FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Matchstick Men (Hans Zimmer)    MATCHSTICK MEN   (2003)
       Trükkös fiúk


      

       zene: Hans Zimmer
       vezényel: Bruce Fowler
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 55:44




         Ridley Scott 2002-ben gondolt egyet, és hogy legyen mivel eltöltenie fél évet két megaprojekt, "A sólyom végveszélyben" illetve a "Mennyei királyság" közt, úgy döntött, addigi filmográfiájához képest szokatlan témájú és hangvételű filmet vállal el. A "Trükkös fiúk" Roy Waller (Nicolas Cage), a középszintű szélhámos története, aki társával, Frankkel (Sam Rockwell) általában kis csalásokból tartja fenn magát. Roy jól csinálja, amit csinál, de ugyanakkor neurotikus és kényszerbeteg is, ami nehezen egyeztethető össze választott szakmájával. Egy nap aztán események lavinaszerű áradata indul el, amikor elveszti gyógyszereit, sőt nemsokára megismeri addig még sosem látott lányát (Alison Lohman) is, s mindeközben élete legnagyobb, egyben utolsó dobására készül...
         Scott kitűnő rendezésében Cage brilliáns játékkal mutatja meg a lelkibeteg csaló átváltozó életét, és persze a szokásos csavar sem maradhat el a történet végéről. Bár, hogy ez jót tesz-e a filmnek vagy sem, arról megoszlanak a vélemények.

         A film a maga tragikomikus és furcsa módján érdekes elegye a vígjátéknak és a drámának. Műfaji hovatartozásáról maguk az alkotók is a legutolsó pillanatig egyezkedtek, és ez bizony nem volt könnyű szituáció Hans Zimmer számára. Mindenesetre ő és Scott már az elején úgy döntöttek, hogy a komédiás vonalat fogják inkább keresztülvinni, és majd a zene segít a nézőkben tudatosítani, hogy amit látnak, azt nem feltétlenül kell komolyan venni. Jókora ihletért Nino Rota egyik korai munkájához, "Az édes élet", azaz a "La Dolce Vita" aláfestéséhez fordultak. Zeneszerzőnk tehát leült, és saját elmondása szerint írt egy "viszonylag ostoba zenét", amit aztán a stábtagok kétkedve fogadtak, a stúdiófőnökök pedig egyenesen borzalmas Miki egér-zenének titulálták. Lássuk, igazuk volt-e.

         Scott elképzelése szerint Roy fejben az ötvenes évek világát éli, aszerint öltözködik, rendezi be a lakását és hallgat zenét. Így kellett tehát, hogy Zimmer score-ja is megtalálja a maga helyét Frank Sinatra és Bobby Darin felvételei közt, de ugyanakkor képesnek kellett lennie arra is, hogy a főszereplő komplex lelkivilágát lefesse (hogy ez milyen jól sikerült, azt rögtön igazolja a "Ichi-Ni-San" című track). Aki nem látta a filmet, mielőtt meghallgatná a zenét, azon morfondírozhat, hogy vajon mi a fenéhez íródhatott mindez. Nyoma sincs benne annak a rendezett, szépelgő dallamvilágnak, amit Zimmer a hasonlóan neurotikus főhőssel rendelkező "Lesz ez még így se" című filmhez írt, hiszen itt egy hangyás figura pulzáló, néha össze-vissza zenéjét halljuk.
         Nino Rota említett szerzeménye időnkénti felbukkanásával a garancia arra, hogy mindvégig fennálljon a szerzemények könnyedsége. A "La Dolce Vita"-téma néhol hawaii-os hangzású vagy fütyülve van ("Matchstick Men"), tangóba hajló ("Ticks & Twiches"), vidámkodó ("No More Pills", "Roy's Rules"), és a különféle átiratokkal afféle vezérfonalként fut végig az albumon.
         A kompozíciók könnyedségét leginkább egy ártatlanságot szimbolizáló harmonika adja, amely a Rota-motívum egyes változataiban is felbukkan, és több egyéb trackben (például: "Carpeteria") olyan remek hangulattal támogatja meg a muzsikát, mely így mintha egy kellemes franciaországbeli barangolás aláfestőjévé válna. Akad ugyan szomorkásabb kompozíció, mint a "Pool Lights", de összességében a ritmikusabb, vidámabb darabok az emlékezetesebbek, mint a dubos "Weird is Good", a részeg matróz dülöngélése alá illő "Pygmies!", esetleg (félresikerültsége, és a trackek közül kilógása okán) a többi tételhez képes szinte már technós, vokállal is megtámogatott "Tuna Fish and Cigarettes". Az albumot a - címéből is adódóan - keringőszerű "The Banker's Waltz" zárja, mely az egyetlen tétel volt, ami a Warner fejeseinek tetszését elnyerte a próbavetítésen. Ironikus módon azonban Zimmer ezt az egy zenét vette ki végül a filmből, mert úgy érezte, megtöri a kompozíció egységét, és így végül csak az albumra került rá.

         Bár a filmben jó néhány betétdal és más, nem Zimmer szerezte darab felcsendül, a CD-re csak egy részük került, ráadásul azzal a váltakozó módszerrel, ami már számtalan más kiadvány esetében automatikusan beizzította a hallgató lejátszójának programozási funkcióját. A más esetben a score-ok közé zúdított, és azok egységét széttörő egyéb művek most valami miatt egyáltalán nem rondítottak bele a hatásba. Bobby Darin felvétele ("The Good Life") egy ideális nyitány (a CD-ről lemaradt Frank Sinatrát megidézve), George Formby bendzsószólós "Leaning on a Lamp Post"-ja szórakoztató múltidézés, Percy Faith polkaelemeket is felhasználó "Swedish Rhapsody"-ja meg a sokszínűségre garancia. Mantovani "Charmaine"-je a régi korok romantikus filmjeinek aláfestését idézi fel, a Herb Alpert & The Tijuana Brass mariachis torreádormuzsikája ("Lonely Bull") és vibrafonos vidámkodása ("Tijuana Taxi") pedig egyaránt pompás felvétel.

         Mivel egyáltalán nem hatnak túlbonyolítottnak, alapvetően nem sokszor tűnik fel, hogy összesen mintegy százan vettek részt a szerzemények feljátszásában. A Hollywood Studio Symphony hagyományosnak tekinthető, vonósokból és fúvósokból álló csapatán túl - több más mellett - orgona, szaxofon, marimba színesíti a palettát, sőt a komponista zenéiben sokszor szerzőtársként is közreműködő Heitor Pereira gitárja pengetésén túl most még egy írógépet is hangszerként használ. Elsőre minden bizonnyal sokak nagyon szokatlan muzsikának találhatták Hans Zimmer score-ját, ám a film sem mindennapi aláfestést igényelt, így ahhoz teljesen illő szerzeményekről beszélhetünk. Még ha a szerző hosszú életművében egy alig észrevehető pont is ez a score, akkor is egy, a betétdalok közé telitalálatként beépülő érdekes munkáról beszélhetünk, amire sok minden jelző illik, de az, hogy Miki egér-zene lenne, semmiképpen.


    Berkes Zsolt
    Bíró Zsolt
    2007.04.06.




    Tracklista:

      1. The Good Life - Bobby Darin (2:39)
      2. Flim Flam (0:12)
      3. Ichi-Ni-San (2:51)
      4. Matchstick Men (2:09)
      5. Weird Is Good (6:42)
      6. Lonely Bull - Herb Alpert & The Tijuana Bass (2:15)
      7. Ticks & Twitches (2:48)
      8. I Have A Daughter? (1:06)
      9. Swedish Rhapsody - Mantovani & His Orchestra (2:37)
    10. Keep the Change (1:24)
    11. Nosy Parker (2:44)
    12. Leaning on A Lamp Post - George Formby (3:00)
    13. Pool Lights (0:54)
    14. Pygmies! (2:07)
    15. Charmaine - Mantovani & His Orchestra (3:05)
    16. Roy's Rules (2:04)
    17. Carpeteria (2:26)
    18. Shame On You (2:55)
    19. Tuna Fish and Cigarettes (1:55)
    20. No More Pills (4:39)
    21. Tijuana Taxi - Herb Alpert & The Tijuana Brass (2:05)
    22. The Banker's Waltz (3:07)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Four Rooms

    A Good Year

    Sideways

    The Weather Man

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam