FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Last Stand (Mowg)    THE LAST STAND   (2013)
       Erőnek erejével


      

       zene: Mowg
       vezényel: Joseph Crnko
       kiadás éve: 2013
       kiadó: Red River Entertainment
       játékidő: 51:56




         A 2010-es "The Expendables - A feláldozhatók"-kal Sylvester Stallone nemcsak saját magát, de barátját és egykori vetélytársát, Arnold Schwarzeneggert is újra felhelyezte a térképre. Akkor még, valamint a második rész esetében úgy-ahogy működött a nosztalgia faktor, hiszen az egykori akcióikonok rajongói egy mozijegy áráért megkapták a duót együtt (nem is beszélve a további csatlakozókról). Ám ezt követően egyikük soron következő filmje sem teljesített kiemelkedően a kasszáknál, sőt nyugodtan nevezhetők szégyenteli bukásnak is, ezért lesz hát sorsdöntő a 2013 októberében bemutatásra kerülő újabb közös produkció, a "Szupercella". Ebből túl jól viszont már nem jöhetnek ki: ha legalább mérsékelt sikert aratnak, akkor is el kell gondolkozniuk azon, hogy ezután ők lesznek-e az akciófilmek Stan és Pan párosa (csak épp egyenrangú felekkel), hiszen a jelek alapján "szétszakítva" napjainkban már messze nem kíváncsiak annyian rájuk, mint fénykorukban. Bukás esetén még egyszerűbb a képlet, azaz jöhet a választás a mozikig el sem jutó munkákra történő átállás (amennyiben a címben a Terminátor vagy a Rambo nevek nem szerepelnek), netán a méltóságteljes visszavonulás között, a megfontolt döntésben pedig talán segíthet Steven Seagal és Jean-Claude Van Damme feneketlen mocsárba került karrierjének rémképe.

         Felemás megítélésű politikusi pályájának lezárultát követően Schwarzenegger az "Erőnek erejével" című produkcióval jelentkezett. Arnoldunk ebben egy, a mexikói határ közeli kis amerikai település seriffjét alakítja, aki egy szökevény bűnözővel kerül szembe. Kiderül, hogy kizárólag ő és emberei lesznek a szóba jöhető jelöltek a veszélyes Cortez és túlerőben lévő emberei megállítására, mielőtt a bandafőnök elhagyná az országot villámgyors sportkocsijával. E soványka, ámde egy tisztességes akciófilmhez ígéretes lehetőséget biztosító sztoriból Kim Jee-Woon rendező egy modern westernfilmet dobott össze. Bár ennyi elvileg ma már kevés lenne, a mára némileg megfakult fényű akciócsillag láthatóan élvezettel bújik a karakter bőrébe, ami a vékony történetet ellensúlyozza. A legnagyobb gond ott keresendő, hogy a komolytalanság igen eltúlzott mértékben van jelen, leginkább a felbukkanó ripacsoknak köszönhetően.
         Itt van mindjárt a Jackass-arc Johnny Knoxville, aki ugyan hiába abszolút mellékszereplő, a fiatalabb korosztály moziba vonzásának érdekében még a filmplakátra is rákerült. Hasonlóan viccesnek szánt, de valójában inkább kínos karikatúra a hiperaktív Luis Guzmán, aki talán egész pályája során sem játszott mást a korlátozott tehetségének épp megfelelő szánalmas idiótánál, s végül ne hagyjuk ki Peter Stormare-t, aki már rég kiírta magát a komolyan vehető színészek közül. Egy ilyen bandával akkor is nehéz épkézláb filmet létrehozni, ha akad valódi színészünk is a sírósra görbült szájjal rohangáló Forest Whitaker képében. A főgonoszunk sem túl emlékezetes, ráadásul Eduardo Noriega szinte végig a száguldó autójában ücsörög. A legfőbb problémát azonban a mindent tét nélkülivé tévő vígjátéki jelleg okozza, mely ugyan tudatos döntés, és könnyen dekódolható, illetve értékelhető az önirónia is, de a humor rendszerint inkább feszengést okoz, mintsem őszinte vigyort, így hiába volt meg filmünkben a lehetőség, a sikerhez vezető út felénél lefékezett.

         Mivel a mozi tulajdonképpen egy mai western, mely olyan filmeket idéz meg akarva-akaratlanul, mint például Franco Nero "Django"-ja, egy nem szokványos stílus szükségeltetett hozzá. E szempontból rendben lévő választás lett a rendező "I Saw the Devil"-jéhez is komponáló Mowg. A dél-koreai gitáros, legalábbis az imént említett film zenéje alapján, inkább a nem feltétlenül pejoratív értelemben vett egyszerűbb felépítésű szerzemények hívének tűnik, ami az "Erőnek erejével" score-jára is igaz.
         A "Cortez Extraction"-nel indul a lemez, és ezzel rögtön be is leszünk vezetve ebbe a sajátos akciózenei stílusba, mely olyan szerzeményeket jellemez még a későbbiekben, mint a "Canyon Shootout" vagy a "Burrell Is the Right Hand of Cortez". Ezekben a rendkívül izgága, zaklatott módon játszó vonósokat és rézfúvósokat elektronikus megoldások, valamint elektromos gitár lüktető dörmögése egészíti ki, ami többé-kevésbé érdekes. Ám sajnos több alkalommal is, például a "Weapon of Choice"-ban, egyenesen elviselhetetlenné válik a hegedűk fűrészelő játéka, idővel pedig azzal szembesülünk, hogy azért hosszabb távon nem tűnnek túl érdekfeszítőnek a kompozíciók. Ez igaz például a feszültnek szánt "Riding Monster"-re, a meglehetősen szimpla akciódallamú "High Noon on the Bridge"-re, illetve a "The Combat"-ra is. Mowg a "The Last Stand"-ben és a legjellegzetesebb pillanatokat összesítő "Mowg’s Symphony"-ban lépteti leginkább előtérbe hangszerét, az elektromos gitárt, és az elsőként az előbbiben felbukkanó és az utóbbiban is megcsillanó, vonósjátékkal kísért gitártéma tényleg eltalált, emlékezetesebb motívum lett.

         A score csak tizenegy részre bontva került a CD-re, ami ritkán alkalmazott, de hallgatóbarát elgondolás, mert így nem egy sokfelé tört zenei élményt kapunk. Az viszont kevésbé jó, hogy néha olyan darabokat hallunk, melyek mintha a "Cowboyok és űrlények"-hez írt aláfestés kihagyott részei lennének. Ám az igazat megvallva, mindez azért nem túl zavaró, mert már Harry Gregson-Williams említett műve sem egy túl ismert zene - mégpedig okkal, ahogy Mowg score-ja is megragad a könnyen feledhetőség szintjén. Akadnak ugyan érdekes, néhol még emlékezetes pontjai is, de ez nem olyan mű, amely az év végi összesítések legjobbjai között fog landolni. De persze a legrosszabbak között sem, hiszen abszolút középre, megérdemelt helyére kerül.


    Bíró Zsolt
    2013.10.18.




    Tracklista:

      1. Cortez Extraction (6:04)
      2. Riding Monster (4:42)
      3. The Last Stand (4:07)
      4. Weapon of Choice (4:36)
      5. Canyon Shootout (4:27)
      6. High Noon On The Bridge (3:37)
      7. Burrell Is The Right Hand of Cortez (3:44)
      8. Jerry Dies and So (3:11)
      9. I Know What's Coming (4:58)
    10. The Combat (5:57)
    11. Mowg's Symphony (6:33)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Assault on Precinct 13

    Eraser

    The Magnificent Seven

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam