FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - L'Immortel (Klaus Badelt)

    Filmek alatt hallott zenék



       L'IMMORTEL   (2010)
       22 lövés


      

       zene: Klaus Badelt
       kiadás éve: 2010
       kiadó: Columbia (Franciaország)
       játékidő: 69:24





         Amióta a filmgyártás rátért arra a sémára, hogy a szereplőket és a közreműködőket csak a történet végén ismerteti a nézőkkel, előzetes tájékozódás nélkül sokszor csak találgatni tudok a zeneszerző kilétét illetően. Tekintve, hogy ismereteim meglehetősen korlátozottak az európai filmzeneszerzés területén (pedig rég nincs szó arról, hogy csak Hollywood termelné a minőségi muzsikákat), egy francia mozi kapcsán nincsenek is illúzióim afelől, hogy a stáblistán valami számomra teljesen ismeretlen névvel találkozom majd. A Jean Reno főszereplésével 2010 őszén bemutatott "22 lövés" azonban annak ellenére is meglepetést okozott, hogy tudtam: az egykori Media Ventures egyik lehetett volna, de sosem lett kiválósága, Klaus Badelt egy ideje áttette alkotói közegét az öreg kontinensre. A hollywoodi manufaktúrától vélhetően megcsömörlött komponista pár évvel ezelőtt Párizsban hozott létre stúdiót magának, elmondása alapján új kihívások után nézve, mert számára semmi sem unalmasabb, mint saját magát ismételni.
         Egy művész számára a legkényesebb kérdés az alkotás maga, de legalább ennyire sarkalatos pont az önértékelés, amely általában sosincs a helyén, és vagy pozitív, vagy negatív irányba, de mindenképpen túlzó bír lenni. A "22 lövés" zenéjét megismerve azért kicsit felhúzódik a szemöldököm az előző bekezdés végi gondolatot olvasva, mert ebben a két órára nyújtott akciódrámában (bár pontosabban szólva inkább dráma, némi akcióval fűszerezve) minden zenei megoldással találkoztam, csak éppen műfajteremtő vagy -újító pillanattal nem. Egy többszörösen átszűrt és lecsillapított Bourne-klón az egész, rengeteg üresjárattal, hosszú szőnyegekkel és távolba révedező effektmorzsákkal.

         Tény, hogy Richard Berry rendező sem tette ki Badeltet különösebb kihívásoknak - a nézőket viszont annál inkább. Az alaphelyzet eleve erőltetett: a három egykori barátból három marseilles-i keresztapa lett, melyek egyike (Reno) visszavonulna, amit az alvilág nem néz jó szemmel, így a film hetedik és nyolcadik perce közti időtartamban nyolc csuklyás rosszfiú telepumpálja ólommal. A fül alapján megsaccolt körülbelül százötven lövésből a durván másfél méteres távolság ellenére is csupán huszonkettő éri el a Reno által alakított Charly Mattei testét, és ez az arányaiban ugyan csekély számú, de egy élet kioltásához elvileg bőven elegendő találat is kevés, hogy kivonja őt a forgalomból (kicsit "A megtorló"-ban harminc centiről elkövetett fejlövés jutott eszembe...). Charly a kórházban még ehhez képest is hamar lábra áll, és nekiáll a bosszúhadjáratnak. Pár kegyetlenebb kivégzési módot és egy agyonkamerázott autós üldözést leszámítva leginkább visszafogott agonizálás jellemzi az egész történetet, és nehezen tudom elképzelni, hogy a marseilles-i maffia ilyen erőtlen lenne például a Párizsban játszódó "Elrabolva" során bemutatott alvilághoz képest.
         Sajnos a tempótlan és sokszor unalomba fulladó filmet nem segíti az egyébként a szakmán belül rutinosnak számító Badelt aláfestése sem. Sőt, lényegében a jellegzetes francia hangulatot húzta át egyetlen tollvonással akkor, amikor ezt a hagyományos másod- vagy harmadvonalbeli hollywoodi zenét megírta a filmhez. A drámai pillanatokat általános zongorás és vonós kíséret jellemzi, mely nyilván illeszkedik a film hangulatához, de katarzist egyáltalán nem ér el vele. Ha olykor-olykor akciódúsabb jelenetre kerül sor, ott kapunk egy kis ízelítőt a zimmeri erőlködésből, szigorúan Geoff Zanelli "Hitman"-jének nyomdokain haladva. Az egyelőre mindössze francia kiadásban napvilágot látott album jelentős hányadát teszik ki különböző részletek Puccini, Verdi és Donizetti operáiból, de nem szeretném elképzelni, milyen erős lehet a kontraszt a középszerű, hétköznapi elektronikus jellegű score-tételek és az áriarészletek között. Ezzel a munkájával egészen biztosan nem arról győzött meg Badelt, hogy művészetét a változatosság határozná meg, sokkal inkább az a rosszindulatú elméletem van, hogy a néhány korábbi kivételtől eltekintve Európában talán kevésbé kerül fókuszba teljesen érdektelen és átlagos munkássága.


    Tihanyi Attila
    2012.01.03.




    Tracklista:

      1. Mom (2:04)
      2. Tosca, Act III: E lucevan le stelle (3:09)
      3. Tosca, Act III: Ah! Franchigia a floria tosca (0:57)
      4. Assassination Flashback (2:39)
      5. La boheme, Act I: Ehi! Rodolfo (0:37)
      6. La boheme, Act I: O soave fanciulla (3:55)
      7. Madame Butterfly: Un bel di vedremo (5:01)
      8. Harbor Warehouse (3:17)
      9. Rigoletto: "Tutte le feste al tempio" (7:16)
    10. Karim Killed (3:07)
    11. Birthday Killing (3:07)
    12. Motorcycle Chase (4:12)
    13. Charly Interrogation (2:41)
    14. Rabau Killing (3:12)
    15. Charly's Plan (1:52)
    16. Saving Anatole - Part 1 (2:50)
    17. Saving Anatole - Part 2 (4:37)
    18. Kitchen Fight (1:23)
    19. Final Interrogation (3:44)
    20. Parking (3:07)
    21. Lucia di Lammermoor: Scena v, 'oh giusto... (2:58)
    22. Immortal (Radio Edit) - Laurence Revy (3:39)




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    36 Quai des Orfévres

    The Bourne Identity

    Hitman

    Poseidon

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam