FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Attila  The Beyond (L'Aldila)  Ready or Not  Gemini Man  Dora and the Lost City of Gold  Watchmen  Angel Has Fallen  Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw  True Lies  Shaft (1971)
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Man on Fire (Harry Gregson-Williams)    MAN ON FIRE   (2004)
       A tűzben edzett férfi


      

       zene: Harry Gregson-Williams
       vezényel: Harry Gregson-Williams, Stephen Barton
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 64:21




         A megcsömörlött exügynök, John Creasy (Denzel Washington) Mexikóvárosban tengeti nyomorúságos életét, amikor egy gazdag iparmágnás (Marc Anthony) felkéri, hogy az elharapódzott emberrablások miatt legyen testőre kilencéves kislányának, a korához képest sokkal érettebb gondolkodású Pitának (Dakota Fanning). A mogorva bodyguard eleinte nem engedi túl közel magához a gyereket, ám idővel lenyűgőzi őt annak talpraesettsége. Így, amikor minden erőfeszítése ellenére elrabolják Pitát, sebesülten is a tettesek nyomába ered, és őrjítő dühvel vesz elégtételt, mikor hír érkezik a váltságdíj elhibázott átadása miatt megölt kislány haláláról. Nem kímél senkit, aki szerepet játszott az ügyben, akár aktív résztvevőként, akár csak haszna volt belőle.
         Tony Scott rendező olyan, mintha a testvére, Ridley által túl egyszerűnek találtatott történetek megfilmesítője lenne. Az "A tűzben edzett férfi" is ilyen sztorival bír (mondhatni: a cd borítóján szereplő képekből is össze lehetne rakni a filmet), amely még úgy sem lett túlbonyolított, hogy azt a "Szigorúan bizalmas"-ért Oscart nyert Brian Helgeland írta. Ami azonban kiemeli a Bosszúvágy-epigon tévéfilmek közül, az a remek szereplőgárda (leszámítva a rágcsálószerű Mr. Jennifer Lopezt), a nagyobb túlzásoktól mentes akciójelenetek, valamint a városban honos szegénység és fényűző gazdagság kézzelfogható kontrasztjának bemutatása. A vágó és az operatőr vélhetően túlórapénz kaphatott, mert filmvásznon ritkán látott, szerteszét szaggatott, zaklatottan mozgó kamerával felvett, videoklipbe illő képek jelzik kezük munkáját (a különös stílus elfogadása nem is az első öt percben történik meg!). Alapvetően a hibák ellenére is tisztességes akciófilm született, főleg, hogy az emberiség nagyobb hányada a "szemet szemért" elvet vallva könnyedén azonosul a főhőssel, még akkor is, ha az éppen ujjak hosszát csökkenti késsel, az információ kicsikarása érdekében.

         Harry Gregson-Williams. A Zimmer-művek egy olyan tagja a komponista, akiről még mindig nem tudom, hogy hová tart. A John Powellel közös munkái ("AntZ"; "Chicken Run") jól sikerültek, és a legnagyobb volumenű önálló filmzenéje a "Spy Game" is egy alapmuzsika a stílusban, de technikaimádata időnként elhatalmasodik rajta, és olyan műanyag izéket dob össze, mint amit az "Amazonas kincse" című B-kategóriás akciófilm is tartalmazott. Sajnos a "Man on Fire" is ilyenre sikerült, felvetve a kérdést: a "Veronica Guerin"-t ki írhatta?

         "Una Palabra": mexikói énekes (Carlos Valera) dalol néhány sort, hogy megerősítse a kiírást, mely országban is járunk. Ez a zongorával kísért szám akár a zseniális "Istenek városa" intrója is lehetne, de egy kis ambient után a merengésből hirtelen felriaszt egy modernizált karibi dallamra hajazó foszlány ("Main Title"), ami - bár jól indul - durva hangkavalkáddá válik. A főtémának kellene meghatároznia az alaphangulatot - ez ugyan sikerül is, csak hát nem a megfelelő irányban. A "Taxi" fantázianevű tétel egzotikus élményeket ígér a flamencogitár újbóli használatával, ám ezen hangszer, és a háttérben hallható, rendkívül jónak ígérkező basszusgitárszólam kohéziója végül nem valósul meg. Ami zseniális bevezető lehetne egy hosszabb számhoz, itt egyszerűen félbemarad!
         "El Paso": ez a lágy gitár-romantika a számtalan, bosszantóan rövid, egyperces darabok sorát gyarapítja. Kellemes, de semmi különös. Ilyen a "Creasy's Room" is, mely egy szimfonikus felvezetésből és nyolc (!) darab zongorabillentyű leütéséből áll. Denzelünk a szobájában búslakodik, de ekkor még nem kell azon gondolkoznunk, hogy filmbeli neve szándékosan hasonlít-e annyira az "őrült"-re. Azon már inkább, hogy ezt a bonyolult témát vajon egy, vagy másfél perc alatt írta-e meg szerzőnk?

         A "The Rave"-vel két baj van. Az első, hogy a filmben emlékezetem szerint jóval később szerepel. Ez nem lenne probléma annyira (Varése-éktől ezt már megszokhattuk), az már inkább, hogy nem jó. Ennek a goa/trance számnak a fő "dallama" egyébként már szerepelt a "Rekviem egy álomért" c. drogmuvi score-jában is. A tucctucc-nótát az még rosszabbá teszi, amikor mellékeverik a szimfonikus zenekart, az egyik békés dallammal - mintha két track szólna egyszerre. Haladjunk inkább tovább. "Pita's Sorrow": ezt a hegedűkből összeállított másfél percet HG-W szintén olyan gyorsan megírhatta, mint "Krészi szobáját".
         És igen! - kiáltok fel majdnem, amikor belecsap a húrokba Trevor Rabin módjára a komponista. Felesleges volt izgalomba jönni, ez néhány másodpercig tartott csak, utána digitális puttyogások veszik át a terepet. Gitárunk ugyan kap újabb 6 másodpercet a végére, de aztán szó szerint elvágják a tracket! Megint egy kis lágy húron pendülés: jön a "Bullet Tells the Truth"-ban, ami teljesen fantáziátlan. Olyan, amit bármelyik zenemágus előhúz a cilinderéből akár hajnali háromkor is. A "Followed" gitárját már hallhattuk korábban, most kis eltéréssel ugyanaz a helyzet, mint a "Taxi" esetében. Várakozás utáni földrehuppanás.

         Megérkeztünk az album legszánalmasabb pontjához. Ez a "Smiling". Meghatóra sikeredett dallam - így kategorizálhatnánk...ha mindezt nem írta volna meg már egyszer Howard Shore a Gyűrű-trilógiához, amely pánsíppal (például a "The Breaking of the Fellowship"-ben, hét percben) előadva összemérhetetlenül értékesebb, és felejthetetlenebb, mint Harry barátunk egyperces lopása. Ennek fényében meg sem lepődtem, hogy a "You are Her Father" Cliff Martinez "Traffic"-jében volt már hallható. A bő félperces "No Mariachi"-ról csak ennyit: ez is felkerült a lemezre.
         A "The Drop" hosszúra nyúlt sejtelmes bevezetővel szól a hangszórókból. Remek menetelős témájával kedveltette meg magát velem, de sajnos a szám újbóli hallgatásra érdemes része megint csak a kukának készülhetett, mert véget ér, mielőtt belemelegedne. Gabriel Gonzales van most itt gitárjával, hogy a nyitó számos kollégájához hasonlatosan vezessen be minket a mariachik közé ("Angel Vengador"). A 16-os track ("You Betrayal Me") valójában az első. Már abban az értelemben, hogy az első, amelybe nem rondít bele semmi oda nem illő. Teljesen rendben van. Valami félresikerült, Mr. Gregson-Williams?
         "She's Dead". Megint egy félálomban írt, gyenge, andalgós hangulatú muzsika, és ebbe a sorba illik a "Crime Scene" is. Ebből a két trackből pedig egyenes út vezetett a kislány szobájába ("Pita's Room"), amelyre már éppen írtam volna, hogy értékelhető, de belépett kis változtatással a Smiling Gyűrű-témája, gitárra átírva, úgyhogy visszakozok gyorsan.

         "Gonzales" érkezett meg, egy egyre felgyorsuló tétel elhangzása mellett, ami egy Prodigy számtól talán megszokott üvöltözésbe torkollik, itt csak zavaró tényező. Az egy kihalt sivatag képét sugalló "La Nińa" előtt az "Oye Como Va" található betétdalként, amely emlékeim szerint Carlos Santana előadásában lehet ismerős, bár a filmben nem tudom, mikor hangzott el. Kis elmélkedés a bosszúálló férfiről ("Creasy's Art is Death"), a rendezői kérés ennél a jelenetnél feltehetően csak ennyi lehetett: "Harry, itt is legyen valami!"
         A "The Voice" címe az emberrabló banda főnökére céloz, és értelmetlen effekteket próbál leplezni a hegedű és a gitár, míg a "Sanchez Family"-vel kiegészülve, az öntörvényű igazságosztóval együtt fel nem érünk a tetőre ("The Rooftop"). Sanchezékkel egy nagyrészt szintetikus hangokból álló digitális kollázzsal a háttérben ismerkedhetünk meg, és a tetőn John Powell lecsupaszított stílusa vár minket, legalábbis rá tippelnék, ha meg kéne határoznom a szerzőt, igaz, ő hallgathatóra csinálta volna. Talán vele jobban járt volna ez a film, mert ahogy a szóbanforgó score-rész is csak silány másolatnak tűnik, az album egésze is mintha azt mutatná: Gregson-Williams beállította a megfelelő számítógép-programjában a paramétereket, és közben elment előkotorni a korábban már megírt sablonszimfonikus megoldásait a lassú részekhez.
         A filmet és a kiadványt egyaránt a "The End" és variánsa zárja, Lisa Gerrard énekével. Az előző 1 óra miatt kiemelkedő betétdal, de sajnos így sincs olyan hatása, mint a Lisa közreműködésével készített egyéb filmzenéknek. Ezen az utána következő mix sem változtathat.

         A maga műfajában kellemes csalódásnak elkönyvelhető filmet egy olyan szedett-vedett, rengeteg jó ötletet eltékozló score kíséri, melyre nem csak a villámgyors vágások és a robbanások zaja miatt nem fogunk tudni visszaemlékezni. Attól az embertől, aki a zseniális "Spy Game"-et, vagy akár a fantáziadús "Sinbad"-ot megalkotta, nem bírok elfogadni egy ilyen összefüggéstelen effekthalmazt, mely azokból a hulladék elemekből építkezhetett, amelyeket nem mert felhasználni a "Kémjátszmá"-ban.
         A legfrissebb hír a komponistával kapcsolatosan, hogy Hans Zimmer helyett ezúttal ő készíti a muzsikát Ridley Scott új filmjéhez. Talán összeszedi magát, és képes lesz visszatérni a zene, mint fogalom kevésbé tágan értelmezett szintjére, amelyet időnként merészen elhagy. Reménykedjünk.


    Bíró Zsolt
    2004.10.19.




    Tracklista:

      1. Una Palabra - Carlos Varela (1:19)
      2. Main Title (3:05)
      3. Taxi (0:53)
      4. El Paso (0:41)
      5. Creasy's Room (0:34)
      6. The Rave (4:23)
      7. Pita's Sorrow (1:47)
      8. Nightmare (1:06)
      9. Bullet Tells The Truth (1:36)
    10. Followed (1:02)
    11. Smiling (0:48)
    12. You Are Her Father (1:45)
    13. No Mariachi (0:43)
    14. The Drop (2:58)
    15. Angel Vengador - Gabriel Gonzalez (1:22)
    16. You Betrayed Me (1:25)
    17. She's Dead (0:43)
    18. The Crime Scene (0:57)
    19. Pita's Room (1:48)
    20. Gonzalez (1:57)
    21. Oye Como Va - Kinky (4:40)
    22. La Nińa (1:49)
    23. Creasy's Art is Death (0:54)
    24. The Voice (2:59)
    25. Sanchez Family (4:45)
    26. The Rooftop (5:07)
    27. The End Music - Lisa Gerrard (9:34)
    28. Man On Fire Remix - Hybrid és Lisa Gerrard (3:41)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Assassins

    Bad Company

    The Chronicles of Narnia: The Lion,
    the Witch, and the Wardrobe


    További kritikáink
  • Shaft (2019)
  • Alien: Resurrection
  • Alien 3
  • Aliens
  • Alien
  • Godzilla: King of the Monsters
  • Outland
  • Children of Dune
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam