FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Les Rois Maudits (Bruno Coulais)    LES ROIS MAUDITS   (2005)
     


      

       zene: Bruno Coulais
       vezényel: Laurent Petitgirard
       kiadás éve: 2005
       kiadó: JLA Créations / Universal France
       játékidő: 44:24




         Az 1918-ban született Maurice Druon "Az elátkozott királyok" című, nálunk is megjelent történelmi regényciklusa hét kötetből áll, melyekben az író az angol-francia százéves háború történetét, és a valóságos szereplőknek a korra meglehetősen jellemző intrikáit építette bele grandiózus vállalkozásába. A cselekmény az 1300-as évek elején, Szép Fülöp francia király uralkodásának végén indul, és 1356-ban ér véget a poitiersi csatával, II. János vereségével. A könyvfolyamból 1972-ben már készítettek egy minisorozatot - akkor csak Franciaországban ismert színészekkel -, majd 2005-ben Jeanne Moreau, Gerard Depardieu és Tcheky Karyo főszereplésével ismét megpróbálkoztak vele a filmesek. Mi egyelőre nem ellenőrizhetjük le az eeredményt, de a kritikák elolvasása után inkább arra szavazok, hogy túl sokat nem fogunk veszíteni azzal, ha egyáltalán nem jut el hozzánk.

         Huszonhárom éve Georges Delerue ("A szakasz", "A Sakál napja") volt az, aki "Az elátkozott királyok" filmváltozatához a zenét szerezte. Munkája nem jelent meg teljes egészében, csak 1998-ban kaphatott helyet egy válogatásalbumon, mely az ő szerzeményeit tartalmazta. 2005-ben Bruno Coulais-t érte a megtiszteltetés, hogy a történet leporolásában részt vegyen. A francia művész számtalan stílusban megállta már helyét: krimi ("Bíbor folyók"), természetfilm ("Vándormadarak"), sőt még egy rajzfilm (az eredeti címe alapján megjegyezhetetlen "A fiú, aki medve akart lenni") alkotói is számíthattak a géniuszra, aki (bizonyítván rátermettségét) kellemes kis muzsikákkal állt elő, nem cáfolva rá megbízhatóságára. Talán legkomolyabb vállalkozása lett a "Les Rois Maudits" aláfestése, mivel ilyen epikus művel csak elvétve találkozott korábban, és azon filmekre ("A reménység folyója", "Monte Cristo grófja") sem lehetett rásütni a "monumentális" jelzőt.

         Kiszámíthatatlanul profi dallamképzés, előkelő attitűd, és egyben nehezebb befogadhatóság jellemző erre a soundtrackre, amely Patrick Doyle Shakespeare-feldolgozásokhoz ("V. Henrik", "Hamlet") komponált műveivel állítható talán párhuzamba. Ebben erősíthet meg bennünket az a minden trackben jelenlévő szövevényes kivitelezés, amit akár a filmzenék műfajánál súlyosabb stílusokat kedvelők is elismernének.
         Az már az első szerzeménynél ("Générique") is kiderülhet, hogy eléggé borús háromnegyed óra következik. Bár a merengő kezdés, és a belelendülő szárnyaló vonósok még másra utalnak, villámgyorsan beborul az ég, hogy vihar helyett komor dallamok vonuljanak elő méltóságteljesen. Ez a komorság az, ami végigkíséri a lemezt, egy pillanatra sem engedve el szoros markából a hallgatót, akár rekviemfélét játszik a szimfonikus zenekar ("Mahaut"), akár felsikoltó rézfúvósok intermezzójával kiegészített menetelést (a címadó "Les Rois Maudits"). A témák többsége komótosan halad előre; néha ugyan csak a főtéma variálódik ("Robert d'Artois"), de akkor sem válik unalmassá. A CD királydrámákhoz passzoló muzsikáinak stílusa néha már-már olyan lesz, mintha egy film-noirhoz íródott volna (a főtémát magába olvasztó "Sombre 4", valamint a borongósan elmélázó "Cordes Hautes 1"), de ezzel még mindig nem lesz az ilyen historikus jellegű filmekhez elvárt kompozícióktól műfajidegen.

         Sírva vígad a francia! Az ismert mondás átiratát jelen muzsikára könnyen rá lehet ültetni, mivel egy hegedű többször is szólószerepet kap - és kicsit mintha magyaros ízekkel is gazdagítaná az összképet (ebben az is közrejátszhatott, hogy a felvételeket magyar zenészekkel rögzítették). A bánatos hangszer elhagyatott hangja rátelepszik a hallgatóra az olyan trackekben, mint például a "La Malédiction de Mahaut (Violon)"-ban, valamint a zárótémában ("Les Rois Maudits - Les Blés - La Crypte"), ahol még meg is töri a menetelést. Ebben a nyomasztó légkörben nem is lehet egykönnyen megnyugodni, de ezt a fenyegetettséget hivatottak talán némileg mérsékelni az olyan ízléses trackek, mint a "L'Artois", a "Cordes Hautes 2" vagy a "Théme d'Amour 3", amelyek bár nem a fütyülhető dallamok elve szerint megírt darabok, mégis a legszebbekként emlékezhetünk majd rájuk az albumról.
         Lendületesebb tétel nem sok van itt; ezek közül a "L'Arrivée des Anglais"-t említeném meg, amely pergődobjával és szinte westernes lüktetésével valamiféle csatára vagy harcba vonulásra utalhat. Néhány szerzeményt Wojciech Kilar "Bram Stoker's Draculá"-jának részleteihez bírnám hasonlítani - ilyen például a "Premiere Attaque" vagy a "L'Escalade", amelyek elhangzása közben akár magunk elé is képzelhetjük a vészjóslóan közeledő vérszívó grófot, de a "Le Bucher" sem áll messze ettől. A sokszínűségre ráerősítve felcsendül férfi és női kórus közreműködésével egy egyházi fohász is (az áhítatos "Inquiétudes" kórusos és szimfonikus változatban), és halkan püfölt dobjai révén afféle sivatagi karavánmenetet idéz meg a "La Rencontre - Sonnerie". Ám annak ellenére, hogy a sok-sok trackből egy rendkívül tiszteletreméltó score képe árad, a rideg forma miatt mégsem válik könnyen megszerethető egésszé az album.
         A rusztikus külsejű, rajzlapféle papírra nyomtatott borító csak néhány képet tartalmaz pár ellenszenves színészről, és szegényes adatokat a zenei felvételekről. Ezek közt a legérdekesebb az lehet számunkra, hogy a muzsikát a Budapesti Szimfonikus Zenekarral vették fel, Laurent Petitgirard vezényletével.

         Bruno Coulais egy újabb műfajt vett be sikerrel. Hogy mégis csak erős közepest kap, az annak tudható be, hogy műve a felsorolt pozitívumok ellenére is eléggé komplikált darab marad, hiába találhatóak benne könnyedebb pillanatok is. A film ismerete híján képekhez nem lehet ugyan kötni a kompozíciót, de az azért így is biztos, hogy ez a score nemcsak a Bartók rádió hallgatóinak figyelmét keltheti fel, hiszen a komolyabb muzsikák, illetve a filmzenék kedvelői számára is egyaránt pozitív élményt nyújthat - mégha a lemezt uraló sötét elegancia gátat is szab a könnyű fogyaszthatóságnak. Még szerencsére, hogy a hozzám hasonló fanyalgóknak jut elég más Coulais-mű, amit sűrűbben meghallgathat.


    Bíró Zsolt
    2006.01.10.




    Tracklista:

      1. Générique (2:19)
      2. Mahaut (1:57)
      3. Premiére Attaque (1:41)
      4. Inquiétudes - La Chute (3:38)
      5. Les Rois Maudits (3:11)
      6. Robert d'Artois (1:13)
      7. Inquiétudes (Choeurs) (0:59)
      8. L'Escalade (1:17)
      9. Cordes Hautes 2 (1:32)
    10. Le Bucher (1:49)
    11. L'Arrivée des Anglais (1:36)
    12. Chevauchée Sombre 3 & 2 (2:28)
    13. Guccio et Marie (Théme d'Amour 2) (1:39)
    14. Cordes Hautes 1 (1:33)
    15. La Malédiction de Mahaut (Violon) (1:57)
    16. L'Artois (4:42)
    17. Sombre 4 (1:48)
    18. Théme d'Amour 3 (1:57)
    19. La Rencontre - Sonnerie (1:48)
    20. Les Rois Maudits - Les Blés - La Crypte (5:20)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Aviator

    Les Choristes

    Conan the Barbarian

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam