FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Last Airbender (James Newton Howard)    THE LAST AIRBENDER   (2010)
       Az utolsó léghajlító


      

       zene: James Newton Howard
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2010
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 66:46




         Kevés olyan rendező van, aki akkora szorgalommal és gyorsasággal amortizálta magát, mint M. Night Shyamalan tette az elmúlt években. Egy évtizeddel ezelőtt még - a "Hatodik érzék" kapcsán - az Oscar-jelöltek között olvashattuk a nevét, eztán igazi sikergyárosként lett elkönyvelve, sőt az új Hitchcockként emlegették, viszont az utolsó három filmjével már csak Arany Málna-jelölésekre, sőt mi több, három díjra futotta. A "Lány a vízben" még megbocsátható kis félrelépésnek tűnt, mondván, a gyerekeinek írt mesét dolgozta fel filmként, és ez nem is lett volna egyedülálló eset, hiszen a szintén ünnepelt direktor, Robert Rodriguez is forgatott már bevallottan a csemetéi számára hajmeresztő mozikat (például a "Kémkölykök"-széria). Azonban a medencében élő titokzatos lány regéjével Shyamalan nem állt meg a lejtőn, mivel a növényhorroros "Az esemény"-t már tényleg nehéz volt nem mosolyogva nézni, de a java csak ezután következett, hiszen a Nickelodeon népszerű animációs sorozatát, az "Avatar: Az utolsó léghajlító"-t olyan alapanyagnak gondolta, amellyel visszatérhet a blockbuster-rendezők táborába. Igazából ebből a tervből akár még jó dolgok is kisülhettek volna, azonban a direktor egy óriási hibát követett el, mégpedig azt, hogy a forgatókönyv megírását is saját magára bízta. Sajnos az indiai rendezőnek az utóbbi filmjeiben nagyon komoly problémai akadtak az értelmes történetek kitalálásában, és a röhejességet elkerülő párbeszédek megírásában. "Az utolsó léghajlító" is leginkább mindezért lett nagyon gyermeteg alkotás - nyilván a korosztály is be volt határolva -, de ettől függetlenül, egy ennyire felületes és elnagyolt forgatókönyvvel nem lett volna szabad belekezdeni egy látványorientált, pénzigényes moziba.

         A történet négy nép, a Tűz, a Víz, a Föld és a Levegő törzsének világában játszódik. Minden nép körében születnek úgynevezett hajlítók, akik a négy elem közül a saját törzsüknek megfelelővel tudnak bánni. Emellett pedig létezik egy olyan ember is, aki mind a négy elemet uralja, ő az Avatar, aki évezredek óta folyamatosan újjászületik, s mindig más törzshöz. A Tűz népe a másik három leigázására tör, ehhez pedig az Avatar elpusztítása is szükségeltetik, aki jelenleg a Levegő népéhez született. A fiatal Avatar azonban még azelőtt elszökik a törzsétől, mielőtt a Tűz népe megérkezik, így viszont a Levegő népét teljesen elpusztítják a támadók. Az Avatar - erről semmit sem sejtve - egy évszázad múlva ébred fel jégbe fagyasztott álmából, egy fiatal vízhajlítónak köszönhetően. A Tűz népe azonban megsejti, hogy az Avatar ismét előkerült, így hajtóvadászatot indítanak ellene. Egy maroknyi kis csapat viszont megpróbál a négy elemet uraló fiúnak segíteni abban, hogy megtanuljon uralkodni a képességén, és legyőzze a Tűz népének királyát.
         Mint már említettem, a film rettentően gyermeteg lett, ebből kifolyólag viszont sikeres nem, igaz, bukás sem, de a kritikusok és a közönség azért nem tartózkodott attól, hogy ott rúgjon bele, ahol csak lehet. Emiatt nem volt meglepetés, hogy öt Arany Málnát is bezsebelt az alkotás. Felnőttként elég nagy fantasy-rajongás kell ahhoz, hogy ne mosolyodjon el az ember a röhejes hadonászós harci jeleneteken, a semmibe révedő, bárgyú tekinteteken, és a tőmondatos párbeszédeken. Biztos vagyok benne, hogy a nézők közül sokan találtak maguknak egy „kedvenc” negatív színészi teljesítményt, én azonban nem a főszereplő Noah Ringert vagy az Arany Málnával is díjazott Jackson Rathbone-t tartottam a legrosszabbnak, hanem a "Gettómilliomos"-ban már bizonyított Dev Patelt, aki ebben a moziban a szigorú nézést és harci kalimpálást fejlesztette mesterien nevetséges szintre. Azt viszont nem lehet elvitatni a filmtől, hogy bizonyos technikai megoldások a látvány, a jelmez és a díszlet terén igen színvonalasak lettek, csak sajnos mindezek nem egy jó filmet szolgálnak.

         Shyamalan állandó zeneszerzője James Newton Howard, aki eddigi életművének legfontosabb alkotásai közül többet is az indiai direktor filmjeihez komponált. "A falu" vagy a "Lány a vízben" zenéje valószínűleg örök klasszikusok lesznek, de talán már napjainkban is azok. Feltehetően minden filmzenekedvelő, de főként Howard rajongói dörzsölték a kezüket örömükben, hogy a szerző Shyamalan révén egy látványos fantasy score-jának a megírására is lehetőséget kapott. A várakozásoknak megfelelően pedig remek zene született "Az utolsó léghajlító" alá, amit azonban elsőre sokan picit rossz szájízzel fogadtak, hiszen Howard, a korábbi munkáitól eltérően, nagyon összetett muzsikát írt. Témagazdagsága gyakorlatilag több filmre is elegendő lenne, hangszerelése is lényegesen gazdagabb, mint ahogy azt a szerző munkáinál általában megszokhattuk. Ugyanakkor pár meghallgatás, és a film megtekintése után a komponista elképzelése valószínűleg minden hallgatóban koherens egységgé áll össze. A szimfonikus zenekar mellett rengeteg távol-keleti ütős, fúvós hangszer is jelentős szereppel bír a score-ban, melyben a hatalmas, monumentális zenei megoldások éppúgy helyet kaptak, mint a szerzőre jellemző csendes, visszafogott, érzelmes pillanatok. A score tulajdonképpen a 2006-os "Lány a vízben" zenéjének grandiózusabb testvéreként fogható fel.
         Noha korábban a hír bejárta a netet, és szinte minden filmzenekedvelőt meghökkentett, hogy a kiadó lehagyta az albumról a score kórusrészeit, azonban később mindez túlzásnak bizonyult, hiszen van kórus, ami meg hiányzik, az többnyire jelentéktelen, és nem vesz el annyit a kiadott zene értékéből, hogy mindezt felrójuk a Lakeshore Recordsnak.

         A trackek nem a filmben való elhangzásuk sorrendjében kerültek az albumra, így bizonyos témák építését, fejlesztését a CD-n nem lehet úgy nyomon követni, mint a film alatt. Az első track a stáblista alatt hallható, nagyjából az összes zenei motívumot összefoglalja, sajnos ez pont azon tételek egyike, amiből valóban hiányzik a kórus. A score is megpróbálta követni a történetben szereplő négy elemet, így az egyes népek saját zenei körítést kaptak. A Víz népéhez a vonósok, a Tűzéhez a rézfúvósok, a Földéhez az ütősök, míg a Levegő népéhez a fafúvósok hangjai köthetők, noha mindezt nem kőbe vésett szabályként kezeli a szerző, de jól megfigyelhető ez a koncepció. Mindennek összefoglalójából alakult ki a nyitó tétel, vagyis az "Airbender Suite". - Howard kifejezetten mestere az ütős hangszereknek, ez ebben a munkájában is érezhető. Az "Earthbenders" és a "The Blue Spirit" a legjobb példák az ütősök pazar alkalmazásának, ezekben különösen hangsúlyosak a dobok, melyek közé távol-keletiek is bekerültek, így például brutális erővel szóló taiko dobok. A visszatérő ütős instrumentumok közé tartozik még a wood block, a fém- és fagongok, egyéb csilingelő hangszerek, illetve tibeti hangtálak és vallási harangok.

         Jelen írás keretei között nem vállalkozhatok arra, hogy minden kiegészítő témát felvázoljak az olvasónak, hiszen a score dallamgazdagsága szinte páratlan, de a három vezérmotívum mindenképpen említésre érdemes. A párhangos főtéma a filmben rögtön a nyitóképek alatt hallható, az albumon mindezt a "Prologue" rejti. A témát szinte mindig egy visszafogott rézfúvós morajlás vezeti fel, hogy aztán ebből bontakozzon ki a többnyire trombitán és harsonán megszólaló hősies, méltóságteljes vezérmotívum, mely a legdiadalittasabban a "The Four Elements Test"-ben hallható, a legjobb variációját pedig a "Journey to the Northern Water Tribe" rejti. Ez a track egyébként a legjobbak egyike, noha szerencsére majd’ minden tételről elmondható ez. A főtéma legkiemelkedőbb prezentálása az album legjobb tételéhez, vagyis a "Flow Like Water"-hez köthető. Howard alkotásaiban óriási muzikális katarzist tud varázsolni, "Az utolsó léghajlító"-ban a végső összecsapás lezárásához írt egy elementáris erővel megszólaló zenét. A "Flow Like Water" csendes, lassan folydogáló vonósok és csengettyűk hangjaiból építkezik, majd a témák újrázásával és a főtéma átütő erejű felcsendülésével ér olyan magasságokba, hogy ezt a tétel nyugodtan nevezhetjük a komponista egyik legjobb szerzeményének. A második fontos motívum az Avatar-téma, mely először a "Hall of Avatars"-ban csendül fel. A track elején még elég visszafogottan halljuk, majd a szerző a hegedűsök és a csellósok játékával méltóságteljes variációban is elénk tárja. A dallam másik fontos elhangzása a már említett "Flow Like Water" elejéhez köthető, tulajdonképpen ez vezeti fel a katarzist.

         A Tűz népének vezérhangszerei a rézfúvósok, dinamikus játékukat hallhatjuk például a "We Could Be Friends" esetében, dobbal és kórussal is kiegészülve ("The Blue Spirit") a score legharciasabb, legdinamikusabb pillanatai is hozzájuk köthetők. Néhány tétel olyan témát tartalmaz, melyet csak egy esetben hallhatunk, ezekről feltételezhető, hogy egy lehetséges folytatás előkészítésére rakta bele Howard - hasonló módon lőtt el feleslegesen sok jó dallamot Alexandre Desplat is, a szintén nem folytatott "Az arany iránytű"-höz. Ilyen jó, de igazából nem részletezett témát rejt a "We Are Now the Gods", de valószínűleg az "Airbender Suite" első felének remek nagyzenekari része is egy efféle hamvába holt jövőbeni téma lehet.

         Elsőre, de talán még másodjára sem könnyű befogadni Howard ezen zenéjét, hiszen annyira összetett és gazdag. Azonban ez a score a szerző egyik legkiemelkedőbb muzsikája lett, a "Waterworld - Vízivilág", a "Dinó" vagy a többi Shyamalan-alkotás zenéjének méltó társa. Sajnos olyan filmhez íródott, mely a legkevésbé sem méltó arra, hogy ilyen nagyszerű muzsikája legyen, jelzi mindezt az is, hogy a mozi nézése közben az ember (talán a filmzenéket nem figyelők is) elcsodálkozhatnak azon, hogy egy rossz film vicces - bár nem annak szánt - jelenetei alatt miként is szólhat ennyire hibátlan, varázslatos muzsika.


    Gregus Péter
    2011.03.30.




    Tracklista:

      1. Airbender Suite (11:16)
      2. Earthbenders (5:53)
      3. The Avatar Has Returned (4:42)
      4. The Four Elements Test (5:30)
      5. Journey to the Northern Water Tribe (4:01)
      6. Hall of Avatars (3:40)
      7. Prologue (2:43)
      8. The Blue Spirit (7:17)
      9. The Spirit World (5:18)
    10. We Could Be Friends (4:08)
    11. We Are Now the Gods (5:46)
    12. Flow Like Water (6:32)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    King Kong

    Lady in the Water

    The Village

    Unbreakable

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam