FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Man With the Golden Gun (John Barry)    THE MAN WITH THE GOLDEN GUN   (1974)
       Az aranypisztolyos férfi


      

       zene: John Barry
       vezényel: John Barry
       kiadás éve: 2002
       kiadó: EMI Capitol
       játékidő: 43:24




         Az előző James Bond-kaland, az "Élni és halni hagyni" 1973 nyarán érkezett a mozikba, és 1974 karácsonyára máris elkészült a kilencedik film, "Az aranypisztolyos férfi". Másfél év alatt nehéz igazán jó Bond-filmet készíteni, és az új film bebizonyítja, hogy valóban nem is lehet. A forgatókönyvön még sokat lehetett volna fejleszteni, mert a túl lassú tempó sohasem lesz igazán magával ragadó, a filmet ellepő törpe komornyikok, rasszista seriffek és izzadt szumóbirkózók pedig gondoskodnak minimum féltucat jelenetről, amikor fejünket lehajtva inkább félrenézünk, amíg nem jön egy új autós üldözés. A filmet a Roger Moore - Christopher Lee páros jutalomjátéka teszi érdemlegessé, mivel kettősük biztosítja a sorozat legjobb Bond-főgonosz kölcsönhatását, már amennyiben lehet ilyenről beszélni. Nem kapnak túl sok segítséget, hiszen a sebtében készített filmben szinte mindenki cserbenhagyja őket. Optimista szemléletű kritikus ilyenkor szokta pozitívumként összekaparni minden dicséretét a látványos díszletről, a szép kameramunkáról vagy a kiváló zenéről... DE!
         Mielőtt először meghallgatnánk "Az aranypisztolyos férfi" zenéjét, gondolkozzunk el azon, hogy mit is szeretünk John Barry James Bond-zenéiben. A kompozíciók legnagyobb erénye mindenképpen a motívumgazdagság - valahányszor Barry kezében a karmesteri pálca, minden egyes filmhez kapunk egy főtémát, legalább egy szerelmi témát, minimum egy, de inkább több akciótémát (közelharchoz és üldözéshez más-más zene dukál) és ezek mindegyike könnyen megjegyezhető, emellett tökéletesen illik az adott jelenetekhez. Mivel a kiszámítható menetrend miatt a szerzőnek mindig maradt elég ideje egy score megkomponálásához, az összes téma a lehető legrészletesebb kidolgozást kapta. Kivétel azonban mindig akad; a Bond-filmek esetében ez "Az aranypisztolyos férfi", ahol Barrynek három hét alatt kellett megírni és megkomponálni a teljes anyagot. Egy megoldás marad: mindenre, azaz romantikára, akcióra és settenkedésre is ugyanazt az egy témát felhasználni, amit aztán a végtelenségig lehet bonyolítani. Amennyiben nem tudnánk, hogy kényszermegoldásról van szó, az ötlet forradalmi is lehetne.
         Barry érdekében említsük meg, hogy a főtéma, amire az egész score fel van fűzve, valóban nagyon erős. Jó rétestésztához hasonlóan a végtelenségig nyújtható, különböző hangszereléssel pedig mindig egy másik jellegzetességét lehet kiemelni, és egyszerre alkalmas romantikához ("Goodnight Goodnight") vagy akcióhoz ("Let's Go Get 'Em"). A főtéma mellett pedig természetes ott a jó öreg James Bond-téma, ami egyfajta mentőövként mindig bedobható, ha Barry kifogyna az eredeti ötletekből, ami itt bizony gyakran előfordul. Míg többi zenéjében a komponista a producerek kérése ellenére mindig módjával használja a melódiát (filmenként kétszer-háromszor), itt sokkal többször kell alkalmaznia - váltogatva a főtémával, ez viszont elég hamar és túlságosan is szembetűnő lesz.

         A főtéma gyenge pontja kétségtelenül a szöveggel ellátott változat, amit a rekedtes hangú Lulu énekel a film elején. A dal amolyan tipikus '70-es évekbeli bulizós szám, ami épp emiatt nem állta ki az idő próbáját, a szöveg pedig erősen kétértelmű sorokat tartalmaz, amik nemcsak a címszereplő hős munkájára, hanem bizarr szexuális szokásaira is utalnak. A nóta kissé átírt (és ritmusában broadwayesített) változata a film végén is felcsendül, aminek történelmi jelentősége, hogy a mai napig ez az egyetlen dal, amelyben James Bondot név szerint megemlítik. Akik esetleg el akarják énekelni Lulu kísérete nélkül a nyelvtörő dalocskát, azoknak ajánlom a lemez negyedik számát, ami nem is szerepel a filmben - külön az albumhoz íródott, és ezáltal a karaoke funkción kívül nincs is sok értelme.
         A lemezen sajnos érződik, hogy annak idején a számok sorrendjét a bakelit-generációnak állították össze, ezért a CD-ken kívánatos folyamatos felépítés helyett a szerkezet erősen hullámzik, koncentrálva az album felénél elhelyezett csúcspontra, aminek célja, hogy a hallgató boldogan forgassa meg a lemezt a lejátszóban. Bár mindig kihangsúlyozott szerep jut a főtémának, ebben a score-ban is előfordulnak újra és újra felbukkanó másodlagos motívumok - a legjobbakat azonban sajnos nem rakták a lemezre. Ehelyett itt vannak az egyszer szereplő közelharc ("Getting the Bullett") és az utazó ("Hip's Trip") témák, amelyek nemcsak újrahasznosítottak, de gyengébbek is elődeiknél. Ennél jobb bunyós témák szerepelnek az összes korábbi Barry-albumon (különösen az a "Gyémántok az örökkévalóságnak" visszatérő, ütős harcmotívuma). Ezekért kárpótolnak a keleti hangzást jól visszaadó számok, a romantikus "Chew Me in Grizzly Land" és a radarszerű effektekkel megfűszerezett "In Search of Scaramanga's Island".
         A kulcsszerepet betöltő akciótéma az autós üldözéshez írt "Let's Go Get 'Em", amelyben Barry tényleg csak a jól begyakorolt két témára támaszkodik. Pontosabban van egy pillanat, ami mindenkinek ugyanazt juttatja eszébe: a Bond-zenék mélypontját. A filmben 007 egy autóval 360 fokos fordulatot tesz a levegőben, ami alatt egy iszonyatosa bugyuta jazzfurulya arcpirító módon kiszívja az összes izgalmat és életerőt a csodálatosan kivitelezett mutatványból. A jelenetet így, ebben a formában még Hazzard megye lordjai is cikisnek tartanák. Barry utólag ezt az apróságot tartotta élete legnagyobb ballépésének, ami felveti a kérdést, hogy akkor minek tartsuk a Maestro "Howard, a kacsá"-ban szereplő dalait.
         De semmi baj, habár a legjobb akciótétel félúton derékba tört, a végére hagytuk a legjobb részeket, amiért az albumot összeállító producereket éri dicséret. A "Scaramanga's Fun House" és a "Return to Scaramanga's Fun House" két hasonló szám, amik egymással párhuzamos jelentekhez íródtak – a film elején egy gengszter, a film végén maga Bond járja be a főgonosz kísértetházát, miközben a háttérben ez a két kompozíció szól. A bakelitek korában az ilyen halk, és elsősorban a filmben élvezhető számokat lelkiismeretfurdalás nélkül lehagyták a lemezről, itt azonban mindkettő meghallgatható teljes hosszában. Az ambientes alap természetesen a főtémára és a James Bond-témára épül, amelyeket a legváratlanabb pillanatban szakítanak meg különféle apróbb motívumok a horrorzenék hagyományai szerint. Ritka visszafogott percek ezek Barry életművében.

         Az albumot 1974 óta változatlan tartalommal adják ki újra és újra, de ez nem akkora probléma, mivel a CD-n így is majdnem 45 perc zene szerepel, ami az akkori - bakelitlemezek adta - kereteket 100 százalékig kitöltötte, és ebben az esetben a legfontosabb, hogy az album így egy kerek, zárt egész. Természetesen az új kiadásnak a legjobb a csomagolása, a CD-tokban szereplő szöveges információ pedig a változatosság kedvéért végre a zenéről is szót ejt, nem pedig csak a filmet foglalja össze; megtudjuk belőle például, hogy Barry a keleti dallamokhoz a magyar hangszert, a cimbalmot használta. Hungarikumot mindenkinek!


    Hubai Gergely
    2006.03.25.




    Tracklista:

      1. The Man with the Golden Gun (2:39) *
      2. Scaramanga's Fun House (4:41)
      3. Chew Me in Grizzly Land (4:03)
      4. The Man with the Golden Gun (2:34)
      5. Getting the Bullett (4:32)
      6. Goodnight Goodnight (2:07)
      7. Let's Go Get 'Em (3:46)
      8. Hip's Trip (3:23)
      9. Kung Fu Fight (1:59)
    10. In Search of Scaramanga's Island (1:23)
    11. Return to Scaramanga's Fun House (4:35)
    12. End Title the Man with the Golden Gun (4:55) *

    * előadja: Lulu



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Supremacy

    Die Another Day

    The Interpreter

    The Island

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam