FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Kis Vuk (Som Krisztián)    KIS VUK   (2008)
       


      

       zene: Som Krisztián és különféle előadók
       kiadás éve: 2008
       kiadó: Universal Music
       játékidő: 42:22





         Látszatra 2009 tavaszának egyik derűs napja is ugyanúgy indult, mint a többi. Ám a Filmzene.net szerkesztői közül öten tisztában voltak vele, hogy ezután már semmi sem lesz többé olyan, mint volt. Mindannyian elbúcsúztak szeretteiktől, egyúttal beszámoltak nekik arról, kit milyen mértékben jelöltek meg kedvezményezettnek frissen elkészített végrendeletükben, majd torkukban egy fokozatosan növekvő gombóccal, egyre felemásabb érzésekkel várták az estét, magukban a felelősöket keresve, akik szerint a "Kis Vuk" megtekintése ideális egy másfél órás sírva röhögésre. Nos, ami ez utóbbit illeti, nem is tévedtek, bár az alanyok arra már a bevezető másodpercek után rájöttek, hogy a tortúra és a térdcsapkodós szórakozás még sosem álltak ilyen közeli rokonságban egymással, mint itt.
         Miután gyakorlatilag már valamennyi létező hazai blog és rétegoldal belerúgott jókorákat Gát "Nem primitív a grafika, hanem ez koncepció" György villámgyorsan elsőszámú közellenségnek előlépő torz gyermekébe, a hullám elültével utolsóként még én is szeretnék egy kicsit páros lábbal ugrálni a már születése előtt halálra ítélt róka tetemén. Hiszen egyrészről ez a minimum, amit megérdemel, másrészről pedig a zenéről sehol sem írtak egy-egy mondatot leszámítva, annyira kimerített mindenkit a páratlan látványvilág befogadhatatlansága. Szokásunkhoz hűen itt most következne egy rövid filmes értékelés, ám tekintve, hogy a "Kis Vuk"-ot én nem tartanám hagyományos filmnek, inkább a celluloidszörny kifejezést használnám rá, valamint az első Tetrisek összetettségét is alulmúló grafikától kezdve a technikai erődemonstrációnak szánt, ám igen szánandó "kameramozgáson" át a Popeye-alkarú lányig az égvilágon mindent kielemeztek már előttem, ezúttal inkább mártír csapatunk film közbeni reakcióiról ejtenék pár szót. Reményeim szerint ez ugyanúgy, ha nem jobban jellemezni fogja a minőséget.

         Érdekes, de akadt köztünk gyanútlan, aki hallotta ugyan, hogy a Pixar mágusai mellé feltehetőleg nem Gát szállítja majd az utánpótlást, de ilyen mértékű sokkra azért nem számított. A kezdeti szörnyülködés, felhördülés, megdöbbenés után sikerült nagyon lassan mindannyiunknak hozzászokni a nem létező nívóhoz, és egy ideig elvoltunk azzal, hogy megpróbáljuk vigyorogva beazonosítani: melyik testi és lelki fogyatékos négylábú nyomorult mi akarna lenni, mi dolga van éppen itt, és vajon miért csinálja azt, amit éppen csinál a hátulról megtámasztott paravánoknak tűnő fák és az öko-dimenziókapuként funkcionáló (értsd: a szereplők nem átmennek, hanem átfolynak rajtuk) bokrok közt. Ám aztán felbukkant az Ember, Aki Libatollat Hordott A Haja Helyén, és elszabadult a pokol. Ekkor már le kellett állítani a lejátszót, hiszen a megállíthatatlan röhögéstől nem bírtuk követni a pedig kétségkívül egyre izgalmasabb irányba kanyarodó sztorit. Viszonylagos megnyugvásunk azonban csak addig tartott, míg főhősünk drámai szálként el nem mesélte, hogy apjával együtt karambolozott régebben, mert ekkor már a rejtély is megoldódott, miként kerülhetett a liba fékezéskor a kedves papa fejére - így aztán részünkről minden kezdődött elölről, a film végéig pedig folyamatosan érkezett az utánpótlás ahhoz, hogy egy percre se bírjuk magunkat átadni a néma műélvezetnek. Van itt minden, amit az ember az ellenségeinek is csak erős fenntartásokkal kívánna: az oroszlánnak csúfolt valami sörénye a változatosság kedvéért barnára színezett strucctollból áll; a lóféle súlytalanabbul lebeg a talaj felett, mint Farkas Bertalan a legszebb perceiben; egy felnőtt fejjel is ijesztőnek tűnő, agyonsminkelt transzvesztitáról pedig kiderül, hogy állítólag egy majom. Vicces pillanat is sok akad, mely hatására ezután Gátra a humor pápájaként tekinthetünk, hiszen már bevezetésként jókat nevethettünk a megdobált róka feje körül röpködő, fájdalmat szimbolizáló madarakon - igaz, ezt Walt Disney már ötven éve is csak nagy szégyenkezve vállalta volna be poénként, annyira eredeti.
         Amiben mindegyikünk véleménye egyezett: gyakran folyik a vita a különféle fórumokon a minőségről, annak kapcsán, hogy egy adott filmet valaki moziban, DVD-n, avi/DVD-rip vagy az igénytelenebbje kamerás verzióban nézett-e meg. Nos, a "Kis Vuk" révén összeborulhatnak a táborok, közelebb kerülhetünk a világbékéhez, hiszen itt ennek az égvilágon semmi jelentősége nincs: az élményen egyik formátum sem ront, pláne nem javít. Példa erre elbizonytalanodásunk, hogy a lemez most akkor megakadt-e egy pillanatra több jelenetnél is vagy sem. Mindenkit megnyugtathatok: kiderült, hogy nem akadt meg, ám az alkotók az adott pontokon ennyire hatásosan szemléltették a jelenséget a szaggatott animációval.

         A film zenei anyagánál az egyik legszembetűnőbb, hogy a dalok felét láthatóan egy közös pont köti csak össze: a Magneoton érdekeltségébe tartoznak, mely belterjességből adódik, hogy egymást ütő stílusok sorakoznak fel az albumon, de a jogdíjakkal legalább nem volt gond. Betétdalok adják a zenei anyag zömét, a lemezről lefelejtett instrumentális zenei anyag pedig olyan lett, hogy hiányát nem érezni. A tettes Som Krisztián, aki leginkább szappanoperák főcímzenéinek szerzőjeként volt ismeretes korábban, és mivel ezen produkcióhoz két számot is írt, így adódhatott, hogy az aláfestést is ő kövesse el. Munkája többnyire az általa is jegyzett dalok instrumentális felvezetője, illetve felidézése lett, a többi helyen pedig próbál ugyan némi bensőségességet hozni (és valamiképpen kapcsolódni legalább zenében Dargay Attila eredeti alkotásához), ám ez nem sikerül, erőtlen és olcsó, tévéfilmes szagot árasztó marad.
         Két dalával jobb a helyzet, hiszen a nyitó ("Ez az a hely") és záró ("Csak mi ketten") felvétel kereskedelmi rádiós szemszögből rendben van: a Szekeres Adrienn, illetve Lola kíséretében a szerző által elénekelt számok fülbemászóak, akár még "küldeném mindenkinek, aki szereti" típusú karrier is állhatott volna előttük a rádiós kívánságműsorokban (tudtommal ez nem jött össze). E romantikus blokkba sorolandó Herrer Sára és Kósa Rudolf musicales romantikázása ("Valóra vált álmunkról"), illetve Pásztor Noémi Virág "Letörlöm könnyeid"-je, aki a különféle soundtrackekről is jól ismert Sarah McLachlan vonalán mozog. Ez a felvétel lett valamiért az, melyet az írásom elkészítéséhez szükségesen kívül is meghallgattam már - bár azok a műanyag vonóshangok mennyivel szebben szóltak volna valódi húrokkal...
         A Neoton Família tagjainak leszármazottjaiból összeállt, manapság tetszhalott vagy feloszlott Neo Tones (mely tagja az imént említett énekesnő is) "Védőháló nélkül"-je van olyan naiv, mint az elődtől a "Jojó", így annak huszonegyedik századi megfelelője is lehetne, a Sex Actiontől a "Mindent megkapsz" pedig a "piszkos rock" kategóriája, és műfaján belül nem is lenne talán vele óriási probléma, a kérdés már csak az, hogy vajon mit keres egy közkedvelt mesefilm önhatalmúlag kinevezett folytatásában.

         A végére maradtak azok, akiktől kifejezetten kirázott a hideg. Ugyanazon, álérzelmesen remegtetett hangú alom tagja a tizennégy év alatti lányoknál bizonyára nagy előnnyel induló Mark ("Földre tévedt angyal"), illetve Rácz Gergő ("Súgd a nevem"), aki valamelyik egyszámos és rég feloszlott, gyárudvaron nyitott ingben-pocsolyában trappoló fiúzenekar maradványaként vergődik egy jót; az egykori Jazz+Az-os Kozma Orsi ("Igazi szerep") pedig ezúttal úgy énekel valamiért, mintha meg lenne rémülve. Ganxsta Zolee és Trócsányi Gergő (a Hollywoodoo énekese, egyben a "Taxidermia" egyik főszereplője) közös számáról ("KárKár") az jutott eszembe, hogy ők csinálták jól: vélhetőleg jót röhöghettek a marhákon, akik ezért a dalért és némi károgásért még honoráriumot is adtak nekik. A totális mélypontot az MC Hawer és Tekknő formáció produkálja ("Ha van urad"), akik úgy általában ismert lagzis slágereket adnak elő esküvői haknik keretén belül, az ide került képződményben pedig egy vállalhatatlanul kínos, mindenféle ritmikai szabályt figyelmen kívül hagyó rapbetéttel fűszerezve próbálják elősegíteni ezen események elmaradhatatlan népi sportját, a közös vonatozást.

         A "Kis Vuk" CD-jének célcsoportját nem lehet könnyen meghatározni, nálam ott kezdődnek a bajok, hogy egyik felvételnek sem tartozom elsődleges célcsoportjába (valahogy nem akarom például Rácz nevét a fülébe súgdosni), így némi objektivizmust kellett magamra erőltetnem az elemzéshez. Akkor ki tartozna a célcsoportba? Már ha feltételezzük, hogy felfigyel egyáltalán a szerzeményekre, egy gyerek vetetné meg vajon szüleivel? De mit kezd mondjuk Hawerékkal vagy a Sex Actionnel? Netán a felháborodott nagymamák és sokkolt anyukák rohannak a boltba? Kizárt, ők a film közben garantáltan azon morfondíroznak, hogy gyermekük privát világa milyen szinten sérül a borzalmak végére, nem hogy még valami emlékeztesse is őket Gát inkvizítor áldatlan ténykedésére a későbbiekben.
         Az eredeti, 1981-es "Vuk" zeneszerzője Wolf Péter volt. Kedves, érzelmes, a megfelelő helyeken mókás nagyzenekari aláfestését konkrét dallamok erejéig ugyan nem sokan bírnák felidézni, de a rajzfilm alól nem lógott ki tizedannyira sem (sőt, egyáltalán nem), ahogy az itt tapasztalható, sőt jóvoltából született még egy évtizedeken és generációkon keresztül átívelő sláger is az ország számára. A "Kis Vuk"-ban ilyet ne is keressünk, ami - ha akarjuk - magyarázható többek közt azzal, hogy annak idején nem volt ennyire túlzsúfolt a zenei és filmes piac, mint manapság, könnyebb volt maradandót alkotni. Ám én inkább amellé tenném le a voksom, hogy miként a Gát-műnek semmi lelke nincs, mert producerünket - Dargay Attilával ellentétben - leginkább csak a pénz csörgése motiválhatta az elkészítésben, mindez a zenén keresztül is átjön. Felerészt korábban készült, innen-onnan összehordott dalokból és annak kinevezett tűréspróbákból nem sűrűn szokott maradandó válogatás születni, hiszen semmi közük az adott produkció világához, és ez most is átszűrődik, a többi dal meg olyan, amilyen. Egyetlen pozitívuma van azért az albumnak: a filmnél jobb, bár jelen esetben ez még mindig egy rendkívül súlyos sértésnek számít.


    Bíró Zsolt
    2009.08.12.




    Tracklista:

      1. Ez az a hely - Szekeres Adrienn, Som Krisztián (4:40)
      2. KárKár - Ganxsta Zolee, Trócsányi Gergő (3:31)
      3. Letörlöm könnyeid - Noémi Virág (3:32)
      4. Súgd a nevem - Rácz Gergő (3:50)
      5. Igazi szerep - Kozma Orsi (3:53)
      6. Földre tévedt angyal - Mark (4:15)
      7. Védőháló nélkül - Neo Tones (4:02)
      8. Valóra vált álmunkról - Herrer Sára, Kósa Rudolf (3:03)
      9. Mindent megkapsz - Sex Action (4:10)
    10. Ha van urad - McHawer és Tekknő (3:20)
    11. Csak mi ketten - Lola, Som Krisztián (4:10)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alvin and the Chipmunks

    Egon és Dönci

    Shark Tale

    TMNT

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam