FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - London Has Fallen (Trevor Morris)    LONDON HAS FALLEN  (2016)
       Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma


      

       zene: Trevor Morris
       vezényel: Trevor Morris
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Back Lot Music
       játékidő: 61:39




         Amit a nyolcvanas években Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone vagy éppen Chuck Norris képviselt, azt igyekszik hozni a Támadás a Fehér Ház ellen-mozikban Gerald Butler az Egyesült Államok elnökének testőr eként, Mark Banningként. A mai harmincas-negyvenes korosztály annak idején részint azokon az elvek és meggyőződések mellett maximálisan kiálló, nem utolsósorban pedig mindezekért kérdés nélkül tűzbe menő karaktereken szocializálódott, amelyek manapság inkább az FPS játékok gerincét képezik, mintsem a filmekét, ezáltal kevés olyan mozgókép születik, amely annyira lazán és képtelenül kezelné a szituációkat, mint a 2013-as Támadás a Fehér Ház ellen, valamint folytatása. Az első felvonás direktora, Antoine Fuqua igyekezett mindent alárendelni a légitámadás, a tömérdek lövöldözés, illetve kézitusa bemutatásának, melyek elengedhetetlen elemei voltak a Fehér Ház lerohanásának, majd felszabadításának. A siker (ami Roland Emmerich ugyanezen sztorin alapuló Az elnök végveszélybenét azonban elkerülte) természetesen azt eredményezte, hogy Banning visszatért, s ezúttal Londonban műveli azt, mint anno Washingtonban: mérnöki precizitással irtja az ellenséget, s bár a terroristákkal párhuzamosan bajtársai is odavesznek, mindig akad ideje egy csipetnyi élcelődésre.
         Butler oldalán Aaron Eckhart, Morgan Freeman, Angela Bassett, Melissa Leo, Robert Forster, valamint Radha Mitchell tértek vissza a folyamhoz, ám míg aktuális kalandjuk forgatókönyvéért az előzőt is jegyző Creighton Rothenberger-Katrin Benedikt írópáros felelt (akik emellett a The Expendables - A feláldozhatók 3.-at is jegyzik), addig a felvételeknél már nem Fuqua, hanem az iráni születésű Babak Najafi dirigált. A Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostromának kivitelezését számos kritika érte, melyek közül jó néhánnyal egyetértek - ilyen például a nevezetességek lerombolásával kapcsolatos trükkök gyengesége, vagy az, hogy a G8-ak vezetői közül az USA elnökén, Asheren (Eckhart) kívül senki sem rendelkezik tökös testőrrel. Azon véleménnyel viszont nem tudok azonosulni, miszerint azért rossz a film, mert az alkotók totálisan hülyének nézik vele a közönséget, hiszen a kezdetektől fogva tudni lehetett, hogy ez nem egy Oscar-diadalra ácsingózó produkció lesz, hanem inkább könnyed kikapcsolódást biztosító blődség, mely utóbbi szerepet remekül betölti. S bár a mozi a negatív visszhangokkal párhuzamosan közepesnél alig jobb értékeléseket kapott, a Gramercy Pictures, a Millennium Films és a G-Base csapata egy percig sem szégyenkezett, a megvalósításra biztosított hatvanmillió dollárból ugyanis valamivel több mint kétszázat varázsoltak a mozipénztáraknál. Az újabb korrekt bevételi adatok nyomán pedig már nem is lepődhetünk meg azon, hogy az Angel Has Fallennek köszönhetően 2018-tól trilógiaként kezelhetjük Banning ténykedését.

         A stáb változatlanul hagyott csoportjának képviselőjeként léphetett porondra az instrumentális kíséretért felelős Trevor Morris, akinek szerződése 2015 áprilisában kelt, s minthogy ekkorra már a forgatások véget értek, neki is látott a munkának, szeptemberben pedig már az Abbey Road Studiosban folytak a zenei felvételek - minden bizonnyal kellően szürreális volt a munkafolyamat ezen része, hiszen a brit muzsikusok játékukkal London nevezetességeinek lerombolását kísérték. A szerző - aki emellett 2016-ban a Vikingek aktuális évadja, illetőleg az ABC által igen hamar elkaszált, bibliai alapokon nyugvó Of Kings and Prophets második része révén hallatott magáról - kiegészítő komponistákat is igénybe vett, akik ezúttal az önállóan döntően rövidfilmeket jegyző, háttérmunkásként azonban mások mellett Morris oldalán is fel-feltűnő Jeffrey Michael és Ted Reedy voltak. S hogy a művész mivel fűszerezte a látottakat, azt akár az előző rész kíséretével kapcsolatos írásom egyik mondatával is össze lehetne foglalni: "a Butler által megformált karakter eltökéltségét és céltudatosságát elektronikus elemekkel kombinált megoldások révén érzékeltette, amivel egyfajta modernkori Rambóként jelenítette meg őt".
         Minthogy folytatásról van szó, a Támadás a Fehér Ház ellen score-jának nemcsak a hangulata köszön vissza, hanem az első résznél "Land of Free" címet kapott, hazafias dallamsor is, amely újfent sikeresen tölti meg patriotizmussal azon jeleneteket, ahol az Egyesült Államok elnöke nem üldözöttként, hanem nagyhatalmi vezetőként mutatkozik. E téma nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hatásossá váljon az elnöki gép Stanstedre érkezése ("President Arrives in the UK"), illetőleg a Somerset House belső udvarába történő Marine One- landolás ("Motorcade / Marine One Lands"), mindezeket megfejelvén pedig a stáblista alatt a győzelem szimbólumaként csendül fel ("End Titles / Credits"). Az új motívumok sorából az Alon Aboutboul (Hazugságok hálója) által megformált terroristavezérhez, Aamir Barkawihoz köthető emelkedik ki leginkább, a fegyverkereskedelmet, illetve puccsokat, terrorcselekményeket a pakisztáni Pandzsáb tartományból irányító alak színrelépéseire ugyanis a térségre jellemző hangulatba ágyazott zenével kerül sor. Ez a férfivokállal is támogatott megoldás a nyitó ("London Has Fallen"), valamint a záró képsorok ("Reciprocity") alatt kapott helyet, s amellett, hogy kellően idomul a látottakhoz, kísértetiesen hasonlít James Newton Howard Véres gyémántok ihlette munkájához - e párhuzam fölött pedig többszöri hallgatást követően sem tudtam szemet hunyni, mindig Leonardo DiCaprióék jutnak róla eszembe.
         Az eddig említett trackek mellett a könnyedebb hangvételű "Bourbon and Poor Choices", illetőleg a Banning korábban alkalmazott, érzelmesebb témájának újragondolásából táplálkozó "Nursery" - "Jacobs' Death" kettős tűnnek ki abból a non-stop akciódömpingből, amely a "London Attacked"-del veszi kezdetét. A macska-egér játékot nyomon kísérő score szembetűnő jellemzői az egyszerű motívumok, a mély rezes-, illetve vonósszólamok, továbbá az erőteljes, dinamikus ütős- és elektronikus ritmikai megoldások, amelyekhez Morris azért volt kénytelen nyúlni, mert a feszültség fokozásához az aláfestésnek észrevehetőnek kellett maradnia az autós üldözések, lövöldözések és bunyók effekthalmazainak forgatagában. Ez a törekvés viszont kettős eredményhez vezetett: míg a film alatt helytállnak a kompozíciók, önállóan hallgatva egy idő után monotonná kezdenek válni. A G8-asok által jóváhagyott dróntámadás áldozatául esett rokonságát mindenáron megbosszulni kívánó Barkawi által kieszelt offenzívasorozatot, illetve az Asher elnök és testőre után folytatott hajtóvadászatot kísérő dinamikusabb darabok közül mindössze a "London Attacked", a feszültséggel teli "London Goes Dark", a "Not Much of a Talker", a "Traitor", illetőleg az igencsak hosszúra sikeredett "Rescuing Asher" tudtak megfogni. S mivel ezek a tételek csupán az album játékidejének harmadát teszik ki, remekül belevesznek a Back Lot Music korongjának valamivel több mint egy órájába.

         Trevor Morris munkájával először a képsorok ismerete nélkül ismerkedtem meg, s valahányszor meghallgattam, azt éreztem, hogy egy gyorsan összerakott iparosmunka, melynek egyetlen emlékezetes momentuma az előző kalandból ismert heroikus motívum, illetőleg a Véres gyémántok score-ját idéző gonosz-téma. Véleményem a film megtekintését követően sem változott, azt azonban immáron elismerem, hogy a sablonok halmaza ellenére a Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma aláfestése nemegyszer áll harmóniában a vásznon látottakkal. Kíváncsi leszek, hogy a 2018-ban érkező Angel Has Fallen esetében is az ő orra alá tolják-e majd a szerződést, s amennyiben igen, akkor vajon továbbra is ezen a vonalon viszi tovább a Banning-féle elnökmentő hadjárat talpalávalóját, vagy esetleg a megújulás útjára lép.


    Kulics László
    2017.01.11.




    Tracklista:

      1. London Has Fallen (1:59)
      2. Spotting Barkawi (2:26)
      3. Bourbon and Poor Choices (1:19)
      4. Nursery (0:50)
      5. Scotland Yard (0:58)
      6. President Arrives in the UK (0:51)
      7. Motorcade / Marine One Lands (1:46)
      8. London Attacked (4:55)
      9. London Goes Dark (1:50)
    10. Marine One Crash (3:22)
    11. Jacobs' Death (1:43)
    12. Not Much of a Talker (1:58)
    13. How Bad Is It? (1:04)
    14. I'm Not Going to Die on Youtube (0:50)
    15. Don't Jinx Me (4:06)
    16. Right Under Our Noses (3:52)
    17. Rescuing Asher (12:31)
    18. Hand Fight and Hand Grenade (2:01)
    19. Let's Get Outta Here (1:42)
    20. I Hate Funerals (1:19)
    21. Traitor (2:13)
    22. Reciprocity (1:46)
    23. Resignation Letter (0:52)
    24. End Titles / Credits (1:26)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Air Force One

    Blood Diamond

    Olympus Has Fallen

    White House Down

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam