. Go to Her (6:16)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alice In Wonderland

    Charlie and the Chocolate Factory

    Inception

    Kingsman - The Secret Service

    További kritikáink
  • Frozen
  • Miss Pelegrine's Home for Peculiar Children
  • Allied
  • Cell
  • Inferno
  • Sleeping with the Enemy
  • Hacksaw Ridge
  • The Magnificent Seven
  • The Girl on the Train
  • The Monkey King 2
  • The Monkey King
  • Seven
  • The Man from U.N.C.L.E.
  • The Night of
  • The Legend of Tarzan

  • Filmzenékről röviden
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space
  • Kubo and the Two Strings
  • The Finest Hours
  • The Neon Demon
  • Central Intelligence

  • Filmek alatt hallott zenék
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape
  • Team Knight Rider
  • 2 Guns

  • Interjúk
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja
  • Edmund Choi: A kezdetektől az Apolló 11-ig
  • Tina Guo: Mindig változó egyensúly

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin
  • Alex North
  • Michel Legrand

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2015
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam