FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Kingdom (Danny Elfman)    THE KINGDOM   (2007)
       A királyság


      

       zene: Danny Elfman
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 39:36




         Szaúd-Arábia fővárosa, Rijád egyik lakónegyedét hatalmas robbanássorozat rázza meg, a tetteseknek a legalattomosabb módon sikerül elérniük, hogy az áldozatok (köztük nem kevés gyermek) száma minél magasabbra rúgjon. A politikai helyzet nem teszi lehetővé, hogy a saját embert is elvesztő FBI külön osztagot küldjön a felelősök felkutatására, ezért az egyik ügynök (Jamie Foxx) hivatalos engedély nélkül veszi kezébe az ügyet, hogy eljuthasson az országba csapatával, s megpróbálják elkapni azt, aki az egészet kiagyalta.
         A szeptember tizenegyedikei sokkot követően hosszú időre jegelve lettek az olyan amerikai akciófilmek és filmtervek, melyek akár csak egy aprócska pukkanással is a mozinézők eszébe juttathatták volna az akkori eseményeket, különösen azok, melyek arab negatív karaktereikkel erősítették volna az előítéleteket. Ahogy azonban a mára enyhén szólva is megtépázott tekintélyű elnöke mellett kezdetben még közel teljes egészében kiálló amerikai nép kezdett feleszmélni, Hollywoodban is felbátorodtak a filmesek, és elkezdték a tabuvá vált téma újbóli felmelegítését. Ebből a felbátorodásból külön filmstílus bontakozott ki, amelynek jól sikerült darabjai közé tartozik "A királyság" is.
         A "Ronda ügy" rendezője, Peter Berg ezúttal magát Michael Mannt tudta producerként a háta mögött. A főszereplők, Jamie Foxx, Chris Cooper és Jennifer Garner triója egész működőképes, melléjük pedig egy tehetséges arab színész, Ashraf Barhom ("Mennyország most") csatlakozott. A produkció mentes mindenféle zászlólobogtatástól vagy lelassított meneteléstől, ahogy az egyéb szokásos közhelyeket is sikeresen elkerüli. Utóbbira a legjobb példa az a lezárásban elhangzó mondat, amit egymástól függetlenül mondanak ki az ellentétes oldalakon állók, és ezzel egy közönségfilmnek szánt amerikai mozitól meglepően hidegen kerül felvázolásra, hogy mekkora esély van a szembenálló felek ellentétének feloldására. A válasz sejthető.

         Amikor valami kevésbé jól sikerült filmzenét hallunk, mindannyian könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy a félresikerültségért csakis a szerzőt hibáztatjuk. Holott nem tudhatjuk, hogy a látszólag értelmetlennek, idegesítőnek és hallgathatatlannak bizonyuló filmzene nem rendezői vagy produceri kérés, illetve koncepció eredménye-e, elvégre a végleges változat jóvá lett hagyva. Persze olykor igazunk is lehet, mert a legnagyobb szerzők is megbotolhatnak egyszer-kétszer, hiszen bár a filmzenerajongók számára többet jelenthet egy-egy score pusztán sima zenénél, a filmzeneszerzés végeredményben mégiscsak egy olyan munka, mint bármi más, ahol ugyanúgy lehet hibázni.
         Danny Elfman műve egy eléggé problémás eset. Ismerve őt, egyértelműen nem a tehetség hiánya áll annak hátterében, hogy az eredmény olyan lett, amilyen. Hogy miért gondolja bárki rendező is, hogy éppen a Tim Burton éjfekete világán edződött Elfman lenne ideális egy akciófilm aláfestésének megkomponálására, az már eleve érdekes kérdés (hacsak a "Pókember"-t nem akciófilmnek tekintjük), de azért ne feledjük, hogy például a hasonlóan idegen terepen mozgó Elliot Goldenthal is egy jól sikerült akciózenét dobott össze a "S.W.A.T."-hoz. És hát Elfman igazán nem is annyira újonc a hagyományos akciómozikban, mert a 2000-es "Túszharc"-nál már szemléltette, milyen fogalmai vannak a műfajról. Bár "A királyság" zenéjében visszaköszönnek az említett előd egyes elemei, mint például egy jellegzetes mély brummogás is, annak a szerzeménynek egy igencsak elvadított testvérével van dolgunk.

         A score a The Hollywood Studio Symphony zenészei jóvoltából került feljátszásra, de már első hallgatáskor is feltűnő, hogy a különféle effektek és ritmusprogramok mennyire erősen rátelepednek az élő hangszerekre. Az alig negyvenperces album nagyobb részében egy majdnem egybefüggő masszát hallhatunk, előtérbe tolt gitárral, széteffektezett pillanatokkal, sőt inkább az egészet uraló elektronikával. Már a pörgős főtéma, a "The Kingdom (Titles)" sem több egy elektromos gitárral és vonósokkal kiegészített fékevesztett ütemsorozatnál, ami ugyan nem befogadhatatlan, és mégcsak nem is kifejezetten rossz, ám a maradandótól éppúgy távol áll. A továbbiakban leginkább ilyesmit hallunk, rendületlenül szólnak az ütemek. A szerencsésebb pillanatokban csak feszültséget érzékeltet az aláfestés ("The Detonator"), a szerencsétlenebbekben viszont már nem is tudom, hogy mit, csak azt tudom, hogy a szerző erősen átesett a ló túlsó oldalára ("The Killing Room / Trouble Coming" vagy "Starting to Click / Saving Leavitt").
         A trance-be hajló villámláshangok zaját olykor felváltja egy sokkalta kifinomultabb stílus. A "Waiting", a "Friendship" és a "Finale" főszereplője egy elektromos gitár, amely csendesen elpengetget magában, háttérben vonóskísérettel, tapintatos dobbal (az albumot jellemző kétfajta megközelítés szó szerinti összefolyatásából pedig majdnem létrejön egy remek darab a "The Sales Pitch" révén, de aztán mégsem). E három nagyszerű tétel triója (közülük a "Finale" az év egyik legszebb kompozíciója) az éteri "The Marble"-lel kiegészülve egyrészt szemlélteti, hogy a szerző mennyire sokoldalú, másrészt megnyugvást kínál a sokszor csak káoszt idéző többi track között. Akinek hozzám hasonlóan tetszenek az ezekhez hasonló felvételek, annak ajánlom az Explosions in the Sky nevű, 2007-ben hazánkban is koncertező instrumentális gitárzenekar albumait, különös tekintettel a "Friday Night Lights" című amerikaifocis sorozat szintén általuk írt score-jára.

         Ilyen soundtrackek esetén szokás azt mondani, hogy kizárólag rajongóknak. A probléma csak az ezzel, hogy Elfman rajongói sem éppen ilyesmihez vannak szokva tőle, így ezúttal e mondat nem állja meg a helyét. Nem ajánlanám nyugodt szívvel egyetlen kezdő filmzenekedvelőnek sem a digitális kotyogással és zaklatott dübörgéssel teli részeket, és hát mindezeket a haladóknak is inkább csak érdekes szokatlanságuk miatt, elvégre zavarosságuk ellenére azért egyediek. A CD pontszámát emelő szomorkás gitáros részek ellenben teljesen rendben vannak, és az album többi részéhez képest maradandó értéket is képviselnek. Jómagam azért annyira nem erőltetném, hogy Danny Elfman a közeljövőben ismét akciófilmnél vállalja el a zeneszerzői posztot (pedig épp ez történik majd jövőre: "Wanted"), viszont a fent dicsért motívumok arra utalnak, hogy eddigi drámai zenéi révén még korántsem ismertük meg az összes létező oldalát.


    Bíró Zsolt
    2007.12.28.




    Tracklista:

      1. The Kingdom - Titles (4:29)
      2. Waiting (2:19)
      3. Attack on the Compound (2:43)
      4. The Detonator (1:57)
      5. The Killing Room / Trouble Coming (2:01)
      6. To the Prince's (1:09)
      7. Digging Deep (1:17)
      8. Starting to Click / Saving Leavitt (4:55)
      9. Friendship (3:49)
    10. The Chase (4:49)
    11. The Sales Pitch (2:12)
    12. The Marble (1:08)
    13. Finale (6:50)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Flightplan

    Jarhead

    Proof of Life

    United 93

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam