Filmzene.net - Les Choristes (Bruno Coulais)
 LES CHORISTES (2004)
Kóristák
zene: Bruno Coulais
vezényel: Deyan Pavlov
kiadás éve: 2004
kiadó: Marc Music / WEA
játékidő: 38:40
Új tanár érkezik a vásott kölykökkel teli "Tófenék" nevelőintézetbe, valamikor a múlt század közepén. Az első látásra talán naivnak tűnő kisembernek mégis sikerül elfogadtatni magát a korábban több oktató életét is megkeserítő osztállyal. Köszönheti ezt annak, hogy a diktátori tulajdonságokkal rendelkező igazgatóval szemben inkább a gyerekek pártjára áll, és hogy kórust szervez az addig az összetartozás érzését nem ismerő fiúkból.
Az alkotást a 2005-ös Golden Globe-díjra is jelölték a "Legjobb külföldi film" kategóriában, megérdemelten. Igaz, hogy a történetben nem sok újdonság van (alapvetően a "Cinema Paradiso" és a "Holt költők társasága" már bevált elemeit alkalmazza), ám a már nem először látott epizódok összessége a ritkaságszámba menő muzsika okán is a mennyekbe meneszthető. Garancia erre Bruno Coulais, Franciaország egyik legismertebb komponistája, aki a műfajok határait előszeretettel szokta eltolni, ebből kifolyólag olyan remekek születtek idáig, mint a "Bíbor folyók", a "Vándormadarak" és a "Himalája" című mozgóképek zenéi. Most megint az utóbbi két film producerével, Jacques Perrinnel dolgozott együtt. A "Les Choristes" 1 000 000 példány felett fogyott világszerte, mert stílusa a komolyzene rajongói közt is népszerűvé tette.
A címhez hűen a cd jelentős része is a filmbeli tanár kórusra írt szerzeményeiből áll össze, melyek a valóságban Bruno Coulais és a rendező, Christophe Barratier keze munkáját dicsérik. Mindezt az énekkar mellett a Bulgarian Symphony Orchestra adja elő, Deyan Pavlov vezényletével, ahogy az album többi számát is tőlük hallhatjuk.
A címadó dal bevezetés a kis előadók életébe. A fő szólamot Jean-Baptiste Maunier énekli, akié a főbb szerepek egyike. Hamar jelzik a kórus további tagjai, hogy ők is ott vannak, és mintegy kánonban dalolnak a szimfonikusok hangszerei mellett, így áll össze élménnyé. Más dallammal, de azonos felépítéssel folytatódik az "In Memoriam". A hangszerek együtt élnek a srácok magas trillázásaival, míg az ezt követő "L'Arrivée Á L'École" nótacsapata valami különös mese hangulatát sugallja.
Az első pusztán instrumentális szám a negyedik track ("Pépinot"), a tanár legkedvesebb diákjának témája, ami a film első 20 percében néhányszor felbukkan. Hegedűk kíséretében, félénken szól a zongora, de egyszer-kétszer felbátorodik, és kinyíló virág "megzenésítését" érzékeltetve a score legszebb motívumát adja át a hallgatónak-nézőnek.
Mivel a filmben a kórus kiemelkedő tehetségű diákja időnként lázadozik, a gyerekek megtanulják az ő szólamát is, immáron szükségtelenné téve részvételét: a nyitó tétel újrája a "Vois Sur Ton Chemin". A felvázolt okok következtében ezúttal a szólista szerepét is együtt fújja mindenki. A nagyzenekar vokál nélküli formában szólaltatja meg a főként fúvósokra épített "Les Partitions"-t a megszokott Coulais-stílusban, közvetlenül a "Pépinot" énekes verziója előtt ("Caresse Sur L'Océán"). Nem rossz értelemben véve, de a korábbiak fényében szinte skálázással indul a "Lueur D'Été", ám ahogy a kezdeti zongoraszólamra rátelepszik az egész zenekar, úgy alakul át teljes értékű dallá a kompozíció. A "Cerf-Volant" is különleges, leginkább olyan, mintha egy keringő lenne, csak éppen gyerekhangokra írva.
Egy dolog miatt nem kaphatta meg a "Les Choristes" a maximális értékelést: a továbbiakban többször bukkannak fel az eddig elhangzottak. Szerencsére az átvariált változatok is annyira remekbe szabottak, hogy az album cseppet sem válik unalmassá. A tizedik szám ("Sous La Pluie") például a főtémának csak egy része: a kórus nem énekel, pusztán dúdol, így az összhatás sokkal szomorúbb lett.
Az ismétléseken kívül persze akad még itt érdekesség: a "Compere Guilleri" gyerekmondóka-szerűsége, a "La Désillusion" szépsége, a "La Nuit" fohásza, és a "L'Incende", ami a második track "remake"-je pergődobbal. A Pepinot-téma lelassítva a "L'Évocation" elnevezéssel bír, míg a fentebb említett keringőszerűség 16-osként a "Les Avions"-t kapta a keresztségben.
Tulajdonképpen csak egy szerzemény üt el a többitől, ami nem véletlen, mivel az iskola igazgatójának hitvallását fogalmazza meg, aki a megtorlás célszerűségét részesíti előnyben. Emiatt lett az "Action-Réaction" olyan, akár egy thrillerscore. Itt a régimódi fúvósszólamot megtörő csilingelések hangjai, majd a Harry Potter-érzést árasztó "Seuls" a lemez végének közeledtét jelzik, mert a maradék három tétel bónuszszagot áraszt magából.
A "Morphange" régi jóbarátunk más elnevezéssel, ám most a film részletével van megspékelve: a tanár mérgelődik, míközben próbál a kórus. Az "In Memoriam A Capella" nevéből is gondolható, hogy hangszerek nélkül hallható a kettes track. A lemezt egy hosszú című darab zárja, ami nem más, mint a kórustagok éneklés utáni besorolásának hangrészlete. Őszintén szólva ez teljesen felesleges ide.
A kiadvány borítójának külalakján látszik, hogy foglalkoztak vele. A jellegzetes pillanatokat felidéző képek mellett megtalálhatóak a dalszövegek, tehát az már csak a hallgatón múlik, hogy mennyire képes együtt énekelni a fiúkkal franciául.
Ami összegzésként elmondható a "Les Choristes"-ről: bár a sok újrázás miatt kissé egyhangúvá, meglepetések nélkülivé válik egy idő után a cédé, de azért unalmas nem lesz. A francia zenevarázsló határozottan tette le névjegyét az asztalra, és nem hagyja, hogy csak úgy berakjuk a többi közé.
Bíró Zsolt
2005.01.07.
Tracklista:
1. Les Choristes (1:30)
2. In Memoriam (3:25)
3. L'Arrivée A L'Ecole (1:32)
4. Pépinot (1:50)
5. Vois Sur Ton Chemin (2:19)
6. Les Partitions (1:03)
7. Caresse Sur L'Océan (2:09)
8. Lueur D'Eté (2:02)
9. Cerf-Volant (0:58)
10. Sous La Pluie (1:05)
11. Compere Guilleri (0:35)
12. La Désillusion (1:21)
13. La Nuit (2:21)
14. L'Incendie (1:22)
15. L'Evocation (1:45)
16. Les Avions En Papier (1:28)
17. Action Réaction (1:45)
18. Seuls (1:53)
19. Morhange (1:57)
20. In Memoriam A Cappella (3:19)
21. Nous Sommes De Fond De L'Etang (2:49)
|
|
|
|
|
