FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Maleficent (James Newton Howard)    MALEFICENT   (2014)
       Demóna


      

       zene: James Newton Howard
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2014
       kiadó: Walt Disney Records
       játékidő: 71:57




         Csipkerózsika történetéből - Hófehérkééhez hasonlóan - Walt Disney szintén készített adaptációt, ezt az 1959-es verziót pedig a mester egyik legjobbjának tartják. Sok éve dédelgetett álma volt a stúdiónak, hogy a híres mesét élő szereplős verzió formájában is feldolgozzák, a terv pedig mindvégig az volt, hogy a történetet a főgonosznak kikiáltott tündér, azaz Demóna szemszögéből meséljék el. A film sikere alapvetően a címszereplő személyén múlott, s így nem meglepő, hogy Hollywood egyik legkarakteresebb sztárját, a nemcsak húzónévként jól teljesítő, de valódi színészi kvalitással is megáldott Angelina Jolie-t már korán, 2010-ben bevonták a projektbe, akinek hamar szívügye lett a film, olyannyira, hogy producerként is beszállt az alkotásba. Jolie személyét a stúdió mindvégig alapvetőnek tartotta, az egyik producer ki is jelentette: "Úgy tűnt, ő az egyetlen ember, aki eljátszhatta a főszerepet. Nem lett volna értelme megcsinálni, ha nincs Jolie".
         A kezdet kezdetén még úgy volt, Tim Burton rendezésében láthatjuk a filmet, ám végül ő kiszállt, helyére pedig egy kezdő direktor, a látványtervezőként kétszeres Oscar-díjas Robert Stromberg került. Stromberg, aki mellesleg a filmzeneszerzőként és karmesterként ismert William Stromberg testvére, már kipróbálta magát efféle mesék terén, hiszen az Alice Csodaországban, illetve az Óz, a hatalmas látványvilágát ő alkotta meg, nem is beszélve az Avataréról. A Demóna esetében a látványra szintén nem lehet panasz, a rendezésbe azonban kissé beletört a bicskája, ugyanis pótforgatást kellett elrendelni, amely esetében már segítséget is kapott John Lee Hancock, a Hófehér és a vadász, illetve a Mr. Banks megmentése direktorának személyében. Minderre leginkább a film elejének totális átalakítása miatt volt szükség, az ugyanis sehogy sem működött, így onnan egy negyedórás rész ki is került, és teljesen más koncepció alapján lett újra leforgatva. A látvány esetében a rendező úgy vélte, egyensúlyt kell teremtenie a számítógépes effektek és a valódi trükkök között, így például a Jolie által viselt óriási szarvak valóban elkészültek a maszkmesterek veteránja, Rick Baker jóvoltából. A hasonló mesefeldolgozások egyik kötelező elemévé váltak a varázslatos, színes, bohókás lények, belőlük a Demónában sincs hiány. Szerencsére azonban a készítők felismerték azt, hogy a nézőknél túlcsordult a pohár, és ezen cuki lényeket már nem igazán tudják tolerálni, így aztán ízlésesen, szinte csak érintőlegesen vannak jelen a filmben. Hasonló mértéktartó gondolkodásmód mondható el Mória világának ábrázolásáról és bemutatásáról is.

         A forgatókönyv tehát nem az eredeti mese sztoriját követi, ez pedig a film egyik nagy erősségének mondható. Csipkerózsika itt csak mellékszereplő, hiszen az eredeti történetben gonosz, ebben a feldolgozásban viszont nem egyértelműen rossz Demónáé a vezérszerep. A varázslatos Mória és az emberek birodalma határos egymással, a két világ hosszú ideig békében él egymás mellett, ám Henrik király a fejébe veszi, hogy meghódítja a varázslatos Móriát. Hatalmas seregét azonban megfutamítja Demóna, a varázsvilágot védő tündér és az általa vezetett sereg. A király bosszút esküdik, s a trón átadását felajánlva azt kéri, hogy hozzák el neki Demóna szárnyait. A feladatot végül siker koronázza, a megcsonkított tündér pedig bosszút fogad, és megátkozza az újdonsült király újszülött gyermekét, hogy boruljon rá örök álom a tizenhatodik születésnapján. A múló évek alatt azonban megkedveli a kislányt, féltve őrzi őt, ám az átka beteljesülésének ideje lassan elérkezik.
         A bemutató dátumát többször is módosították, és ez ugyan sokszor nem szokott jót jelenteni, ám jelen esetben nem erről volt szó. A Disneynél ugyanis egyrészt úgy érezték, hogy az eredetileg tervezett márciusi premier helyett jobban járnak a júliussal, mivel akkor nagyobbat lehet kaszálni, majd a júliusból végül május vége lett, mert a stúdiónál ütemezési zavarok léptek fel, így kellett egy májusi premier. A döntés pedig igen jónak bizonyult, hiszen a Demóna 2014 egyik legsikeresebb mozija lett, bevételi adatait tekintve a negyedik helyen végzett a tavalyi premierek között. S ugyan a minőséget tekintve megoszlottak a vélemények, ám azt talán nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt pár évben megjelent meseadaptációkat tekintve ez a csipkerózsikás feldolgozás sikerült a legjobban.

         Az elmúlt esztendőkben igen sok népszerű mese adaptációjával találkozhattunk a mozikban. Film készült Piroskáról, Babszem Jankóról, Jancsiról és Juliskáról, vagy éppen Alice-ről. E mozik minden esetben jó alapnak bizonyulnak a zeneszerzőknek, hiszen szabadon engedhetik fantáziájukat. Így tett James Newton Howard is, aki 2012-ben a Hófehér és a vadászhoz, majd 2014-ben pedig a Demónához írt aláfestést. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a zeneszerző nimbusza egy kissé megkopott az elmúlt pár évben, hiszen igazán lenyűgöző muzsikával utoljára 2010-ben, Az utolsó léghajlító kapcsán jelentkezett. Noha a három évvel korábbi Hófehérke-mozi muzsikája sem lett rossz, de ott a fogadtatás nem volt egyértelműen pozitív.
         A Demóna aláfestésével kapcsolatban egy igen ritka megoldás merült fel, ugyanis a film szinte teljes játékideje alatt zene szól. Ez hatalmas feladat, kihívás és felelősség volt Howardnak, hiszen ilyen megbízást jó esetben egyszer kap életében egy komponista. A feladat tovább bonyolódott azzal, hogy nagyzenekari score-t vártak el tőle, rengeteg témával, így nem véletlen, hogy több kritikus is a wagneri jelzővel illette a muzsikát. A kiadásra kerülő zenei anyag azonban nem teljesen egyezik meg a film alatt hallottakkal. Ugyan a CD-n lévő tételek is jól tükrözik Howard elképzelését, ám több kompozíció átvariálva, szerkesztve került kiadásra. Ezt a gyakorta alkalmazott módosítósdit ugyanakkor érzésem szerint most semmi sem indokolta, hiszen a film alatt hallható score-ra csak egy szó van: tökéletes. Így mindenféle szerkesztés nélkül megállta volna a helyét képek nélkül is.

         A CD nyitányának egy, a filmben nem hallható összefoglaló kompozíció, a "Maleficent Suite" került, mely egyike a szerző valaha írt legszebb muzsikáinak. Az erőteljesen komolyzenei hangzásvilág útját már ez a tétel is kijelöli, s jelzi, hogy itt egészen más várható, mint amit az elmúlt években hallhattunk a filmzenék világában. A következő, "Welcome to the Moors" című tétel rá is erősít erre, hiszen a játékos, rövidke kompozíció egy már-már letűnt filmzenei irányzatot képvisel. A mórok világában tett utazást mindvégig hasonló jellegű tételekkel festette alá a komponista, ezen jeleneteknél mintha csak a romantika egyik nagy zeneszerzőjét hallanánk, például Csajkovszkij egy balettjébe hallgatnánk bele. Így tett a "You Could Live Here Now"-ban, ahol az egyik főtémát csellóra írt variációban mutatja be, a megható szépségű "Aurora in Faerieland" pedig mindennek a tetőzése a gyönyörűen szóló oboajátékkal, a csendesen zsongó kórussal és a varázslatos hárfával. Demónát a zenében Howard több témával jelenítette meg. Van egy általános dallama, emellett a gonosz énjének és a gyengéd Demónának is külön motívuma született. A karakter gonoszságának két jól elkülöníthető részből álló témáját a "Maleficent Suite" vázolja fel legjobban. Itt hárfával megtámogatva, tubán hallhatjuk az első felének dallamát, amely ugyan elég karakteres, de emlékezetessé a két, egymás mellett nem igazán használt hangszer teszi. A téma második része egy kórusos, leginkább Danny Elfmantől ismert két hang ismételgetéséből álló egység. Ezek olykor szétválva is felbukkannak a score-ban.
         A téma monumentális formában tér vissza a "The Christening" esetében, ahol igazán sátáni közegben tálalja Howard - a tételben egyébként a ritmusok terén képviselt jártasságát is elénk tárja. A "The Spindle's Power" esetében csak a kórusos rész van jelen, míg a "The Curse Won't Reverse"-nél a hárfás felvezetés helyett fafúvósok és speciális ütőhangszerek társulnak. A szelíd Demóna motívumát is az első tételben hallhatjuk először, majd a score egyik legjobb tétele, a "Maleficent Flies" vezeti tovább. A legszebb formájában a szívszorító pillanatokat is hordozó "Are You Maleficent?" és a "True Love's Kiss" mutatja be, a "The Queen of Faerieland" esetében pedig még egy kis építkezés is megfigyelhető a témát illetően.

         A "Maleficent Flies" ismertet meg Demóna főtémájával is. A szárnyaló végjátékba kifutó track egy szépen felépített kompozíció, mely tudatosan halad a csendes, fiúkórusos felvezetésből egy nagy, epikus zenekari kitörés irányába. A kompozíció önállóan is igen hatásos, de a képekkel együtt mutatja meg igazi erejét, szinte a Pán Péter emlékezetes repülős jelenetei alatt hallható muzsikák ismétlődnek meg e tétel formájában. Howard talán még soha nem alkalmazta ennyire jól és nagy mértékben a leitmotif technikát, azaz a karakterekhez kötött témák használatát. Reménytelen vállalkozás lenne viszont a score összes motívumát összegyűjteni, hiszen néhány dallam csupán egyszer vagy kétszer ismétlődik, s köztük néhány olyan is, melyekre más zeneszerző egy komplett score-t épített volna. Ilyen a fiatal herceg szívmelengető kis dallama ("Prince Phillip", "Phillip's Kiss"), a keringőszerű dallamot bemutató "The Army Dances", mely a score-t záró "The Queen of Faerieland"-ben újrázik, ahol egy zseniális lezárást ad az album instrumentális részeinek. Az akciótételek pedig - amellett, hogy szintén bedobnak új dallamokat - a gyakrabban használtak olvasztótégelyei is, hiszen különféle verziókkal szolgálnak. Ezek a sötét, kortárs fantasymuzsikák a lassú részekhez hasonlóan kiválóak, a kórust és az ütősszekciót csúcsra pörgető részek ("Battle of the Moors", "Path of Destruction", "The Wall Defends Itself", "Maleficent is Captured"). A filmhez készült "Once Upon a Dream" című dal zárja az albumot, melynek előadására Jolie Lana Del Reyt szemelte ki. A szám már az 1959-es verzióban is elhangzott, a változtatás pedig csupán a hangszerelést érintette, mivel Del Rey szinte kísértetiesen az eredeti felvételt előadó Mary Costához hasonlóan énekli a dalt.

         James Newton Howardot évek óta éri kritika, hogy kissé csillapodott benne a láng, és hogy már egyre kevésbé képes a régi önmagát, a filmzeneszeretők által kedvelt énjét hozni. A Demóna esetében ezen vádak nem állnak meg, hiszen nemhogy a jobbik oldalát mutatta, hanem egyenesen a legjobbat. A Demóna score-ja ugyanis a szerző legjobbjaival vethető csak össze, így életművében a Waterworld, a Pán Péter, a Lány a vízben, illetve a King Kong nagyszabású kalandzenéivel rokonítható.


    Gregus Péter
    2015.02.08.




    Tracklista:

      1. Maleficent Suite (6:39)
      2. Welcome to the Moors (1:05)
      3. Maleficent Flies (4:40)
      4. Battle of the Moors (4:59)
      5. Three Peasant Women (1:05)
      6. Go Away (2:26)
      7. Aurora and the Fawn (2:29)
      8. The Christening (5:31)
      9. Prince Phillip (2:29)
    10. The Spindle's Power (4:36)
    11. You Could Live Here Now (2:27)
    12. Path of Destruction (1:48)
    13. Aurora in Faerieland (4:41)
    14. The Wall Defends Itself (1:06)
    15. The Curse Won't Reverse (1:21)
    16. Are You Maleficent? (2:11)
    17. The Army Dances (1:28)
    18. Phillip's Kiss (2:21)
    19. The Iron Gauntlet (1:35)
    20. True Love's Kiss (2:33)
    21. Maleficent is Captured (7:42)
    22. The Queen of Faerieland (3:25)
    23. Once Upon A Dream - Lana Del Rey (3:20)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Jack the Giant Slayer

    King Kong

    Red Riding Hood

    The Snow White and the Huntsman

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam