FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Judgment Night (Alan Silvestri)    JUDGMENT NIGHT   (1993)
       Az ítélet éjszakája


      

       zene: Alan Silvestri
       vezényel: Alan Silvestri
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Intrada
       játékidő: 72:44




         Négy jóbarát elhatározza, hogy elmennek egy Chicagóban megrendezésre kerülő bokszmeccsre. Útközben dugóba keverednek, ám hogy időben odaérjenek, letérnek egy mellékútra, ami a város kétes szegletein vezet át. Járművük elé egy ismeretlen alak esik, akit meglőttek. Ray (Jeremy Piven) és barátai (kiket Cuba Gooding Jr., Emilio Estevez és Stephen Dorff alakítanak) megpróbálnak segíteni neki, azonban hamarosan előkerülnek az elkövetők is, akik viszont nem szeretnének szemtanúkat. Kezdetét veszi hát a macska-egér játék a város sikátoraiban.

         Stephen Hopkins és Alan Silvestri első közös munkája a "Ragadozó 2." címet viselő sci-fi / akciófilm volt, melyet 1990-ben készítettek. Az akkori, sikeres együttműködés folytatásaként három évvel később ismét összeálltak "Az ítélet éjszakája" forgatásának idejére, melyet egy évre rá az "Időzített bomba" követett. Ezek közül idáig csupán a "Predator 2." score látott napvilágot, azonban az Intrada - a "Special Collection" alcímet viselő sorozatának keretein belül, 2000 db-os példányszámban - nemrégiben megjelentette a "Judgment Night"-ot. Őszintén megvallva gondban vagyok, ugyanis nem jellemző rám, hogy szinte hallatlanban vegyek zenét, ám a lemezkiadó honlapján lévő részletek alapján - némi vacillálás közepette - leadtam rendelésemet eme korongra. És nem bántam meg! Azonban ahogy a környezetem, illetve más, külföldi oldalak írásait olvasgattam, lassan beláttam: ismét olyan muzsikát kedveltem meg, amitől a legtöbb rajongó rövid úton szabadulna meg - páran talán még az ablakon való kihajítástól sem riadnának vissza. És most az a "feladatom", hogy érdekesen, meggyőzően érveljek Silvestri ezen munkája mellett: miért adok hét csillagot olyanra, ami eddig legjobb esetben is (pl.: ha éppen az életünk függ eme értékelésen) csupán négyes besorolást kapott. Talán elfogult vagyok? Meglehet...

         Mindenekelőtt egy kicsit nézzünk körül, miket is készített ekkortájt Silvestri, illetve hová vezetnek vissza a "Judgment Night"-hoz felhasznált hangulatelemek gyökerei. Elsőként az 1989-ben készült "The Abyss"-t emelném ki, mint az egyik legfontosabb visszanyúlást. A hangulatos főtémán, illetve pár dallamsoron kívül többnyire itt is egy minimalizált hangszerhasználatra emlékeztető, a többség által hallgathatatlannak ítélt zenéről beszélhetünk. Aztán ott vannak még a "Stop! Or Moom Will Shoot" különféle részletei, vagy később a már említett "Blown Away", illetve a "Judge Dredd" kevésbé magasztos részei. Akkoriban Silvestri a vígjátékot, a thrillert, és az akciót éppúgy kipróbálta, mint a westernt, vagy a drámát, s ezek legtöbbjét igyekezett zeneileg is szétválasztani. Hol játékos dallamokat ("Richie Rich"), kedves zongorafutamokat ("Forrest Gump") használt, esetenként a zenekar minden tagját megizzasztotta kottájával, olykor viszont előfordult, hogy a száz tagnál is több tagból álló zenekart úgy használta, mintha csak húszan álltak volna rendelkezésére. Ez utóbbinak remek példája a "Judgment Night" is.
         A lemez rögtön egy, a "The Abyss"-ből ismert lecsapással kezdődik ("Freeway Confrontation"), amit vonósok, és fúvósok lassú, baljós játéka követ. Ezzel párhuzamosan lefektetik az egész score hangulatának alapjait. A "New Passanger" és az "Execution" egyaránt magában hordozza a "Predator", és a "The Abyss" dallamait. Ám ez az átmentés valahogy olyan jól keveredik a többi, önmagukban semmitmondónak tűnő részekkel, hogy együttes hatásuk nem kelt valami vidám hatást akkor, ha este a kihalt utcán bandukolva hallgatjuk. És tulajdonképpen ebben rejlik a lényeg: nem az ütős zenekari használattal, és a dúdolható dallamokkal ragad magával az album, hanem azzal, hogy bizonyos fokú szorongást, nyomasztó érzést kelt az elsőre talán kuszánk tűnő, többnyire hosszúra nyújtott hegedűszólamokkal, illetve csikorgó-nyikorgó effektjeivel (erről szól pl. a "Some 'Splainin' to Do" és további pár tétel). A "Ladder Crossing" elejének hallgatása közben fültanúi lehetünk annak, miként lehet az elnyújtott effektek közé igényes, lágy dallamot csempészni. Ez egy szép megoldás Silvestritől - annak ellenére, hogy viszonylag rövid ideig tart. Ettől függetlenül ez a tétel is a nyomasztó, illetve ismerősnek tűnő dallamok sokaságából tevődik össze. A "Ray's Deal"-ban folytatódik a thriller műfajára oly jellemző hangulatelemek felsorakoztatása, ám itt az eddig hallottakat már fuvolaszólamok színesítik. A kilences tétel ("Ray Eats It") dobos szekcióinak köszönhetően felgyorsulnak az események: a rendező, illetve a zeneszerző első közös munkájukhoz való ragaszkodást a "Hello Ladies" "Predator"-szerű hangjaival, hangszer-kombinációival (fúvósok és a zongora együttes, rövid, mély felcsendülése, alatta katonás stílusú dobhasználat) fejezik ki.

         A "Mike a Stand" az első melankolikusabb, már-már relaxációs programba illő szám, ami kizökkent az eddigi rideg világból. Mintha egy másik filmhez írt tétel kottája keveredett volna a "Judgment Night"-ba. Az album hátralévő, nem bónusz tételei is végig hűek maradnak az eddig hallottakhoz. Néhol egy kis dinamika kiemel a sötétség masszájából (pl.: "All I Got Is You", "Final Fight"), ám ettől függetlenül mire végére érünk a lemeznek, ránk telepedik egy félelemmel teli, rideg hangulat. A zeneszerző mindezt mesterien, folyamatosan adagolva csempészi be otthonunkba. Természetesen mindehhez az szükségeltetik, hogy ne vegyük ki lejátszónkból, illetőleg ne tekerjük, léptessük a korongot, csak hagyjuk, hogy a rajta lévő hanganyag eluralkodjon felettünk, mert képes rá! Ebben rejlik ereje, hatásossága, illetve az, hogy a kézhezvételtől számított első napokban szinte loopolva ment a lejátszómban, és sehogy sem akart kijönni onnan.
         Az albumot záró három bónusz tétel egy kis csemege, ugyanis a fel nem használt zenék közül lettek kiválasztva. Ezek mindegyike elektronikus hangszerekkel lett feljátszva, némi nagyzenekarral körítve. Ami különbség elsőre feltűnik az eddig hallottakhoz képest, az az, hogy e három zárótételbe jóval több dallamosság szorult. Persze azért vannak itt is idegpróbáló részek (leginkább az "I Tried"-re jellemző), de nagyon kilógnak a felhasználtak közül, és lehet, hogy ha ezek benne maradtak volna, akkor megbomlik az a fajta egyensúly, amivel ez az album bír. A "Judgment Night Theme" alapja elsőre a "Twin Peaks" főtémáját idézi fel, de felépítésének köszönhetően jogosan érdemelte ki "az album legkönnyebben megjegyezhető, legdallamosabb trackje" címet. És ezzel véget is ért a 73 percnyi játékidő.

         Nem hinném, hogy túl sok pozitív érvet sikerült belecsempésznem a fenti sorokba - pedig szándékomban állt. Sőt, inkább ellenszenvet válthattam ki azzal, hogy más Silvestri-albumokhoz hasonlítottam, és nem tagadom, hogy igen sok ismerős elemnek lehetünk fültanúi. Ám ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy rossz. Lehet, hogy üresnek, fantáziátlannak tűnik az album, de nem az. Megéri esélyt adni neki. Részemről azt tanácsolnám, hogy mindenki, aki szeretné megvásárolni, nézze meg előtte a filmet, vagy hallgasson bele a lemezbe a kiadó honlapján - az a pár tétel tökéletesen elég ahhoz, hogy körvonalazódjon az összhatás. Ezek után könnyebb eldönteni, hogy érdemes-e pénzt áldozni rá, vagy sem.


    Kulics László
    2005.10.07.




    Tracklista:

      1, Freeway Confrontation (2:07)
      2, New Passenger (4:33)
      3, Execution (5:22)
      4, Train Yard (2:13)
      5, Some 'Splainin' to Do (5:17)
      6, Bat Woman (2:14)
      7, Ladder Crossing (9:43)
      8, Ray's Deal (3:24)
      9, Ray Eats It (2:03)
    10, Hello Ladies (1:23)
    11, Make a Stand (3:32)
    12, Mike Shoots Sykes (5:20)
    13, All I Got is You (5:30)
    14, Stalk and Talk (4:40)
    15, Final Fight (3:34)
    16, It's Over (1:04)
    17, Frank Takes the Wheel (4:02) *
    18, I Tried (2:36) *
    19, Judgment Night Theme (3:09) *

    * bónusz számok


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Eraser

    The Long Kiss Goodnight

    Predator

    What Lies Beneath

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam