FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Kingdom of Heaven (Harry Gregson-Williams)    KINGDOM OF HEAVEN   (2004)
       Mennyei királyság


      

       zene: Harry Gregson-Williams
       kiegészítő zene: Stephen Barton
       vezényel: Harry Gregson-Williams
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 62:12



         A XII. században járunk, mely a keresztes hadjáratok fénykora volt. Az egyház mögé bújt hódító és kizsákmányoló csaták révbe értek, és immáron Jeruzsálem is az európai lovagok irányítása alatt áll. A Sibylla hercegnőbe (Eva Green) szerelmes Balian (Orlano Bloom) egyszerű kovácsként dolgozik, ám hamarosan megelégeli a keresztesek önkényuralmát, és élére áll annak a felkelésnek, melynek célja az idegenek kiűzése a városból.
         Ridley Scott a "Gladiátor" után 5 évvel ismét visszaforgatta az idő kerekét, hogy a stúdióktól kapott 130 millió dollárt elfilmezze. A forgatókönyvet William Monahan írta, akiről annyit érdemes megjegyezni, hogy bár ez az első ilyen munkája, legközelebb már a "Jurassic Park" negyedik részének stáblistájáról köszön vissza a neve. Az egykoron kalózsarjat játszó (Will Turner a "Karib tenger kalózai"-ból) Bloomon kívül ismert arcnak csak a Godfrey-t alakító Liam Neeson számít, aki a produkció egyetlen olyan karaktere, ki a valóságban nem létezett. Az, hogy a film mennyire lesz sikeres Scott számára, még kérdéses. Tény, hogy hazájában, a nyitó hétvégén eléggé gyengén szerepelt a maga 20 milliós bevételével.

         Ismét egy heroikus film, mellyel a "modernkori sablonosságnak" megfelelően a Media Ventures ajtaján kopogtattak be. Persze, minthogy Scott rendezte a filmet, ezen nincs is mit csodálkozni, csak már jó lenne másoknak is teret engedni. Mondjuk egy "Passió" után rábíznám John Debney-re, vagy akár Alan Silvestrire, hiszen rá is ráférne egy kis változatosság. Esetleg Gabriel Yaredre, aki a "Trója" elutasított zenéjével bizonyított, csak a "megrendelők" voltak halláskárosultak. Írhatnám még James Hornert is "A rettenthetetlen" miatt, csak ő ezen a téren mostanra valahogy a háttérbe szorult. Ám minthogy nem rajtam múlott a dolog, nem is igazán szeretnék reklamálni. Bármennyire is kultiválom a német zeneszerző munkásságát, fájó pont számomra, hogy mára már szinte standard dolog az anno Zimmer által életre keltett heroikus hangulat belesulykolása minden egyes produkcióba. Ezzel megfosztanak más zeneszerzőket az efféle projektektől, másrészt Zimmer zenei látásmódja egyre jobban sablonosodik.
         S hogy miként is került képbe Harry Gregson-Williams? Nos, Ridley Scott hűen elveihez természetesen Hans Zimmert kereste fel, és bízta meg a zene elkészítésével. Aztán fordult a kocka, és Zimmer beprotezsálta Gregson-Williams-t. Scottot meggyőzte, hogy ő is képes megbirkózni a feladattal, s egyúttal lehetőséget adott tanítványának, hogy megírja a maga kis "Gladiátor"-át. Gregson-Williams azonban éppen a "Madagascar" rajzfilm zenéjének állt volna neki, mikor ezen ajánlatot kapta, így cseréltek: Zimmer látott neki a mókás mesefigurák történetének.
         Gregson-Williams egyébiránt abból a szempontból elképesztő, hogy nemcsak megírja zenéit, hanem levezényli, hangszereli és producereli is (természetesen ez utóbbi kettőnél segítséget szokott kérni). Az átlag zeneszerzőknél ez nem is lenne nagy dolog, de azért írtam az "elképesztő" szót, mert az MV-n belül nem sok ilyet találni. Persze ő is használt társzeneszerzőt, mégpedig az angol származású Stephen Bartont, aki ráadásul szemtelenül fiatal a maga 23 évével, ám 2003-tól dolgozik Gregson-Williams mellett. Részemről irigylem a srácot.

         Nehezemre esik elkezdeni úgy az írást, hogy tudom: a külföldi, filmzenével foglalkozó honlapok mindegyike az egekig magasztalta a zenét (a legrosszabb osztályzat is "jó"), s ahogyan fent látja a Tisztelt olvasó, én ezzel nem teljesen értek egyet.
         A drámaisággal átitatódott "Burning the Past"-el veszi kezdetét az album. A csekély nagyzenekari használatot egyházi kórushoz hasonlatos énekkel ellensúlyozza, így nyugodt szívvel jelentem ki: ígéretesen indul a kiadvány. A kórust továbbra sem hagyja el: a "Crusaders" dallamát és hangszerelését tekintve már jobban kidolgozott tétel, ám továbbra is a női hangokra fekteti a hangsúlyt a szerző. Amilyen könnyeden suhannak a "Swordplay" első másodpercei, annyira megkomolyodik a végére. Mikor elindul, kicsit olyan, mintha Mel Gibson állna a skót sereg élére, aztán visszatérünk a "Mennyei királyság" területére. A "To Jerusalem" a következő olyan tétel, amit érdemes kiemelni. Kellemes, enyhén keleties beütésével, illetve a visszafogott dob- és gitárszólamok alkotta alaptempónak köszönhetően ténylegesen "vonul" a zene. Fúvósok és hárfaszólamok közepette vezetődik fel hősünk szíve választottjának témája. Enyhe kórus és csipetnyi citera teszi változatosabbá az amúgy már korábbról ismert hangokból felépülő tracket.

         A "The Battle of Kerak"-nál jelenik meg először komolyabban az akció. Az eddig leginkább drámával, érzelemmel átjárt zene végre beindulni látszik. Szépek voltak az eddigi részek is, csak lassacskán az album felénél járunk és a tételek megragadtak egy szinten, ezáltal kezdtek számomra egyhangúvá válni. A korong a "Terms"-el folytatódik, melynek eleje lassan, merengősen indul, aztán belép a vokál. Hmm... ezt mintha már hallottam volna a "Gladiator" elején. Ami az említett zenéhez képest eltérés, hogy itt egy templomi kórus is belekerült és egy rendkívül hatásos, remek kis dob szolgáltatja az alapritmust. Aztán a zenekar a kórussal karöltve "elszabadul". Összességében nem lehet panaszkodni erre a tételre. Aki szereti a kórust, az itt megtalál mindent: erős és lágy hangok kísérik a zenészeket. A "Better Man" első fele hasonló szerkezetű, mint az előző tétel, ám itt ismét felbukkan egy, a Revell-féle "A holló"-ban hallható kórushasználat, illetve a síró fúvós részek mintha Debney "Passió"-jából maradtak volna itt. Míg én itt egy kicsit bosszús lettem, a következő track, a "Coronation" kiegyensúlyozott vonós és kórus használata hallatán megbékéltem. Itt látszik, hogy érti a dolgát Gregson-Williams, csak nem értem, akkor miért nyúlt mindenféle ismert motívumhoz, ha ilyet is tud?
         Az "An Understanding" egy tradicionális zenével indít, ami akár egy hastáncbemutató aláfestő muzsikája is lehetne. Ez olvad egybe ismét a score-ral, mely immáron sejtelmes, feszültséggel átitatott dallamokkal kooperál. És persze nem lehet kihagyni a dobokat sem, melyek segítségével ismét a filmzene fő motívumához értünk. A "Wall Breached"-re első pillanatban azt hittem, hogy Revell "The Crow: City Of Angel"-jének nyitótétele van átnevezve. Ismét az énekesekre támaszkodik Gregson-Williams, és azt hiszem, ez az egyik fő ok, ami miatt ennyire magas értékelést, illetve elismerést kapott érte a zeneszerző, hiszen manapság ennyire erőteljes, uralkodó kórushasználatot nem hallottunk. Tény, hogy így kicsit jobban megközelíti zeneileg a kor hangulatának sötétségét. A "The Pilgrim Road"-ban ismét ötvöződik zeneszerzőnk látásmódja a "Passió"-val és "A holló" kórusával. A "Saldin" esetében már csak Debney műve van jelen, ám a végére sikerül ismét egy remek kis részletet a fülünkbe varázsolnia, amiért most nem legyintést, hanem fejsimit kap. Az utolsó másfél perc gyönyörű! Megható és szívfacsaró a hegedűk és a kórus nyújtotta zenei világ.
         A másfél percnyi színtiszta templomi ének után következő "Light Of Life (Ibelin Reprise)" kellemesen zárja az albumot. Előadója, Natacha Atlas énekesnő több önálló szólóalbummal is rendelkezik. Ami érdekesség, hogy nem angolul énekel a hölgy, hanem megmaradtak a helyi nyelvjárásnál. Ebből adódóan néhol olyan érzésem támadt, mintha kicsit raccsolna, illetve elharapná a szavakat.

         Van, ahol a "Gladiator"-hoz mérik a zenét, egyes honlapokon pedig azt lehet olvasni, hogy Brian Tyler "Children Of Dune"-jéhez hasonlóan ismét egy olyan zene született, ami után érdemes az "elkövetőjére" odafigyelni. S bár az írásomban én is felvetettem hasonlatokat, a végére tartogattam egy kis felsorolást. Íme a felhasznált zenék listája:

         Hannibal - "Vide Cor Meum" (írta: Patrick Cassidy)
         The Crow - "The Crow Descends" (írta: Graeme Revell)
         The Crow: City Of Angels - "City Of Angels" (írta: Graeme Revell)
         Blade II. - "Family Feud" (írta: Marco Beltrami)
         13th Warrior - "Valhalla" (írta: Jerry Goldsmith)

         Ezek után mindenki döntse el maga, hogy valójában kitől és mit is hallott. Én azon a véleményen vagyok, hogy nagyon is igényesen és szépen szól a kompozíció, sőt a fentiekben szereplő tételeket finoman beledolgozta saját víziójába - hiszen miközben hallgatja az ember, ezek a dolgok alig szembetűnők -, ám mindezek ellenére sem tudok önálló zenéről beszélni.
         Azoknak ajánlom ezt a lemezt, akik tényleg szeretik a kórus, függetlenül attól, hogy lágyan, vagy erősen, dinamikusan van csak önmagában, tisztán szól. Illetve annak, aki szeretne megismerkedni azzal, hogy milyen jellegzetes kórushasználatok vannak jelen a filmzeneiparban. A hősiességet kifejező dallamokat ezen a korongon legtöbbször a fájdalom váltja fel, tehát aki nagy, magasztos tételekre vágyik, az ne ezt a soundtracket emelje le a polcról.


    Kulics László
    2005.05.16.




    Tracklista:

      1. Burning the Past (2:48)
      2. Crusaders (1:41)
      3. Swordplay (2:01)
      4. A New World (4:21)
      5. To Jerusalem (1:38)
      6. Sibylla (1:49)
      7. Ibelin (2:05)
      8. Rise a Knight (2:43)
      9. The King (5:45)
    10. The Battle of Kerak (5:36)
    11. Terms (4:29)
    12. Better Man (3:29)
    13. Coronation (3:03)
    14. An Understanding (4:13)
    15. Wall Breached (3:43)
    16. The Pilgrim Road (4:07)
    17. Saladin (4:44)
    18. Path to Heaven (1:38)
    19. Light of Life (Ibelin Reprise) (2:10) *

    * előadja: Natacha Atlas


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Chronicles of Narnia: The Lion,
    the Witch, and the Wardrobe


    Enemy of the State

    Man on Fire

    Team America: World Police

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam