FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Immortal Memories  Spirit: Stallion of the Cimarron  Scream: The TV Series  London Has Fallen  Don't Breathe  Doctor Strange  The Hobbit: The Battle of the Five Armies  Blair Witch  Aladdin  Love Actually
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Lady in the Water (James Newton Howard)    LADY IN THE WATER   (2006)
       Lány a vízben


      

       zene: James Newton Howard
       vezényel: Pete Anthony, Grant Gershon
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Decca Records
       játékidő: 59:48




         A világ filmkritikusait kétségkívül az őrületbe kergeti M. Night Shyamalan, s megítélésében a legprofibbaktól kezdve az önjelölt recenzorokig természetesen mindenkinek igaza van, ami egyre jobban megnehezíti egy átlagos mozibajáró véleményformálását. Egyesek szerint a legutóbbi "A falu" volt az indiai származású "csodarendező" legrosszabb filmje, melyet még a "Lány a vízben" is képes volt alulmúlni, mások pedig pont az ellenkezőjét állítják, mégpedig hogy ez utóbbi filmje sikerült a leginkább letisztult, egyedi hangvételűre. Magam is valahogy úgy érzem, hogy (fittyet hányva az őt körülvevő, túlságosan is komolyan gondolt elvárásokra) egyszerűen filmre vitt egy könnyed mesét, mellőzve a horrorisztikus megoldásokat és a váratlan csattanókat, óvatosan kerülve a túlzott drámaiságot. Más kérdés, hogy egy ilyen produkció nem kifejezetten a moziközönséget hódítja meg, s a film igazi sikerét vélhetően később könyvelheti majd el, mindenesetre jó érzés néha nem hétköznapi produkciókkal találkozni.
         A film egy átlagos amerikai társasházban, amolyan négyszintes Melrose Place-ben játszódik, ahol a legkülönbözőbb egyéniségek élnek egymás mellett viszonylagos békességben. Az ő életük zökkenőmentessé tételéért sürög-forog napról napra Cleveland Heep (Paul Giamatti kiváló megformálásában), míg egy napon szerencsétlenül megcsúszik a lakóközösség medencéjének szélén, s ájultan gördül a vízbe. Saját szobájában tér észhez, mellette titokzatos megmentőjével, egy hófehér bőrű lánnyal (szerepében az egzotikus szépségű, s extrahosszú combú Bryce Dallas Howard), akiről csakhamar kiderül, hogy a vizek világában él. Hazájába történő visszajutása igen körülményes, lévén nem csupán számos szabályt betartva teljesíthető csak a kaland, de egy sakálszerű farkas (vagy farkasszerű sakál) is csak arra vár, hogy a medencéig tartó rövid úton szétmarcangolhassa őt. A Grimm-mesék alapjait a modern civilizációba helyező történetből aztán kiderül, hogy szinte bármely földi halandó képes a vízi világ különféle hierarchiájában meghatározott pozíciót betölteni, csak éppen azt nehéz megtalálni, hogy ki mihez is ért a legjobban. A különféle egyszerű és tiszta gondolkodású emberek (és amint látni fogjuk, csakis azok) végül megtalálják a módját, hogy a lány hazaútját biztosítsák, s ezzel Shyamalan legújabb meséje véget is ér.

         Amit a film ismerete nélkül is hónapokkal ezelőtt könnyedén megjósolhattunk, az a hozzá kapcsolódó zene színvonala. James Newton Howard mind a négy korábbi Shyamalan-produkcióhoz egészen kiemelkedő score-t komponált, így tehát egyértelmű volt számomra a "Lady in the Water" előrendelése. Nagyjából egy hónappal a film magyarországi bemutatója előtt kezembe vehettem a Decca kiadó igényes korongját, négy oldalra nyitható, színes képekkel, a zene minden közreműködőjét felsoroló belső borítóval, illetve majdnem egy órányi játékidőt kitévő hanganyaggal. Megadván a kellő tiszteletet kedvenc komponistámnak, hermetikusan elzártam magam a külvilágtól, hogy minden porcikám a műre hangolódjon. Ahogy haladtam előre tételről tételre, úgy fokozódott bennem a kíváncsiság a végkifejletet illetően, és mivel számos track szinte mindig azelőtt ért véget, hogy valami igazi fordulópont következett volna be, egyre inkább elveszítettem a türelmemet. Az utolsóelőtti "The Great Eatlon" azonban szinte mindenért kárpótolt: Howard elképesztően grandiózus finálét komponált, és hirtelen összeállt az egész kompozíció kerek egésszé, ráadásul olyan egésszé, amelyet nyugodt szívvel már most kikiálthatok a 2006-os év legjobb filmzenéjének.
         Az első benyomásaimat azért tartottam érdemesnek megosztani az Olvasóval, mert gyanítom, hogy sokakban ugyanez a folyamat fog lejátszódni a "Lady in the Water" hallgatásakor. Természetesen a lezárás ismeretében teljesen másképp viszonyulunk az azt megelőző tételekhez is, és bizton állíthatom: egyenesen követeli az újra és újra meghallgatást. Az "Unbreakable" melankóliája, a "Signs" fürge főmotívuma, és a "The Village" szívfacsaró hegedűszólói után lássuk tehát, hogy a komponista milyen új történetet mesél nekünk szimfonikus zenekarával.

         Az indító "Prologue" vezet be a történetbe, s a film mókás képregényszerű kezdete alatt csendben elhangzik egymás után a két főtéma: előbb halk csilingelés kíséri a magasan és sejtelmesen éneklő női kórust, melyet egy csodaszép zongorás melléktéma követ mély harmóniamenettel, végül a teljes zenekar megszólalásában megismerhetjük a legünnepélyesebb motívumot is. A teljes "Prologue" hamisítatlan Shyamalan-zene, és később is az egész album során visszaköszönnek a korábbi művek legjellemzőbb hangulatai. Éppolyannyira felidéződnek a mezőbe rajzolt búzakörök a "Charades" és a "Cereal Boxes" című tételek halk hárfafutamra illeszkedő mély vonós morajlásaiban és távoli kürthangjaiban, mint a "The Healing" csodaszép akkordjai alatt a vak lány bolyongása az ismeretlen erdőben.
         Némiképp szakítva a kronológiával, rögtön a prológus után meghallgathatjuk az album egyik legjobban sikerült tételét, a "The Party"-t, mely igazán fenyegető és vészjósló hangulatot áraszt a vibrafonra fokozatosan építkező zenekar révén, ami később nem is csekély mértékű káoszban terebélyesedik ki, végül pedig az "Unbreakable" csendes, ám annál feszültebb hangulatát idéző vonósmotívumokkal zárul. Számos olyan Howard-mű hangulata is be-beköszön, melyek igazán naggyá tették őt az elmúlt években, erre kiváló példa a többször is mélyen búgó vibrafon disszonáns lecsengése vagy a fuvola éles játéka, melyek a "Snow Falling on Cedars" sejtelmes atmoszféráját idézik fel ("Ripples in the Pool", "Officer Jimbo"). Az első igazán erőteljes zenekari csúcspontot a "The Blue World" éri el, némiképp a "Devil's Advocate" pokoli és tragikummal vegyített mélységeire emlékeztetve, a második, egyben záró csúcspont, a "The Great Eatlon" pedig az összes jól sikerült akció-, és kalandzenéjének legszebb pillanataival egyenértékű. Ez foglalja egyébként össze az eddig csak félig kibontott, vagy a cél előtt hirtelen abbamaradt tételeket, kiváltképp a "Giving the Kii" sustorgásokkal teli félelmetességét, vagy a végső küzdelemre előkészítő "Walkie Talkie"-t. A finálé egyetlen szépséghibája, hogy hirtelen ér véget, s vált át a szívbemarkoló női kórus csendes énekébe, melyet aztán a valódi "End Titles" zár le romantikus harmóniákkal, zongora és fuvola, majd később az egész zenekar szolid előadásában.

         Négy Bob Dylan-feldolgozás zárja a kiadványt, melyek közül az első hangulatában tökéletesen illeszkedik az "End Titles"-hez, s még Amanda Ghost is egész hallgatható, de a két Silvertide-darab kihagyásával az égvilágon semmit nem veszítünk - sőt, talán rontja is az addigi összképet, melyről nyugodtan elmondhatjuk, hogy szinte tökéletesre sikerült. James Newton Howard úgy tűnik, nem képes hibázni, ha meg kell felelnie az elvárásoknak, még úgy is, hogy tulajdonképpen saját maga számára tette egyre magasabbra a mércét. Ténylegesen ő az egyik legkiválóbb zeneszerzője ma Hollywoodnak, s ezt a "Lady in the Water" összetettségével, kiváló hangulatjátékával és témáival, minden szólamra kiterjedt hangszerelésével, valamint extravagáns lezárásával újfent minden kétséget kizáróan bebizonyította. Vélhetően Shyamalant eztán sem fogják érdekelni a kritikusok, úgyhogy számíthatunk a folytatásra - s a magam telhetetlen részéről már most alig várom.


    Tihanyi Attila
    2006.09.24.




    Tracklista:

      1. Prologue (2:52)
      2. The Party (6:40)
      3. Charades (5:50)
      4. Ripples in the Pool (1:49)
      5. The Blue World (4:25)
      6. Giving the Kii (1:49)
      7. Walkie Talkie (2:08)
      8. Cereal Boxes (2:33)
      9. Officer Jimbo (3:31)
    10. The Healing (4:03)
    11. The Great Eatlon (4:41)
    12. End Titles (1:43)
    13. The Times They Are A-Changin (5:59) *
    14. Every Grain of Sand (4:15) **
    15. It Ain't Me Babe (3:46) ***
    16. Maggie's Farm (3:36) ***

    * előadja: A Whisper in the Noise
    ** előadja: Amanda Ghost
    *** előadja: Silvertide



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Dreamcatcher

    The Interpreter

    Unbreakable

    The Village

    További kritikáink
  • L'Intégrale: Bandes Originales des Gendarmes
  • Sully
  • Fantastic Beasts and Where to Find Them
  • Frozen
  • Miss Pelegrine's Home for Peculiar Children
  • Allied
  • Cell
  • Inferno
  • Sleeping with the Enemy
  • Hacksaw Ridge
  • The Magnificent Seven
  • The Girl on the Train
  • The Monkey King 2
  • The Monkey King
  • Seven

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja
  • Edmund Choi: A kezdetektől az Apolló 11-ig
  • Tina Guo: Mindig változó egyensúly

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin
  • Alex North

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2015
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam