A spanyol elnyomás ellen harcoló álarcos lovag maszkja mögött egy hazafias nemes, Don Diego de la Vega (Anthony Hopkins) rejtõzik. Don Rafael kormányzó (Stuart Wilson) ellen folytatott harca "csak" a nép oldalán volt sikeres, ugyanis a végsõ összecsapás során Don Diego elvesztette feleségét, lányát elrabolták, õt magát pedig börtönbe zárták. Amikor megtudja, hogy a spanyol kormányzó hatalomra éhesen visszatért a városba, húszévnyi raboskodás után megszökik. Minthogy Don Diego már túl idõs ahhoz, hogy falakról ugrálgasson, lóháton vívjon, utódáról kell gondoskodnia, akit a faragatlan, piti bandita, Alejandro Murrieta (Antonio Banderas) személyében meg is talál. Egy kis kiképzés - és némi illemtan - után Zorro nevét újfent suttogni kezdi a nép...
     Martin Campbell a kilencvenes évek végén ismét életre keltette a feketeköpenyes legendát, ki hûséges Tornádója hátán lovagolva harcolt az igazság oldalán. Zorro kalandjait az elmúlt évtizedek során többször megfilmesítették - megannyi szereplõ öltötte magára a nemes karakterét (többek között Alain Delon is) -, s most Antonio Banderasnak kellett bebizonyítania: a karakter hallhatatlan. Annak ellenére, hogy a Don Diego / Zorro karakter spanyol származású egyént takar, Banderason kívül egyetlen színész sem származott Spanyolországból. Ám ami ennél is érdekesebb, hogy a színész - származása ellenére - jelen esetben egy mexikói karaktert formált meg. Tehát van itt keveredés rendesen. Ami számomra ironikusan hatott, az volt, hogy Bernardot (akit a Disney-sorozatban zseniálisan alakított Gene Sheldon), a szolgát jelen esetben maga Don Diego alakította, illetve, hogy Garcia nem az '50-es években készült sorozatból megismert, nagypocakú, kedélyes tizedesként jelent meg a vásznon (Henry Calvinnak köszönhetõen), hanem egy alacsony, átlagos testalkatú katonaként. Mindezektõl függetlenül egy jól elkészített, felhõtlen szórakozást nyújtó produkció került vászonra, melynek fõ pozitívuma Anthony Hopkins alakítása, illetve Catherine Zeta-Jones bájos mosolya.

     Miután megköttetett a szerzõdés James Horner és a producerek között, a komponista valószínûleg sebtében beiratkozott valamelyik helyi Szabó Ervin Könyvtárba - vagy felment az Internetre -, s utánaolvasott, miben is rejlik a spanyol temperamentumosság, zenei egyediség. Ezen ismeretek birtokába vétele után leült, és elkezdte egymás után rajzolgatni a hangjegyecskéket. Miután sikeresen egyesítette a nagyzenekari elemeket a flamenco stílussal, kottáival a hóna alatt a zenei felvételekre sietett, amit két különbözõ helyszínen tartottak meg: a londoni Air Stúdióban, illetve a californiai Todd-AO Stúdióban.

     Hamisítatlan flamencós hangulatképekkel nyit a lemez ("The Plaza of Excecution"). Gitárjáték, egyre gyorsuló lábdobogás, és tenyércsattogtatás vezeti fel a hõs témáját. Hallgatása közben olyan érzésem támadt, mintha Horner az ír zene iránti szeretete mellett titokban a spanyol irányzat becsesebb muzsikáinak darabjait is a polcán tartaná. Ama tény pedig, hogy a zenekarral tud bánni - ha akar -, egyáltalán nem meglepõ. Az elsõ tétel a nyitójelenetet követi nyomon, remekül hallani, mikor van jelen Zorro, olyankor ugyanis felpezsdül a zenészek játéka. Dinamikájának, erejének köszönhetõen - csakúgy, mint a címszereplõ - legszívesebben magam is lóra pattannék, hogy elvágtassak a naplementébe, amerre a párbajozás utáni megnyugvást az "Elena and Esperanza" elsõ felének lágy dallami között lelném meg. Itt megismerkedhetünk a film szerelmi témájával is, mely többek közt az album végén található "I Want to Spend My Lifetime Loving You" címû betétdal alapja is lesz. A "The Ride" már az újsütetû "lovag" katonák elõl való menekülését hivatott kísérni. Itt teljesedik ki a hõsi téma, melyet erõteljes gitárjáték, illetve zampona (pánsíphoz hasonló fúvós hangszer) formál karakteresebbé.
     Az "Elena's Truth"-ban hallható, más Horner-zenékbõl igencsak ismerõs dallamok felvonultatásának hallatára kissé lehangolódik az ember, ám a következõ tételben ("The Fencing Lesson") ismét a tradicionális elemeket helyezi elõtérbe a szerzõ, s ezzel az elõbbi szám okozta keserû szájíz elmúlik. Be kell látni: ezek az elemek, illetve a kuriózumnak számító hangszerek (pl.: kena, shakuhachi furulya, kasztanyett) felvonultatása sokat emelnek az album színvonalán. Tornádó tombolásának megfelelõen csapong a zenekar a "Tornado in the Barracks"-ban, majd mikor a vásznon megjelenik a szépséges Elena, a zenészek szíve - és játéka - hamar ellágyul ("The Confession"). Ez utóbbi vége felé kicsit beúszik egy "Titanic"-motívum, amit a "The Mine (Montero's Vision)" "Aliens"-es hangulata fejel meg. Igen, igen, itt valóban gondolkodóba esik az ember fia, hogy valójában mennyire tesz jót Horner score-jának ez a rakatnyi átmentés. Ha szimplán a film oldaláról közelítjük meg a dolgot, akkor azt mondhatni, hogy az adott jelenet alá nagyon is passzol, és a végsõ összecsapás során is remekül kiegészíti majd az akciódömpinget. Tehát film alatt rendben van, a lemezen pedig enyhén bosszantó.

     A "Stealing the Map", és a "Leave No Witnesses..." együttesen mintegy 20 percet tesznek ki, és ezzel párhuzamosan az album legnagyobb akciórészletei is ezek. Feszültséggel teli pillanatokat ugyanúgy találunk benne, mint pergõ akciót. A szerzõ tökéletesen kiemeli a tételek során folyó viadalok fontosságát, illetve Zorro gyõzelmeit, de a cintányér, a tapsolás, illetve cipõkopogtatás által szolgáltatott ütemek nélkül teljesen szürke, átlagosnak mondható tételekrõl beszélhetnénk. A "Leave No Witnesses..."-ben - ahogyan azt már korábban jeleztem - a "The Mine (Montero's Vision)" az, ami felvezeti a végsõ konfrontációhoz összeállított dallamcsokrot. Sejtelmes dobok, fuvolahang, és vonósok kísérik az eseményeket, mígnem megjelenik Zorro témája: innentõl elszabadulnak az indulatok. Ezzel érkeztünk el az album, illetve a film csúcspontjához, sablonosabban fogalmazva: az igazság pillanatához.
     A zárójelenetek során két dolgot kellett egyszerre megjelenítenie Hornernek: az egyik Don Diego halála, a másik Elena és Alejandro szerelmének beteljesedése. Az érzelmekkel meglehetõsen átitatott "Diego's Goodbye"-ban sikerült mindezt hitelesen megjelenítenie. A lágy gitárpengetés, és a shakuhachi furulya együttes használatával, illetve a késõbb csatlakozó vonósok közremûködésével egy meglehetõsen érzelgõs lezárást adott a produkciónak. Az album végén a stáblista alatt is felcsendülõ betétdal foglal helyet, mely az "I Want to Spend My Lifetime Loving You" címet viseli. Minthogy a tiszta score több mint 70 percnyi játékidõt tudhat magáénak, így erre a négy percet nem sajnálom. Mindenképp érdemes végighallgatni, ugyanis szép szám, de én két-három hallgatás után szimplán "Stop" gombot nyomok, hadd maradjon meg Horner zenéjének hatása...

     Ha minden írzene-fanatikus ilyen spanyolos dallamokat tudna írni, egész érdekesen alakulna Hollywood filmes világának ezen ága. Jómagam nem sûrûn hallgatok flamenco zenét, ám azt én is elismerem, hogy ezen stílus vegyítése a nagyzenekarral olyan szintû zenei színfoltként jelentkezett Horner pályafutásában, amit az ember örömmel emel le a polcról egy-egy meghallgatás erejéig.
     A cd vörös-fekete, illetve fekete-fehér alapszínekben pompázik, melyet a képek, illetve dalszöveg takar. Igazából sok kivetnivalót nem találok benne, a Sony kiadványainak többsége a minõségi kategóriába sorolható. A lemezre felvitték a számcímeket is, úgyhogy hallgatásuk közben - ha a lejátszónk kompatibilis ezzel a funkcióval - minden egyes szám elején kiírja, mit is hallunk éppen. Ez amolyan praktikus kis plusz: ha van, jó, ha nincs, nem sajnáljuk. A lényeg, James Hornernek sikerült ismét olyat produkálnia, ami kellõen populáris a spanyol hangulatelemek ily mérvû felhasználásának köszönhetõen. Ebbõl adódóan a korong remélhetõleg nem csupán azok érdeklõdését kelti fel, akik a szimfonikus muzsikákat, illetve a filmzenéket kedvelik - de persze ez megint egyéni beállítottság kérdése...

Kulics László
2005.11.03.

Tracklista:   1. The Plaza of Excecution (8:28)   2. Elena and Esperanza (8:20)   3. The Ride (3:25)   4. Elena's Truth (4:11)   5. The Fencing Lesson (5:29)   6. Tornado in the Barracks (5:12)   7. The Confession (3:43)   8. Zorro's Theme (3:01)   9. The Mine (Montero's Vision) (3:00) 10. Stealing the Map (6:30) 11. "Leave No Witnesses..." (13:21) 12. Diego's Goodbye (5:31) 13. I Want to Spend My Lifetime Loving You (4:41) * * elõadja: Marc Anthony, Tina Arena

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Bíró Zsolt Dobrosi Tamás           nem értékelte Emesz Csaba           nem értékelte Gregus Péter Szabó Csaba Tihanyi Attila KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Aliens Clear and Presend Danger The Legend of Zorro Troy