FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Lemony Snicket's - A Series of Unfortunate Events (Thomas Newman)    LEMONY SNICKET's - A Series of Unfortunate Events  (2004)
       Lemony Snicket - A balszerencse áradása


      

       zene: Thomas Newman
       vezényel: Thomas Newman
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 68:42




         Az első és úgy gondolom, igen fontos kérdés a borzasztó hosszú című filmmel kapcsolatban a magyar mozik felé intéződhet, furcsa mód ugyanis ezzel a filmmel mintha a gyerekközönséget célozták volna meg a szigorúan délelőtti vetítési időpontokat nézegetve. Valóban: gyerekek állnak a történet középpontjában, Jim Carrey szerepeinek döntő többsége is lehet ifjabbak által élvezhető, mitöbb, maga a történet is egy klasszikus Dickens-mesével is felérhet. Mégis kétlem, hogy ezt az abszolút sötét tónusú drámát, annak minden kellékével, egy tizenegy-tizenkét év körüli gyerek simán végigszórakozná. Igaz, azt sem sikerült teljes bizonyossággal megállapítanom, hogy Brad Silberling rendező tulajdonképpen milyen filmet is szeretett volna készíteni. Ha igazi családi drámát, akkor nincs Jim Carrey (s talán unalomba is fullad), ha komédiát, akkor többet nevetünk - de ezek mind olyan filozofálgatások, amelyekre voltaképp semmi szükség, ha figyelembe vesszük magát Lemony Snicketet, akinek könyvei nem kisebb jelentőséggel bírnak, mint hogy a tengerentúlon sikerült leverniük a Harry Potter-történetek töretlen és megingathatatlan uralkodását. Az ezidáig kilenc történetet megélt kalandsorozat három kötetéből készült az adaptáció, és ez akár meg is magyarázhatja az olykor igen szembetűnő tétovaságot. Ellenben az egész film olyan káprázatos képi világot teremt elénk, mely méltó követője a nagy aduászoknak ("Harry Potter"-filmek, "Gyűrűk ura"-trilógia, "Addams Family"), és bűn lenne az általános kritikus hibába esni, ha elkezdenénk képkockáról képkockára vizsgálni, mely szeleteit honnan kölcsönözte a "Series Of Unfortunate Events". Nincs értelme, egyszerűbb, ha hagyjuk magunkat elvarázsolni, pláne, ha szeretjük a szürke alapon csillogó színeket, és a pazar díszleteket. Hagyjuk, hogy Jim Carrey, ha visszafogottabb jelenlétével is, de hozza a klasszikus figuráit, tobzódjon a jeleneteiben, édesítse meg egy picit ezt az egyébként keserű mesét (még akkor is, ha épp tőle keserű).

         S hogy mi édesíti meg még inkább ezt a keserédes másfél órát, az egészen bizonyosan Thomas Newman semmihez és senkihez nem hasonlítható csodálatos zenei aláfestése. Helyesbítek, egyetlen dologhoz lehet hasonlítani jelen munkáját, az pedig bármely korábbi munkája. És itt kénytelen vagyok egy pillanatra megállni, mert ez a kijelentés szorul némi magyarázatra. Thomas Newman, mint a legifjabb sarja a filmzeneközpontú Newman-családnak (Alfred, Randy, David), évekkel ezelőtt kialakította az ő egyéni hangulatú és hangszerelésű zenei világát, melynek egyik nagy erénye, hogy abszolút megkülönböztethető a tengernyi filmzeneszerzőtől. Másik sajátossága, hogy számos speciális hangszerrel és hangeffekttel vegyített zenéje egyazon pillanatban képes a játékos vidámságot és a csendes szomorúságot kifejezni, ami kétségbevonhatatlan tehetségének egy állandóan jelen lévő bizonyítéka. A legnagyobb bizonytalanságot az ő zenei megítélésekor viszont elsősorban pont az okozza, hogy tizenkét-három éve nagyjából ugyanolyan kaliberű produkciók kerülnek ki kezei alól. Az 1994-es "The Shawshank Redemption" ("A remény rabjai") kiemelkedő sikere óta legalább tizenkét hasonló stílusú és hangzású zenével állt elő, ami így szárazon kimondva elég lehangoló információként is tűnhet, Thomas Newman azonban pont azért zseni, mert ez a tizenkét album kivétel nélkül szinte tökéletes élményt nyújt, sőt, széles eszköztárral rendelkező vegykonyhájából olykor olyan száz százalékosan tiszta anyag kerül ki, mint például az "American Beauty" ("Amerikai szépség"), vagy a "Meet Joe Black" ("Ha eljön Joe Black").

         A "Lemony Snicket" (engedelmet kérek, hogy nem írom le minduntalan a félsornyi címet), ha nem is épp ilyen makulátlan fényű album, mindenképpen az egyébként is erős Newman-diszkográfia élbolyának tagja. Kezdve a filmzenebarátok örök elvárásával, az egy óránál is hosszabb játékidővel, ami szerencsére Thomas Newmannél nem meglepő: ő szerencsére mindig olyan kiadókkal szerződik, akik hajlandóak 40 percnél lényegesen több zenét prezentálni a közönség felé. Ami első kézhezvételnél még feltűnő lehet, azok a film címéhez igazodó, mérföldnyi hosszúságú tételcímek, melyek többsége első ránézésre túlszárnyalja az egyszerű angolt ismerő hallgatók tudását. Ez már előrevetíti egy különleges világ létrejöttét, mely rögtön az első "The Bad Beginning" tételben megnyilvánul. A morbid tréfával induló nyitány (mely tréfát a hallgatók megtapasztalására hagyom) rögtön tudatosítja a hallgatókkal, hogy azért a vidám, felhőtlen kacajjal telített meséktől lényegesen távolabb helyezkedik el történetünk, és jobb, ha minél hamarabb felkészülünk egy sokkal sötétebb, kiszámíthatatlanabb, fenyegetőbb világba. Hangzásában leginkább az ezt megelőző Newman-zenére, a "Finding Nemo"-ra emlékeztet, igaz, őrülten elmélyült szaktudás, és másodpercről másodpercre történő zeneismeret szükséges Thomas Newman műveinél ahhoz, hogy kellő pontossággal meg tudjuk állapítani, mely motívuma épp mely korábbi albumát idézi elő. Maradjunk tehát annyiban, hogy legutóbb a "Findig Nemo" esetében hallhattunk ehhez hasonló tételeket, a mélyen búgó alapot csilingelés kíséri, középpontjában mindig valami alig beazonosítható pengetős hangszer áll (legtöbb esetben a számos Newman-albumnál közreműködő Bill Bernstein játékával), kísérő szólamát pedig valami fúvóshangszer adja. Newman nagy ritkán ír zenét teljes zenekarra, ezért is tud duplán hatni az emberre, amikor aztán váratlanul a húrok közé csap (jelen esetben is lesz erre példa). Az általában csendes megszólalásmód jellemző a "Lemony Snicket"-re is, hol a mély hangokat pengető vonósok közé ékelődött klarinét kiszámíthatatlansága ("Chez Olaf", Jim Carrey alakjának témájában), vagy a távolban felsejlő szintis atmoszférából kiemelkedő szomorkás zongorajáték (ötödik tétel, "Resilience", nevezhető akár az album egyik főtémájának is).

         A szigorú kettősség végigkíséri az albumot, éppolyannyira, ahogy a történet is egyik pillanatról a másikra fordul át a reménytelenségből az áhított feloldásba. Míg a hatos "The Reptile Room" kissé ázsiai jellegű zenéje (furulyákkal, pánsíppal, ütőshangszerekkel) az újjal való találkozás izgatottságát és kalandját fejezi ki, addig az első igazi megmérettetés az ezt követő "An Unpleasant Incident Involving a Train" alatt szólal meg (mondtam, hogy hosszú címek, nem igaz?). A vészjóslóan reszelő, sistergő hangszerek összevisszaságába olykor belebújik a közeledő vonatot érzékeltető, mélyen felbúgó hangszer (talán bőgő, talán tuba, talán szintetizátor - nehéz eldönteni). Szinte azt lehet mondani, hogy a leghosszabb címmel bíró tételek hasonlóan vészjósló és feszültséget hordozó zenék ("Regarding The Incredibly Deadly Viper", "The Regrettable Episode of The Leeches", "Attack Of The Hook-Handed Man"), némiképp visszaidézik az "Angyalok Amerikában" című sorozathoz készített zenéinek sátánközeli pillanatait. Ugyanakkor nem maradnak el a valóban mókás motívumok sem, a viszonylag rövid tizenkettes "The Marvelous Marriage" polka-szerű játékossága, vagy a huszonhármas "Loverly Spring" igazán meseszerű dallama (mely utóbbi egyébként a film bevezetőjében hangzik el) mind egy pillanatnyi kis felsóhajtást, kimenekülést jelentenek a szürke és ködös disszonanciából.

         Az album leggyönyörűbb tétele az utolsó előtti "The Letter That Never Came", amely egy bővebb, kibontottabb változata a korábban elhangzott "Resilience"-nek. Ha kizárólag ezt a tracket hallgatjuk meg, meggyőződhetünk mindarról a zenei csodáról, amire csak Thomas Newman képes. Zongora, hegedű és kedves csilingelések tökéletes harmóniája, mely tulajdonképpen összegzi a zeneszerző eddigi munkásságát - csakúgy, mint ahogyan az egész album tekinthető egy átfogó visszatekintésnek, egy összefoglalónak Newman elmúlt 12-13 sikeres évéről. A tartalmas játékidő alatt szépen visszaidéződik minden, amit ismerünk tőle: "Road To Perdition", "Finding Nemo", "The Green Mile", "Little Women", "Oscar And Lucinda" és a többiek. Amitől ez az album mégis különleges, hogy társaihoz hasonlóan (és voltaképp érthetetlenül) önállóan is megállja a helyét, tökéletesen illeszkedik a filmhez, megadja a szükséges töltetet a "Series Of Unfortunate Events" meglepetésekkel és viszontagságokkal teli sötét világához. Thomas Newman napjaink legegyedülállóbb zeneszerzője, és akinek az "American Beauty" rádióból is ismert motívumai kedvesek voltak, azok számára mindenképp érdemes bővebben ismerkedni Newman további munkáival. Kezdetnek a "Lemony Snicket" épp tökéletes.


    Tihanyi Attila
    2005.06.15.




    Tracklista:

      1. The Bad Beginning (3:20)
      2. Chez Olaf (3:12)
      3. The Baudelaire Orphans (2:32)
      4. In Loco Parentis (1:28)
      5. Resilience (2:30)
      6. The Reptile Room (1:36)
      7. An Unpleasant Incident Involving a Train (4:52)
      8. Curdled Cave (2:04)
      9. Puttanesca (2:41)
    10. Curious Feeling of Falling (1:46)
    11. Regarding the Incredibly Deadly Viper (2:34)
    12. The Marvelous Marriage (0:53)
    13. Lachrymose Ferry (0:38)
    14. Concerning Aunt Josephine (2:09)
    15. VFD (1:11)
    16. The Wide Window (1:12)
    17. Cold as Ike (2:45)
    18. Hurricane Herman (2:19)
    19. Snaky Message (2:31)
    20. The Regrettable Episode of the Leeches (2:45)
    21. Interlude with Sailboat (1:05)
    22. Verisimilitude (2:17)
    23. Loverly Spring* (1:50)
    24. A Woeful Wedding (3:22)
    25. Attack of the Hook-Handed Man (2:23)
    26. Taken by Surpreeze (2:02)
    27. One Last Look (1:42)
    28. The Letter that Never Came (4:14)
    29. Drive Away (End Title) (5:05)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Charlie and the Chocolate Factory

    The Chronicles of Narnia: The Lion,
    the Witch, and the Wardrobe


    Finding Nemo

    Muppet's Treasure Island

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam